|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
- Szerintem az vagy, de mondtam, a féltékenység egy bizonyos fokig jó! - simít végig fején, aztán már csak azt veszi észre, hogy a bátyjához rohant
- Nagyon sajnálom... - lapítja le füleit a fiú - Tudod mit? Ha akarod holnap végig veled leszek, mit szólsz hozzá? Nevetünk, úszkálunk, bejárunk pár szép helyet...- mosolyog rá, majd már csak arra lesz figyelmes, hogy robbannak a kövek, Shirei a lány vállára teszi kezét - Hallottad a kisasszonyt! - mondja a kandúrnak - Tehát ajánlom férjünk meg ezen a területen mindketten - túr másik kezével saját hajába
- De mostmár látsz és az a lényeg! Ne beszéljünk róla milyen lenne, ha nem látnál! - öleli át a kandúrt, ujjai beletúrnak a fiú hajába és eljátszadoznak hajtincseivel, mint régen.
- Rendben, végülis nem árt ha kicsit megkeményedsz! - mondja mosolyogva és csókot ad szerelmének - Persze nekem így is tökéletes vagy! - kuncog kicsit
- Nem a te dolgod, hogy milyen kemény fába vágom a fejszém! - morgolódik a fiú ~ Hogy léphetnék meg innen? - gondolkodik és szemeivel valami kis kijáratot keres a területről
~~ Kibékültetek? Hát ez nagyon jó hír, nagyon örülök neki - mosolyodik el gondolataiban, kicsit a szája is mosolyra húzódik ~~ Mina a fiúk jól vannak! - mondja a lánynak, hogy ne aggódjon annyira ~~ Nem tudnak vissza jönni, de kibékültek és próbálkoznak azért vissza találni.
=Igen, talán igazad lehet... bácsánatot? Olyat is tud? - kezd kuncogni a foltos macska = Mindenesetre én vele leszek amíg szüksége lesz rám!
Egy fehér hajú fiú figyeli a távolból az eseményeket, tekintete barátságot sugároz, viszont távolságtartást is, óvatosan lépked a többiek felé, de nem megy annyira közel.
    
 
|
- Én nem tudom, hogy az vagyok-e... csak... zavar az a fiú és szeretném, ha békén hagyná a bátyám. - motyogja Milának, majd mikor Shirei odaér hozzájuk, már nem él a palyzsa, s átkarolja és mindkét kezét megfogja, hogy ezzel elszakítsa a köteléket Helakutól. - Jól vagyok. Mila vigyázott rám. - kihangsúlyozza, hogy nem ő vigyázott rá. Meglátja Kyokit feléjük tartani, s elbújik Shirei háta mögött. Reszket kicsit, s ránéz Milára. Legszívesebben palyzsot vonna fel, de tudnia kell uralkodnia a félelmén is. - Hagyd békén a bátyám! - fetámad benne a félelem keltette bátorság. Felrobbant közvetlen Kyoki előtt valamit. - Ha már osztozkodni kell a területen, neked kell menned, mert mi voltunk itt előbb. - mondja határozottan, de belül úgy fél, mint még talán semmitől.
= Igen, s mint tudjuk az ellentétek is vonzzák egymást és a közös pontok is erősítik a kapcsolatokat két személy között. = kuncogja. = Amúgy bocsánatot kért Shirei, hogy hanyagol. De nyugi, az én gazdám se különb, bár tudom, hogy ez nem vígasztaló ok. = hasra fekszik. = Nagy nőcsábász és szájhős, a fél világ üldözi, de a fél világ nősténye már megfordult az ágyában. = széles vigyor után újra nevetni kezd. = Élvezi az életet. = kacsint egyet, majd a tengerre néz.
- Harcias kandúr vagy, de kemény fába vágtad a fejszéd. - mondja teljes nyugalommal a lány. - A nevem Amai Koi. - mutatkozik be tagolva a szavakat. - Szerintem el is feledheted, ha meg akarnánk ölni, már régen megtettük volna. - jegyzi meg nézve Kokorot.
- Ha megvakulnék, mindig egyesülnöm kellene a sárkánnyal, hogy lássak. - beleborzong a gondolatba. - Borzalmas érzés... csak sötétséget látsz, meg esetleg az emlékképeket... - figyeli a lány kezét, ahogy kopog fején, majd kuncogni kezd. - Egy vitéznek elengedhetetlenek a jó és kifinomult érzékszervek, egyébként használhatatlan.
- De olyan jól áll. - pajkos mosollyal megcirógatja Miakoda arcát. - Egyébként meg semmi túlzás nem volt abban, amit mondtam. Ideje harcot tanulnom. - öccsére néz, aki teljesen el van merülve Halona arcának nézésében.
~ Nagyon boldog vagyok. ~ üzeni Nantannak a foltos kandúr. ~ Öcsémmel végre kibékültünk. ~ lelkesen és örömmel telt hangon beszél. Samui csak nézi őt, s próbálja felmérni, hogy mennyire örül neki a bátyja. Szinte hihetetlennek találja. ~ Itt lent nem érzek fájdalmat, sőt, szinte semmilyen kapcsolatom nincs a testemmel. Fura érzés. De ha Samuihoz hozzáérnek, érzem. ~ öccsére néz amolyan köszönésképpen.
~ Én nem tudom, hogyan, szóval ne nézz rám. ~ két mancsát kitartja kicsit maga elé.
~ A kötelék... ~ egyik mancsával megfogja a fekete fiúét. ~ Így aludtunk el. S ikrek vagyunk. ~ magyarázza a fiatalabb macskának, mire az egy mosollyal reagál.
- Ezeket a növényeket a sebekre kell tenni. Azt hiszem. - átnyújtja Minakonak az orvosságot, aki nem tétlenkedik, azonnal cselekszik, ahogy szerelme mondta.
- Nem, nincs baj. - hirtelen kedves és barátságos mosoly jelenik meg Nayong arcán. - Amai kicsit dacos lány. - kacsint egyet, majd felé fordul a nőstény. - De ugye nem akarsz megölni minket a tekinteteddel? - elkuncogja magát, mere Amai lemondón néz rá.
- Bocs, beszélgetek Kokoroval. - mutat a rózsaszínes hajú fiúra Koi. - Figyelek minden fele, csak nem mindig tudok időben reagálni. - picit sértetten fordul vissza a lányos kandúrhoz.
- Mi szél hozott? - zavartan vakargatni kezdi a tarkóját, majd körmeivel kezd babrálni. - Erre tévedtem. - mondja egyszerűen. - Út közben találkoztam Amaival, akivel eddig eljöttünk. - mondja félig az igazat. Nagyon is szándékkal van itt, de azt nem árulhatja el, különben veszélybe kerül Amai jövője és élete.
    
   
|
- Ki mondja? - perdül egyet a levegőben, nem esik el, majd Helaku elé lép - Egy ujjal se merj hozzá érni, vagy szétszaggatlak! - nyelvét végig húzza felső fogain - nem a tiéd ez a hely, hanem mindenkié, az egy dolog, hogy nekem nem vagy szimpi...
|
-Méghogy nem kaptad el!-Mosolyog majd valahogy maga mellé fektette a párját és elaludt mellette.
|
-Biztos nem kaptam el...-Mondja,majd hatlmasat tüsszent,és mint a lány,ő is elájul.
|
Tami felébredt.-Szia kicsim!-Mondja kedvesen de kicsit jobban ám még mindig kómásan,betegesen, és gyengén majd felül kicsit az ágyon.-Mostmár csak abban reménykedek hogy te nem kaptad el!-Mondja kedvesen.
|
-Helaku rosszat sejt,mintha látta volna már a fiút.-Ki vagy te?! Minek jöttél,hagyjátok abba...-Mondta félénken,féltette párját.
-Kiyoki unott arccal nézett a fiúra.-Na idefigyelj Töpszlikém..-Fogta meg a blúza elejét,és nekinyomta egy kőnek.-Velem senki sem beszélhet így,úgyhogy jobb lesz ha elkerülöd a területet...-Mondta,és lehajította Shireit a földre.-Te is akarsz?!-Kérdezte nyugodt hangon Helakutól.
-Sioan felébredt,és Tami fölé hajolt.-Szia édesem!-Köszöntötte az ébredező lányt,akinek láza lement a gyógyszertől,és jobban lett.Megcsókolta,majd megsimogatta.
 
|
- Nem vagyok az öcséd! - mondja és nyugodtan áll, nem fél attól, hogy a macska esetleg erősebb, vagy idősebb mint ő - Egyébként kérdeztem, hogy ki vagy te, de úgy látom annyi ész nem szorult beléd, hogy válaszolj - mondja gúnyosan, de nem hátrál, egyenesen a macska szemeibe néz
|
Tami felébredt majd nézi párját ahogy alszik.~Olyan édi!~Mosolyog magába majd visszaaludt mert gyenge is volt,fáradt is volt,beteg is volt.
|
-Sioan örül hogy ízlik kedvesének a tea.-Örülök hogy ízlik.-Nézi.-Ha megiszod pár órán belül jobban leszel.-Puszilja meg homlokát.-A lázad is lejjebb ment.-Mondja mosolyogva a lánynak,majd ő is lefekszik aludni,mivel este van.Magához öleli a lányt,és elalszik.
-Helaku megpróbál kedvesen nézni Yowaikora,de közben csak szorong.-Mi van velem...mért félek egy lánytól így...-Mereng el magában,majd megáll Shirei mellett.
-Kiyoki észreveszi hogy Shirei nem kedveli őt első pillantásra sem.-Mi van öcsi?!-Áll föl,és odamegy hozá.-Nem tetszik valami?!-Csipkelődik kihaználva azt,hogy ő az idősebb,és nagyobb is.
|
Shirei néz Yowaikot, aki körül még mindig védőpajzs van, eszébe jut neki is, hogy félhet Helakutól, ezért megáll félúton, nem lépdel tovább, de még mindig fogja a fiú mancsát, majd észre veszi a fekete fiút - Shirei vagyok... és te ki vagy? - kérdi a macskától, szemei kicsit összehúzódnak, látszik, hogy nem jön be neki a fiú stílusa
|
Tami felkelt a fiú szavára,felült az ágyban és elvette a teát.-Köszönöm!-Mondja hálásan de még mindig gyengén.-Emnnyit aludtam kb?-Kérdi mosolyogva majd megfújja a teát és elkezd inni belőle.-Finom lett!-Mondja kedvesen.
|
-Helaku óvatosan lépdel a fiú mellett.-hm..remélem nem fog megijedni tőlem..-Gondolja magában.-A világért sem bántanám,tőlem nem kell félnie..-Mondja még mindig magában merengve a lányra nézegetve.
-Facho meglepődve nézi a fehér hajú srácot.-Valami baj van?-Kérdezi tőle,majd Koi-hoz fordul.-Huhú!-Szól rá.-Mi van 2.fehérhajú,te nem figyelsz senkire sem?!-Kérdzete tőle még mindig a megszkott,besavanyodott,unott pofáján,majd Nayonghoz fordult.-S mi szél hoztt erre?-Kérdezte.
-Sioan kiszaladt,és szedett pár virágot,köztük kamillát,és gyermekláncfüvet is.Látta,hogy Tami elaludt,úgyhogy csendben fogott hozzá a teakészítéshez.Majd amikor kész lett beízesítette,és odatette a forró,lázcsillapító teát Tami mellé.-Tami,kicsim,hoztam neked teát,idd meg,és jobban leszel.-Mondta,és megsimogatta párja arcát,ami még mindig forró volt,de már lejjebb ment kicsit a láza.
-Egy ismeretlen macskalény közeledik.Odamegy Yowaikoékhoz,és köszön nekik.-Csá!-Mondja szűkszavúan.-Miféle hely ez?-Néz körben,majd a többiekre tekint.-Kik vagytok?
|
- Nem tudom, majd meglátjuk... - mondja majd a fiú felé fordul - A féltékenység? Hát addig a fokig jó és érthető, amíg nem viszed túlzásba! - magyarázza - Bár én eddig azt hiszem még nem éreztem... vagy nem tudom...
= Talán mert mind a ketten azok vagyunk... érdekesek... - mondja és ahogy Tenpa nevet ő is nevetésben tör ki.
- Ki tudja? - néz a lány szemeibe - Lehetségesnek tartom... - fordítja el fejét a lánytól - például evvel akarjátok leplezni! Különben is ki vagy te? Mi közöd van hozzá?
- Méghogy nem érnél semmit! ezt a butaságot tessék kiverni a fejedből! - kopogtatja meg a kandúr buksiját - Így is úgy is sokat érsz!
Miakoda elpirul - Na de Delsin... zavarba hozol amikor ilyeneket mondasz!
Shirei feláll és párjához megy, majd megfogja kezét és a lányok felé húzza, látja Yowaikon, hogy valami nem hagyja nyugodni és nem szeretné, hogy a két számára fontos személy haraggal gondoljon egymásra. - Jól vagytok lányok? - kérdi és egyenesen Yowaikora néz
~~ Atsui... beszélsz még hozzám? - kérdi a foltos kandúrt ~~ Ugye beszélsz még... jó hallani téged... egyébként itt fekszem rajtad... jó érzés...Mina nagyon kedves lány és a kérésemre ide tett, de ne aggódj vigyázok arra, hogy ne érjek a sebeidhez...
|
- Az is lehet. Szerinted ártalmas? - méregeti a lányos fiúcskát Yowaiko. - Mila... engem az a fiú nem hagy nyugodni... Na nem ért hozzám meg semmi, egyszerűen nem tudom... piszkálja az orrom. - mutat Helakura. - A féltékenység milyen érzés?
= Értem... ő is érdekes személyiségnek írt le téged. = lazán elnyúlik a homokban, majd nyújtózik egyet. = Elég... különös páros vagytok. = kuncogja el magát. = A szexmániás őrült feeling tetszett. = nevetésben tör ki.
- Szerinted megcsikiztelek volna, ha meg akarnánk ölni? - kérdi szemöldökét felhúzva Amai. - Szerintem akkor kivertük volna belőled, hogy add vissza Rennek a látását. Nem gondolod? Nem kéne mindig a rosszat feltételezni másokról, ugyanis létezik jóság is a Földön. - oltja le a kandúrt.
- Lehetnél kicsit barátságosabb is. - motyogja szeppenten Nayong. Mikor Facho megjelenik, meglepődve fordul felé. - Öh... sz-szia. - köszön megzavarodva. Segélykérőn Amaira néz, akit annyira lefoglal a Kokoro ellen intézett támadás, hogy nem is veszi észre a vörös hajú fiút.
- Hát még én hogy örülök neki Halonám. - öleli magához a lányt. - Nem érnék semmit vakon. Nem tudnám még magam se megvédeni, nem hogy téged vagy Delt.
- Köszi... - mondja zavartan Delsin. - Nekem is ideje lenne megedződnöm, elvégre van egy csodálatos hercegnőm, akire nekem kell vigyáznom. - mosolyog rá Miára.
~ Köszönöm, szerelmem. ~ mondja nyíltani ki a szót Atsui. Öccse kicsit furán reagál rá, megrándul arca, de aztán el is simul. ~ Mi baj? ~ néz Samuira.
~ Semmi... csak fura nekem még ez az egész... én próbálom elfogadni... csak nem megy ilyen könnyen. ~ motyogja őszintén.
~ Nem baj, időnk van. ~ mosolyog kedvesen öccsére. ~ Zoy amúgy elment valahova és azt üzente, hogy találkozzatok ott, ahol első alkalommal. ~ közvetíti az üzenetet.
~ A havas hegyvidék... de kétlem, hogy ha fel fogok tudni ébredni, többre is képes leszek. ~ mondja kelletlenül.
~ Nem baj, akkor majd küldünk oda valakit max. ~ kacsint Samuira, aki köszönésképp bólint.
- Megjöttem. - mondja Oyashino, mikor a hirtelen megjelenő körből kibukkan feje. Lassan felemelkedik, kilép a körből, ami menten el is tűnik és átadja a nyakába ugró Minának a gyógynövényeket.
- Csurom vizes vagy. - néz kicsit érdekesen a lányra, aki azonnal kandúrrá alakul.
- Igen, a tenger mélyén volt a növény. Mindenre jó szinte. Annak a lázas lánynak is hagyj belőle. - mondja és kimerülten rogyik a földre.
|
-Facho Nayongék felé lépked.-Sziasztok!-Köszön nekik laza stílusán.-A nevem Facho Cricoriso.Az öcsém Helkau,ha ismeritek.-Veti oda unott képpel.
|
-Helaku a világ minden kincséért sem akarta volna a fiút így itthagyni,úgyhogy megcsókolta,és átölelte.-Soha enm megyek nélküled sehova..-Simított végig arcán,majd megfogta kezét,és nézte a többieket.
|
- Nem tudom, talán nem tud vissza menni! - rántja meg vállát - De szerintem nem sok vizet zavar...
= Mi? Nem! Dehogy! - rázza meg fejét a kandúr - Csak a barátom legjobb barátja... sokáig kerestük, amíg végre rá akadtunk... tudod Shirei nagyon furcsa fiú, néha túlságosan is kelekótya, néha túl önző, néha túlságosan barátságos, néha megszeppent kisfiú és néha egy szexmániás őrült... szóval eléggé fura természetű, nem igazán lehet rajta kiigazodni... de talán ez a múltja miatt van, sokmindent tudok róla, persze szerintem ezt ő még nem vette észre.
~~ Rendben, én várok rád Atsui, pihenj csak amíg kell, addig őrizlek amíg kell ... Zoy most ment el valamerre, valami olyasmit mondott, hogy várja Samuit a találkozási helyükön...
- És most mit fogtok tenni velem? Megöltök? - kérdi a fiú, de félelmet nem mutat, csak nézi a körülötte lévő kisebb "sereget", nem is figyel a lányra, aki kérdést szegezett neki
- Hurrá! - öleli át a fiú nyakát - Halona nagyon örül neki! - ad puszit a fiú arcára
|
Értetlen néz Zoy után. - Kétlem, hogy a bátyámnak lesz annyi ereje, hogy utánad menjen. - mondja, bár már nem biztos benne, hogy ezt az is hallotta, akinek üzente.
- Köszönöm. - elpirul és szégyenlősen mosolyog rá Milára. - De itt van még a gonosz lélek csatlósa. - mutat félősen Kokorora. - Szerinted miért maradt itt?
= Persze, hogy fel fog épülni. A kis aranyos halálosan szerelmes, s le merem fogadni, hogy amint a kedvese kinyitja a pilláit, máris talpra szökken és örömtáncot fog lejteni. = kuncog Tenpa. = Mondtam neki, hogy egy ilyen félisten, mint ő nem halhat meg, de ha meg is teszi, Takumi visszahozza és felképelem. = kacsint egyet Arkonra. = Miért? Neked is tetszik? = kicsit szégyenlősen elpirul.
- Köszönöm. - óvatosan megcirógatja Nantant. - Tudsz valamit Atsuiról és Samuiról? - kérdi aggódva Mina.
- Igen, örülünk. - feláll Amai is és kissé hidegen néz Kokoro szemébe. - Én poénkodva megcsikizlek, te meg bevágod a durcát. Milyen fiú vagy te?
- Ööö... - talpra szökken Nayong is. - Nem akarok beleszólni, de ne vitázzatok. - próbálja csitítani a forró fejű lányt. - Miért kellett neked az a kard? - teszi fel a kérdést, de gyorsan megbánja, mikor Koi gyilkos pillantással néz rá.
~ Nan felőled érdeklődik. ~ mondja mosolyogva öccsének.
~ Kedves tőle. ~ mondja kicsit hülyén Samui.
~ Szerintem ő sem haragszik rád. Nem olyan. ~ vállon veregeti a jégfiút. ~ Hát... mit mondjak? Elég rosszul érzem magam és még nem is vagyok igazán a testemben. Azon gondolkodom, mi lenne, ha itt megvárnám, míg meggyógyulok. Na jó, ez csak vicc. ~ nevet fel Atsui, miközben üzen szerelmének. Samui csak csendben figyeli bátyját. ~ Egyenlőre nincs feljárat, valami nincs rendben, addig vitatjuk Samuival a dolgokat. És ő is úgy van szerintem, mint én, tehát nem túl jól, de nem is elég rosszul ahhoz, hogy az ellenségeink örömtáncot lejtsenek. ~ ismét nevetni kezd. ~ Még jó, hogy itt nem érzek fájdalmat. ~ emlékszik a két szúrásra, így megfogja a mellkasát. Samui lelapítja a füleit, s bocsánatkérően néz a bátyjára.
~ Kérdezd meg, hogy mi van Zoyjal. Légyszi. ~ teszi hozzá a varázsszót, mire Atsui dícsérő mosollyal honorálja a dolgot.
~ Samui azt kérdezi, mi van Zoyjal. ~ üzeni párjának az idősebb kandúr.
- Látok! - rikkant örömködve Renji. Delsin pont abban a pillanatban ér oda, s meglepetten toppan meg.
- Eddig nem láttál? - kérdi aggódva.
- Nem. Elvették a szemem világát. De a sárkány kölcsön adta az övét. - büszkélkedik. - És Halona is segített. - puszit nyom egy hirtelen ötlettől vezérelve a kincsként kezelt lány arcára, annyira örül, hogy végre látja őt.
|
- Hé... majd megtalálod magad! - nyom puszit a lány arcára - Nem szeretnél közelebb menni Atsuiékhoz? Úgy látom nincsenek valami jól...
- Jól van na... tudom, hogy hibáztam... majd valahogy megpróbálom kiengesztelni a fiatal urat! - mondja Shirei, majd inkább csak csendben figyeli az eseményeket
= Nem lapítok, csak egyszerűen nem akartam bele szólni a beszélgetésetekbe... Tenpa... szerinted Nan fel fog épülni? - néz végig a macskán, aki már a fiún fekszik csendben - Én úgy érzem nem is akar addig, amíg Atsui jobban nem lesz...
~~ Vigyázok rá Mina... és mindig is fogok... - mondja aztán Atsuinak is küld választ ~~ Én is szeretlek... nagyon gyenge vagy Atsui? Samui hogy van?
Kokoro feláll és leporolja magát, majd Renji szemeibe néz és vissza adja neki látását. - Tessék! Ennyi volt! Most örültök? - kérdi durcásan a fiú.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
