|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
| Fura számára így hallani a fiút. Ahogy becézi a kislányt, aki mikor megkapaszkodott nadjárában, találkozhatott Atsui pillantásával. - Barát? - kérdi halkan. - Még nincs barátom. - mondja csendesen a lánynak, azzal felnéz Nantanra. Látja, ahogy játszik a lányával, s úgy érzi, nem tartozik közéjük. Furán egyedül érzi magát attól, hogy nem ismer itt senkit, de a fiú elrendezett, boldog kis életébe befúrakodik a semmiből. Nem követi őket azonnal. Már cask akkor ér be, mikor az asztalon ott virít a sok étel. Atsui elámul, azzal egy gyors mozdulattal ellop egy almát és kirohan vele a konyhából. |
- Atsui most nagyon fáradt szívem, menj keresd meg Ukiyot vagy Szelecskét és játsz velük jó? *mosolygot, de a kislány hajthatatlan maradt és bele kapaszkodott a kandúr nadrágjába*
- Akkor segítek Atsuinak pihenni! *szemlátomást a kislány nem akarja csak így elereszteni új barátját* - atsui leszel a barátom hmm?
- Natane elég már na... majd játszik veled később rendben? *kapja fel gyorsan, hogy az elereszti a kandúr nadrágját, Nan a levegőbe dobja a kislányt, aki nevetve érkezik vissza apja karjaiba* - gyerünk együnk valamit, éhes vagyok! *jelenti ki, a kislány örül az ötletnek így kimennek a konyhába, Nan biccent egyet Atsuinak hogy jöjjön ő is. A kislányt egy fa székre ülteti, itt minden fából van és minden Nantan és a többiek munkáját dicséri, Nantan elővesz egy kis tálkából élelmet és az asztalra teszi, majd több fogás is oda kerül. Gyümölcsök, ha hús és minden ami kell* |
Amikor a kicsi kinyitja szemét, Atsui megdermed. Amikor pedig Nantan nyakába ugrik, távolabb lép a párostól és kerek szemekkel nézi őket. Kicsit megijedt, pedig nem tudja, mitől. Mikor Nantan bemutatja, megnyugszik. A lány üdvözlése jól esik neki, halvány mosolyra húzódnak ajkai.
- Szia. - köszön neki kicsit szeppenten. - M... maradok. - makogja, ám amikor a kicsi játszani akar vele, segélykérőn Nantanra néz. Jelzi vele, hogy nem tudja, azt hogy kell, nem tudja, mit kéne tennie. |
- Mert szeret aludni... nem tudom miért ne kérdezd... esgyszerűen csak ő ilyen... *a kislány mocorogni kezdett a hangokra, kicsiny szeme lassan kinyílt, s ahogy meglátta Nantant rögtön felugrott*
- Apu! *sivítozta és már apja nyakában is lógott*
- Jó reggelt Natane... ő itt Atsui... *fordította a kislányt Atsui felé, aki szemügyre vette, s jó alaposan megnézte magának, majd felkiálltott*
- Natane vagyok üdv nálunk Aszusi
- Nem Aszusi hanem Atsui....
- Az... *vakarta fejét majd elvigyorodott* - Apu Atsui itt fog lakni?
- Igen itt, velünk... legalábis remélem! *mosolygott, a kislány lekecmergett apjáról majd egy baba féle kis játékot vitt oda*
- Játszol velem A..a...a.... *próbálta kiejteni a szót* - Játszol? |
| - Féltékeny? - kérdi elgondolkodón. Nem nagoyn ismeri ezt az érzést. - Köszönöm. - mondja arra, mikor Nantan felajánlja a védelmet neki. Enyhül idegessége, mancsai lassan felengednek. Bárotalanul nézte a fiút. Szóval ő a vezérük, állapította meg. Ez egyfelől nyugtalanította, egyfelől megnyugvással töltötte el. Engedte húzni magát, s mikor meglátja a lányt, közelebb lép hozzá. - Ő az? - kérdezi halkan. - Miért alszik ennyit? - néz vissza a kis kandúrra. El se tudná képzelni róla, hogy édesapa. Ide-oda ingázik feje a két lény között. Összehasonlítja őket. A kölyök békés szunyókálás minden aggodalmat elűz a hellyel kapcsolatban. Itt akkor is jó dolguk van, ha néha vannak nézeteltéréseik, s ennek nagyon örül Atsui. |
*Nantan nem ijed meg, s nem fél attól hogy Atsui lederedt, tudja mi a baj, hírtelen fény lepi be a helyet, s Nantan átváltozik , kis mancsai így kicsúsznak a kandúr szorításából és védőn Atsui eé áll, majd vissza változik* - Yahto! Elég legyen! *Yahto meglepetten néz, s meghunyászkodva bemegy saját szobájába, minden szó és köszönés nélkül* - Ne félj Atsui... csak féltékeny mert sosem akartam az övé lenni... még akkor sem amikor nem voltál velem... nem kell félned tőle csak a szája nagy, egyáltalán nem erős... *fogta meg a macska kezét amelyik még a kabátkát szorongatta* - Ne aggódj vigyázok rád... *mosolygott és bevezette a kis házba, mindenhol rend volt, Nantan kinyitott egy ajtót s benézett rajta, majd belépett és Atsuit is húzta magával. Natane csendesen aludt a saját kis ágyában* - Ugye gyönyörű? *mosolygott és a lányra mutatott* - nagyon sokat alszik... igazi hétalvó... nem olyan mint az apja... *vigyorgott* |
| A barátságtalan köszönés még inkább elveszi Atsui bátorságát az új élettől. Lasomja füleit és félénken megy tovább Nannal, mígnem Yahto leszorítja a fiút. Atsui szeretné megvédeni, szeretné megmondani a kandúrnak, hogy ha nem engedi el, csúnyán megégeti magát, de nem meri. A rossz tapasztalatok, amik az évek alatt érték, arra késztetik, hogy meghúzza magát. Kétségbeesve nézelődik, hátha arra jön valaki, aki majd segít Nantannak. - Azt mondta... az enyém akar lenni. - motyogja bátortalanul, félelemmel a szemeiben. Kabátkáját erősen szorítja egyik mancsában, nem volt ideje magára venni, de már bánja. Nem akarta mutatni, mennyire megsínylette ezt az időt. Csak áll ott reszkető gyomorral és nem tudja, mitévő legyen. |
- Csá... *mondja majd Nantanra néz, tekintete szúrós, szürke.... és mindennél fontosabb ölni is képes lenne vele, dde Nantan nem törődik vele, tovább vezeti Atsuit, már majdnem a házhoz érnek, amikor Yahto elkapja Nant és egy fának szegezi, két kezét kifeszíti * - Elég volt, te nem vagy az övé Nan, te az enyém vagy! Ő meg se érdemel téged!
- Nem igaz! Nem vagyok a tiéd, sose voltam és ne merj ilyeneket mondani! Különben is eressz el!
- nem nem eresztelek el, magadhoz foglak téríteni! *szorítja mégjobban a kiskandúrt, karmait élesen bele nyomja kezébe, hogy vér serken ki a puha bőrből*
- Fejezd be vagy takarodj innen! * sziszegi a fiú, nem is mutatva hogy fáj neki a szorítás* |
| Atsui nem győz nézelődni. Annyi szép és új hely van itt, hogy nem tud betelni a látvánnyal. Hirtelen éri a kutyaugatás, meg is ijed rendesen. Összerezzen, megszorítja Nantan kezét, de nem mer mozdulni. Sose látott még ilyen lényt, s nem hitte volna, hogy egy ekkora valamiből jöhet elő ilyen nagy hang. Csak pislog a kutyusra, ahogy visszaszalad jelezni, hogy megérkeztek. A másik macska megérkezés még nagyobb nyugtalansággal tölti el a kandúrt. Mancsai ökölbe szorulnak, lelke reszket az izgalom és a félelem egyvelegétől. Mélyen hallgat, nem akar gondot okozni Nantannak. Nem tudja, ezen a földön milyen szabályok uralkodnak, van-e rangsor és ha van, ki hol áll. Azt mindenesetre leszűri, hogy nem örül neki ez a macskalény, s Nantannal is valami fura kapcsolatban állnak. A neve hallatára összerezzen. Szája sarkát egy pillanatra megrántja, majd belenéz Yahto zöld szemeibe.
- Hello. - köszön halkan a kandúrnak. |
*Amint beérnek a burok alá valami meváltozik, valami végtelen sok nyugalom tölti be a teret, itt minden harmónikus, igazi édenkert, csak egy baj van vele... ha kilépsz innen már nem vagy biztonságban* - Megjöttünk.... *szorítja még mindig a macskafiú kezét* - Nem kell félned... itt biztonságban vagyunk... *ugatás töri meg a csendet, s Pao oda szalad Nantanhoz, farkát csóváva boldogan ugat, de Atsuira morogni kezd* - Nincs baj Pao, ő barát, Atsui *megsimogatja a kutyát, aki vissza szalad hangos ugatással, jelezve hogy valaki megérkezett, valaki viszont nem látta it szívesen az új jövevényt, lassú éptekkel haladt oda hozzájuk, s mogorva tekintettel nézett Atsuira*
- Hát ő meg ki? *érdeklődött de a választ már sejtette, pedig remélte, hogy atsui nem tér vissza Nanhoz és akkor az övé lehet a fiúcska* - És merre voltál? Aggódtam érted!
- Senki sem kért, hogy tedd Yahto! Ő itt Atsui! *mosolygott*
- Sejtettem... *morogta* |
*Juki felállt Chimei mellől és Sarasahoz sétált aki a földön gubbasztott miután Yume kilépett a pajzs mögé.*-Jaj kiscicám,mi lesz ebből...*SImogatta meg a nagymacska fejét.Fülei teljesen a fejéhez simultak,legszivesebben utána ment volna de segíteni úgysem tudna.* |
*Yume bólintott majd óvatosan közelített Chiemei felé, az hallotta a dolgot így hagyta hogy Yume megsimogassa, szárnyait kiterjesztette, majd Yume csókott nyomott a lány ajkára és eltűnt a pajzs vonalán kívülre, eközben Yahto észrevette hogy Nantan már jópár órája nincs otthon, kicsit aggódott, de nem reagálta túl a dolgot* |
=Maradj már veszteg!*Mordult rá mostmár hangosabban a nagymacska.Sarasa aggódóan nézett párja kezére aztán Chimeire.*~Nem altathatjuk el...ő is a család tagja!De Yume sem mehet oda egyedül...mert lehet vissza sem jön...Tudom hogy erős de ők meg többen vannak és Kamiya is lehet tartogat meglepetéseket!~*Sóhajtott fel.*-Menj el Shikyoért...Chimei tényleg nem maradhat így!*Csukta le szemeit és lehajtotta a fejét.* |
= De őt mégis kihoztátok! Mert nektek ő fontos! És nekem ki segít? Nekem ő a legfontosabb! *próbált kiszabadulni az indák szorításából de csak azt érte el, hogy testét mindenhol vér kezdte borítani
- Így... nem maradhat... két vélasztásunk van... az első hogy elmegyek és megkeresem Shikyot... haza hozom... a másik hogy elaltatjuk Chimeit... örökre... *nézett komoran a láyn szemeibe, miközben kezéből csöpögött a vér, a vér szaga lassan beterítette a környéket* |
=dd már össze mennyi esélyünk lett volna miközben Sarasa-t is menteni próbáltuk!Pláne hogy Yume-nak annyi ellen abszolút sem lett volna esélye!*Válaszolta vissza.Sarasa felsóhajtott.*-De mit tehetnénk érte?*Kérdezte.*-Neki Shikyo kell de őt nem tudjuk kiszabadítani!*Mondta aggódóan.* |
= NEm is teszünk semmit se érte érted??? Ugyan próbáltátok egyszer is megmenteni? *vicsorgott még mindig*
- Nem lesz bajom szerelmem, de aggódom Chimei miatt... |
=Nem felejtettük el de mit tehetnénk hogyha egyszer meg minket megölnének ha a karmaik közé kerülnénk?*Kérdezett vissza ő is vicsorogva.Sarasa aggódóan nézett a fiú kezére.*-Gyere be,rendbehozom kicsit a kezed!*Nézett a kandúr szemeibe aggódóan.Nem értette hirtelen Chimeinél mi ez a kitörés de most inkább nem akart közelebb menni hozzá hogy őt is leápolja.* |
=Mégis szerinted mit? *förmedt a nagymacskára* = Te hogy tennél ha a gazdádat elrabolnák és utána úgy tennének mintha nem is létezne? Mintha sosem létezett volna, minden csudajó... hát én nem tudom elfelejteni őt, mert ő a gazdám és a legjobb barátom és nem érdekel ha kikötöztök, ha megöltök én mindent meg fogok tenni hogy őt kiszabadítsam! *vicsorgott*
- Rendben leszek... de úgy látszik Chimeinek komoly baja van... *Nan is oda rohant hogy megnézze mi történt, őt mint árnyék Yahto is követte* |
*Juki felkelt a "hatalmas" hangzavarra és kiváncsian nézett a hang irányába.Sarasa is kiment a kandúr után és ijedten nézte ahogy Chimei neki esett,először nem tudta mit csináljon de most bevetette képességeit.Indák nőttek ki a földből amik az állatért nyúltak és a földre szorították.*-Juki!*Szólt a nagymacskának aki felpattant és Chimei mellé állt.*=Beléd meg mi ütött?*Kérdzte értetlenül.Sarasa addig Yumehoz szaladt.*-Jól vagy?*Tette fel a hülye kérdést.* |
*Yume fülei hegyesedtek majd az ajtó felé figyelt, furcsa zajt hallott odakinntről, felállt és füleit ismét hegyezni kezdte* - Sarasa hallod ezt? *lépett előre egy lépést* - Megnézem mi a gond... *lépett ki az ajtón, és egy nem mindennapi látvány fogadta, Chimei teljesen beleőrült gazdája elvesztésébe és a láncok rabságába, hogy minden erejét a menekülésre és szabadságra áldozta, vére már hullot a bársonyos fűre, nyaka körül már teljesen eltűnt a szőr és mint patakokból úgy folyt belőle a vér* - Elég legyen Chimei! *szólt rá, de a megvadult állat neki ugrott, s elkapta a kezét, szaggatta, tépte mintha nem is ő lenne, szárnyait kibontotta, repülni akart de erősebb volt a lánc mely a földhöz tartotta* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
