|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Amikor elkapják az indák szabadulni próbál de nem tud amikor Samui odahúzta becsukta szemeit és elfordította a fejét majd amikor leült a fotelbe kicsit meglepődött.-Jó megfogadom a tanácsot de mivel nekem egy férfi rokonom sem volt ezt nem tudhattam!-Mondta kedvesen.-Bízom benned!-Mondta elpirulva szégyelve magát hogy nem bízott kedvesében.
|
Samui felugrik és jégindát indít a lány felé. Elkapja és lassan elkezdi visszahúzni. -Nem azért mondtam, hogy megfutamodj. -kicsit hideg, hogy a lány megpróbálja faképnél hagyni, amit nem szeret, de most nem hagyja magát. -Egy szóval se mondtam, hogy egy ribanccal fogok elmenni. -erre Mane mérgesen fúj egyet.
-Akkor is jöhetnél. Na ágyű édes. -azzal eltűnik a területről.
-Harcban ne segíts kandúrnak, ez jótanács. Nem viseljük egykönnyen, mert sérti a becsületünk, ha egy nőstény a védelmünkre kel. -végre sikerül magához húznia Zoyt. -Az az enyém, amit megszerzek, nem amire engedélyt kapok. Ez a csaj megbabonázott, levett a lábamról, ez látható volt, de max egyetlen éjszakát érdemelne, azt is úgy, hogy én élvezzem, ő meg szenvedjen. -elengedi kedvesét és leülteti a fotelba. -Bízzál bennem. -leguggol elé és mélyen a szemeibe néz.
 
|
Jó...tudod mit sajnálom hogy segítettem neked akkor és bocs hogy megvédtelek!Ha neked ő kell menj vele!Tessék a tiéd!-Mondta a kandúrnak majd elfutott tőlük.
|
-Tudod Zoy... eddig elnéző voltam, de egyvalamit nagyon nem szeretek. Ha beleszólnak a harcomba. Ha én harcolok Atsuival, te ne támadd, egyedül akarok vele végezni.
-Húha... itt szerelmi kavarodás van kibonatkozóban. -kiszabadul a lány kezeiből, majd elhátrál. -Szerintem ne használj jelzőt, mert nekem is van pár a szókincsemben, amit úrinő nem mond. -félig oldalra fordul, meglengeti farkát, majd lép egyet, mint valami dáma. Samui rajta felejti szemeit egy kicsit.
-S amint látom, nem hiszed, hogy le tudom magamról vakarni a nem kívánatos személyeket. -fotelt formál magának, amiben csak ő fér el kényelmesen, majd kissé dühös pillantásokat küld a lánynak.
-Cicafiú... -kacsint Samuira, aki azonnal rá kezd figyelni. -Ha meggondolnád magad, várlak a ködös tónál. -illegeti magát tovább.
|
-Tűnj el vagy megkapod a magadét!-Mondta a lánynak majd elkapja a lány melkasán a ruhát és felemeli az ágyról.-Nem kérlek többször mondom még egyszer!-Felelte a lány és karmait az idegen bordáihoz rakta.-Bocsi Samui de kicsit zavar hogy rád mászik egy ilyen kis...-És inkább nem mondta tovább.
|
Samui elhűlten néz kedvesére. -Hát... nem tudom Zoy... azt hiszem... én most... -hátrál pár lépést. -Ledöbbentem.
-Az első csalódás. Ne aggódj, mi nők mindig tudunk valami csalafintát okozni.
-Jó, de ekkorát? -jön meg a fiú hangja. -Még sosem hallottalak így beszélni. -mondja a kedvesének még mindig megfagyva a döbbenettől.
-Hát bizony tele vagyunk meglepetéssel. Hol kicsivel, hol nagyobbal. -mosolyogva elterül azon az ágyon, amit még Zoynak készített hóból Samui régebben. Esett már rá hó, ezért annyira nem feltűnő, hogy az ágy volt, bár alakját tekintve elég természetellenes. Kihívóan fekszik, egyik ezét csípőjére teszi, másik kezével pedig hajába túr. Csillan a szeme, ahogy végigméri magának a zavart Samuit.
|
 Siris ismét kijön a barlangból elmegy egyet sétálni de nem hagyja el a havas hegyvidéket.
|
-Mit mondtam te liba?Engedd el mert ha még egyszer hozzáérsz úgy összetöröm a kezed hogy soha nem forr össze és megkopasztalak!És nem kérem többször,hagyd őt békén!-Mondta karmait előhúzva a lány felé közeledve fenyegetően,füleit is hátracsapta.
|
-Húha... úgy látom, riválisom van. -elmosolyodik és kihívó mosollyal kezd játszani a hajával. -Enyhén gyerekes és agresszív... biztos, hogy ti egymásnak valók vagytok?
-Ne ártsd bele magad. -pillant a fehér hajú lányra hidegen. -Zoy a barátnőm és jobb lesz, ha nem sértegeted, mert jégszoborrá fagyasztalak. -hogy bizonyítsa képességét, egy fent repülő madarat megfagyaszt, ami a jégtől csillogva ér a hóba.
-Jujj! -csapja össze csodálkozva és örömteljesen a kezeit. -Csak nem te lennél a híres jégfiú?
-Ö... d-de... -Samuinak elakad a szava. Nem sokan hívták még így.
-Ez bámulatos. Nagyon mesteri. Mit tudsz még Jégfiú?
-Ezt... azt... -motyogja nagyon zavartan.
-Mondtam már, hogy nagyon édes vagy így, elpirultan? -mosolyogva visszamegy a fiúhoz és éles karmú ujjaival megsimogatja annak arcát.
|
-Veszed le róla a mancsot!-Mondta fújtatva és errébb lökte az idegent.Szinte majdnem az arcában volt az idegennek majd Samui felé indult hátatfordítva az idegennek.
|
-Ő NEM a bátyám. Az én bátyám nem ilyen volt. -mondja kikötően és hidegen. A távolban ravasz mosollyal ciccegni kezd valaki.
-Ej-ej te kandúr... -peckesen lépdelve kezd közeledni a fehér hajú lány. -Hogy lehet így beszéni egy hölggyel? Hát nem tanultál te jómodort? -önelégült mosollyal tenyerét a fiú mellkasára teríti. -Milyen izmos és erős... -búgja. -Hogy hívnak, te kemény harcos? -körbenyalja száját. Samui először szóhoz sem jut a döbbenettől, majd mikor kicsit is visszatér a lélekjelenléte, előveszi leghidegebb hangját.
-Samui.
-Ohhh... milyen férfias, hideg és távolságtartó. -egy karmával végigsimít a hím felsőtestén, aki zavarában csapdosni kezd farkával. Nem nagyon tudja kezelni a helyzetet, így valahol belül reménykedik, hogy Zoy nem fogja félreérteni, tudni fogja, hogy ez a lány kishíján rámászik, neki semmi köze hozzá és eltávolítja játszadozó kezeit róla.
|
Zoy sóhajtva közelebb megy párjához.-A bátyád miatt van rossz érzésed?-Kérdi kedvesen mosolyogva.
|
Samui döbbenten nézi a lányt. Minden gondolat összesereglik fejében, de olyan gyorsan vágtatnak egymás után, hogy szóhoz sem jut. Nem tud mit mondani. Csak áll és értelmetlenül tátog valamit.
|
Zoy hátatfrodít a fának és teljesen a fával van egy vonalba,megfogta melkasát és sóhajtott.-Hát akkor rajta...-Mondta magának majd előlépett a fák közül kicsi elpirulva.
|
Samui felsóhajt, felül és megtörli arcát egy adag hóban. Megérzi Zoy illatát, ijedten felpattan és keresni kezdi a lányt tekintetével. ~Ugye nem látta?! Ugye nem látta, hogy sírtam? Hogy gyenge és szánalmas voltam... Én nem vagyok gyenge és szánalmas, jó kandúr vagyok! Csak... csak kötört... sőt! Nem is sírtam!~ idegeskedik magában.
|
Zoy kicsit könnyezni kezdett de letörölte őket majd tovább figyelte párját.
|
Samui szipog párat, majd nagyot nyel és néz maga elé. Nézi a csillagokat, amik már felkúsztak a horizontra. -Akkor is utálom... nem fogom megváltoztatni... nem... nem... nem! -megrázza fejét, s a hó, ami alatta volt eddig, az a levegőbe száll a fiú haja miatt. Öklével beleüt a hóba, majd eszébe jut a hóangyal, amit Zoynak csinált, s ezzel felvillan, amikor bátyjával jókat hócsatáztak, nézték, ahogy Minako hóangyalt farag és ahogy a két kiskölyök ismerkedett a fehér csodával. Újra törölgetni kezdi szemeit.
|
Zoy jobban a fa mögé bújik amikor Samui a hátára fekszik és csak mézi tovább.Ilyennek még nem látta amióta ismeri.
|
Sokáig csinálja ezt, majd elernyednek izmai és csak fekszik a hóban. ~Utálom... UTÁLOM!~ megremeg a hó végig alatta, majd csillapodik a hűsségétől. Hátára fekszik és megtörli szemeit. Annyira elmerült gondolataiban és az utálkozásában, hogy észre sem veszi, hogy Zoy utána jött.
|
Zoy amikor utána ment de nem akarta megzavarni Samui-t akármit is csinál majd megbújik egy fa mögött és aggódóan nézi párját.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Siris ismét kijön a barlangból elmegy egyet sétálni de nem hagyja el a havas hegyvidéket.