|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Mi mindig jól vagyunk!*Mondta vigyorogva Akuma aztán fiához sétált.*-Na fiam!MOstmár nyugodt körülmények közt fogunk élni!*Mosolygott rá.*
*Kowaku felsóhajtott.*-Majd meglátod!*Válaszolt ismét tömören.*
 
|
- rendben akkor elugrom valamiféle harapnivalóért, addig jók legyetek *fordult fiához* - Nem rosszalkodni ám kis poklom! *mosolygott rá majd sietve eltűnt valami harapnivalót nézni*
- És mi a terved? *érdeklődött tovább*
  
|
-Ahogy érzed!*Jegyezte meg aztán fiára nézett és elmosolyodott.*-Én is ennék egy keveset!*Jegyzte meg.*
-Évek óta...*Jött a rövid válasz Kowakutól.MIvel rideg a lányával nem szokott vele túl sokat bezsélgetni.*
|
- Ma inkább téged ennélek meg! *húzta közel magához, de fia verni kezdte az asztalt, igaz csak játékból* - Hmm... úgy látom a fiúnk viszont igenis éhes... és te az vagy? *kérdezte*
- Oké, tőlem... *ült le majd hátára feküdt és az eget kezdte bámulni* - Mióta nem láttad a hugod? *érdeklődött*
|
-Hé,nyugalom!Még ráérünk megismerkedni a hugommal és a párjával!*Válaszolta.*
-Amint az uram elmegy vacsorát szerezni és meghozza én elkezdem megcsinálni!*Válaszolta megbökve Hakuron oldalát mutató ujjával.*
|
- Inkább úgy mint a tűid... és most mi lesz? Bemegyünk vagy itt maradunk? *érdeklődött*
- Akkor jó! *nevetett és letette a nőstényt* - Asszony mi a vacsora? *kuncogott, Inferno megpróbálta mindeközben felvenni a harcot, a neki külön gyártott székkel*
|
*Kowaku bólintott.*-Vág az eszed kölyök mint a borotva!*Vigyorodott el ördögien a ház felé nézve.*
*Akuma is boldog volt,ilyen boldog még talán soha nem volt ő sem.A célzást megértette.*-Én is úgy gondolom!*Kuncogott a nőstény.*
|
- Örülök! *csókolta meg majd hírtelen felkapta a nőstényt és pörgött vele egyet* - De azt hiszem még kéne egy pár kis tipegő macskafarok ebbe a házba *Nyújtott nyelvet és célzott a többi kölyökre, úgy érezte semmi és senki sem törheti meg most ezt a boldogságot*
- Anya mégis mit akarsz csinálni? Kiszemelted magadnak a kandúrt? *kérdezte, mert tudta hogy milyen az anyja és ezek a témák korához képest már egyáltalán nem tabuk neki*
|
*Kowaku nem lepődött meg a kislány reakcióján csak huga háza felé nézett.*~Kiváncsi lennék hogy mennyit tud rólam...~*Mosolyodott el ördögien.*
*Akuma kuncogni kezdett.*-Nekem így jó ahogy van!*Mosolygott Hakuronra aztán fiára nézett.*
|
*A lány letörölte a friss vérző sebet, nem is tulajdonított neki különösebb figyelmet, csak mélyen anyja szemeibe nézett, igen ám... a kislány nagyon is megedződött anyja mellett*
- Remélem tetszik... egyenlőre ennyit tudtam tenni, de még csinosítgathatjuk *mondta Hakuron és fiát egy székbe tette, de csinált neki kaimát is, hogy a kölyök ne lóghasson ki és ne is pottyanjon ki belőle*
|
*Kowaku átváltozott és egy tűt úgy dobott el lánya mellett úgy hogy az hagyjon nyomot az arcán.*-Ne feleselj velem vagy pórul jársz!*Nézett le rá villogó,sárga szemeivel.*
*Akuma mosolyogva nézte a házukat aztán ő is adott puszit Hakuronnak.Mikor belépett a házba egy gyönyörű házat látott,álmai otthonát.*
|
- Pff... megjegyezhetnéd, hogy nem tudom irányítani, hogy mikor látok mások fejébe és mikor nem, már mondtam, mindig mindent elfelejtesz! *feleselt anyjával, megszokta már a csipkelődést* - Majd akkor megyek én is amikor te is! *jelentette ki, Hakuron eközben elkészült a tákolmánnyal és mosolyogva magához vette kisfiát* - Na család, mostantól itt fogunk lakni, és már senki sem bánthat titeket... ez a legfontosabb *adott puszit előbb gyermeke homlokára, majd felesége szájára*
|
-Akkor jobban jársz ha nem matatsz a fejemben!*Szólt le a lányának aztán Akumáék után nézett.*-Menj ha akarsz,én megvárom amíg kész lessz a házuk,utána okozok egy kis meglepetést!*Mosolyodott el ördögien.*
|
- Anya, mindig elfelejted, hogy telepatikus képességeim is vannak... *utalt arra, hogy hallja a nőstény gondolatait* - Most mi lesz? Nem megyünk oda hozzájuk? Kedvesnek látszanak!
|
-Aha...úgy mint a multkor?*Kérdezte morogva aztán felugrott a fa egyik ágára.*~Buta kölöyk...mindent elront...miért is nem hagytam ott valahol...!~*Morgott magában,farkával idegesen legyezve.*
-A cicus elment kicsim,na gyere!Nézzük meg hogy áll apukád!*Indult meg Hakuron felé.*
|
- NE haragudj anya, véletlen volt, nem akartam! *mentegetőzött a lány, a kisfiú a macska után nyujtogatta kezét, ő pontosan tudta, hogy mikor merre ment a nőstény macska, hakuron kész lett a ház alapjával, már csak pár dolog hiányzott a lakosztályhoz*
|
*Kowaku nem akarta még felfedni képességét csak csöndben ült és nézett aztán eltűnt egy fa mögött ahol Yoru volt.*-Ezt jól megcsináltad...*Nézett rá mérgesen.*
*Akuma fián vigyorgott.*-Téged aztán nagyon érdekel ez a cica!*Vigyorgott és épp Kowakura nézett volna mikor annak csak húlt helye volt ismét.*~Gyors egy macska az biztos...~*Sóhajtott fel.*
|
*Inferno nevetve nézte a macskát, ő még kicsi volt, nem értette, hogy mi is az a nem szabad, vagy hogy mi az hogy fáj, őt egyszerűen csak érdekelte az új jövevény, és mint minden kiskölyök, felfedezte a szőrcsomót, amiről nem tudta, hogy hol is teremhet*
|
*Kowaku fájdalmasan nyávogott fel de nem akart karmolni,elvégre ez mégis csak egy kisgyerek.De neki nagyon fáj.*
*Akuma képében jött a felmentő sereg,a nyávogást meghallva térdelt le és fia kezeit szép lassan lehámozta a fekete macskáról.*-Inferno,ez azért neki fáj...*Nyomott egy puszit kisfia fejére.*
*A fekete macska megrázta a fejét aztán sárga szemeit Infernora függesztette.Kicsit szúrósak voltak a sárga szemeit mert most jól megcibálták a füleit,talán a legérzékenyebb pontjait.*
|
*Inferno örvendezve a macska felé nyúlt és fülét kezdte cibálni, majd a farkát vette célpontnak, nem is hagyta békén jódarabig az élőlényt, Hakuron viszont most nem ért rá, igyekezett minél hamarabb befejezni a viskót, hogy még aznap elkészüljön vele és ne kelljen a hidegbe éjszakázniuk, a kislány lelapította füleit a fújásra és jó szorosana fához lapult, meg se moccant*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
