|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
-Csak mondtam neki valamit!De úgy látszik rám nem halgat,úgyhogy...átadom neked a pályát!-Mondja felállva de meginogva majd elindult valamerre a tengerparton.-Ha felébred akkor mond meg neki hogy megtalál a találkozási helyünkön!-Mosolyog a lánynak vissza és elszaladt.
|
- Mit csinálsz? - kérdi kicsit gyanakvó és rosszalló arccal Mina Zoytól. Aggódik, hogy valami furcsaságot csinál bátyjával, míg magán kívül van.
- Nem tudom... próbálom megemészteni a kavargó dolgokat bennem... Valahogy... nem hagy nyugodni... Olyan, mintha nem is én lennék... de mégis én vagyok... mert érzem... - egyik kezével megmarkolja a ruháját, s véletlen hozzáfogja a nyakláncot is. Picit megijed, hogy mi az a kemény a nyakában, majd felemeli a cicamedált és lassan elmosolyodik.
= Jól van, akkor megnyugodtam, hogy nem csak Takumi olyan, hogy amint megtalálja a prédáját, tojik a fejemre. = kicsit sértett a dolog miatt, meg rosszul is esik neki, de szereti a társát. Így vetekszik benne a büszkeség és a nem törődöm az üggyel elhatározás. = Szégyelheted is, mert elég klafa érzés mit ne mondjak, hogy ha elhanyagolnak. = feláll és Arkon felé kezd menni. = Ha már beismered, hogy hibáztál, félig tettél a kijavításáért. De csak félig, ne feledd. = kacsint Shireire. = Majd én kibontom a cicád. = magabiztosan előre fordul és leül Arkon mellé. = Hát te hogy-hogy egyedül lapítasz? = próbál beszélgetést kezdeményezni a cicával.
- Persze, hogy megtenném. - mosolyog a lány. Kicsit értetlen, hogy hogyan hallja Nantan hangját a fejében, de örül neki, mert ez jó jel. A kicsi cicát Atsui mellkasára fekteti. - Csak vigyázz a sebeire... még nagyon sérülékenyek. - mondja kicsit motyorászva.
- Bejött. - kuncogva elengedi Nayong a lányos fiú füleit. Amai is abbahagyja a csikizést.
- Persze, ez mindig bejön. Ha nem a csikizés, akkor valami más. Bár azt mondják, mindenki csikis valahol. - ravasz mosollyal méri végig a fiút, akin még mindig ül. - A talp, a nyak, az oldal például elég közkedvelt hely. - leszáll a fiúról elégedett vigyort küld felé.
- Nem számítottam rá, hogy nekiállsz kicsiklandozni belőle, hogy visszaadja Ren látását. - mosolyog boldogan a fehér hajú fiú. Majdnem a bátyjának nevezte a másik fehér hajú kandúrt, még akkor is, ha sosem találkoztak még az ő jövőjében sem, csupán képen ismeri a legendás hőst, a Sárkány-macskát.
- Merre vannak? - a levegőbe kap Renji, mintha inteni akarna, de nem egyenesen az orra előtt van a bátyja. - De... aggódom... nem látok... nem látlak téged sem, csak az emlékeimből... - félve kapaszkodik Halonába. - Miért nevetett Kokoro? - kérdi kicsit ijedten. - Szeretnék már látni. Védtelennek és gyámortalannak érzem magam a szemem nélkül. - vallja be halkszavúan.
- Tényleg nincs rendben. - mondja magabiztosan és aggodalommal telt hangon, mikor látja, hogy öccse int valamerre, amerre hiszi őket. - Mintha nem látna. - elkapja Miakoda kezét és húzni kezdi a lányt.
~ Szerinted mit fogok érezni, ha Zoy megcsikiz? ~ felnéz Samui, de mivel nem lát semmit a világosságon kívül, inkább bátyját nézi.
~ Őszintén szólva fogalmam sincs. ~ feleli neki a fiú. ~ Egyébként meg ne szégyelld, hogy még jutottatok sehova, mert ebben semmi gáz nincs. Mindennek megvan a maga ideje, s helyesen teszed, ha kivárod. A nyálazás pedig tényleg nem rád vall. Fejbe vágtad már? ~ kérdi, majd elneveti magát.
~ Nem. Kérdezte, hogy mit szólna hozzá, de még nem vettem rá magam. Félek, hogy... ~ elharapja a mondatot és rémülten néz az idősebb kandúrra. ~ Mármint... ~ próbálná kijavítani, de a szó már kicsúszott a száján, visszaszívni nem tudja.
~ Ne aggódj, én is félek sok mindentől. Attól, hogy nem bocsátasz meg, hogy haragudni fogsz, hogy Nannal szétmegyünk, baja esik a húgunknak és ezekhez hasonló dolgoktól. A félelem az élettel jár, így ne szégyeld bevallani, hogy neked is van félelmed. ~ barátságosan hátba veregeti öccsét.
~ Ö... oké... szóval... tartok tőle, hogy Zoy félre érti és faképnél hagy... nem díjjazzák a csajok, ha egyszer csak a semmiből kupán nyomják őket... megmagyarázni meg nem tudom neki, hogy ezt azért csináltam, mert közel áll hozzám és fontos nekem. ~ magyarázza kicsit zavartan Atsuinak.
~ Azt a szót, hogy szeretlek a szádon ki se ejted? ~ kérdi kicsit kuncogva.
   
   
|
- Mire gondolsz? Mi fura? - kérdi és szemeit le nem veszi a lányról, figyeli annak minden mozdulatát.
- Nem tudom... lehet, hogy az, hogy én rátaláltam Helakura és... szóval vele nem foglalkoztam mostanában túl sokat... szégyenlem is magam miatta... - lapítja le füleit - Jobb barátot érdemelne nálam... tudod a legnagyobb baj az, hogy ha mások is vannak a közelemben nem tud kibontakozni, olyankor csak meglapul és mintha ott sem lenne... az okát nem tudom pontosan, hogy miért viselkedik így! De ha már ennél a témánál vagyunk... kideríthetnéd! - vigyorog a fekete kandúrra
Nantan fülei megmozdulnak a fejében hallott hangra ~~ Mina... megtennéd, hogy Atsui mellé fektetsz? Érezni szeretném... kérlek... - kéri majdnem mint utolsó kívánságát a lánytól, ha kinyitja szemeit szeretné először szerelmét megpillantani.
- Hagyjátok abba! Hagyjátok abba! - kiabálja Kokoro nevetve és amikor már nem bírja tovább - Megteszem, csak hagyjátok abba! Elég! - kapálódzik nevetve
- Kicsit távolabb vannak, de jól... - nézi a fehér fiút - Kokoro is itt van még, ne aggódj - pillantja meg a nevetgélő lányos kandúrt - Azt hiszem nemsokára újra láthatsz... - néz végig a két idegenen is.
- Igen, semmi baj... de oda kéne mennünk hozzájuk, valami mintha nem lenne rendben...
     
|
-Ha nem kelsz föl megcsikizlek!-Súgja a fiú fülébe hogy Mina ne hallja véletlenül sem.-Nem viccelek!-Mosolyodik el ravaszul Zoy.
|
Mina érdeklődve figyeli, amint Zoy beszél Samuinak. A kandúr ismét megrezzen az érintéstől. Szemöldökei kicsit összerándulnak.
- Gyorsabban én sem bírnám el... túl sok lenne... túl nagy... nagyon félelmetes... - motyogja. - Szerinted nem fura ez az egész? - kicsit elhúzódik, s mikor meglátja a könnycseppeket Mila szemeiben, nem tudja igazán mire vélni, megcirógatja az arcát és szelíden mosolyog a lányra.
= Szegény. Az előző gazdám engem is kihajított, illetve a társamnak ajándékozott, de Takumit egész kicsi kora óta ismerem és bízom benne teljes mértékben. Védjük egymást meg minden. = mondja ámulva, hogy Arkon és Shirei milyen távolságtartó kapcsolatban él. = És most hogy-hogy ilyen? = néz a foltos cicára. = Szomorú? = néz vissza Shireire.
- Nem engedlek. - nevet Amai, majd csiklandozni kezdi Kokorot. - Láttam, hogy unatkozol. - nem hagyja felkelni a kandúrt, folyamatosan csikálja. - Gyere te is. - néz fel az értetlen arckifejezésű Nayongra.
- Nem hittem volna, hogy betámadod és nekiállsz halálra csikizni. De ez az ötlet tetszik. - azzal ő is beszáll a játékba.
- Hol vannak Miakodáék? - kapaszkodik Ren a lányba. - Nem látok. Nem látok. - kezd kissé pánikba esni. - Ugye valahol a környéken van még Kokoro?
- Mi baja Renjinek? - nézi őket távolról, Miakoda előtt védőn állva még mindig Delsin. - Meg van ijedve. - egy lépést tesz öccse felé, de aztán vissza is néz szerelmére. - Ugye minden rendben? - kérdi a lánytól.
- Vissza kell adnod Renji látását. Hallasz? Különben addig kicsizünk, amíg megpukkadsz a röhögéstől. - húzza Nayong a rózsaszínes hajú fiú füleit, míg Amai azon van, hogy jól kicsikizze belőle a rábólintást.
~ Hallod? Zoy. ~ mondja szelíd mosollyal Samui. ~ Felébrednék én... de nem tudom, hogy kell. ~ próbálna üzenni, de hangja érzi, hogy nem ér el a külvilágba, teste nem mozdul.
~ Szeretlek. ~ mondja Atsui kedvesének szánva az üzenetet. ~ Nézzük a jó oldalát, hogy itt vagyunk. Megbeszélhetünk pár dolgot még. ~ mosolyog, majd leül.
~ Mire gondolsz? ~ követi bátyja példáját.
~ Mondjuk volt egy mondatom, ami nem volt túl kedves. Meddig jutottatok Zoyjal? ~ jön a lényegre törő kérdés.
~ Hééééj! ~ a fiatalabb kandúr elvörösödve kiált fel. ~ Hogy kérdezhetsz ilyet?! ~ hüledezik.
~ Úgy, hogy a bátyád vagyok és te is tudsz rólam mindent. Nem szeretnék titkolózni és teljes őszinteségre törekszem. Ha benne vagy. ~ teszi hozzá.
~ Semeddig. ~ lesütött tekintettel vallja be. ~ Nem vagyok nyálas típus, nem akarom behajtani egy bokorba és nem is érzem időszerűnek. ~ próbál valami magyarázatot adni, bár Atsui ezt feleslegesnek tartja. Kedves mosollyal megfogja öccse vállát és szemeiben ott van, hogy nem kell szégyellnie magát, mert nincs rá ok.
|
- Hidd el, hogy nagyon is szeretném adni, de csak abban a tempóban, amelyikben te is bírod az iramot - mosolyog rá és finoman öleli át, szemeiben megjelenik egy egy apró könnycsepp, de most a boldogságtól.
- Arkont egy kisebb patakból húztam ki, egy zsákban volt több testvérével együtt, de a cicák közül csak ő élte túl... és ezt ő is tudja... megtört a bizalma az emberekben és ha bennem még bízik is egy kicsit, sosem fog teljesen... de én szeretem őt, hisz a társam és nem mindig ilyen búskomor, ha más nincs velünk, akkor egészen nagy szája is tud lenni...
- Hé! Mit csinálsz? Hagyj békén! Eressz! - kapálódzik a lány alatt - Mit akarsz tőlem? Azonnal szállj le rólam! Hallod?
|
-Ahha!-Mondja a rövid és tartalmas választ Zoy majd Samui melkasára teszi szabad kezét és szelíden mosolyog de párja állapota miatt picit aggódik.-Jó lenne már felkelni kis álomszuszék!-Mondja viccesen és még egy puszit ad párjának.
|
- Azt hiszem, jól van. Csak nagyon fontosak lennének azok a gyógyfüvek. Én csak kis sérülésekre tudok hatást gyakorolni, a nagyokhoz nincs elég erőm. - kicsit szomorkás, hogy képtelen felgyógyítani bátyjait. Samui újra megrezzen a könnycsepptől, mire Atsui is követi a reakciót. Mina csodálkozva és ámulva nézi testvéreit.
- Jaaj, Nayong. - a lány is felül, majd hátulról átkarolja a fehér fiút. - Igenis érsz valamit. Mindenki ér. És a legékesebb bizonyítéka, hogy milyen sokat érsz, az a segítségadásod.
- Persze... kössz, hogy vígasztalni akarsz. - megnyugszik kicsit és rámosolyog Amaira. Szemében felcsillan picit a könny, de hamarosan el is tűnik belőle a szomorúság. - Aranyos tőled minden szó.
- Én... nem is tudom, mit mondhatnék... nem tudom, mi történik velem... - motyogja zavartan Yowaiko. - Szeretném megkapni, de csak úgy, ha te is adni szeretnéd. De hogy mit... nem tudom pontosan. - lassan felemeli szemét és belenéz Miláéba. - Köszönöm, hogy vagy. - szorosan öleli a lányt.
= Mondjuk, merész, pimasz, kicsit szájhős vagy. Szeretem az ilyen kandúrokat, a társam is ilyen. Nem véletlen üldözi a fél világ. = elkuncogja magát. = Nagy nőcsábász és betyár, nyughatatlan és nem fél visszaszólni. Ami a szívén, az a száján efektes. = elmerül picit Takumi leírásán. = Furcsa, hogy nem nyíltatok meg egymásnak. Nálunk Takumival alap, hogy mindent őszintén elmondunk a másinak, ismerjük a mozdulatait, s néha még a gondolatait is. = elgondolkodón méregeti Shireit, majd a macskáját. = Tehát Arkon kész rejtély? = kis mosolyra húzza száját.
- Semmi baj. - feleszmél gondolataiból Mina és felnéz a kandúrra. - Pipa vagyok, ha kislánynak szólítanak, de a fejed nem harapom le. Még. - kacsint viccelődve Shireinek. Kezd megnyugodni, hogy a sötét világ eltűnt, a bátyjai pedig már mutatnak bizonyos jeleket.
~ Samui... ez Nantan... ~ a két kandúr egy másik síkon lebeg a semmi közepén, de a gondolatok elérnek oda, amiket Nan küld Atsuinak. ~ Hív engem. ~ mondja öccsének.
~ Tényleg szereted? ~
~ Badar kérdés drága öcsém, mert annyira imádom. ~ mosolyog a fekete fiúra. ~ Ő legfontosabbak egyike. Mindig kiálltunk egymás mellett, nekem adta a kincsét, bízunk egymásban, vágyunk testileg és lelkileg a másikra és még sorolhatnám. ~ mondja kicsit visszafogva magát. Nem akarja sokkolni megint a fiatalabb kandúrt, hagyja megbarátkozni a gondolttal.
~ Meg tudsz nekem valamikor majd bocsátani? ~ teszi fel félve és csendesen a kérdést Samui.
~ Nem haragszom. Inkább arra kérlek, maradj nagyon távol a gyűlölettől. ~ odamegy öccséhez és egyik mancsával átkarolja, míg másikat a mellkasára teszi. ~ A lélek nagyon törékeny dolog. A gyűlölet pedig görbe kés, másba próbálod szúrni, azt hiszed, a legfájdalmasabb sebet okozod, aztán egyszer csak azt veszed észre, hogy vérzel, mert magadba szúrtad, míg a másik csak értetlen néz. ~ nézi a reakciókat, de viszonylagos nyugalmat lát Samui szemeiben.
- Nayong... azt a fiút... el kell kapni. - pillant Kokorora. - Ő a jövőben átáll a világos oldalra. Meg kell győznünk, hogy rossz oldalon foglalt helyet.
- De hogyan?
- Nem tudom. - hiába ad semleges választ, már lapulva kúszik a rózsaszínes hajú kandúr felé, majd mikor mögé ér, reveti magát és a földre nyomja.
- Jézus... őrültbolond lány. - mosolyog és aggódik is érte a fehérhajú kandúr.
- Azt hiszem, elmúlt a veszély. - Delsin kezd megnyugodni. Ren visszahívja a sárkányt a kardba, majd elteszi azt és átöleli Halonát.
|
- Nem tudom, hogy képes leszek e rá, de nagyon szeretném, ha megadhatnám neked mindazt, amit más nem tudott, vagy nem akart... nem érdekel, hogy mi volt a múltadban, csak az érdekel ki vagy most, most hogy érzel és hogy mit szeretnél.
- Magamat? Hát fogalmam sincs... Hát az az igazság, hogy Arkon nem nyílt meg nekem úgy igazán, bár már rég együtt vagyunk, mégsem árult el mindent magáról. Különös macska...- feleli, majd Minára néz - Sajnálom... nem rossz szándékból mondtam... - kér bocsánatot a kislány szóért
~~ Atsui... hallasz szerelmem? - próbál kapcsolatot létesíteni a fekete kandúr. = Kérlek ha hallasz, felelj nekem, hallani akarlak... ha feladod a harcot, hát én is meg fogom tenni, ha elhagyod ezt a világot hát én is... veled akarok lenni örökké!
- Mester! - nézi ahogy ledől a fal és mestere eltűnik, ő pedig itt maradt és már tudják, hogy melyik oldalon van, már nem tudna beépülni, csak nézett maga elé és várta, hogy most mi lesz vele.
|
-Akkor jó!Atsui hogy van?-Kérdi a foltos kandúrt nézve majd egy könnycsepp féletlen lefojik ujjáról egyenes úton párja arcára.~Jó hogy éltek!~Mondja magában szelíd hangon.
|
- Igen, most már van esély rá. - mosolyog halványan az ikrekre. A két fiú még mindig eszméletlen, de a szempillájuk rezzenéséből lehet következtetni, hogy van egy gyenge kapcsolatuk a külvilággal. Samui például érzi barátnője melengető kezét, de válaszolni képtelen, nem tudja megszorítani vagy akár csak mozdítani ujjait. Telepatikus síkon mozog, illetve beszélget Atsuival. A foltos macska kevésbé van jelen, kevésbé tudja, hogy a földön fekszik, s aggódnak érte, csupán azért rezzentek szempillái, mert Samui érzékelte Zoy érintését, s most Atsui az öccse érzékeire hagyatkozik teljes mértékben.
- De ha itt maradsz, felborul a világ rendje! - aggodalmaskodik ijedten, mégis halkan Amai.
- Nem, az anyám a jelenben meghalt.
- Honnan tudod?
- Bonyolult az én párhuzamom. Én nem fogok megszületni. Egy olyan világból jöttem, ami a jövő és párhuzamos a te jövőddel, de a lehetséges utakat mutatja be. Elindult egy szálon, amiből én kiszálltam, mert a biztos halál várt rám. Nem akarok többé szolga lenni... nem akarom, hogy megalázzanak... hogy... - elcsuklik a hangja, felül és elfordul Amaitól. Mély levegőket vesz és nyugtatgatja magát. A hideg futkos a hátán, szemeit lehunyja. - Törvénytelen és félvér kölyök vagyok... nem érek semmit. - motyogja alig hallhatóan.
|
Zoyba villámcsapás szerűen szabadulnak fel az örömkönnyek.Meleg kezével megfogja párja macsát és melengetni kezdi majd ad egy puszit párjának.-Végre felkeltek!-Mondja mosolyogva szemég megdörzsölve szabad kezével.
|
Az érintésre picit megrezdülnek Samui pillái. Mintha csak valami láncreakciót indított volna Zoy, Atsui pillái is megrezzennek.
- Ennyire egyek. - mosolyog Mina szelíden. - Átérzik, mi történik a másikkal. - megfogja Samui jéghideg mancsát. - Remélem, Takumi megtalálja, amit keres. - elengedi fekete bátyja mancsánt, átmegy Atsui oldalára, majd a foltos kandúr mellé és az ő jégcsap ujjait is kezébe veszi egy pár pillanatra. - Csak tudnám, mi az igazság... az nem lehet, hogy Atsui gyújtotta volna fel a házunk, ölte volna meg a szüleink és a két öcsénket...
- Most mi van a nagybátyáiddal? - hasra fordul Nayong, bár lapul.
- Fogalmam sincs. A megváltozott jövőről már nem tudok semmit.
- Pedig mókás lenne, ha most visszamennél és megnéznéd, mi változott.
- Igen, de a megérzéseim még azt súgják, nincs minden rendben. Még van itt fealadot, s míg meg nem foganok, nyugodtan maradhatok.
- És azután?
- Vissza kell mennem. Nem lehet két Amai Koi egy időben. Felborítaná az egyensúlyt, s káosz uralkodna tőle. Neked mikor kell visszatérned a saját idődbe?
- Semikor. Ha visszamegyek, megölnek.
- De...
|
Zoy abbahagyja a sírást majd amint megtörli a szemét valahogy odakászálódik Samui mellé és leül.~Nem akarlak sem téged sem Atsuit Sem Mina-t elveszíteni!~Mondja magába majd végigsimít párja arcán.
|
- Nem tudom. - motyogja szomorkásan, majd egyik kezével átkarolja Zoyt. - Ne aggódj, hamarosan fel kell kelniük. - lenéz két bátyjára. Samuin még látszanak az égési sérülések, épp csak nem vérzenek már, Atsuin pedig a tőrök nyoma. - Takumi is azt mondta, hogy igyekszik minél előbb vissza. - a távolba néz. ~ Titokban akarta tartani, hogy alakváltó, mégis itt helyben lányalakot öltött... hálás vagyok neki. ~ halványan elmosolyodik.
|
Zoy bólint majd megdörzsöli fejét.-Nemtudod mikor kel fel Atsui és Samui?-Kérdi aggódóan majd megöleli Mina-t és sírni kezd.-Nem akarlak titeket elveszíteni!-Mondja már sírva.
|
- Ne aggódj, Zoy. - a lány vállára teszi barátságosan mosolyogva a kezét Mina. - Nincs semmi baj, a gonosz macska felszívódott, a bátyáim egymás kezét fogva alszanak, Takumi pedig gyógynövényekért ment. - mondja lassan és tagoltan. - Pihenj csak, most már nem lesz baj, azt hiszem. - körülnéz. Keres két fiatal és idegen macskalényt, akiket messzebb a gyengélkedőktől meg is pillant. Amai és Nayong az eget fürkészve beszélgetnek.
- Ne szomorkodj, ha az apádnak megy, akkor benned is kell lennie egy génnek, ami lappang. Már csak a felszínre kell hoznod és akkor neked is fog menni, ha kitanulod. - bíztatja a fehér hajú fiú Koit.
- Hát... remélem, igazad lesz. Nagyon tudnék örülni egy ilyen képességnek. Bár a meglévők se rosszak. - bizakodón mutat egy felhőre. - Az egy bárány?
- Nem, az egy bárány bőrbe bújt farkas. - nevet fel Nayong, mire a lány is mosolyogni és kuncogni kezd.
- Lökött vagy.
- Tudom. De nem baj.
|
Zoy kinyitja szemeit félig majd próbál kicsit felülni de félúton megtámaszkodik karján mert már úgy érzi nem képes tovább mozogni.-Samui!-Mondja halkan ismét párja nevét de még mindig elmosodó alakokat lát.
|
- Még mindig Takuminak hívnak, de nem baj, hamarosan felébred Samui. Remélem. - az utolsó szót nagyon halkan teszi hozzá. - Halucinál. - odaér Minához és leteszi Zoyt. - Azt hiszem, bizonyos gyógyfüvek vannak, amik segíthetnek a betegeket, tehát én lelépek megkeresni őket. Igyekszem vissza. - elfordul, majd pár lépés után átalakul Oyashino alakba.
- Odasüss! Ezt nem is mondtad! - lelkendezik Nayong.
- A képesség, melyet én nem örököltem. - lelapulnak a világos hajú lány fülei. - Pedig nagyon bírnám, ha lehetne másik alakom is.
- Nagyon köszönöm. - hálásan néz Mina a zöldhajú lányra, aki pár perce még szőke kandúr volt. A lány koncentrálni kezd, majd a csuklóin lévő gömbökben köd kezd kavarogni, majd egy kört ír velük a levegőbe, ami zöldessárga fénnyel ott is marad, majd leereszkedik a földre és cifra mintája lesz, s narancssárgássá válik.
- Majd jövök. - azzal belelép a közepébe, s lassan elsüllyed benne.
 
|
Zoy kómásan Takumira pillant de nem látja tisztán mert homályos a képe úgyhogy nem megy biztosra,csak arra tud gondodlni hogy mi lehet Samuival és Atsuival végül halkan megszólal.-Samui!-Csak ez az egy szó jön a szájára semmi más és csak esze ágában sincs arra gondolni hogy ártson Takuminak majd ismét becsukódik a szeme.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
