|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Kowaku most nem ért rá lányával foglalkozni.Még egyet fújva fordult el aztán Infernohoz sétált,leült elé és nézni kezdte.A sárga szemek csak úgy fürkészték a kis kölyök testét,felmérte hogy milyen erő lakozik a még kicsi testben.*
*Akuma egy kicsit nézte Hakuront aztán fia után indult.*~Már most kezdődik...~*Mosolyodott el kedvesen fia mozgékonyságán és kiváncsiságán.*
 
|
*Inferno viszont annál kiváncsibb volt, és mászni kezdett a hang irányába, a kislány meghúzta magát, hogy ne vegyék észre, persze ha Infernon múlik semmi sem marad titok. Hakuron vissza érkezett pár alapanyaggal majd a kiszemelt helyre építkezni kezdett, a minta alapján*
  
|
*Kowaku épp odament volna Infernohoz amikor meghallotta a lányát.Füleit hátracsapva ugrált le a hang irányába.Mikor meglátta a bűnöst fújtatva nézett rá.*
*Akuma először fiára figyelt fel mikor nevetve nyúlt a jövevény felé de mikor ő már odanézett csak hűlt helye volt.Semmit nem hallott meg Your ügyetlenkedéséből mert aztán fiával foglalkozott.*
|
*Inferno miközben anyja magába volt mélyedve, megpillantotta a fán a macskát és nevetve nyújtotta felé mancsait, miközben így el volt foglalva egy kislány kezdte őt figyelni, majd hogy ne vegye észre hátrébb lépett, szerencsétlenségére épp egy szúros bokorba hátrált így nagy zajt csapva, sziszegve tért vissza eredeti helyére, amit meghallhattak a többiek*
|
*Akuma elgondolkodott aztán egy kicsit tágasabb hely felé mutatott.*-Ott megfelelő lessz szerintem!*Mondta aztán legugolt és elgondolkodott aztán szépen lassan elkezdett tervezgetni hogy mi hol legyen.Először jött a szobájuk,aztán Inferno szobája,fürdő és végül a konyha.*
*Egy fekete macska feküdt az egyik ágon farkát ide-oda lóbálva.Sárga szemei szinte ugyanolyan sárgák voltak mint Akumáé és ezekkel követte Hakuron mozgását aztán a nőstényre nézett és Infernora.Felállt és szép,lassú léptekkel indult meg az ág egyre vékonyodó vége felé és onnan nézte meg a ház "tervrajzát".*
|
- Válassz egy helyet, ahova szeretnéd, hogy épüljön a ház! *mondta Hakuron Akumának és egy botot keresett amivel a puha földbe rajzolt egy téglalapot* - Jelöld be, hogy mi hol legyen, rendben? *indult el fáért és egyéb anyagokért amik az építkezéshez kellettek*
|
*Akuma éppen álmodozva nézelődött mikor Hakuron magához húzta.Nem ilyedt meg mert már régebbről az ilyen kissebb meglepiket megszokta.Elmosolyodott.*-Ahogy mondod!*Adott neki egy puszit aztán felvette fiát és csöndesen nézelődött még egy kicsit.*
|
- Hmmm... szép! *jegyezte meg Hakuron és letette a kis porontyot is, majd asszonykája mögé setenkedett, bele szippantott illatába, majd jó szorosan magához húzta* - Na akkor kezdhetjük is az építkezést! *jelentette ki és elengedte a nőstényt, fa után kezdett kutatgatni, indák és egyéb más után*
|
*Akuma párjával és fiával egy nyugodtabb környezet után nézve érkeztek meg ebbe a szép erdőbe.Mindenhl gyönyörű zöld fa,talaj,bokos és még a virágok elég szépek.Úgy érzi hogy ez a megfelelő környezet ara hogy fiát és még a leenő kölyköket felnevelje.Boldogan nézett körbe,jelenleg egy varázsló sincsen itt mivel a hangokra mind elment vagy elbújt.*
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
- Hagytam volna meghalni? - vicsorog kicsit a fehér paripára, majd hallgatja az "ítéletet". Mielőtt a lány emlékei eltűnnének, még ad neki egy csókot és fülébe súgja - Szeretlek... - aztán nem tud mit tenni, az események gyorsan pörögnek, a fekete unikornis csak hallgatja a fehér döntését, majd mikor eltűnnek Yamahoz megy, aki kicsit hátráll, de az unikornis szarva vörösen kezd izzani, majd begyógyítja Yamaneko sebeit
= Menj... keresd meg, én ennyit tudtam tenni érted! - a kandúr feláll
- Köszönöm! - mondja majd elszántan hozzá teszi - Myr... megtalállak! Meg foglak találni!
|
~Myrian. Neked nem sikerült átkelned a folyón ezért nem tudtad teljesíteni a próbát. Elbuktál~Aztán Yama-ra néz~Te pedig kiléptél a mágikus körből pedig tudtad hogy milyen következményekkel járhat. Nem lett volna szabad segíteni neki. Mindeketten megszegtétek a szabályokat a megállapodást amit kötöttünk~
Myr könnyei egyre gyorsaban kedzenek hullani és lehunyt szemmel szorítja a kandúrt. Ő bizony akkor se engedi el őt ha ott helyben megölik. Ő akkor se megy nélküle sehova. Végül mégis kiprésel magából egy kis hangot-És most mit akartok tenni?
~Mint már mondtam az elején ha teljesíted a próbát és meglátom hogy a szíved belül tiszta mert érzem hogy kívülről te már rengeteg gonoszságot követtél el. Az egyesség úgy szólt ha bibizonyítod hogy képes vagy a szerelmed erejével végigcsinálni a próbát akkor kívánhatsz valamit ami Yamaneko visszaszerzése. És ha ez nem sikerül erődet és emlékeidet törlöm. Most pedig pont ezt fogom tenni de csak veled. Kaptok mégegy esélyt. Ez az utolsó reményetek. Mint már mondtam Myrian emlékeit törlöm és elküldöm őt egy másik helyre te pedig Yamaneko nem halsz meg. Neked kell megkeresned és visszaadnod emlékeit~Mondja el a döntését aztán szarva aranysárágn világítani kezd és elealtatja Myr-t, kitörli emlékeit és elvszeti összes képességét.
-Viszlát szerelemem!-Mondja neki ásítva Myr aztán elájul és fejéből az összes emlék kitörlődik. Utána nagy aranysárga féyn borítja be az egész teret és Myrian és a fehér unikornis eltűnik...
|
Yamaneko elkerüli a csapkodást, így nem is üti le őt Myr. - Myr... kincsem... - zárja karjaiba, majd ő is az unikornisra néz, aki mellett megjelenik a fekete is - Mndegy, hogy hol... de vele akarok maradni, megyek vele a pokolba is akár..
|
Myr szájából ömleni kezd kifelé a víz. Majd köhögni kezd és kapkodni a kezdi a levegőt. Felnyitja szemét és mikor magához tér rögtön felül és kazével kapálózni kezd(Ezzel lehet hogy leüti Yama-t is)-YAMA MEGMENTELEK!-Ordítja aztán látja hogy nem a vízben van hanem a szárazföldön. Látja maga mellet Yamaneko-t. Gyorsan a nyakába ugrik és össze-vissza puszilgatja-Te élsz!-És közben szeméből potyogni kezdenek a könnyek. Majd megpillantja az unikornist. Arca hófehér lesz és mereven bámul a lényre-Akkor most kitörlöd a memóriámat és elveszel tőlem mindent amim eddig volt?-Kérdezi halkan és örömkönnyei szomorúság könnyeivé változnak-Inkább ölj meg! Akár megyek a pokolba vagy a mennybe de csakis Yamanekoval-És erőssebben kedzi szorítani.
Az unikornis mélyen Myrian szemébe néz aztán Yamanekora hogy ő mit szól a dolgokhoz.
|
- Myr... - mondja halkan, majd észre veszi, hogy a lány nem lélegzik - Myr... ne merj itt hagyni! - kezdi lélegeztetni, bár nem valami jártas benne és ő is az ájulás szélén van, de ő egy kandúr, nem engedheti meg magának, hogy cserben hagyja a lányt - Ne merj engem egyedül hagyni, hallod? - esik kicsit kétségbe, de folytatja a dolgát
|
Myr elmerül a vízben és annyi vizet nyel hogy elveszti az eszméleteét. Már csak azt érzi hogy valaki megérinti őt. Mikor Yama kivonszolja a partra akkor nem lélegzik. Túl sok benne a víz. Ha a kandúr nem lélegezteti valahogy akkor meghal. Nincs pulzusa és nem ver a szíve. Hirtelen eleke egy pillantra kilép a testéből de még nem szakad el tőle véglegesen=Yama!=Kiáltana neki de ezt ő úgyse hallja mivel ő csak szellem=Szeretlek és mindíg is szeretni foglalak=Mondja neki és kezét felé nyújtja.
Az unikornis a fiú háta mögé érkezik. Ő látja Myriant de nem szól semmit. Figyeli mi történtik.
|
Yama próbál az egyre szűkülő körben maradni, közben figyeli az ösvényt, ahol a szeretett lánynak kéne jönnie, majd hírtelen meghallja a nőstény hangját - Myr! - ordít, de nem akarja elhagyni a kört. - az unikornis szerint, akkor mindennek vége... - mondogatja magának - De myr nélkül így is úgy is semmi az életem! - kiálltja, majd kitör, a nyaklánc világítani kezd nyakában, de ő erre fel sem figyel, csak követi szerelme hangját, amikor a folyóhoz ér minden gondolkodás nélkül beleugrik, amikor már épp elérne a lányhoz, már épp érintené lágy bőrét, valami elkapja a vízben és lehúzza magával ~ Myr... mi ez... miért kellett ennek így lennie? - tűnődik, majd megpróbálja lelökni lábáról az egyre erősebben kapaszkodó karokat, amik már teljesen feltépik lábáról a bőrt és egyre feljebb kúsznak a kandúr testén, végig sebezve azt. ~ Nem érek rá evvel foglalkozni! - világít újból fényesen a nyaklánc, abban a pillanatban a karok gyengülnek és elengedik a kandúrt, aki kapkodva kap levegő után - Myr! - ordít fel és ahogy csak tud a lányhoz úszik, átkarolja és valahogy kiviszi a partra, minden erejét bele adva, egyre jobban kezdi érezni a sebeket amiket kapott. Amikor kimegy végignéz testén, az idegen karok egészen csípőjéig szakították fel a bőrt, de felül már nem olyan súlyosan, viszont egyik lába eléggé roncsolódott - Szeretlek... - fordul a lány felé - Nem akarlak elveszíteni soha - húzza magához amennyire csak tudja
|
Érzi hogy magára van utalva. Nem számíthat senki másra csak saját magára. Az ösvény először nem tűnik túl veszedelmesenk. Egy fél kilómétert halad előre úgy hogy az ég világon még csak egy kis pók se akad az útjába "félelmetes dolog" gyanánt. Már kezdi is idegesíteni a csend. Mindíg a lába lé néz hogy nehogy egy kis méretű állat támadja meg vagy nehogy meszakadjon alatta a talaj. De már arra is fel van készülve hogy egy gejzír tör ki alatta vagy egy vulkán. Egyszer csak egy gyökér emelkedik meg alatta és ettől a földre esik. Gyorsan körülnéz és azt hiszi hogy valami meg akarja támadni. Aztán látja hogy csak egy gyökér. Kifújja magát, feláll és indul tovább. Újabb néhány perc telik el eseménytelenül és már kezdi elhinni hogy csak az unikornis ilyesztette be és itt nincs semmi félelmetes. ez is csak egy olyan ösvény mint a többi. De akkor hirtelen egy fának ütközik. Körülnéz és látja hogy az ösvény jó messze van tőle. Fogaléma sincs hogy került ide mivel az előbb még látta hogy az ösvényen lépked. Végülis ismét rálép az ösvényre és megy tovább. Mostmár figyel minden egyes lépésére. Ekkor a földből hirtelen tüskés bozót elmelkedik ki és elállja az utat. Körülnéz és nem lát más megoldást minthogy egy kicsit ügyetlenkedve de felmászik a fára és egyre csak feljebb kezd mászni. De észreveszi hogy ahogy megy fel olyan gyorsan emelkedik a bozót. Már észre se veszi hogy túl magasan van és az ág hirtelen leszakad alatta. Szerencséjére a másik oldalra esik át. Lábán és kezén sok horzsolás keletkezett de ez se tántorítja el céljától. Akkor is továbbmegy. Előtte denveérszerű lények jelennek meg és megtámadják. Ő futni kezd előlük ahogy csak tud és közben ordít. Hirtelen látja hogy egy háromágú eleágazáshoz ért. Eszébe jut a védőpajzsa és maga köré vonja hogy a lények ne tudják megtámadni. De viszont most egy még nehezebb próba jött mert nem tudta hogy hova menjen. Melyik ösvényen tovább? Lehunyja szemét és maga előtt látja szerelmét. Könnye kicsordul és csukott szemmel megy az egyik ösvény felé. Kinyitja a szemét és látja hogy a háta mögött eltűnt az elágazás.~Nos még nem égtem porrá és nem tűntem el a semmibe tehát remélem a jó úton haladok előre~Gondolja magában és egyre gyorsabb léptekel megy előre. Lát maga mellett egy fát amibe belecsapott a villám és selszenesedve levelek nékkül áll az út szélén. Továbbmegy és néhány perc múlva újra látja a fát. Azt hiszi hogy csak véletlen egybeesés hoyg egyszerre két ugyanolyan fa van. De mikor ez a jelenség 9-edszerre is megismétődik akkor már kezd kétségbeesni. pedig azon az úton amit maga előtt lát egyetlen ilyen fa sincs. megfordul és visszafelé kezd menni. De akkor is oda jut vissza. Bármelyik irányba indul ugyanoda lyukad ki. Aztán a szenesedő fához lép. Megérinti és a fa eldől. Alatta egy nagy barlang bejáratát fedezi fel. Bemászik és ismét egy hasonló ösvényen találja magát. Látja hogy a fáról nagy pókszerű lények kezdenek ereszedni. nagyon fél tőlük ezért maga köré vonja a védőpajzsot. megy előre néhány léést és és látja hogy a védőpajzs színe egyre halványab lesz és egyre gyengébb. Majd egyyszer csak el is tűnik. A lények körülveszik a lányt aki villámokkal próbálja megállítani őket de nem sikerül mert ahányszor elpsutít egyet 3 jön a helyébe. Mindenhonnan csak ezek a lények jönnek. nagyon megilyed mert nem tudja merre tudna megszabadulni tőlük. Egyszer csak háta mögött fényesség jelenik meg. Látja az ösvény kijáratát és az unikornist~Ha akarsz gyere ki és nem kell tovább szenvedned~ Ajánlja fel neki a lény de ő hátatfordít neki-nem még nem-Mondja aztán nekifut a lényeknek akikhez mikor hozzáér eltűnnek. Egy illúzió volt az egész. Mikor továbbmegy maga előtt egy nagy tavat lát aminek nincs vége. éshatalmas nagy sodrású folyamok ömlenek belé. benne rengeteg az örvény és felette vihasr tombol-Na ne!-Mondja Myr és arcára teszi két kezét. Térdre rogy, szeméhet teszi kezét és sírni kezd-Nem tudok úszni. nem tudlak megmenteni téged-Mondja magában a lány aztán egy halvány reménysugár ébred fel benne. Közlelebmegy és beledugja ujját. A víz igazi tehát ha meg akarja menteni Yama-t akkr nincs más hátra minthogy átússza tavat. Myrian a vízre néz-Végülis mindegy. Így is úgyis meghalok. most nem mindegy hogy mikor és miben?-Kérdezi tükörképétől aztán belecveti magát a vízbe. A víz elkezdi sodorni és Myr fuldokolni kezd-SEGÍTSÉG!!!!!!!!-Ordít Myr olyan hangosan hogy az egész erdő beleremeg....
|
A fekete paripa megáll, s mögötte a fehér kandúr is
= Ugye tudod, hogy a múltbéli dolgaidra nincs magyarázat!
- Mi? Mégis mit tudsz te az ÉN multamról?
= Yama... te egy gyilkos vagy, érzem a vér szagát rajtad - a fiú megrökönyödik
- Hogy érted?
= Ha minden igaz... Myr ide fog majd jönni... várd türelmesen... ja és még valami - az unikornis egy kört varázsol a fiú köré - Ez a kör egyre szűkülni fog, meg kell próbálnod benne maradni, mert ha nem, akkor Myrnek is és neked is véged! - mondta és eltűnt, meg se várva Yama következő mondatát
|
~Gyere velem megmutatom merre kell menned hogy megtaláld az igaz szerelmet~És a csodálatos paripa elindul a patak mentén.
~Az igaz szerelem...~Ismételgeti magában a mondatot~Pedig én még azt hittem hogy ilyen nem is létezik. Vajon képes leszek-e erre a próbára? Lehet hogy még nem állok készen...~gyötrődik magában és azt se figyeli merre megy csak a lény után kullog gondolataiban elmerülve.
~Ha te magad se hiszel benne akkor ne is gyere velem. Ha nem hiszel benne akkor képtelen vagy megcsinálni. Erre nem kell felkészülni. Elég ha a szíved készen áll. Majd ő vezérel téged az úton és ő ad neked erőt. Ha nem elég erősek az érzéseid akkor nem éled túl~Válaszol a paripa akinek telepatikus képessége miatt hallga Myr gondolatit.
-Na ne!-Fogja meg a fejét-Ne turkálj a fejemben. Már itt se lehetek nyugton?-Aztán morogni kezd az orra alatt-De jó egy személyes társkereső szolgálat-reméli hogy ezt az unikornis nem hallotta.
Pár óra kutyagolás után egy ködös ösvényre érkeznek. A lény megáll előtte~Megérkeztünk. Ez lenne az a hely. Vigyázz. itt a fák a maguk törvényei szerint élnek és nem nagyon kedvelik a betolakodókat. Ott bent rengeteg ösvény van és mindegyik másfelé visz. Ha vissza próbálnál indulni rajta akkor csak jobban elveszel az erdőbe. Hallgass a belső hangra és koncentrálj a szerelemre. Akkor megleled a helyes utat és a legnagyobb akadályt is le fogod küzdeni. Most menj. Az ösvény végén vár téged a boldogság vagy a szomorúság~Mondja és útjára engedi a lányt
Myr sóhajt egyet-rendeb. Indulok-Mondja határozottan és elindul az ismeretlen felé....
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
