|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Samui csak nézi a lányt. Nem mosolyog, s más érzelem se tükröződik igazán arcán, csak a nyugalom, de belül tetszik neki, amit lát. Hirtelen kap az ötleten és körbe Zoy köré sok-sok különféle alakú jégvirágot épít a hóból neki. -A természet szépségei. -mondja halkan. Nem tudja, hogyan jutott eszébe ez a kifejezés és visszagondolva csodálkozik magán, mert amit csinál, az romantikus és kedves, amire nem volt még példa, mióta ezekre a földekre lépett.
|
Zoy elámul a gyönyörá virágon majd kicsi közelebb megy hozzá ujjával megérinti majd kicsit megégeti az ujját de nem érdekli mert nagyon gyönöyrű a jégvirág amit Samui készített.
|
-Megmutatom nagyban. -felül és kicsi szárat növeszt hóból, majd arra egy nagy jégvirágot épít tekintetével. -Ilyenek a hópelyhek. -mondja szelíden nézve a jégvirágot. -Csak nincsenek száraik. -teszi hozzá. -Egyszerre hideg és forró. -arcához nyom egy marék havat. Mélyet sóhajt, s lehunyja szemeit.
|
-Elég kényelmes!És igazad van gyönyörű!*Mondta szemémt becsukva és azt mind elképzelve.-Minden egyes hópehely gyönyörű,páratlan a szépségük-Mondta mosolyogva.
|
-Látom, tetszik és kényelmes. -pillant fel, ahogy Zoy elfekszik a fotelban. -A hó egyszerre lágy és kemény, attól függően, milyenre gyúrod. Egyszerre tud égetni és fagyasztani, simogatni és ütni, ölelni és taszítani. -beszél szeretettel a hóról. -Kő keménnyé tudom fagyasztani és lággyá tudom olvasztani. Változékony és különleges. Néztél már meg közelről egy hópelyhet? Virág alakja van és nincs két egyforma. Most nézz körül és képzeld el, hogy többmilliárd jégvirágból áll a táj. Ámulatba ejtő, nem igaz?
|
Zoy is elmosolyodik az alva járásra majd amikor Samui felállt a fotelből ő keresztbe feküdt rajta.-Én is szeretem a havat!De én főleg víz mániás vagyok,de a hóban azt szeretem hogy jól lehet porolni!Meg baromkodni lehet benne!-kuncogja el magát Zoy.
|
Samui arcára mosolyt csal Zoy utolsó mondata. -Az ciki. Legkisebb öcsém alva járt. -osztja meg a lánnyal. -Tesókkal aludni teljesen más. Mina sokszor aludt köztünk Atsuival. Mi hárman mindig összetartottunk, míg Atsuit el nem zavarták. Utána Mina teljesen depressziós lett. Jobban szerette a bátyám nálam. -mondja sértett keserűséggel. Feláll, s a fotel felé fordulva lép párat hátra, majd szándékosan hanyatt esik és elterül a hóban. -Szeretem a havat.
|
-Nekem is kicsit szokatlan volt de tetszett!Mindenesetre jobb mint a tesóimmal aludni!mindegyik beszél álmában csak én nem!-Mondta fintorogva füleit hátracsapva Zoy.
|
-Nem volt rossz. Még szokom, hogy mellettem vagy. Eddig mindig egyedül voltam. Még új a helyzet. -mondja a lánynak, hogy ne higyje, hogy valami rossz volt, vagy nem volt jó az együtt alvás.
|
Zoy mégegyet nyújtózik.-Szia!Jól köszönöm a kérdést!És te?-Kérdi a fiúra nézve füleit megrázva.
|
Samui kinyitja szemeit, majd mancsait feje fölé emeli és nyújtózik, amivel ugyan sikerült a fotel támláját leomlasztania, de azzal még nem foglalkozik, inkább ásít egy hatalmasat. Nem takarja el a száját, még a tappancsait is jó messzire kinyújtja, s mikor már nem annyira elmacskásodottak tagja, visszahozza őket, felül és visszaépíti a támlát. Körülnéz, hogy hol van Stello, s mikor nem találja meg, elhiszi, hogy amit álmában látott, az a fiú üzenete volt. ~Egymásra találtunk? Meglehet... még nem tudom, mi lesz ebből, de majd csak alakul. Ha leszáll az est, majd gyere vissza.~ próbál üzenni Stellonak, mivel Zoy sem volt a közelében, mégis hallotta, mit gondolt. Aztán a lányhoz fordul. -Szia. Hogy aludtál?
|
Zoy résnyire kinyitja a szemét majd végül mikor megmozgatja kezét érzi Samui melkasát a keze alatt.Végül egészen kinyitja a szemét a szemét és látja hogy Samui még alszik,a lány óvatosan és halkan feláll majd kinyújtóztatja a kezét megrázta füleit utána már minden okké volt végül visszaült Samui mellé és várta hogy a fiú felkeljen.
|
 Milix sétál a havas hegyvidékben távol az idegenektől szaglászik hogy megtudja hol hagyták el tesóját.-Hmm erre lesz valahol.-Gondolkodik hangosan.Elindul a szag nyomám és hosszas vándorlás után a mocsár elé ér.-Erre lesz.-Gondolkodik ismét hangosan és bemegy a mocsárba.
|
Mikor Samui földhözvágja akkor Stellonak már válaszolni sincs ereje. Csak fekszik hosszú idejig a hóban. Keel egy kis idő hogy a csillagok és a sarló alakú Hold ismét fel tudja tölteni energiával. Egyszerre csak arra ébred hogy fejében egy hangot hall "~Azt kívánom holnapre ismét Samui mellet ébredjek~" Lassan megpróbál erőt venni magán és felállni. Kinyitja szemeit látja hogy Samui és Zoy egymás mellett alszik. Nemsokára itt lesz a napfelkelte és neki ismét mennie kell. El akar köszönni tőlük de nem tudja hogy csinálja úgy hogy ne ébressze őket. Aztán eszébe jut. Lehet hogy ettől Samui megint ideges lesz miután felébred de megteszi. Lehunyja szemét és bejut Samui álmába. Megjelenik a fiú előtt és halvány mosollyal odaszól neki~Örülök hogy végre egymásra találtatok. nem álomkép vagyok hanem valóság. csak elköszönni jöttem. Viszlát samui!-Mondja ki majd alakja eltűnik az álomból és lelke visszakerül testébe. Majd repülni kezd a és keres egy olyan helyet ahol nem éri a nap sugara.
|
Samui sokáig nézi a lányt, néha eszébe jut, hogy eltolná magától, felállna és ott hagyná, néha már majdnem elnyomja az álom, de zakatol az agya, szaladnak benne a gondolatok. Ezernyi kérdés vetül fel a fejében, vajon, miért viselkedik így, mit szeret benne Zoy, miért őt szereti, miért nem valami rendes, kedves, aranyos macskafiút, aki meg tudja neki adni, amire vágyik. No meg, hogy mit kezdjen vele, ha feljön a nap. Ha ő kel fel előbb, hogy ébressze fel a lányt, vagy hagyja aludni, ha Zoy ébred előbb, mit csináljon a köszönés után. Mindarról, ami a jövőt illeti, fogalma nincs, de addig gondolkodik arról, míg végül szemére ködfátyolként száll az álom.
|
Zoy mégegyet ásít majd fejét Samui oldalának dönti lábait hátrahúzza és kétkezét a fiűra helyezi és így alszik el pillanatok allat de még előtte lát egy hullócsillagot és kíván egyet.~Azt kívnom holnapra ismét Samui mellett ébredjek~Mondta ki a kívánságát majd végül elaludt békésen mosolyogva.
|
-Ez már egy másik kérdés. De ha azért nem csinálod, mert én nem szeretem, az más mintha azért mondanád, hogy nem szereted, mert én sem. Érted a lényegét? Ha letagadod, attól rosszabb lesz, mert úgy érzem, nem vagy őszinte, s megpróbálsz a kedvemben járni, attól meg irtózom. Ha meg kimondod, esetleg tudok engedni. Bár ezt még nem tudom biztosra. Csak... szóval érted. -ásít ő is. Hátradől a fotelban, kényelmesen elhelyezkedik.
|
-Igen igazad van!-Mondta sóhajtva és kicsit elálmosodott majd ásított egyet.-De ha te nem szereted miért csinálnám?-Kérdi kedvesen.
|
-Attól, mert én nem szeretem, te még szeretheted. Fontos számomra, hogy a macskák ne változzanak meg miattam. Azt rühellem. Légy őszinte, egyenes, ez is fontos. -kezd bele valamibe. Határozottan meglepi magát, ahogy beszél. Nem gondolta volna, hogy lesz valaki, aki egyetalán el tudja őt viselni, nem hogy még szeretni. ~Nem volt igazad, Stello.~ gondolatban még alaposan nyelvet is ölt a parányi macskának, aki még valószínűleg a magas hóban fekszik, ahogy belevágta őt.
|
-Jó a puszit szeretem de azt is ritkán adok valakinek!A kézfogást is de azt is ritkán meg mint mondtad nem szereted az ilyeneket és nem is csinálnám sűrűn!-Mondta magyarázatkén és meglepődött hogy Samui megfogta távolabbi kezét de ez bekapcsolt benne egy nyugi progit.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Milix sétál a havas hegyvidékben távol az idegenektől szaglászik hogy megtudja hol hagyták el tesóját.-Hmm erre lesz valahol.-Gondolkodik hangosan.Elindul a szag nyomám és hosszas vándorlás után a mocsár elé ér.-Erre lesz.-Gondolkodik ismét hangosan és bemegy a mocsárba.
