|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Ezekszerint nagy családot szeretnél!*Látta meg a helyzetet nem valami értelmesen.*
*Akuma mosolyogva nézet egy darabig alvó fiát aztán átvitte a szobájába és lefektette aludni.A fia ágya szélére könyökölve nézegette még ott is egy kicsit aztán egy gyengéd puszit nyomva csukta be maga mögött az ajtót.*-Na,Inferno alszik!*Közölte a hírt mikor leült az asztalhoz.*
 
|
*Miután a kisfiú enni kapott, jóllakóan büfizett egyet majd elaludt és valószínű másnap reggelig fel sem kel, ha minden jól alakul, persze ez a kölyköknél kiszámíthatatlan* - Remélem a fiam nagyon erős lesz ha megnől... de mondjuk még szeretnék egy tucatnyi kölyköt... *gondolkodott hangosan* - Biztosan nem maradtok? Szerintem Akuma nagyon örülne neki, ha vele lenne a nővére *magyarázta, majd megvárta, hogy mit reagál a nőstény, néha néha a szoba felé pilantott, hogy mikor jön már kedvese*
- Anyu... az én apukám milyen ember volt? Olyan mint Hakuron bácsi? Sose meséltél nekem még róla...
  
|
~Sajnos tudom...~*Mondta magában.A hangos utalásokra nem is figyelt csak nézte a halat aztán megvárta amíg huga elmegy.*
-A te fiad is!*Jegyezte meg.*-Na gyere fiam!*Kapta fel és indult meg vele szobájuk felé.Mikor leült az ágyukra és etetni kezdte fiát elgondolkodott.*~Fura hogy a nővérem pont most bukkant fel...~*Gondolta.*
|
- Ohh értem! *mosolygott, majd Akuma felé "kacsintgatott" valahogy volt valami furcsa számára a lány nővérében de nem mondta ki hangosan. - Hát tudod, van ilyen felelőtlen ember, de büszke lehetsz magadra, igazán aranyos csöppség *Yoru pirulni kezdett, de mosolygott, eközben Inferno felébredt és sírni kezdett, követelte az ételt* - Drágám azt hiszem a fiad éhes... *osztotta meg a tényt a nősténnyel majd a lány kijelentésére megnyalta a szája szélét* - Hát persze hogy megfelel, arany kezed van! Mindenhez! *tette hozzá kuncogva, igazából már nagyon meg akarta kapni a nőstényt és erősen utalt is rá, ha már nem tehetett semmi mást*
|
-Véleményem szerint Akuma sem tudta egy jó darabig hogy van neki!*Válaszolta.*-Nagy szerencsém volt hogy a szüleink meséltek rólam,nem voltam egy áldott jó gyermek de nekem nem azért kellett eljönni a szűlői háztól!Tudni illik a szüleink nem voltak valami gazdagok és két gyereket fenntartani már jóval nehezebb lett volna...Így engem elküdtek egy fegyverforgató mesterhez és így sok mást is megtanultam!*Mesélte aztán a másik kérdésre legszivesebben falat kapart volna.De rajta maradt az a láthatatlan állarca,amit ha a kölykéről volt szó,mindig felvett.*-Yoru apja szépen lelépett miután megtudta hogy kölyke lessz!*Válaszolta velősen.*
*Akuma hallotta a történetet de már készen is volt a vacsora.*-A vacsora tálalva,remélem megfelel!*Nézett párjára sunyin mosolyogva.*
|
- Értem! *ült le Hakuron is* - De én nem is tudtam róla, hogy Akumának van egy nővére... nekem is van amúgy egy bátyám... elég rossz köztünk a viszony... *lapította le füleit, igazából szerette volna ha ő és bátyja megbékélnek egymással, de sajnos ez nem sikerült és kicsit furdalta a lelkiismeret, de egyben biztos volt, meg akarja védeni a családját. - És... ha nem túl tolakodó a kérdés, hol a kölyök apja?
|
-Semmi,hangosan gondolkozom!*Mondta mosolyogva.*
*Kowaku is leült a lánya mellé,igazán nem is érdekelte hova de leült.Azon gondolkodott hogy hogyan kezdje majd a dolgokat.*
|
- Őőő... és mi is olyan eszméletlen? *kérdezte a kandúr majd ismét a vendégekhez fordult* - Üljetek le nyugodtan, van hely, nem kell állni! *a lány kapott az alkalmon és máris elfoglalt egy széket, de figyelte anyja reakcióit*
|
*Akuma csak mosolygott.*-Eszméletlen...*Suttogta maga elé boldogan.Pár héttel ezelőtt még kínjok kínját élte át és most meg ennél boldogabb nem is lehetne.*
*Kowaku csak nézelődött a házban de az alvó Infernon megakadt a szeme.*
|
- Igen pont azt akartam mondani! *nevetett* - Azért velünk esztek? Szerintem lesz elég *érdeklődött* - Kicsi lány te nem vagy éhes?
- De igen... eléggé... *Inferno eközben elaludt a székben, még a nyála is folyni kezdett*
|
-Hát igen!*Eröltetett mosolyt az arcára.*~De bácsak ne tudnám...~*Morgott magában.*
*Akuma elmosolyodott miközben a halat csinálta.*-Még ne,de gondolom mindjárt fogod!*Kuncogott.*
|
- Hát jó, ti tudjátok *hajolt le a kislányhoz és megsimogatta a buksiját* - Nagyon szép kislány! *jegyezte meg* - De úy látom nem igazán az anyukájára ütött *célzott evvel arra, hogy a kandúr macska fehér színű lehetetett, vagy egyéb hasonló árnyalat* - Akuma! *szólt a felesége után* - Mondtam már ma, hogy szeretlek? *vigyorgott közben, Inferno most ismét a székébe került apjától*
|
-Akuma megy és máris csinálja!*Válaszolta és pár perc múlva már el is kezdte.*
-Igazából csak meglátogattam a hugomat,de már van hol álomra hajtani a fejünket!*Válaszolta mosolyogva Kowaku bár szivesen válaszolta volna hogy,igen maradnak.*
|
*A kandúr nyelt egyet, majd letette a halat a nemrég készült konyhában* - És meddig kívántok maradni? *érdeklődött* - Mert ha hosszabb ideig, akár építhetünk nektek is egy kis helységet a házhoz *Vetette fel az ötletet, bár nem volt benne biztos, hogy jól teszi* - Mi éppen vacsorázni készülünk, persze ha Akuma megcsinálja nekünk *kacsintott és átvette a kisfiút* - Bár neked inkább még az anyu tejecskéje való, nem gondolod fiatal úr? *Inferno csak nézett apjára mint aki érti csak nem vágja benne a poént, a kislány várta anyja válaszát*
|
*Akuma párjára nézett.*-És egyben a nővérem is!*Nézett Kowakura a nőstény.*
*Kowaku lányára nézett aztán pedig Hakuronra.Talán a vakító sárga lámpa szerű szemek ismerősek lehettek neki Akumáról csak ezeket Kowaku is hordozta.Mostmár biztos volt benne,ezt a skalpot is be akarja gyűjteni.*
|
*Hakuron észrevette hogy nyitva az ajtó és kicsit megijedt, szaladni kezdett és hírtelen toppant be, talán a benntlévők meg is ijedtek* - Kik... vagytok...? *nézett az idegen macskákra*
- A nevem Yoru... *válaszolt a kislány majd anyjára nézett* - Ő pedig az anyám... *Inferno felébredt apja hangjára és észre vette a kislányt, nevetve nyújtogatta felé kezét, jelezve hogy örül neki*
|
-Szia!*Nézett le Yorura a nőstény mosolyogva.*-Ő ki?*Nézett Kowakura hátha tudja.*
*Kowaku felsóhajtott.*-Ő a lányom....*Válaszolta röviden és tömören.Ha Yoruról volt szó nem volt valami bőbeszédű típus.*
-Ő pedig a fiam Inferno!*Nézett a fiára aki elaludt.*
|
*A kisfiú anyjához simult, a betoppant idegennel nem igen törődött, szájába tette ujját és lassan elaludt anyja vállán*
*Yoru számított erre, így anyja után sétált és mikor az már rég bennt volt, kopogtatott a nyitva hagyott ajtón, majd belépett* - Jónapot! Yoru vagyok! Örülök a találkozásnak! *mosolygott, Hakuron már hazafele tartott pár hallal és egy kicsit vizesen...*
|
*Akuma felvette fiát.*-Nah gyere fiam!*Vette fel aztán egy puszit nyomott az arcára.*-Ha te nem lennél ki kéne találni!*Vigyorgott.*
*Kowaku hirtelen ugrott le a faágról és lányát meg sem várva indult meg a ház felé.Mikor belépett az ajtón hugára nézett.*-Mekkorát nőttél!Milyen kicsi voltál mikor megszülettél!És milyen védtelen...*Mosolygott,sárga szemei izzottak.*
*Akuma meglepetten nézett hugára,nővéréről nincsenek csak halvány derengései.*-Akkor nyilván te vagy Kowaku!*Mosolyodott el kicsit furán,nem várta nővérét hisz eddig sem képezte különösebb részét az életének a lány.*
*Kowaku beljebb lépteld a kis kuckóba,a hasonlóság a két lány között elég nagy volt kivéve a fülüket és a farkukat.*
|
*Inferno karjait anyja felé nyújtott hogy jelezze ki akar jönni ebből a szörnyű tákolmányból amibe apja bele rakta*
*A lány mostmár nem szólalt meg inkább lehunyta szemét és várt, kezdett már nagyon unatkozni*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
