|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Néha tudni kell megbocsájtani annak akit szeretsz... *nézett az anyjára* - Régen szeretted apát, tudom hogy most is, éppen ezért volt fájdalmas engem elfogadnod... mindenki hibázhat, azóta sokminden történt, mégis én ugyanúgy szeretlek mint régen és már van apukám is... ne legyen a szívedben gyűlölet... csak magadra szórod az átkot...
|
-Akkor úgy látszik lessz pár elintéznivalóm apáddal ha megtalálom!*Borzolta fel szőrét dühösen,füleit hátracsapta.A macskára nézett,nem volt valami kedves pillantás mivel ezt a macskát a régi "párjától" kapta.*-Szereted apádat...?Hát én kevésbé,és amiket most elmondtál azok után pláne!*Fújta mérgesen.*
|
- Nem, nem bántott, megtanított pár dologra! *újságolta* - És nekem adta Nor-t! Mondjuk ő Noroi és akkor még kicsi volt amikor megkaptam, de én csak Nor-nak hívom *magyarázta* - Sokáig sírtam utánad, apa nem engedett vissza, később pedig már megszoktam ezt a helyet, apával jól kijöttünk, szeretem aput... de téged is anya! *tette hozzá*
|
*Kowaku nem nézett a kis macskára,most igazából lánya volt központban.*-Igen én...sajnálom hogy egész eddig nem találtalak meg de hidd el keményen kerestelek téged!*Mondta a lányának.*-Apád ugye nem bántott?Ha igen én esküszöm hogy...*Morogta hangosan bár lányán nem látott semmilyen sérülést.*
|
*Yoru egy kicsit hátra hőkölt ahogy a nőstény elé ugrott, de azonnal felismerte, annyi időt azért nem töltött apjával, hogy anyját teljesen elfelejtse* - Anya... anya te vagy az? *kérdezte meglepetten, Noroi azonnal kinyitotta szemeit és a macska elé ugrott, szőrét felborzolva, de Yoru leállította* - Elég Nor... ő az anyukám... *mondta csendesen, a nőstény cica vállára mászott ő pedig felvette Kowakut* - Régen láttalak anya... vártam... vártam hogy megtalálj...
|
*Kowaku elég régóta kereste lányát és mindig csak az illata után követte a nyomait,meglepődött kicsit hogy a Havas Hegyvidékre is eljött lány de ha kell élete végéig keresni fogja.Miután meglátta a szivárvány szineit derengeni a fehér hóban macskává alakult mivel így gyorsabban is tudott haladni meg orra is jobb volt kicsit.A kislány elé ugrált és felnézett rá,talán Yoru felismeri a sárga lámpákat szemeiben és azokon keresztül anyját is.*
|
*A hó itt örökös, sosem múló állapot, valakinek jó, valakinek rossz érzései vannak evvel kapcsolatban, Yoru itt sétálgatott, cicája a kezében bóbiskolt, a fehér hóba szinte belevesztek, de azért még most is feltűnő lehetett a ruházata mely a szivárvány halvány színeiben pompázott*
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
-A szörnyek mivel most olyan helyen vannak ahonnan tudják pótolni az energiájukat elpustíthatalanok. Még a tűz ereje se tudja elpsutítani őket se semmilyen fizikai támadás mert a hóból újra felépítik magukat és még erősebbek lesznek. mellesleg gyorsan tanulnak és gyorsan kiismerik az ellenfél gyngepontját és a támadások elhárítását. Csdak mágikus erő győzheti le őket vagy ha elválasztják őket a hótól és a jégtől-Válaszol a klónnak-Ha minden igaz akkor most nincs vele senki és ezért nagyon sebehető. De szerintem te menj előre és üdvözöld méltóképpen őt. Majd én kicsit később lépke színre. Még hagy higgye azt hogy halott vagyok-Vigyorog.
|
*A klón leszáll a földre egy kis szelet kavarva.Figyeli Hikari mozdulatait és tetszik neki ez a csepegtetős módszer.*Mennyire erősek ezek a szörnyek?*érdeklődik a segítség felől,majd türelmesen vár.*
*James maga elé tekintve megy a saját feje után.Nem tudja,hogy hol keresse barátját aki olyan,mintha a testvére lenne.Néha-néha megáll és körülkémlel,majd megy tovább.Egy kisebb buckán állt most meg és a távolban észrevesz pár szörnyet mellyek felé közelednek.*~Nem túl rózsás a helyzet,de jelzi,hogy közel járok...~*gondolja és felkészült a támadásra.
 
|
Hikari a havas hegyvidék felé repül a klón-Triallal. Kicsit megkönnyebbült hogy elhagyhatta azt a nyomasztó szigetet. Innen érzi James jelenlétét ezért leszáll egy kicsit távolabb onnan ahol a fiú van-Nos ideje felkészülni. Elvégre nagyon fontos vendégeint érkeznek-Előveszi a fioljáját és a hóra cseppent párat. Hirtelen hatalmas fehér jégszörnyek jelennek meg amik csak az ő utasítását várják-Köszöntsétek méltóképp a kedves Jamest-Parancsolja és a szörnyek már rögtön repülnek is a fiúhoz...
|
Len épp erre boklászot,majd mikor észre vette hogy hova került csodálkozva néz végig a tájon.~Hu..de szép.-gondolja magában és tovább sétál gyönyörködve.
|
Zoy bólintott arra amit párja mondott majd kicsit meglepődöt azon amit párja tett de különösebben nem zavarta.Elpirult ami éppen hogy csak láthtó de azért észrevehető volt a pírje.~Úgy néz ki hogy Samui megint bátrabb mint a tengerparton!~Mondta magába nevetve a nőstény majd ő is átkarolta a fiút de ő a nyaka köré fonta a karját.
(Zoy, csak nem engedte elküldeni neki a reagját) |
- Nem akarok képes lenni... erre most nem. - motyogja a kandúr, ám nem kisfiús szégyenlősséggel, mint eddig, hanem csendes, férfias, visszafogott és érzéki hanglejtésben. Elűzi gondolataiból bátyját, s azt, hogy Atsui a tűz fia, ám hiába ő, Samui a jégúrfi, most benne is lángra kapott valami. Kezdi érteni, hogy mennyire szoros bátyjával a kapcsolata. Valamelyest akár életre kelhet bennük a másik képessége, érzése, esetleg a gondolata. A bátyja épp lángol, ezt úgy érzi, mint Zoy kezét a mancsán. S most benne is gyúlt egy kicsiny láng, mely amilyen kicsi, olyan erős. ~ Ez hiba lesz. ~ figyelmezteti magát a puszi után, mert benne megfogalmazódott, mit szeretne, s annyira erősen tudta, hogy ebben a percben meg is mutatja. Egyik mancsával karolja a nőstényt, míg a másikat annak arcára teszi, majd gyengéden és lágyan megcsókolja. Mégis minden vágy, szenvedély, lobogás, őrültség ott leledzik ebben a gesztusban.
|
-Örvendek.-mondja tartózkodóan,majd ő is a nőstényre néz.-Te mindenkiben az ellenséget látod?-kérdi ovatósan Huntertől.
|
A nevem Hunter.*Majd mikor kimondja ezeket a szavakat megérzi a közeledQ nQstény szagát:P*Valaki jön.*mormogja ora alatt és a közeledQre szegezi szúró tekintetét.*
|
* Sryeat nem érdekli már amit Sidny mondott s inkább othagyta ahol van s ide tévedt * ~ Na most meg hol a fenébe vagyok?! ~ * töpreng mérgesen és 2 nőstényt lát meg *
|
Shireli hátra hökköl.-Shireli.-mondja ilyetten.-Arra nem lessz szükség.-utal a kardra.-És te?
|
Ki vagy te?*Szegezi fel fejét az idegenre Hunter miközben már kardjáért nyúlva de még nem rántja elQ*
|
Shireli jelenikmeg kicsit lihegve.-Huuhh,talán nem kéne íg yközlekednem.-támaszkodik térdére.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
