|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Kowaku fájdalmasan nyekkent a földön.Szemeivel ugyan homályosan de látta hogy ki volt az.*~Miért csináltad ezt...?~*Kérdezte magában a lányát.Hallotta hogy elfutott a két alak,ő pedig csak tehetetlenül feküdt...de nem hagyhatta hogy az az állat bántsa a lányát,erős kiképzésben részesült így vett egy mély levegőt és lassan,de futva közelítette meg a két személyt.Mikor odaért látta hogy Yoru bajban van így most képességét használva "vakarta le" lányáról Doragont.*
*Akuma csöndesen tűrt mindent addig a percig amikor úgy érezte hogy nem bírja tovább,most kell szólnia.*-Hakuron...*Suttogta férje nevét jelezve hogy tegye meg vagy teljesen elég abban a tűzben amit teljesen felkorbácsoltak benne.Karjait párja felé nyújtott ezzel is jelezve.*
 
|
*Doragon nem sokat teketóriázott, nadrágjából gyorsan előbukkant férfiassága* - Ha nem hát nem... te akartad! *vigyorgott, majd a macska felé közelített, de ekkor Yoru hírtelen megtámadta, a karmairól lerázódott a nőstény, s ő saját nadrágjában bukott fel* - Te kis vakarék, ezt még megkeserülöd! *üvöltötte a kislány után, majd a amerre szaladt követte, Kowaku nem lehetett abban az állapotban, hogy kövesse őket, viszont Yorut gyorsan beérte a felbőszült kandúr és a földre teperte* - Megzavartál... viseld a következményeit! *kacagott fel ördögin*
- Köszönöm... *simított végig a nőstény arcán, majd hátra döntötte őt, játszott még melleivel, izgatta a nőstényt, azt akarta hogy a lány könyörögjön érte, hogy tegye meg, addig nem, nem tette, szemeiben a vágy tüze egyre csak növekedett, de inkább bele pusztult volna, mintsem magától hatoéjon a nősténybe*
  
|
*Kowaku fájdalmasan nyögött de nem változott vissza.Megtette volna de mégsem,nem akarta megtudni milyen ezzel a kandúrral egyé válni...tudta hogy a lehető legrosszabb lenne.Amíg a karmok benne voltak addig nem használhatta képességét így csak várni tudott.*
*Akuma is elmosolyodott,kezeit párja arcára tette.*-Tőled soha egy percig sem féltem...*Válaszolta.Keze önkéntelenül is lejjebb vándorolt és ahogy keze lentebb sétált ő úgy ült fel és csókolta meg a kandúrt.Miközben szája nem engedte férjét addig megszabadította őt nadrágjától.Pár másodpercre elengedte és kélyesen elmosolyodott,a sárga szemek vidáman csillogtak.*-Megtörtént...*Válaszolta.*
|
*Doragon nem lepődött meg, csak elvigyorodott* - Nem számít hogy milyen alakot veszel fel, már ég a testem, csillapítanom kell *kapta el gyorsan a macskát, akibe eközben bele eresztette karmait, így nem valószínű hogy el tud menekülni, de annál valószínűbb, hogy ettől a cselekedetétől a nőstény tán a poklok poklát élte át* - Jobban jársz ha vissza változol, úgy talán nem lesz olyan fájdalmas, mint ennek a törékeny macska testnek! *nevetetett*
*Hakuron megcsókolta a nőstényt* - Akuma ugye... tőlem nem félsz? Nem félsz az érintésemtől és a közelségemtől ugye? *harapott mellbimbójába, majd megnyalta azt, eljátszott vele egy darabig majd feltérdelt* - Ha akarod abba hagyom... ha azt akarod hogy folytassam... *mosolyodott el* - Akkor jobb lesz ha megszabadítasz a nadrágomtól!
|
-Úgyhiszed hogy én olyan könnyű préda lennék?*Kérdezte kuncogva aztán felvette macska alakját és máris a földön kötött ki a férfi lábai előtt.Leült elé,szemeiben gúnyos fény csillant.*
*Akuma száját halk nyögés hagyta el.Teste egyrejobban kívánta Hakuront,ujjai közé fogta az ágyukon lévő lepedőt.Legszivesebbenmagára rántotta volna férjét hogy tegye már meg vele de valami mégis megállította.*
|
*Doragon egy kicsit meglepődött, viszont Yoru ahogy csak tudott elszaladt, tudta hogy nem lesz baj, hiszen anyja ezt épp úgy élvezi mint a macska bármi mást, keresett magának a távolban egy fát és leült a tövében, ott várta anyját* - Hmmm... a hangod más és nem is reszketsz, akkor te nem lehetsz az a nőszemély bár szinte egyforma az illatotok *jegyezte meg* - Hogy mit akarok? A tested... őnként nekem adod vagy azt akarod, hogy erővel vegyem el? *kérdezte és szája vigyorra húzódott*
*Hakuront már nagyon fűtötte a vágy, mégsem akart gyorsítani a játékon, hiszen még élhetett Akumában bátyja nyoma, nem akart kapkodni, túl gyors lenni, lassan fejtette le a nőstényről az alsót, majd izgatni kezdte odalennt, miközben már szenvedett és megpróbált minél lassabb lenni, egyre inkább gyorsult, nem tudta mennyire lesz ez jó így, de egyszerűen nem tudott leállni*
|
*Kowaku meglepetten élte meg Doragon támadását.Hangját megjegyezte de a hozzá tartozó arcot is akarta látni így amennyire tudott hátranézett és elmosolyodott.*-Hogy sajnálhatod hogy nem az vagyok akit keresel...*Vigyorgott rá gúnyosan aztán lányára nézett,nem szólalt meg de Yoru gondolhatta hogy azért néz rá hogy menjen el.*-Mivel szolgálhatok?*Kérdezte ráérősen,mintha a kandúr annyira ráérne...*
*Akuma nyugodtan feküdt bár vágya egyre erősödött és nőtt.Legszivesebben leszedte volna párjáról a ruhákat de most csak annak ingjével érhette be.Lassan szedte le róla az inget aztán mikor érezte férje keze nyomát lassultak le kezei és ismét álltak meg.*
|
*Doragonban ismét feléledt a vágy, már megbánta, hogy hagyta elvinni akkor a nőstényt mert így nem folytathatta saját szexualitása kialégítését, meg akarta találni őt, vagy valakit akivel ugyanezt megteheti bűntetlenül, egy alakot látott kibontakozni az erdőben, jobban mondva kettőt de a kisebbikkel nem is törődött, a nőstény illatát kellemesnek érezte és valahogy ismerősnek, elvigyorodott majd egy váratlan pillanatban a nőstény mögött termett és hátra fogta a kezeit* - Nem menekülsz el többet, mostmár nem engedlek el! *vigyorgott mivel összetévesztette Kowakut Akumával, Yoru nagyon megijedt, földbe gyökereztek a lábai*
*Hakuron beleszimatolt a nőstény bőrébe, majd végig húzott oldalán és benyult a póló alá, nem kapkodott, lassan haladt a lány mellei felé, s mikor oda ért izgatni kezdte annak bimbóit, először csak lassan majd egyre hevesebben, s mikor elérkezettnek látta az időt, felhajtotta a pólót és szájával vette kézbe az irányítást, közben keze mely szabad lett, lekúszott a lány nadrágjába*
|
*Akuma szeme csukva volt,hátán feküdt.Ujjai összefűzve hasán.Nem aludt csak csöndesen pihengetett vacsora után,épp kelt volna fel mikor férje felette termedt.Sárga szemei úgy nyíltak ki mint egy lassító felvétel,szemeiben átsuhant egy apró szikra ami már egy kicsi láng lett a párja kérdése és reakciója után.Tenyereit párja mellkasára tette.*-Neked nem lehet nemet mondani!*Suttogta érzéki hangon aztán halk dorombolása már tisztán hallhatóvá vált.*
|
- Rendben! *mondta majd követte anyját, kicsit olyan érzés fogta el mint a boldogság, de nem is tudta, hogy mi ez pontosan, Hakuron bólintott egyet saját magának, evvel hazafelé indult, észrevette, hogy a nőstény már evett, ő is gyorsan bekapott pár falatot majd felesége után ment, amikor meglátta az ágyon elmosolyodott, majd hírtelen fölötte termett* - Szabad a tánc? *nyalt óvatosan a fülébe*
|
-Aludjunk máshol!*Válaszolta röviden és velősen ismét de most nem volt olyan rideg sem a hangja sem annak hanglejtése mint nemrég.*
*Akuma már befejezte az evést és az ő részét elpakolva sétált szobájukba,ajtót azért kicsit nyitva hagyta de csak kicsit lustálkodni dőlt le ágyukra.*
|
- Köszönöm! *mosolygott majd átölelte anyja nyakát, megértette azt amit eddig talán nem, úgy érezte nincs szüksége az anyja szeretetére, de most úgy érezte mégis csak erre van a legnagyobb szüksége és létfontosságú az életében* - Vissza megyünk a hugodékhoz vagy máshol alszunk? *érdeklődött*
|
*Kowaku meglepetten nézett le lányára aki átölelte.Valami fura érzés fogta el először életében és nem tudta mi az,hogy nevezze de továbbra is csak meglepetten nézett a lányára.*-Rendben próbáljuk meg...*Egyezett bele pár perc hallgatás után aztán letérdelt lánya elé és a szemébe nézett.*~Mintha minden egyes nap megint mellette élnék de mégsem...~*Hezitált magában.*
|
*Yoru átölelte anyját, olyan hírtelen hogy a nőstény fel sem foghatta, még sosem tett ilyet* - De én nem vagyok az apám, nem akarom hogy utálj, csak azért mert hasonlítok rá, azt akarom, hogy végre lányodként nézz rám.. nem próbálhatnánk meg? Kérlek... *engedte el anyját* - Bocsánat...
|
-Hogy miért?Mert teljesen apádra hasonlítasz!Ugyanolyan vagy mint ő csak nőstény kiadásban,ezért gyűlöllek!Mintha belőlem egy kis rész sem lenne benned!Ennyi az oka csak!*Válaszolta,az igazat mondta mégis úgy érezte hogy nincs igaza.*-Minden egyes nap amikor rád nézek eszembe juttatod hogy hogyan bánt velem és hogyan használt ki!Na tessék ki mondtam!Még valami amit tudni akarsz?*Kérdezte dühösen.*
|
- Hogy mi volt? Az igazság, mégis mivel érdemeltem ki az utálatodat? *ugrott le a fáról, majd egy puffanással ért földet, szemeiben furcsa fény bújkált* - Miért én bűnhődök az miatt amit el sem követtem? Nem gondolod hogy ez igazságtalan? *Hakuron csak figyelte a párost* - Ők olyan jól megvannak egymással, szeretik Infernot... te viszont gyűlölsz engem, miért?
|
-Rendben...*Válaszolta olvadozva a csók után aztán fia szobája felé nézett és remélte hogy nem ébredt fel.*
*Kowaku megállt a fa alatt.*-Yoru!Ez mégis mi volt?*Nézett fel rá.Sárga szemei most akár bárkit meg tudtak volna ölni hogyha képes lett volna rá.Akkor mondta ki a lánya nevét hogyha haragudott rá.De nagyon.*
|
*Yoru nem ment messzire, egy közeli fára mászott fel és csak nézte az eget, ami ott volt, az minden olyan békésnek és boldoognak látszott, az ő lekében viszont kavarogtak az érzése és nem tudta mi legyen, azt se tudta miért volt ez most, miért pont most, Hakuron nézett a távolodó lények után majd felállt* - Utánuk megyek, hátha kell segítenem... te maradj itt a kölyökkel *csókolta meg gyorsan majd észrevétlenül utánuk lopakodott, ha nem lesz semmi komoly, nem avatkozik közbe*
|
*Akuma mosolygott de amikor Yoru jó kis jelenetet rendezett meglepetten nézett utána.*
*Kowaku meglepetten nézett lánya utána.*~Öregem,ennek a jelenetnek lessz még utóhangja az biztos!~*Állt fel aztán elnézést kérően nézett testvérére és párjára aztán Yoru után ment.*
|
- Igen... amekkorát csak lehet, és össze tudunk hozni! *vigyrgott, majd az örömhírre a nőstényre kacsintott* - Akkor együnk mi is nem? Farkas éhes vagyok, pedig max tigris lehetnék!
- Anya... nem válaszoltál nekem, miért nem figyelsz soha rám? Elegem van ebből, csak azért mert az apukám egy szemétláda, velem még nem kéne undoknak és közönyösnek lenned! *kiabálta és felpattant az astaltól, szeméből előtörtek az ezüstös könnyek és a padlóra hulltak, majd fogta magát és kiviharzott, magára csapva az ajtót, Hakuron nem tudta ezt mire vélni de megvárta a nőstény reakcióját*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
