Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:38 - |

Ilyet talán még senki nem látott. Ez a tenger háborog és hullámzik ugyan, mégis olyan hatást kelt, akár egy vízágy. Menni lehet a felszínén, de vigyázni kell az égből előtörő madárrajokkal, mert előszeretettel riogatják az ide tévedőket.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-Érdekes színe van a tengernek. És furán is néz ki. -méregeti mosolyogva a vizet. -Olyan hatást kelt, mintha rá lehetne lépni.

|
Felix is megérkezik.- Nem rossz hely tetszik.-Mondta elégedetten és körül néz. |
Ren megérkezik ide Halonával a nyakában. -Wohooo. -ámul a táj szépségén. -Sikerült szép helyre hoznom? -kérdezi a lányt. -Nekem nagyon tetszik.

|
Yamaneko megunja a fekvést, ezért elnéz másfelé

|
- Szia... - köszön neki, majd hátradől a hűs homokban - Megszereztem amit kerestem... mégsem tudom használni... vajon miért?

|
- Nem vagyok éhes - de most megyek a tengerpartra- köszön neki és elindul

|
- Nincs, nincs senkim... nem vagy éhes? Elég kis csontváznak látszol... - méri jobabn fel a lányt

|
- Kame leül mellé- és a tesvéred van?

(Dominika) |
- Az enyém? Hát már egész kölyök korom óta elveszítettem őket... Gyere ülj le! - int maga felé, mivel látja, hogy a lány kicsit tart tőle

|
- Kame vár és válaszol- Mikor kicsi voltam elveszitetem öket- A családod hol van?

(Dominika) |
- Yamaneko... - mutatkozik be, majd leül és nézi kezdi a tengert - Hol van a családod? - kérdi, majd lehunyja szemét és a szellő belekap hajába

|
- Kame csodálkozva néz és válaszol - Kame

|
- Yamaneko végigméri a lányt, majd egy kicsit szúrós pillantással néz rá - Semmit, én is csak erre jöttem. Hogy hívnak? - kérdi egy kicsit később

|
- Kame ilyedten kérdezi Yamanekotol- te mit keresel itt?

|
- Kame megilyed és rémülten válaszol Yamanekonak-én csak eltévedtem
(képet ne hagyd le!)
|
- Hmm? - fordul Yamaneko a hang irányába, majd megnyugszik, hogy csak egy kölyök az - Mit akarsz? - kérdi eléggé ideges hangon, köszönés nálkül hátha elmegy a lány

|
- A tengerparton egy szikla mögül leskelődik Kame, majd előjön és köszön a kandúrnak - Szia!

|
Yamaneko erre sétál, majd a tengerbe gázol, nézi a hullámzó vizet, majd kisétál és lefekszik a partra - Végre megvan amit akartam...

|

Ilyet talán még senki nem látott. Ez a tenger háborog és hullámzik ugyan, mégis olyan hatást kelt, akár egy vízágy. Menni lehet a felszínén, de vigyázni kell az égből előtörő madárrajokkal, mert előszeretettel riogatják az ide tévedőket.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|