|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
=Nem bántalak, ha te sem!= Hallatszik a jelenlévők fejében az unikornis hangja. Megrázza sörényét, és Yaszikéra néz.
Feren csodálkozik egy kicsit a dolgon, de továbbra se moccan.
|
Yaszike kicsit közelebb ment a lóhoz majd megállt a ló előtt.~Mi szeretne ez a gyönyörű állat egy jelentéktelen macskalénytől?~Kérdi magába kicsit idegesen.
|
Az unikornis végül felszegi a fejét, és büszke tartással dobbant egyet. -Menj közelebb!- Mondja némán, csak a hangokat formálva.
|
Yaszike kicsit nyugodtabb lett Feren pillantásából majd leengedte farkát és forgatni kezdte füleit.
|
Feren bíztatóan nézett Yaszikéra. A zunikornis tett egy bizonytalan lépést, de ugrásrs készen figyelt.
|
Yaszike nem mozdult amióta megreccsent az ág majd farkát kicsit türelmetlenül ide-oda csapkodni kezdte és ő is hátracsapta a füleit.
|
Feren nem mozdult, nézte a lányt, és a kancát. Az kicsit lecspta a füleit, tágra nyíltak az orrlyukai és talán kicsit idegesen szívta be a levegőt.
|
Yaszike is lassan eltávolodott a fiútól majd véletlen rálépett egy ágra és felmordult nagyon halkan~Ügyes vagy!~Mondta magának.
|
-Nem biztos.- Mondjta, és lassan elengedte a lányt. Az unikornis láthatólag felfigyelt a mozgásra, de nem mozdult.
|
-Úgy megismerkednék vele csak halálra rémülne ha megmozdulnánk!-Mondta még mindig a fiúhoz bújva.
|
-Az.- mondja. És nézi ahogy a kanca a folyóhoz sétál, és iszik.
|
-Nemtudom!-Mondta halkan a fiúnak majd nem mozdult ahogy a fiú kérte.-De aranyos!-Mondta még halkabban hogy ne ilyessze meg a lovat.
|
-Mi okom lenne rá?- Kérdez vissza. Aztán egy ág megzörren, és egy fehér unikornis kanca lép a tisztásra. -Ne mozdulj.- mondja csöndesen. A kanca a folyóhoz sétál, és közben figyeli a két alakot.
|
-Nemtudom!-Mondta a fiúnak.-Lehet azért mert nem akarsz velem...lenni-Mondta ki nagynehezen kipréselve magából a szavakat amikor Feren átfogta a derekát.Végül halványan elpirult és a fiúhoz bújt.
|
-Nem megyek.- Mondja, és megfordul, a lány szemébe néz. -Miért mennék?- Kérdezi tőle, és lassan megfogja a Yaszike derekát.
|
-Tudom hogy azt kértem!-Mondta a fiúnak kedvesen majd a fiú után megy majd átfogja a fiú nyakát karjával hátulról de nem akarja megfojtani.-Nem menny el!-Kérte a fiút.
|
-Azt kérted legyek őszinte.- Mondja, és felpattan. -Hát az voltam.- Szögezi le, és kitér a válasz elől. Elfordul, és nem néz Yaszikéra.
|
Yaszike meglepődik kicsit.-Hát...izé...ő-Mondja ki nagy nehezen a meglepődése közepette.-Ahogy mozgok?-Kérdez vissza Ferennek.
|
-Hát...- Modja kicsit elgondolkodva. -A hajad... a szárnyad... a szemed, ahogy mozogsz.- Mondja az elején egy kicsit dadogva, aztán már szinte mindent felsorolt.
|
-Ezt mondhatod egy dagadtnak!-Mondta nevetve és felülve.-Bennem mi szép lenne?-Kérdi fiú elé állva Yaszike.-Most mond meg őszintén!-Kérdi és kéri egyben a fiút.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
