|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Samui kókadtan felnéz. Zoyt látja meg először, majd húgát és az ismeretlen macskapárost. Arca rövidesen belebukik a hóba, s bal oldalánál vörösödni kezd a hó a sok vértől. A szarvasbika még a hátán van, attól se tud mozogni, de sérülése jóval súlyosabb.
-Samui! -a lány is odarohan, lerogyik mellé és lerángatja róla prédáját. -Szép fogás volt, de nem kellett volna ennyire vad állatfajtával kezdeni. -magyarázza és óvatosan hátára fordítja bátyját. Felsikkant, ahogy meglátja az oldalától hózódó mély sérüléseket, melyek pólóját is feltépték. Megnézi a szarvas agancsát, az véres. ~Tehát ez az állat bántotta.~ néz mérgesen a fehér mirelitre. Tétován felnéz az idegenre. -Te láttad, mi történt?
 
|
- Oda néz! Vannak ottt valakik!
= Ha ezt most nem mondod, esküszöm hülyén halok meg! - mondja, majd puffan egyet a hóban = Au! Ezt meg miért kaptam?
- Mert megérdemled! - nyújtja ki rá nyelvét, majd felveszi a macskát, vállára teszi és oda megy a többiekhez - Sziasztok! - kiabálja mosolyogva, majd meglátja a fiút - Mi történt? - kérdi kiváncsian
|
Zoy felsóhajt majd amikor Samui elterül feláll és hihetetlenül gyorsan párjához siet.~Mi történhetett vele?~Kérdi aggódva magát majd amikor már nagyon közel van megszólal nagynehezen.-Samui!-Mondta aggódóan ki a fiú nevét.
|
-Ezek szerint mély benyomást tett rá az a másik lány, aki egykor megsértette, de te is sokat jelentesz neki. -gondolkodik hangosan állát vakargatva. -Szerintem van időnk, bár Samui nem a könyöréről híres, tehát vagy valami nagyon különlegeset fog vagy nem bírja ide cipelni. -amint kuncogni kezd, meglátja közeledni a fekete fiút egy nagy hószarvassal a vállain. -Ott van! -mutat rá. -Még jó, hogy fekete, a hóból jól kiüt. -integetni kezd, de amint közelebb ér, elterül a hóban. -Samui?! -a lány először csak meglepődik, majd megijedve néz Zoyra.
|
- Rendben Arkon, most eltévedtünk... kell nekem egy macskára hallgatnom!
= Már ne is haragudj, de én a másik irányt mutattam!
- Na látod, már megint feleselsz!
= Te kezdted!
- Ráadásul megint felfaltad az összes halat, amit fogtam
= Azokat én fogtam!
- Na tessék már megint!
= Shirei szállj le rólam!
-Te vagy az én vállamon! - rivall a macskára
(Csak megjegyzem, hogy a = kezdődő írások, macskanyelven vannak és Shirei azért érti, mert ért az állatok nyelvén.) |
-Kérdezte már hogy fejbedobhat-e de rendesen meg is lepődtem aztán nem is nagyon kérdi ezt!-Mondta Zoymosolyogva.-Őh...hát ennek elég hosszú története az úgyvolt...hogy én...és ő...-Mondta elpirulva.-~Ajjj...szedd már össze magad!~Mondta magának.
|
Mina miután végighallgatja Zoyt, alaposan nevetni kezd. -Ne aggódj, nem mondom el neki. De ha jól sejtem, hamarosan visszaáll a régi kerékvágás és akkor majd maga rohan hozzám, hogy elújságolja. -kuncog megint tenyereibe. -Régen is mindig elmondta, ahogy Atsui is. Csak egymásnak nem beszéltek róla. Látod, mire jó egy kishúg? -nevet a költői kérdésen. -Nem is kérdezte, hogy fejbe vághat-e? -érdeklődik. -Annyira megnéztem volna, ahogy vöröslő arccal visszanéz rád azzal a kérdéssel a szemében, most mit csináljak. -fogja hasát a nevetéstől. -S hogyan ismerkedtetek meg? Hogy jöttetek össze? Mesélj nekem! -felül és feszült figyelemmel néz Zoyra.
|
Zoy is elneveti magát.-Jó rendben de én is öleltem már meg de nm csinált semmit pedig zavarban volt!-Mondta mosolyogva Minakonak.-A kasztanyettával csak arra támadok aki különösebben veszélyt jelent mert a kasztanyettem felerősített vizet lő és nem szeretnék ha Samui megsérülne és tudok egy jó erős támadást is de azt aztán tényleg végső esetre és mivel szeretem Samuit nem bántom a vizes baleset is véletlen volt!Ja és elárulok még valamit!Én már pusziltam is meg ő meg elpirult de ezt te nemtudod oké Minako?-Kérdi kicsit elpirulva mosolyogva.-Mert engem is lefagyasztana az tuti vagy a másik eset fejbedob!-mondja nevetve.
|
Minako nevetni kezd. -Igen, a hólabda is vicces. Nem szeret érintkezni különösebben másokkal, így nem odamegy és a vállát megfogja, hanem megdobja a hóval. Számára az nagyon fontos és tiszta dolog, s ezt értékelni kell. -kuncogja. -Bírkóztatok? -lepődik meg. -Jujj! Ez olyan izgi! -lelkendezve összecsapja tenyereit. -Olyan szupi, végre Samui is beérett. -ujjong. -Az én fiúim mindig elzavarta. -nevet fel újra. -Ha fejbe vág labdával, az nagyon sokat jelent. Olyan, mint a csók, csak azt vágja fejbe, aki fontos neki és szereti. No meg, ha zavarban van. -hátradől az ágyon és nevet tovább. -Engem sokszor vágott kiskorunkba fejbe, mivel mindig ölelgettem, amit nem nagyon szeret. Sosem értettem, miért csapdos fejbe, aztán rájöttem, hogy zavarban van és nem elüldözni akar, hanem csak kimutatja a szeretetét. Szóval nehogy elfuss vagy visszavágj, mert akkor paff a kapcsolatnak. Egyszer csinálta ezt egy lánynak, s azóta elüldözi őket, mivel csúnyán megbántotta őt. -meséli el. -Jah, és ezt az infót te elvekben nem tudod. -kacsint Zoyra. -Főleg nem tőlem. Ha megtudná, hogy ezeket elregéltem, megfagyasztana és előttem enné meg, amit enni hoz. -kuncog.
|
Csendben végighalgatta a történetet majd meglepődve néz Minakora a labdás résznél.-Eddig csak hógolyót dobott a hátamnak hogy ne sírjak és ne üljek a hideg kövön mert a nővéremmel elég csúnyán összevesztünk de eddig nem volt komolyabb dolog!Legfejjebb az amikor birkoztam vele hóba és olyan béna voltam hogy a nem nekünk szánt vizet magunkra öntöttem!-Mondta elpirulva.-De különsebben nem de ha megis dobna nekem meg van varázskasztanyettám!-Mondta mosolyogva a lánynak.
|
Leül Zoy mellé és barátságosan mosolyog rá miután picit megrázta kezét. -Samuin nem látszik, de nagyon családközpontú. -kuncog tenyereibe. -Atsuival mi hárman sűlve-főve együtt voltunk, gondolom, ezt nem említette. -leteszi kezeit. -Össze kell őket békíteni. Mióta a szüleink elzavarták Atsuit, nagyon megváltozott. -Mina hangja nagyon komollyá válik. -Az addig csendes és mosolygós fiú átváltozott egy érzéketlen tuskóvá, aki ha valaki nem tetszett neki, megfagyasztotta. Most utálja és megveti állítása szerint Atsuit, de csak nézz mélyen a szemébe, s rájössz, hogy ez nincs így, egyszerűen csak makacskodik vagy nem tudom, miért, de hiányzik neki a bátyja és azért mond ilyeneket róla, hogy elfeledtettesse magával, mennyire közel állnak egymáshoz. -néz még mindig komolyan a lány szemébe. -Nem hazudik, ne érts félre. Magának is be akarja mesélni, hogy utálja a bátyját. Pedig ha tudnád, mennyire szereti... -elámul a múlton. -Atsui nem merte neki elmondani, hogy meleg, nehogy ezért megromoljon a kapcsolatuk. Tudod, az ikrek nagyon érzik egymást. Mikor távol vannak, kínlódnak, mikor közel, érzik, amit a másik. -magyarázza átéléssel. -Amúgy csak azért mondtam, hogy a húga vagyok, mert már nem egyszer kerültem összetűzésbe idegen lányokkal, akik a bátyáimat akarták, de azt hitték, riválisaik vagyok. -kuncog. -Atsuinak mondjuk sokszor falaztam, de Samuinak nem, neki nem kellett. -nevet. -Csak miután fejbe vágta az illetékes lányokat a lasztijával, azok sírva elrohantak. Ti már túlvagytok ezen? -kérdi nevetgélve.
|
-Nincs mit,én is szeretem és még nagyon sok ilyen kekszem van!-Mondta kuncogva és ő is odanyújtja kezét a lánynak.-Az én nevem Zoy!Gondoltam rokonok vagytok de nemvoltam biztos először de így jobb látni Samui-t hogy nem aggódik érted mert nekem mindig téged emlegetett meg a családját persze!Ja meg Atsui-t!-mondta a lánynak.
|
Samui még visszanéz a távolból, azzal eltűnik a hegyek közt.
-Igen. Köszi. -vesz két darabot, majd gyorsan be is majszolja. -Nagyon finom. -mosolyog. -Jaj de illetlen vagyok! -összedörgöli kezeit, hogy a morzsák leperegjenek róluk. -A nevem Minako. -mosolyog és jobbját a lánynak nyújtja. -És ne aggódj, Samui húga vagyok, nem a barátnője. -neveti el magát.
|
Zoy elmosolyodik majd vállat ránt végül úgy ül az ágyon hogy térdeit magához húzza és elkezd majszolni egy kis kekszet majd Minanak is nyújtja a zacskót amibe a keksz van.-Kérsz?Nagyon finom,a bátyádnak is tetszett!-Mondta kedvesen és szelíden mosolyogva a lánynak majd integet Sapphirenek.
|
Lassan lebontja a hóház falait a fiú, de az ágyakat meghagyja. Észre veszi Sapphiret, de inkább Zoyjal foglalatoskodik. -Csillagok? -kérdi kis aggodalommal. -Keresek enni. -feláll az ágyról és biccent az új lánynak. -Te meg ne játszd, hogy alszol. -nevet a lányra, aki ekkor felül. Pár pillanatig tudja csak nézni a fiút, majd felugrik és átöleli.
-Ugye soha többet nem fogjuk elhagyni a másikat? -kérdi csendesen.
-Te lógtál meg akkor is.
-Éreztem, hogy baj lesz.
-De legalább jól vagy. -végigsimít a haján. -Csak zsákmányolok valami állatot és itt vagyok, ne félj.
-Rendben. -bólint és kibontakozik Samui karjaiból. -És majd keressük meg Atsuit is.
-Hogy te megkeresed-e, nem érdekel, de én nem fogom. -vállat ránt és ellép a meglepett lánytól.
-Samui... -suttogja értetlen. -Szia. -motyogja Sapphirenek.
|
 Sapphire a távolban lát három alakot.~Oda megyek hozzájuk~Mondta magában és elindult.Amikor oda ért hozzájuk köszönt nekik.-Sziasztok a nevem Sapphire.
|
-Nem volt senki a csládban egyik tesómnak sem!Anyuékról meg fogalmam sincsen mert soha nem is láttam őket!-Mondta fejét dörzsölve-Csak ne keringene ennyi csillag fejem körül!-Mondta viccesen kuncogva a lány.
|
-Szokott így fájni a fejed? Esetleg a családodban volt olyan, akinek így fájt a feje? -érdeklődik. Tényleg aggódik a lányért, mégha ezt az érzelmet eddig nem is mutatta igazán senki másnak a családján kívül, mármint az aggódást. -Jah... köszi. -vakargatja meg kicsit zavartan fülét. -Bármit tudok építeni hóból.
Mina egy-egy pillantást vet bátyjára, aki mit sem sejt arról, hogy kilesi és kihallgatja őt. ~Aranyosak együtt. Samuira nem vall túlzottan ilyesmi, de örülök, hogy kedves és figyelmes ezzel a lánnyal. Ha belegondolok, éles ellentét a korábbiakkal tapaszalttal. Szegény kislányt megfagyasztotta.~ eltakarja száját, majd elfordul, hogy nehogy elnevesse magát.
|
-Szia Samui!Hát még fáj a fejem de semmi különösebb!Szép lett!-Mondta kedvesen mosolyogva párjának Zoy.
|
-Szia. -nyitja ki a szemét Samui. A lány is felébred, de ő csak feléjük fordul, mintha még aludna és néha-néha rájuk pislant. -Hogy vagy? -bukik ki az első kérdés a fiúból. -Aggódtam érted. Elájultál a hóban. -mondja csendesen. -Egyébként még mindig a havas hegyvidéken vagyunk. Csak építettem egy kis kuckót. -mutat körbe.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sapphire a távolban lát három alakot.~Oda megyek hozzájuk~Mondta magában és elindult.Amikor oda ért hozzájuk köszönt nekik.-Sziasztok a nevem Sapphire. 