|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*A kis labda csak felsóhajtott és ezt csak egy rövid "Kyu" kiséretében lehetett tudni.Utána továbbra is ugrált hátha kisit jobbkedvre deríti a kandúrt vagy valami.Sarasa kiment és leült Sasorihoz aztán ismét beszélgetésbe kezdtek de most csak a régi időkről.* |
- Áhh naru... *simogatta meg az apró lényt* - Mi a gond pajtás? Miért jöttél utánam? Bizztonságosabb odabennt a pajzs alatt... tudod most ki kell szellőztetnem az agyam... fura dolgokat érzek azt hiszem erre mondják azt hogy féltékenység... *simogatta meg ismét a labdát, majd Sohno fejét* |
*Sarasa és Sasori kiváncsian néztek utána.Sasori tanácstalanul nézett a lányra.*-Valami rosszat mondtam?*Kérdezte,Sarasa csak vállat rántott.*-Nem tudom,még nem sűrűn csinált ilyet!*Válaszolta aggódóan.Juki kiváncsina nézett a kandúr után hiszen érezte hogy valami nincs rendben.Aggódóan nézett utána aztán bevitte szobájukba a kötést és a fertőtlenítőt.A kis fénylabda viszont Yume után sietett és mikor Yume megállt a kis labda is és pattogni kezdett a fején,érdeklődveh ogy mi lehet a baj odabennt.* |
*Yume hallotta a nevetéseket, hallot szinte mindent, s nem tudta tovább tűrni, kicsapta az ajtót majd távozott a bejáratin és lassan a területről is* |
*Sarasa értetlenül nézett a kandúrra.Nem tudta mi baja van,vagyhogy mit tehetne de majd vissza jön hogyha leapolta a barátját.Magához vette a fertőtlenítőt,néhány vatta darabkát és a kötést aztán kiment és leült Sasori elé.*-Te már megint mit műveltél amitől így nézel ki?*Kérdezte a kandúrt.Sasori vállat rántott és elmesélte hogy jött ide,mi történt vele.Utána kicsit másfelé terelődött a téma és vidám kuncogásba és nevetésben törtek ki.*-Kész is van,végeztünk!*Mosolygott Sarasa és megint összepakolt.* |
*Yume nem felelt csak meredt a semmibe, most először érzett valami furcsa feszítő érzést odabennt amitől fel tudott volna robbanni és meg tudott volna folytani valakit idegességében, Sohno csak figyelte és mellé telepedett, nem értette mi lehet a gond, miért érzi ezt vagy hogyan lehetséges ez... * |
-Igen,még kicsi voltam és út közben találkoztunk!Nagyon jól megvoltunk de aztán sajnos elváltak az útjaink!Tényleg!Mit keresel te itt?*Kérdezte kiváncsian Sasorit.Sasori felállt.*-Téged!*Vigyorgott angyalian.Sarasa a kandúrhoz sétált és leültette a konyhában miután behúzta maga mögött.*-Ülj le,aztán leápollak!*Mosolygott rá kedvesen aztán szobájukba ment a fertőtlenítőért és a kötésért.*-Valami baj van szivem?*Kérdezte miután becsukta maga mögött az ajtót és Yumera nézett.* |
- Ismeritek egymást? Hmm???? *Yume érdekesen nézte afura idegent, s Sarasat is, majd gondolkoba esett... pár perc múlva eltűnt a szobájában* |
*Sarasa farka táncolt háta mögött a levegőben.Valahogy nem tudott még mindig rájönni.Sasori felsóhajtott és csettintett egyet,ujjai között egy rózsaszín szikra pattant de a következő pillanatba Sarasa kezei közé kapta a farkát.*-Au!*Fizslatta a farka végét aztán megint a kandúrra nézett és elmosolyodott.*-A hülye poénjaid még mindig megmaradtak!*Csapta hátra füleit sunyin.Sasori kinyújtotta a nyelvét.*-De hatásosak,csak eszedbe jutottam!*Kuncogott ördögien.* |
- Mi a gond Sarasa? *érdeklődött a kandúr, nem tudta hogy most mit is kéne tennie de valahogy nem is értette az egész helyzetet, inkább leült és figyelt, Shikyo eközben még mindig Chimeit simogatta* |
*Sarasa meglátta a kandúrt és kiváncsian kémlelte,megérezte ő is a kandúr illatát és tudta hogy tudja ki ő de mégsem jutott az eszémbe.Egyik füle kicsit oldalra fordult a másik meg egyenesen felfele.Erről lehetetttudni hogy ő most mereven gondolkodik.Kicsiként nem sűrűn cisnálta de amióta már épeszűen gondolkodott és nőtt azóta így cisnál ha nagyon agyal vmin.Sasori tudta hogy a lány nem ismeri föl de hagyta hogy gondolkodjon kicist és csak ördögien mosolygott Sarasa-ra.* |
- Felszedtem még egy fickót... őt... *nézett a macskafiú felé* - Ne hagyhattam őt sem ott... *mentegetőzik* - El kéne látni a sebeit... |
-Őket?*Kérdezte kicsit értetlenül a lány,valahogy nem értette a többes számot.De végülis elmosolyodott amikor SHikyo és CHimei megint egymásra találtak és csak vidáman nézte őket.*-Milyen jó hogy Chimei már nem búslakodik...*Sóhajtott fel boldogan.Sasori megérezte Sarasa illatát és először saját orrának se akart hinni,és miután meglátta a lányt is majd kiugrott a bőréből.* |
- Meghoztam őket! *vigyorgott Yume majd fütyült egyet Chimeinek, aki azonnal felpattant, de még mindig meg volt kötve a nyaka, s csak forgatta fejét, Shikyo lassan lépdelt, szokatlan volt neki itt, újra itt... furcsa volt és valahogy a kínzások ellenére is vissza vágyott Doragon karjaiba... amikor meglátta Chimeit megörült neki, elengedte a láncról és átölelte, nem is akarta elengedni, a szárnyas macska boldogan hagyta magát és nagyon örült gazdájának* |
*Juki feladta ap róbálkpzást hogy valahogy gazdáját jobb kedvre derítse így elszundikált kicsit és oldalára dölve aludt.Sarasa csak felsóhajtott és unottan ült tovább,mit sem sejtve párjának ötletéről.Amikor felemelték rendesen meglepődött és nem tudta mit reagáljon de a hangtól ismét vidám lett miután meghallotta és fel is fogta kitől van.Vidáman csókolt vissza és ölelte a kandúrt.Sasori csak sebét fogva ült és várt a sorára* |
*Talán nem lesznek dühösek ha oda viszek egy idegent... remélem nem... majd azt mondom hogy űtközben találtam... *lépett be a pajzs alá, ez teljesen más volt mint a kinnti világ, letette a két macskát és körbe kémlelt, hogy merre is lehetnek a többiek, amint meglátta Sarasat, halkan mögé ólálkodott és felemelte a magasba* - Vissza tértem! *jelentette ki majd megcsókolta a lányt* |
*Sarasa még mindig kint ült mint egy szobot,Jukit simogatva ült ugyanott ahol utoljára Yumenak akart segíteni.Juki aggódóan böködte a lányt de ne mválaszolt csak simogatta és vakargatta a fülét.Szomorúan várt és nézte hogy a kandúr felbukkanjon.Sasor örült hogy megszabadították és már a sebe nem is fájt annyira.És még nem is hitte hogy majd a legjobb barátjával fog találkozni amint átlépik a pajzsot.* |
*Natane befejezi a reggelit, és leugrik a székről* - Megyek játszani! *kiabálja majd kirohan mert meglátja Pao-t és imád a kutyussal játszani*
- Gyerekek... *mosolyog majd lassan oda megy Atsuihoz, belenéz szemeibe, mintha még sose tette volna, s puszit ad homlokára, majd feláll s elindul szobája felé, a kandúrt is invitálja, kimennek a házból és egy kisebb ház féleségbe mennek be, nem nagy de praktikus, nincs benne sok minden, a szobában rend van, az ágy is olyan mintha érintetlen lenne, az asztalkán pár holmi sorakozik, a fiú leül a földre, nem szeret máshova ülni, vonzza valahogy a föld ereje, sóhajt egyet s mesélni kezd* - Igen, egy jóbarát aki megpróbál a közelembe férkőzni, de sokat köszönhetek neki... egyszer amikor meghaltam ő volt az aki rám talált és vigyázott rám... neki nagyon jó látnoki képességei vannak, sok mindent lát előre és érez... így talált rám is... *meséli* - Nem is tudom... család... egy nagy család vagyunk ahol mindenkit ugyanúgy szeretünk... nem ismered őt, de a hugomat igen... igaz a hugom már idősebb mint én és 3 lánya van... Shikyo, Ukiyo és Forgószelecske, de őt csak Szelecskének hívjuk...Sarasa a fogadott lányom, őt nem ismered de Yume-t igen... ő egyszer megmentett minket.... de ne félj a változásoktól, most minden olyan fura lesz még neked de majd hidd el beleszoksz és minden rendben lesz *mosolgott majd felállt és az ágy felé nézett* - Az lesz a mi ágyunk... h nem bánod... még sosem aludtam benne mert... mert csak azt vártam hogy vissza gyere értem... és vissza jöttél! Tehát ha csak nem gond akkor mellettem fogsz aludni és itt a szekrényed is... még nincs benne semmi de majd ha akarod tele pakolod... igazából vártam rád... reméltem hogy vissza jössz hozzám... *csavargatja kezeit, kicsit izgatott és fél is hogy Atsui mit fog válaszolni* |
| Atsui az ajtóban kuporogva visszanéz, látja, hogy ők ketten az asztalnál ülnek. Meglepődik, hogy nem ugranak azonnal a kajára és nem rohannak szét, nem ülik körbe és nem vigyáznak rá, de már tudja, hgoy ez más élet. Mégis várja, mikor romlik ez is. Egyszerűen túl sok keserű tapasztalata van. Egy pillanatig nézi még őket, aztán visszakuporodik a falhoz. - Nem. - feleli. Ahogy megnyugszik, lassabbra fogja az alma evését, s közben gondolkódóba esik. - Az a Yahto... barátod? - kérezi. - Nem volt valami barátságos... de várt téged. Nem értem... mik vagytok egymásnak? Fajtársak, vagy esetleg klántagok? Én ismertem őt? Vannak itt mások is? Olyanok is, akiket ismertem? - kérdezősködik emélyülve a gondolataiban. |
*Nantan nevetett ezen majd ő is kivettt egy kis sajtot és almát, s megette, natane is lakomázni kezdett * - Nem eszel velünk? *kérdzte Nan* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
