|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Samui becsörtet a hóba, fut benne egy darabig, rúgalja, közben harciasan fel-felnyög, morog, az orra alatt káromkodik, majd egyszer csak beleveti magát arccal előre a hűs fehérségbe. Vállai finom ritmusra rángani kezdenek, belemarkol a hóba, farkával csapkod, majd lábaival rúgkapálni kezd.
|
Zoy sóhajtás után elmosolyodik majd Minara néz.-Úgynézem a bátyádnak nem hagysz opciókat!-Mondta séta közben majd hátranéz kicsit párjára végül vissza Minara.
|
-Gyakorlatilag mindent tudsz. -mondja Zoynak a lány. -Jössz? -néz hátra bátyjára.
-Maradok. -felel neki. -Köszi. -néz a segítséget nyújtó kandúrra. -Nem vagyok hajlandó találkozni a bátyámmal.
-Ne hülyülj! -visszarohan és talpra rángatha Samuit. -Jössz! -szegény srácnak nincs ellentmondásra joga, így beletörődve lehúzza pólóját és utánuk megy.
|
Zoy felsóhajtott.-Én nemtudom hogy nektek mi volt a családotokban és nem is az én ügyem majd Samui elmeséli ha akarja!-Mondta vállát megrántva Zoy.
|
- Hát akiket meg szertnék enni, avval nem kommunikálok! - kezd nevetni - Persze, hogy megyünk! - mondja Samuinak - Segítsek járni? - kérdi - Gondolom nem szeretnél itt maradni egyedül. Vagy igen?
|
 Sapphire tovább megy a Bűvös-tóhoz mert negyon megéhezett. |
-Persze! -felugrik és szaladva beéri Zoyt. -Azért mert ikrek. Mondtam, hogy mennyire egymáshoz voltak nőve és hogy most Samui azért ellenzi a bátyjával való találkozót, hogy elhitesse magával, hogy utálja. Ami nincs így. Minél nagyobb valakinek a hangja valami ellen, annál inkább szeretné. Ez pedig Samuinál mindig is igaz volt. -mondja halkan a lánynak.
-Te is mész? -pillant Samui Shireire és Arkonra.
|
Zoy leült párja mellé a hóba majd amikor a veszekedés végetért felállt és leporolta magát.-Lehet hogy nem kéne beleszólnom de ha Samui nem akarja minek erölteted?Bár inkább ez nem is az én dolgom!-Mondta majd elindult a tengerpart fele.-Jössz Minako?-Kérdi visszafordulva szigorú nézéssel még mindig Zoy.
|
-Árvaházas fiú? -kérdi halkan Minako, bár nem szánta senkinek a kérdést.
-Az. -de azért bátyja felel rá.
-Értesz az állatok nyelvén? De szuper! Minden állatén? A madárén és a teknősén is? S ha ez így van, ha elbeszélgetsz velük, hogy eszed meg őket? Vegetáriánus vagy? -árasztja el a fiút kérdéseivel. -Mármint nem sértésnek szántam. -gyorsan hozzáteszi. -Jöttök? Samuinak úgyis majd találkoznia kell Atsuival.
-Én NEM megyek. -prüszköli mérgesen. Nem fázik a hóban, számára az a legpuhább és legmelegebb takarónál is jobb.
-De jössz. Persze csak ha majd tudsz. És ki fogsz békülni a bátyáddal. -az utolsó mondatra nagy hangsúlyt fektet.
-Nem.
-De! Nincs apelláta. -zárja le a vitát.
-Mindig a lányé az utolsó szó, mi?
-Pontosan.
-Én NEM békülök Atsuival. Ha azt akarod, hogy megfagyasszam, hát hozd elém.
-Nem fogod megfagyasztani, mert velem gyűlik meg a bajod.
-Ha annyira fontos neked, keresd meg és bujj a fenekébe!
-Ne féltékenykedj, nem érsz el vele semmit.
-Nem féltékenykedek.
-De igen.
-Had tudjam már!
-Nem, maradj csendbe.
-Te is. -húga felé dob pár hógolyót, hogy biztosan el is találja. A lány kap egyet a szájába, azután megáll a zápor és mindketten hallgatásba feledkeznek.
|
- Nantannal egy árvaházban nevelkedtünk... mondhatni a legjobb barátom és már nagyon kerestem. - válaszol, majd a szúrós pillantásra csodálkozva néz - Mi a baj? Valami rosszat mondtam? - kérdi és vissza fordul Minakohoz - Igen, vele beszéltem. Értek az állatok nyelvén... - mondja kicsit zavartan, majd még hozzá teszi - Ha gondolod mehetünk együtt, ha már egy felé megyünk... de nem muszáj! - teszi gyorsan hozzá, nehogy úgy tűnjön, mintha udvarolni akarna - Persze azt se bánom, ha mindenki jön!
|
Samui nem nagyon tudja mire vélni Zoy szigorú nézéssel. Tekintetével megkérdi.
-Mi az, Zoy? Majd neked is bemutatom a másik bátyám, ne aggódj. -mosolyog önfeledten Minako.
|
Zoy megfogta párját majd az új fiúra néz végül vissza a kandúrra.Végül megfogta párja melkasát és az új srácra néz ismét.-Az én nevem Zoy!-Mondta kicsit szigorú nézéssel.
|
-Nyugi, semmi bajom. -amolyan hősködésképpen felül, de azzal a mancsával rögtön sebéhez is kap, melyel nem fogja Zoy kezét. Elkapja húga megrovó pillantását. -Oké... inkább fekszem. -s lassan visszahelyezkedik a puha hóra.
-Minako vagyok. -mosolyog a fiúra és jobbját nyújtja neki, hogy kezet rázhassanak. -Arkonnak beszéltél eddig is? Kicsit muris volt. Amúgy ki ez a Nantan?
-Atsui barátja. -felel fintorogva a fekte macska, a lány pedig izgatottá válik. -Tetszik a neve és eddig csak csupa jót hallottam róla. Ezek szerint találkozhatok vele. Jaj de jó! -ujjong, s szívesen csatlakozna az örömtánchoz, de inkább figyeli bátyját. - És miért keresitek Nantant?
|
- Hé! Ez nagyon király! - nézi ahogy a sebek kissebbek lesznek - Nagyon de nagyon jó! - mondja, majd felfigyel Samui mondatára - MEGTALÁLTUK ARKON! - kiabálja és örömében tánra perdül a macskával
= Tegyél le Shirei, ez égő! - mondja a foltos macska
- Jól van na! - mondja neki, majd a társasághoz fordul - Jaj hogy én milyen illetlen vagyok, még be sem mutatkoztam! A nevem Shirei, ő pedig a macskám Arkon! Segítsek valamiben? - kérdi azért.
|
Zoy hagyja hogy Samui szorítsa kezét mert szeretné ha a fiú meggyógyulna és ezért bármit megtenne.-De legalább remélem jobban Samui!Aggódom érted ja és a szarvas miatt ne aggódj segítettem neked!-mondta a lány egyik kezét felemelve karmait kimutatva.
|
Minako finoman eltolja a leveleket és a fiú kezét, majd könnyeit a fiú sebeire csorgatja. Azok füstölögni kezdenek, mikor a bőréhez érnek és elpárolognak, de a sebet húzzák össze és folyamatosan gyógyítják be.
-A tengernél... -suttogja a hóban fekvő az ismeretlennek. Néha-néha összeszűkíti szemeit a fájdalomtól, s egyszer Zoy kezét is picit megszorítja. Minako hiába veszi elő élete összes fájdalmas emlékét csak részleges tud végezni, mert könnyei elapadnak.
-Sajnálom. -szipogja, majd az egyik levélbe, amit Shirei adott neki, belefújja az orrát. -De most már nem vérzel és vékony seb is van rajta. -paskolja meg finomat Samui hasát, ahol nincs seb.
|
Zoy felkuncog.-Hát Minakonak igaza van!Ellekezni azt tudsz!Tudom hogy nem vagy kicsi sem ügyefogyott!-Mondta Zoy majd megsimogatta párja mancsát amikor Minako sír kicsit meglepődik.
|
- nem láttam! - rázza meg fejét - Én csak egy macskalényt keresek, a neve Nantan, nem ismeritek véletlenül? Kék haja van és zöld szemei... - mondja de most inkább gyorsan körülnéz, hogy nem e lát valami kötöző anyagot és elszalad, pár perc múlva nagyobb levelekkel tér vissza - Ezek talán jók lesznek - nyújtja át a két lánynak, majd amikor a lány sírni kezd a vállára teszi kezeit - Szerintem nem ez a megfelelő időpont a sírásra...
|
-Ne aggódj. -mosolyog rá Minako. -Régen is folyton összetörték maguk Atsuival. -kuncog. ~Kicsikém? Heh... ez behalás.~ jóízűen elmosolyodik, majd egy bíztató pillantást küld Zoynak. Samui kómásan nézi a két lányt.
-Homályosan látok... de jól hallok... nem vagyok se kicsi, sem ügyefogyott... nem is törtem magam mindig össze és ne is említsétek azt a senkiházit... -motyogja, mire Mina nevetni kezd.
-Minden bajod van, de ellenkezni azt tudsz. Na mutasd. -dereka mellé ül, majd feltolja pólóját. -Úúú... elég nagy és mély mind. -borzad a mély borozdákon Samui testén. Becsukja szemeit. -Anyus... -suttogja alig hallhatóan, azzal szipogni kezd. Pillanatokon belül alapos sírás tör fel belőle.
|
Zoy amikor letérdelt párjához aggódva vette észre hogy mit tett vele az állat.-Szegény kicsikém!Akkor majd én befejezem amit elkezdett!-Mondta a lány karmai előtüntek majd amint megölte az állatot visszament Samuihoz.-Következő kérdésem ezt hogy tüntethetjük el?-Kérdi aggódóan majd megfogja párja mancsát~Gondolkozz Zoy,gondolkozz!~Mondta magában koncentrálva.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sapphire tovább megy a Bűvös-tóhoz mert negyon megéhezett.