|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 16:08 - |
Szép hely, de tele van kőszörnyekkel, amik el tudnak rejtőzni a kövek közőtt. Egy kis ösvény vezet be az erdőbe.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
*Akuma szomorúan és teljesen elcsigázottan feküdt a földön,most volt az hogy úgy érezte hogy meg akar halni.Mindent megadna csak hagy haljon meg és ne kelljen szerelme szemeibe nézni,meggyalázottan és keserűen feküdt a földön,mozdulatlanul.Arca könnyes volt,szemei már lassan vörösleni kezdtek a sok sírástól.Eldöntötte,ha szerelme nem öli meg akkor ő fogja saját magát.*
|
*Doragon nem enyhül, minden érzéstelenséggel a lányba helyezi izgalmát, látja, hogy a lányt elöntik a könnyek de ettől csak még izgalmasabbá válik számára a "játék" * - Sírj csak, sírj amennyire csak akarsz... nem hallja senki! * erősett lökött a macskalányon, és ezek a lökések egyre csak erősödtek, végül a kandúr egy hatalmasatt lökött a lányon és elélvezett, majd a lányra esett, pár pillanat múlva felkelt, úgy hagyta a lányt ahogy volt, ő maga pedig lefeküdt a földre és elaludt*
|
*Fájdalmasan szisszent fel mikor a haját húzták hátra,örült hogy nem volt gyanús melle fölött a jel Doragonnak.Legalább azt nem vette észre,mindent elviselt,mindent.A kérdésre meg sem rezzent csak érezte hogy nem sok kell ahoz hogy lelkiekben teljesen meghaljon,teste egy ócska szerkezet legyen.Könnyei szépen lassan eredtek meg és patakban folytak végig az arcán,az állán és végül lepotyogtak a földre.*
|
- Ha elmondtad volna azt amire tudni akartam a választ, semmi sem történt volna... viszont így... igenis hogy megtagadtad a választ és önként adtad magad nekem... *húzta hátra a lány fejét a hajánál fogva, majd apró nyomokat hagyot ott, hogy a lány az ellenkezőjét se tudja állítani annak ami történt, sőt még a hasán, mellein is hagyott, majd lehúzta magáról is a nadrágot és az alsót* - Ugye tudod mi következik? *harapott a lány fülébe*
|
*Akuma csak halgatta a kandúrt de nem válaszolt neki.*-Az nem önként átadás ha valakitől valamit erőszakkal vesznek el....*Próbálta elfojtani egyre növekvő sírásvágyát.Akárhányszor belémartak felnyögött,kívánta a halált,könyörögni akart hogy öljék meg de nem tehette meg.Nem kérhetett olyat Doragontól,nem akart az ő keze által halni,ezt majd Hakurontól fogja kérni mert tudta ha meghallja mit tettek vele nem kell többi neki és minden szívfájdalom nélkül fogja őt megölni.Elárulta szerelmét,egy rühes árulónak érezte magát.*
|
- Dehogynem... *csúsztatta le a lányról a nadrágot, majd mancsával a lány lábai közé kapott, durván, erőszakosan* - Mostmár nem kíméllek meg, az enyém leszel... *nevetett kárörvendön* - Az öcsém mg majd meghal a keserűségtől ha megtudja, hogy önként adtad magad át nekem... *nevetett, és karmaival végig húzott a lány oldalán, és evvel is szerzett neki pár új sebhelyet* - Amúgy milyen érzés nem látni amit tesznek veled? Izgató? *mart ismét a lány combja közé, majd a mellébe harapott*
|
*Most rögtön sikította volna hogy hagyja abba és eressze el de akkor milyen lenne,hogy nézne ki.Fogait kivillantva nemet intett a fejével.*-Nem...*Remegett meg kivételesen a hangja.Sírni tudna de nem teszi meg,hogy fog ezek után párja szemébe nézni,hogy tudja majd őt szeretni Hakuron ha megtudja hogy mit tettek vele.Szenvedett,ennél rosszabbat a világon el sem tudott képzelni minthogy valaki más a világon a saját tulajdonává tegye őt.Ha túléli mindezt megöli magát vagy elbújik a föld alá csak ne kelljen Hakuron szemeibe néznie.*
|
- Te bajod, én élvezni fogom... *vigyorgott, majd a lány fülébe harapott , majd belenyalt a nyakába, s melleivel kezdett vad játékot, rá ráharapott a lány mellbimbóira, de nem valami finoman, harapásaiból vér is serkent* - Na mit mondasz? Még mindig nem vagy hajlandó beszélni? * nyúlt az anyagon keresztül a lány érzékeny pontjához, erősen ragadva meg azt*
|
*Akuma fájdalmasan nyögött fel mikor belémartak,nem tudott védekezni ismételten a kandúr ellen és úgy érezte mentem meg akar halni csak ne kelljen elviselnie Doragon társaságát.El sem tudja képzelni milyen szörnyű lessz a férfival közösülni de a párját sem árulhatja el,bár most sem fog mást csinálni...De nem...nem teheti meg....nem árulhatja el egyetlen szerelmét.*-Neked nem mondok el semmit!*Szöktek szemébe könnyek pedig hangja kemény és határozott volt.*
|
- Hidd el nekem... te bánod meg, hogy nem csicseregtél... lássuk csak... vajon ha Hakuron ki tud téged elégíteni, akkor én is? Hmm... a lényeg hogy én élvezni fogom! *mar a lány melleibe, durván, erőszakosan, majd bele harap nyakába és kiszívja azt, végül megszólal* - még elárulhatod mielőtt erőszakkal a magamévá teszlek *vigyorog*
|
-Inkább halokmeg csak ne kelljen téged többet látnom!*Sziszegte a lány.*-Úgy ellátnám a bajod ha ki tudnék jutni!Megkeserülnéd hogy az előző találkozásunkkor nem bántál velem rendesen!*Morogott Akuma.*
|
- Hmm... tehát nem kiscicám? *simít végig a lány mellkasán, majd hírtelen feltépi a lány pólóját éles karmaival* - Ha nem beszélsz bizony csúfos véget érsz itt nálam... amúgy igen tudom hogy ide jön majd és én majd kellőképpen üdvözlöm... *vigyorgott*
|
-Akkor nyilván az is nagyon fog tetszeni amikor Hakuron ide fog jönni!*Morogta továbbra is Akuma.*-Miért mondanám meg neked hogy mi a gyengepontja?Külömben is én neked nem mondok semmit!*Csukta be a száját és nem szólalt meg többet.*
|
- Na megy ez látod? Most is dalolsz... *húzta végig a lány nyakán éles pengéit de nem ejtett sebet* - Hát mondd el nekem te kis ringyó, mi az én kedves öcsém leggyengébb pontja, mondd el, mi az amiért akár az életét is feláldozná? *kérdezte de ő maga már tudta a választ és képzeletben már csapdát is állított a kandúrnak*
|
*Akuma nem tudott mit csinálni csak várni hogy mi fog történni.Nem tudta hol van de nem is érdekelte annyira.Amikor letették a földre és kikötözték leszedte szeméről a kötést.*-Nem leszek olyan ostoba hogy neked énekeljek!*Csattant fel a nőstény.*-Az hiányzik még nekem...*Morogta hátracsapott fülekkel.*
|
*Doragon a sziklás erdőbe hozza a lányt, majd egy fáktól elrejtett barlangba viszi, persze útközben lekötötte a nőstény szemét, hogy az ne lásson semmit, és ne tudja majd később, hogy merre induljon vissza, leteszi a földre, megkötözi lábait és a kezeit is, a szeméről még mindig nem veszi le a kötést* - Megérkeztünk Díszpinty, dalolj nekem szépeket *mondta majd kinyújtózkodott és megropogtatta ujjait*
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
Endor még egy darabig a lány után bámul. ~Hát ez lelépett.~ Mondja és eltöpreng, aztán meghallja a távolban egy szörny vakkantását, és úgy dönt elmegy inkább, mielött még valami éhes vagy bosszúálló csapat rátalál.
|
- Na jó! Most már elég! -*parancolja kardjának amely az összes szörnyet lemészárolta *-Bocsásmeg de menünk kell... Viszlát!
|
| -Értem.- Hallatszott a rövid válasz. ~Enigmával is valami hasonló történt~ gondolkodott el.
|
[821-802] [801-782] [781-762] [761-742] [741-722] [721-702] [701-682] [681-662] [661-642] [641-622] [621-602] [601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
