|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
- Az ott Zoy? - kérdi sírós hangon Mina. A szemei már égnek a sok sírástól, hatalmasra duzzadtak és vöröslenek. Takumi lassan a fekvő lány felé fordul.
- Igen.
- Kérlek, nézd meg, mi baja.
- Minako, az a lány az ellenségének néz. Ha odamegyek képes visszajönni még a halálból is, hogy elvágja a torkom.
- Ez most nem volt vicces. - kirázza a hideg. - Nézd meg, mi van vele! - parancsolja hirtelen. Takumi köpni-nyelni nem tud a meglepetéstől.
- Oké-oké... - lassan feláll, de megszédül és visszarogyik.
- Jól vagy? - aggódva nézi azt a kandúrt, akit szeret, de sosem mondaná meg neki.
- Persze. - erőt vesz magán és odamegy Zoyhoz. - Azt hiszem, csak kapott egy kis bénító sokkot. - felveszi és vinni kezdi a többiek felé. Az ikrek még mindig eszméletlenek, ami nyugtalanítja Minát. ~ Nagyon erős... csak gyógyítja a többieket, kisírja azokat a gyönyörű sárga szemeit és még nem omlott össze... ~ csodálja a hosszú hajú nőstényt magában.
- Azzal a lánnyal mi lesz? - nézi Nayong, amint barátnője apja Zoyt viszi.
- Ha minden igaz, ezek után életben marad, hisz Samui nem állt át a szövetséghez. - mondja csendesen Amai.
   
|
Zoy szomorúan nézi a párját de nem tudja felfogni teljesen mi is történhetett itt de nagyon nem is tudott volna megpróbálkozni vele mert szemei akaratlanul is lecsukódtak.
|
- Jó dolgok? Erről a pékségben dologzó néni jut eszembe, aki néha adott valami finom sütit. Meg Olivia, ahogy vele lehetett beszélgetni és pár percre elmerültem valami másban, mint amiben éltem. Eron, a bátyám, míg hozzám nem ért... addig szerettem... - motyogja a végére. - Szeretet? A néni szerethetett... de nem biztos... Szerelem? - csak félénken megrázza a fejét, ezzel jelezve, hogy sosem létezett valójában az életében. - Megalázott, akit szerettem... azt mondta, ő nem ér egy olyanhoz, mint én... - lassan összehúzza magát, lesüti szemeit, melyeket elhagyják a fátyolos könnyek. - Nem én árultam a testem... hanem a szüleim... - mondja szégyenkezve és bánva a múltat. - Megadhatod? - ahogy felnéz Milára, lecsorognak arcán a könnyek. - A... szerelmet is? - kérdezi bizonytalanul.
= S mennyi esélyem lenne a macskádnál? = néz kihívó vigyorral Arkon után. = Igazából feketebolond vagyok, tehát még mindig Nantan a félisten. Csak nem az enyém. = kezd megbarátkozni a gondolattal. = Ezek után kíváncsi lennék, magadat hogyan jellemeznéd. = mosolyog ördögmódra Shireire. Szemei is megcsillannak.
- Nem vagyok kislány. - felnéz rá hatalmas könnyes és kisírt szemekkel Mina. - Hogy vagy, Takumi?
- Már látok. Az első kép Osoreru volt... bűntetést kapott... nagyon durvát. - megrázza lassan a fejét.
- Ennek a szegény macskának még a talpai is vérzenek. - átveszi a kék-fekete kandúrt Shireitől, majd ijedten ismeri fel. - Nantan! - újra sírásban tör ki, s potyognak a gyógyító könnyek a fiúra. Atsui és Samui eszméletlenül fogják egymás kezét.
- Megváltozott jövő. - mosolyog boldogan Amai. - Atsui él.
- Biztos vagy benne, hogy most kellett volna meghalnia? - kérdi tőle a fehér hajú fiú.
- Igen.
- És neked mikor kéne megfogannod?
- Még idő. A szüleimnek előbb jól össze kell még rázódnia. Még csak az elején vannak a kapcsolatunak. Lesznek még hullámzások, s az egyik hegycsúcson fogok megjelenni, mikor mindkettejüket elborítja a szerelem és a vágy.
- Azt ugye tudod, hogy segítened kell az én jövőm is alakítani?
- Persze, hogy tudom. Így szólt az egyezségünk.
- Helyes.
 
|
- És a jó dolgokból? szeretetből? szerelemből? - kérdez vissza, de ezekből ő sem kapott valami sokat - Megadhatom neked, ha ezek nem voltak? - néz rá kédőn és most a szellemekkel nem is törődik, pedig ő hozta fel a témát
- Nem, nincs macska alakom! - mondja és elvigyorodik - Viszont Arkon szabad préda! - súgja neki halkan, de a macska meghallja
= Hé! - kapja fel durcásan a fejét
- Most meg mi van, csak beszélgetünk te csacsi!
= Engem hagyjatok ki ezekből a dolgokból! - megy arébb sértődötten és duzzogva
- Visszatérve... szóval Helaku kicsit furcsa fazon, idegesítő, pökhendi, undok zsaroló, aranyos, mosolygós, szeleburdi, imádnivaló, kívánatos - kap hírtelen fejéhez - Izé na szóval... mit is akartál még tudni? - kérdi, de aztán Minához megy - Kislány... ha őket sikerült magukhoz térítened segítenél rajta is? - mutatja a lány felé Nantant, aki még mindig eszméletét vesztve fekszik
  
|
- A rámenősségből, a kéjből már kaptam... - beleborzong. - Elmúlt a veszély. - körülnéz, de a palyzsot még mindig nem szünteti meg. - Nem sokan vannak... s akik vannak, messze vannak. - a tenger felé mutat. - Ott kettő van.
= Tudom, hogy jó az ízlésem. = mosolyog halványan Shireire. = Nem láttam. Takumi karjaiban tudtam meg, hogy valójában kétlábú. = lehorgasztja orrát. = Pedig úgy örültem, hogy fajtárs. Ráadásul a fiúkért bolondul. Ez az én mákom. = megcsóválja a fejét, majd a magamévá teszem mondatra kerek szemekkel néz fel a macskára. = Nem vagy egy szégyenlős alak, viszont annál inkább rámenős és kéjhajcsár. = jelenik meg a macska arcán ördögi mosoly. = Neked nincs macska alakod? = kérdi, de mikor meghallja, hogy Shirei is foglalt, már azért kezd imádkozni, hogy ne legyen, mert akkor megint csak szenvedés várja. = És te? = Arkonra vándorol a tekintete. = Nagyon csendben vagy. = vigyorog a kandúrra.
Mina gyógyítja a testvéreit, Takumi pedig lassan ki tudja nyitni szemét, de még mindig fáj neki. A két fiatal jövőből szabadult pedig fekszik a földön és örül, hogy minden rendben van egyenlőre.
|
- Hát igen, nem igazán cicózott az a lány... - emlékszik vissza - Maffiafőnök? Na azt nem hallottam, szerintem akkor épp csak kettesben beszélhettetek... - simogatja meg a lány buksiját - A szellemek vissza tértek már? valahogy én nem érzékelem őket a védőpajzs miatt... talán... - próbálja kicsit elhesegetni a lány gondolatait
- Hmm... jó ízlésed van, Nantan szerintem is nagyon helyes fiúka, mondd csak láttad már az igazi alakját? - kérdi mosolyogva és Nantanra néz - Nagyon szereti Atsuit... egyébként ha nem láttam volna őket együtt... boldogan... biztosan a magamévá teszem - kezd kicsit vörösödni - na de azóta már megkaptam mást! - nyal végig a száján - Először csak játszadozásból akartam vele lenni, de kifogott rajtam... szóval azt hiszem egy pár lettünk... - mondja vigyorogva - És ne félj, nem lesz semmi baja, elég erős... ki fog tartani!
|
- Én sem tudom. - motygja. - Csak... eszembe jutott. - próbál magyarázkodni, de azért örül, hogy Mila nem akarja félre vezetni és ezért nem ad neki választ az elméletéről. - Megijedtem... méregetett és azt mondta, meleg... majd, hogy tetszem neki... - elhúzódik Milától. - Azok a kandúrok kezdték ilyen stílusban... ilyen módon, akik... - nem folytatja, kirázza a hideg, s összeszorított szemekkel Milának hajtja a fejét. - Ő a barátnőm... a régi ismerősöm... s valami olyasmit mondott, hogy maffiafőnök volt és imádta gyilkolászni a macskalényeket... de mikor visszakérdeztem, hogy miért váltak rosszakká, akiket megöltek, dühös lett... azt mondta, hogy bizalmatlan vagyok és gyerekes... hogy fel kell nőnöm... és nem is adott igazi választ... - fél kézzel megkapaszkodik a lányban.
= Ez szuper! = örvendezik Tenpa. = Végre nem csak magamnak mondom a sódert, hanem meg is ért valaki. Jó, Takumi és Amy is ért, de minél többen vannak, annál jobb. = hirtelen az egekbe szökik a kedve, madarat lehetne fogatni vele, majd elpirul és zavarba jőve kezd visszaereszkedni a valóságba. - De... csak nézz rá... gyönyörű bunda, csillogó szemek, kecses test, hatalmas szív... és foglalt és szerelmes. = egyre inkább a csüggedés felé kezd irányulni a kedve, majd aggodalommá válik. = Nantan! = ijedten néz a félistenre, majd Arkonra, végül Shireire. Nem tudja, mit tehetne, vagy mi történt. Abban bízik, a macskafiú majd segít barátján.
- Mi történt?! - próbálja kérdezgetni Takumit, mikor meglátja két bátyját kilebegni. - Odaless! - ijedten dermed meg, s mutat a fiúkra. Mindketten ájulásszélén vannak. - Atsui! Samui! - felugrik, de nem szalad oda. Az ikrek lassan földet érnek mellette, így a három fiú közt marad. Újra leguggol és két bátyját kezdi siratni. Könnyei lassanként gyógyítják a fiúkat.
- A szemem. - felül a szőke kandúr. - Nagyon fáj. - motyogja, de Mina nem nagyon tud rá is figyelni.
- Mi történt?! - odaszalad Nayonghoz.
- Csak vigyél ki. Gyorsan. - belekapaszkodik Amaiba, aki felhúzza és együtt kirohannak az árnyvilágból. Annak lassan összeforr a fala, s eltűnik. Kint összerogynak, ölelik és támogatják a másikat. Elfekszenek a földön és boldogok, hogy élve megúszta mindenki.
|
- Nem tudom... nem tudhatom erre a választ... de lehet... nem akarok hazudni neked avval, hogy tényleges választ adok - simít végig a lány arcán - De valamit nem értek... Olivia... őőő... neki... szóval ellökted és robbantottál is, azt hittem ha én is megteszem ugyanez lesz... féltem... féltem, hogy engem is ellöksz magadtól... de... nem tetted... köszönöm...
= Igen van! - húzza ki magát - Meg! Ért az állatok nyelvén, minden állat nyelvén!
- Félisten? - pislákol nagyokat - Csak nem... tetszik neked Nantan? - kérdi vigyorogva - Egyébként meg nem hiszem, csak nagyon kimerült - Igaz Blacky? - paskolja meg fejét, mire csak egy halk nyöszörgés a válasz - Nan... - kezd megijedni a fiú - nehogy meghalj itt nekem, mergértetted?
= Nem vagyok Blacky! - préseli ki magából a szavakat = Látod Atsuit... valahol? - kérdi majd halk nyöszörgések után eszméletét veszti, elmerül a feketeségben, az önkívületi állapotban...
|
- Nem... az nem nagyon számít... egyszerűen csak nem szabadnak érzem... lehetetlennek... képtelenségnek... - motyogja zavartan és elfulló hangon. - Mila. Az lehetséges... ez most lehet, hogy buta kérdés... de... az lehetséges, hogy azért utáltam, ha... ha egy kandúr hozzám ért... mert... mert én a lányokat... hozzájuk...? - nem tudja kimondani. Felrémlik benne Olivia, meg ahogy ő reagált, s nagyon russzol érzi magát tőle.
= Áh, szóval neked is van társad. = örvendezik Arkonnak. = A nevem Tenpa. A társad ezt megérti? = néz fel Shireire. = Ugye nem lesz baja annak a félistennek? = kicsit belepirul, hogy így nevezte Nantan és elfordítja fejét.
- Samui... - szólítja halkan az öccsét, majd a mancsát a fiúéba teszi. Nem tud többet mozogni, úgy érzi, lassan kicsorog belőle az életet adó folyadék, a vér, s ezzel az élet is kezdi elhagyni. Ujjai jég hidegek már, s nem is nagyon érzi, mozgatni se tudja őket igazán.
- Atsui? - értetlen néz le a foltos kandúrra.
- Ettől még az öcsém vagy... s ha lesz alkalom, jól kupán nyomlak... - motyogja haloványan. Rázza kicsit a hideg, jobban mondva fázik. - Sosem lettem volna képes... bántani azokat... akiket szeretek... - elcsuklik hangja, a fekete kandúrnak ez volt a legfájdalmasabb ütés, amit bátyja mért rá.
- Mindvégig szótlanul tűrted... mindvégig... - könny csordul a szemeiből.
- Milyen megható. Azt hiszem, örülök, hogy így alakult, nem mindennap láthat a macska ilyen drámát. A két testvér, akiket csak percek választanak el, semmi más. - mosolyog sötéten Osoreru.
- Ez nagyon rohadt húzás volt! - felugrik Amai, mintha nem történt volna semmi. - És ezért nagyon meg is kapod. - szinte csak felé fordulnia van ideje a kandúrnak, mire úgy szemen gyűri őt a lány, hogy hirtelen az is végigfut a fején, hogy milyen lesz a kezében fogni annak csarnokvizét. Elvágódik a földön, de más is történik, megbomlik a fal. - Nayong, zúzd be! - alig tudja préselni megszorongatott torkán.
- Rendben. - a fiú belép az árnyvilágba, bár fájdalom járja át, míg a falon kereszetül megy, de nem törődik fele. - Kiru, vissza. - kitartja a levelet, mire a macskaféle eltűnik benne, majd ugyanazt teszi Osoreruval, mint ő tette Amaival. - Ezt azért, mert bántottad Amait. - mondja csendesen. - Ezt meg a testvérekért. - mintha rongyot csavarna meg két kezével, úgy teker a levegőn egyet, mire a kandúr alig kapva levegőt üvölt fel.
- Vigyük ki innen őket! - rúgdosni kezdi a fekete falat. Minden rúgással fájdalmasan éri őt valami áramütéshez hasonló, de a fal is bomlik le, míg elég rést nyit rajta. Mire visszanéz, Nayong már a földön fekszik, az ikrek pedig lassan kilebegnek a világból.
Takumi sárga szemére kap, majd hátradobja magát és sziszegve fekszik el a homokban, mintha kínoznák, de büszkeségből nyikkanni se akar.
- Takumi?! - Mina felugrik és ráborul. Próbálná a hátára fordítani a kínlódó kandúrt, de az nem hagyja magát, nem is szól, s nem is löki el.
 
|
- Hát nem is csókoltalak meg, de igen is... vagy valami ilyesmi! - mosolyodik el - Félsz, hogy megvetnek majd azért, mert esetleg egy lány lesz a párod? - kérdi a lány szemeibe nézve - Figyelj... ha nem szeretnéd nem kényszerítelek semmire, rendben?
= Megyek! - terem mellette, de egy fiú is, aki felveszi Nantant = Ő a társam!
- Hé... Blacky... kelj fel pajtás! - öleli magához lágyan a törékeny macskát - Ó egy új jövevény! - hajol le megsimogatni a fekete cicát - Mondd csak, mi a neved? - kérdi érdeklődve, közben Nantant simogatva Shirei.
|
Zoy azt hitte sosem múlik el a fájdalom majd szomorúan és együttérzően nézett Minara.~Ő aggódik ennyire!Hát még én!~Siránkozik magába majd ismét a bentieket figyeli.~Csak Osoreru maradjon benn de Samuit engedje ki!~Könyörög magába.
|
- Köztes? - felnéz rá, de meg sem várva a választ megöleli. - Olyan... fura ez az egész... Nem lenne szabad ilyet csinálni... vagyis... meg... izé... - nem tudja igazán, hogy mit akar mondani. ~ Miért csinálom ezt? Miért jó? És ha jó, miért félek? Miért fakadok mindjárt sírva? ~ kicsit össze is van zavarodva.
= Aha... értem... = motyogja kicsit megsemmisülten a macska, majd keresni kezd valamit. Illetve valakit. = Arkon! = kiáltja el magát. = Kérlek, segíts felkaparni a barátod. = tekintete kutat a foltos macska után.
- Kotnyeles lány! - egyszer csak előtűnik a sötétből Osoreru és a levegőbe emeli a nyakánál fogva Amait. - Idejössz beleköpni a levesembe. - erőteljesen a földhöz vágja úgy, hogy a nőstény csak nyekken, majd őrült kínt ad neki, belesikolt a fájdalomba.
- Te bántottad Zoyt? - Samui összeszedi a maradék kis erejét és feláll. Jéghideg tekintettel találkozik az ő ugyanilyen kifejezése.
- Arra számítottam, gyorsan végzel ezzel a senkivel és te magad fogod kinyírni. - hirtelen nyújtja ki kezét Samui felé. A kandúr már csak a fájdalomra kapja mellkasára a mancsát, majd mikor megnézi, látja vöröslő vérét és összerogyik. - De hasztalan vagy, akárcsak a bátyád. - fejezi be a mondatot a gyilkos hajlamű kandúr.
- Ne! Amai! - Nayong kiugrik a rejtekből és odarohan a falhoz, majd vicsorogva esik erejével a falnak. - Kiru, azonnal kelj fel! - kiabál a lénynek, aki még mindig csak fekszik. - Mentsd meg Amait! Tengo, elő! - egy pillanatra kinyújtja a fekete levelet, s megjelenik a macskasárkány. - Segíts! - folytatja a fal megsemmisítését. A fekete lény csak bólint, majd nem törődve a korábban történtekkel, magabiztosan csap karmaival a fekete-szükre falnak, amin repedés keletkezik, de Tengo is megsérül.
- Takumi? - fürkészi a kandúr szemét értetlen. Szemeiből csorognak a könnyei. - A bátyáim...
- Értsd már meg, hogy nem tudsz segíteni. - magyarázza neki a szőke.
- Akkor segíts te! - parancsolja Takuminak, mire a fiú megdermed.
- Beküldenél az oroszlán barlangjába? Minako... ha én odamegyek, vagy nem térek vissza, vagy gyilkológép leszek. Ezt akarod?
- Nem. - sűrűn rázza a fejét a lány.
|
- Rendben... - mondja és Yowaiko arcára csak egy puszit nyom - Ez köztes... azt hiszem! - mosolyog a lányra
~ Most mi legyen? - kérdi magától, majd feláll és mesterét kezdi keresni, de sehol sem látja a kandúrt.
Szeretné mondani, hogy jól van, hogy csak pihen, hogy csak fáj odabennt és retteg a szeretett személy elvesztésétől, de csak egy szó csúszik szájára = Atsui...
|
Zoy szemébe egy kis reménytükröződött amikor Samuiról etlűnt a jég de még mindig fájlalta minden porcikáját Osoreru miatt.Nem bírták tovább a lábai beadták a kulcsot és Zoy összeesett,szemei is kezdik felmondani a szolgálatot de kényszeríti magát hogy ébren maradjon.~Csak élve kerüljenek ki onnan!~Mondja reménykedve a fal előtt ülve Zoy.
|
- Nem tudom... - motyogja zavartan. Nagyot nyel, elpirul és félig lehunyja szemeit. Picit megremeg, fél is, de várja is, hogy a lány megtegye. Vetekszenek benne megfogalmazhatatlan dolgok.
Ren csak gyorsan kinyújtja a kezét és eltaszíjtja Kokorot. - Értelmetlen a harc, fogd már fel. - nem akarja bántani a fiút. - Nem is tudnád elvinni a kardot, ha nem akarja.
= Ugye nem fogsz nekem elpatkolni? = lehajol hozzá. = Ha akarod, lélegeztetlek szájon át, de figyelmeztetlek, még nem csináltam ilyet és ha kipróbálod, utána számíthatsz rá, hogy felképellek. = megmutatja a karmait. = Nem lesz baj. = reménykedve néz fel az árnyvilág falára.
- Most szólok, hogy eressz el! - küzd Takumival, majd mikor a fiú a figyelmeztetésre sem engedi el, ujjaival megindít pár fonalat, s átfonja vele a szőke kandúr testét. Picit meg is emeli, de Takumi abban a pillanatban megfordítja Minát, hogy vele szemben legyen, majd felfogja a lány kezeit a feje fölé. Így megszünteti valamennyire a fonalak hatását és visszanehezkedik a sokkos nőstényre.
- Nem fogom hagyni, hogy bajod essen. - mondja elszántani neki Takumi, majd hogy Mina ne tudjon ellenkezni, forró csókot ad neki.
- Húha... elég tüzes szülők lányával találkoztam... bár ilyesmi Amai is. - motyog látszólag magának Nayong.
- Miért jöttél ide hazugságokkal megpróbálni megetetni? - kérdi meglepődve Samui a lányt, mikor látja, hogy felrepesztette a jégpáncélját. Elfogy a maradék ereje és eltűnik a jég a testéről. Lihegve összerogyik, majd gyilkos pillantással néz Koira.
- Nem hazugság, hidd el. Nem számítanál rá soha, hogy ki tette és pont ez volt a célja, hogy a bátyád ellen hergeljen. Bosszút akar csak állni, amiért Atsui megtalálta a boldogságot és befenyítette. - mondja komolyan és teli elszántsággal Amai.
- Ki vagy te? - kérdi tőle a fekte kandúr, majd lenéz a bátyjára. - És miért véded ezt a szennyet? - lábával megtolja az időközben eszméletét vesztett kandúrt.
- Ezek nem fontos kérdések. Nézd... Zoyt bántotta az a gonosz lélek, akit te hívtál ide... a húgod kikészült... semmi baja, de teljesen kiborult, mert ti innen nem látjátok, mi van a fal túloldalán, de ők igen... Nantan is sokkos és a végtelenségik kimerült... csak rajtad múlik, hogy Atsui megéli-e a holnapot és édestestvérekként tértek-e ki ebből a sötét világból, vagy egy rideg, érzéketlen, magányos, akár lelketlen báb leszel, aki követi a parancsot és szemrebbenés nélkül öl... csak rajtad múlik, hogy megölöd-e az egyetlen bátyád, a barátnőd, a húgod és mindenki mást, aki a szövetség újtába áll... - nem tágít és nem is moccan. Samui elképedve hallgatja, amit mond neki Amai.
|
- Nem vagy az, erős vagy, csak kell neked egy kis bátorítás! - mosolyog a lányra és szemeibe néz, kicsit közelebb hajol hozzá, de mielőtt szája a lányét érné felpillant - Szabad?
~ Mi, be akarja fejezni? De a mesterem dühös lesz rám, nem hagyhatom, hogy lerázzon! - gondolja, majd gyorsan futi kezd a sárkány felé - NEM! - kiabálja és karmaival megpróbálja felsérteni "Renji" bőrét.
Nantan nem tud mocorogni, ledermed, mindene fáj és levegőt is alig tud venni, csak hallgatja a fekete macskát, de felelni nem tud, lehunyja szemeit is ~ Atsui...
|
Amint átjutnak a falon Zoy valamiért felriad.Majd látja párját amint félrelöki Amait feláll de meg is rogyik picit a lába odamegy a falhoz de nem ér a falához,kérlelő szemekkel nézi Samuit hogy hagyja abba mert ennek nincs semmi értelme.~Samui ne tedd kérlek!~Mondja magába könnyes szemekkel nemet bólogatva félti Atsuit mert csak rá kell nézni hisz azt a kandúrt már csak a Szent lélek tartja életben.
|
- Őrültség, amit mondasz. - mondja félig mosolyogva, félig pedig aggóva. - Úgy érzem magam, mint valami gyámortalan kölyök... - ránéz a védőpalyzsra, de esze ágában nincs azt megszüntetni.
= Nantan!? = ahogy ellöki őt a fiú, meglepetten csuklik a porba. = Nem pusztulsz. = gyorsan feláll és fejével dörgölőzik a kandúr nyakának. = Nem hagyom, rendben? = nyalogatja a fejét. = Egy ilyen szép, pompás és jószívű cica nem mehet csak úgy a túlvilágra. = próbálja valahogy elterelni Nant, bár tudja, hogy próbálkozása gyenge erőfeszítésnek fog látszani.
- Inkább hagyjuk a harcot. - mondja Ren, s leengedi a kardot, de a sárkányt még nem szólítja vissza. - Nincs értelme küzdeni valamiért, aminek saját akarata van és döntött, mit akar.
- Takumi, szállj le rólam! A bátyáim! A bátyáim, Takumi! Engedj el! Szét kell szedni őket! - kiabálja ficánkolva és kissé sokkosan Mina. Nyeli a felkavart homokot, de az sem érdekli, sőt, az sem, hogy könnyeivel sarat csinál arcára.
- Két kandúr harcába nem avatkozhatsz. Bár most elengednélek... de nem tehetem... eszetlenül nekirohannál annak a falnak... láttuk, mit tesz... tehát alattam maradsz. - igyekszik lefogni a lányt, de nem tudja, annyira erőteljesen megpróbál szabadulni.
- Most fogja megölni Atsuit. - közvetít ijedten Nayong. Lenéz Amaira, aki abban a pillanatban felugrik és rohanni kezd.
- A falat! Támadd a falat! - kiáltja és esztelenül rohan, akárcsak anyja tenné. Nayongnak alig van ideje megroncsolni a falat, mielőtt Koi nekirohanna. Érdekes módon viszont átjut rajta, átesik Kirun és felnéz Samuira. - Ne! - elkiáljtja magát, feltápászkodik és elkapja a még jéggel borított kart. - Ne! Ne tedd!
- Ne szólj bele! - félre löki Amait, de az nem hagyja magát. Bokán rúgja Samuit, de úgy, hogy a kő kemény jég bereped.
- Hagyd békén Atsuit! - magabiztos és villogó szemekkel néz bele fiatalabb nagybátyjáéba. A foltos kandúr erőtlen néz rá fel, orrából és szájából folyik a vér. Bár ahogy Koi jobban megnézi Samuit, az ő orra is kapott egy-egy ütést és ajkai is felrepedtek a harcban. - Nem ő ölte meg a családotokat. Nem mondhatom el, hogy ki volt az, de nem Atsui.
|
- Majd talán egyszer megtudod... de addig én melletted maradok... vigyázok rád, amíg csak tehetem és nem érdekel, hogy bajba kerülök e vagy sem!
= Hagyj! - löki el a fekete macskát = Ha meghal... ha meghal én is elpusztulok! Nem akarom, hogy baja legyen! ~~ Samui... könyörgöm... könyörgöm ne bántsd... kérlek ne... bármit megteszek! - küldi még üzenetét, majd összeroskad, feje a porban köt ki, olyan, mintha életét vesztette volna, de csak túl sok energiát használt fel, magánál van, mégsem tud moccanni.
Kororo morogni kezd, bár még nem tudja mit fog tenni, de nagy benne az elszántság és tudja, hogy minden erejével küzdeni fog.
- Így igaz, a kard Renjit választotta... bízom bennetek fiúk! - gondol Renjire és a kardban lévő sárkányra, akik egy testben öltöttek formát.
Shirei magához húzza a fiút - Az idő azt hiszem, most nem alkalmas rá, de te menj előre... menj a ködös tóhoz és várj meg ott, rendben? - félti a fiút, félti de még hogy, de nem akarja itt hagyni Nantant sem, hugát sem... - Menj és várj rám! - csókolja meg, majd kicsit meglöki, hogy induljon
|
Tami kicsit sípolva veszi a levegőt Tami de kicsit jobb neki a meleg takaró alatt.Gyengén a párjára néz majd rámosolyog.-Ne aggódj ha te ápolsz jobban leszek!-Mondja a fiúnak majd egyet sóhajt és elalszik de a lázpírje kicsit erősebb lett az órák alatt.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
