|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
-Hát lehet hogy nekem azért fura mert másképp nevelkedtünk.-mondja kedvesen.
|
Attól nagyon jó mester volt.Nem kért többet annál,amit látott,hogy meg tudunk csinálni.Szigorú volt,de ez érthető,hiszen egy dojot vezetett.-magyarázza Kirei.
|
-Remek!-mosolyodik el.-Vas szigor?Íííí az nem jó.
|
Aha.Akkor itt otthon fogod érezni magad.-mosolyog.-Nálunk mindig vas szigor volt.
De jó mester volt.-teszi kezét eggyik kardjára Kirei.
|
-Nem veszekedtek csak idegesítették egymást.-kunogja
|
Honvágaad,miért?Otthon is mindig veszekedtetek?-kérdi aranyosan.
|
Akine csak fejét csóválja.-Legalább nem lessz honvágyam.-mondja mosolyogva.
|
Mi biztos.-kuncog Ai.-Kireivel testvérek vagyunk.-mosolyog félrebiccentett fejjel.
Hát akkor Taikennek sikerült.-morogja Mikomi.
Örülök neki.-mondja szemrehányón,de valójában nem gondolja komolyan.
 
|
Akine elmosolyodik.-Olyanok vagytok mint egy család akik állandóan arra törekszenek hogy a másikat felidegesítség.-kuncogja.
|
Aponi érdeklődéssel lépked az erőben. Tetszik neki ahogy a fények játszanak a levelekkel, elbűvöli ez a táj, a nyugalom. Egy üveg levelet megtapint...
-Hideg. De milyen szép! És ahogy csillog a fények játékában... Elteszem. Hátha szerencsét hoz- és elmosolyodik.
Beljebb mintha látna néhány alakot, de nem biztos benne, már kimerült a sok sétától. Lekuporodik az egyik fa tövében és elszenderül
|
És ha aztmondom,hogy nem megyek vissza veled?-kérdi már határozottan.
Mit érdekel már engem.Már régen visszavonultam,de mintha már mondtam volna.-mondja flegmán,egy fának dőlve.
Ne is foglalkozz vele.Csak egy NAGYSZÁJÚ OSTOBA FRÁTER!!!-mondja Akinénak,de a mondat második felét jó hangosan,hogy Taiken biztos hallja.
Ellenben ő tüntetőleg hátatfordít Kireinek.
|
-Na így mindjárt más.-mondja kedvesen,majd elkuncogja magát Tain és Mikomin.
|
Jólvan akkor nemvagy kiscica.Csak tudnám,hogy mit keresek még mindig itt?-kérdi magától.
Őőőő...Taiken...Talán azért vagy itt,mert énis itt vagyok,nem?-kérdi ártatlanul Mikomi.-Mert értem jöttél,igaz?
Ch...
|
Akine bólint.-nem vagyok kiscica.-mondja kicssit sértődötten,majd figyeli a "vitát" és elmosolyodik rajta.
|
Igazad van.Azért vigyázz még a végén addig élezed,hogy elfogy.-kuncogja el magát.
Csupa fegyvermániás kiscica.-morogja az orra alatt Taiken.
Miért neked nem fontosak a fegyvereid?-terem mögötte Kirei.-Halott pengével nem méssz sokra.
Áh...-áll fel hátán a szőr,majd megfordul.-De fontosak,csak épp nem kéne naphosszat élezni őket.
Na idefigyelj te utonálló lehet,hogy neked mindegy,hogy milyen kardal harcolsz,de nekem fontos,hogy vigyázzak a fegyvereimre.
Nem vagyok utonálló.
Ezt inkább hagyjátok abba,rendben?-kérdi félénken Mikomi.
Erre Kirei és Tai csak ránéznek,majd össze,és hátatfordítanak egymásnak.
Gyerekek.-csóválja a fejét Ai.
|
Akine ezen elmosolyodik majd a másik lányra néz és biccent.-Sosem lehet éles a kard ha az életedről van szó.-mondja kicsit óvatosan.-Én az nyilaimnak a hegyét szoktam állandóan élesíteni.
|
Szia Ai vagyok.-áll elé mosolyogva,és megcsóválja farkát,amin megcsendül a csörgő.
Kirei.-emeli fel kezét,hogy jelezze ő szólt.
Kirei...tedd már el azokat a kardokat.Nem elég élesek ígyis?-kérdi Taiken.
Miért?Zavarnak?-kérdi,makd egy fűszálat ejt a pengére,ami kettévágja azt.-De mostmár eléggé.-bólint,majd elteszi őket.
|
-Ó,sajnálom.Rendben nem fogom.-bólint.-Sziasztok Akine vagyok.-mosolyog az ott lévőkre.
|
Na itt vagyunk.-áll meg mosolyogva.-Ai!Kirei!-integet nekik.
Tudod...a faluból ahol élt...elkergették,mikor a szülei meghaltak.Nemszerették túlságosan a macskalényeket.-mondja Akinének Taiken.-De ne említsd előtte.Szeretne felejteni.
Szia...sztok.-köszön meglepetten Ai.-Ki az új barátotok?-kérdi kíváncsian.
Üdv.-mosolyog Kirei,aki időközben elkezdte kardjait élezni.
|
Úgylátszik ittis dúl a szerelem.-jegyzi meg halkan Kirei.-Te nemis kellettél hozzá.-kuncogja el magát,és Aira néz.
He he he vicces vagy.-duzzog huga.
Mikomi hovaméssz?-szól utána Kirei,Aival nemis törődve.
Csak sétálni.-felel neki kedvesen.
Ez a lány.Ha megint meglóg.-morgolódik Taiken és utánamegy.
Te nemis figyelsz rám!-húzza meg Kairei fülét.
Jól itthagytak.-értetlenkedik Kirei.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
