|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Najó!Figyelj cica,vagy elmész vagy úgy akarsz járni mint egy megkopasztott csirke?-Kérdi még mindig magabiztosan karmait kieresztve és a lányt arrébbtaszigálva párja mellől.~Mi a baj Samuival,még eddig nem láttam ilyen bizonytalannak!~Mondta magában a fiút aggódóan nézve.
|
Manet nem tántorítja el Zoy nyugodtsága és magabiztossága. Leül Samui mellé szorosan és végigméri a fiút. A fekete macska kezdi egyre inkább kínosan érezi magát, fogalma sincs, mit csinálhatna, mit mondhatna. Azért azt nem szeretné végignézni, ahogy a két lány egymásnak esik. Zoy ahhoz túl kedves neki, a másik lánynak meg sajnálná a szemeit, amit barátnője tutira kikaparna.
-Szerintem meg erre semmi szükség. -felugrik az ágyról, lép hármat, bár azt már nehézkesen, azzal a hóba rogyik. Magában káromkodni kezd.
-Jujj, mi van veled?! -a kéjenc lány mindjárt mellékuporodik és végigsimogat a hátán.
 
|
Zoy-t nem érdekli Mane nyomulása leszállt az ágyról és Samui mellé állt magabiztosan.-Szerintem fölöslegesen nyomulsz!-Mondta Zoy magabiztosan és elmosolyodott gúnyosan és haját kezdte birizgálni.
|
-Miért mentem volna? -kérdezi takargatva magát. Leteszi lábait a hóba, s figyeli, ahogy a fura lány közelít felé.
-Mert vártalak, Drága, azért. -mosolyog nyugodtan. Nem is zavarja, hogy Zoy is ott van. Direkte húzza az idegeit talán.
-Hát ha ennyi eszed van, oké. -visszanyer picit lélekjelenlétéből és az arca felé nyúló kezet elhárítja.
-S ez? -méri végig a karmolásokat.
-Nem tartozom beszámolóval.
-Óóh. -hajával kezd játszadozni és magabizos mosolyt küld Zoynak.
|
Zoy lerázta a fejéről a havat majd amikor előbukkant Mane fújtatva hátracsapott fülekkel ránézett.
|
-Én ráfeküdtem a hasamra. -megsimogatja mellkasán a sebet, majd Samui kicsit elmerül gondolataiban, aztán lassan felül. -Hát te? -fordul egy hókupac felé, ahonnan kicsivel később mosolyogva bukkan fel Mane.
-Mi történt veled, Cicafiú? -búgja és egy kicsit közelebb lép. Samui zavartan próbálja takarni sebeit. -Nem jöttél, pedig vártalak.
|
-Hát úgy tűnik nekem nem az!Este kicsit valahogy kiforgolódtam a szélére!-Mondta az ágyre visszafekve de még halya csupa hó volt ám ő nem vette észre.
|
-Lenyaltál az ágyról? -kérdi fel se nézve. -Ez vicces. -mondja, de nem mosolyog, helyette sebét nézegeti. Lassan visszafekszik, támasztva magát karjaival. -Pedig elég nagy az ágy. -halvány mosoly végre megjelenik arcán.
|
Ömm...szóval én?Meg akartam fordulni és lenyaltam az ágyról egy csöppet!-Mondta homlokára csapva szégyelve magát.-Ettől függetlenül jól vagyok köszi!-Majd felült a homokba és leporolta ruháját.
|
-Hát te? -lenéz kicsit álmos fejjel az ágy mellé Samui, majd összerándulva elkapja fejét és felül. Mellkasát kezdi finoman simogatni, amiről eddig nem is tudta, hogy négy mély és súlyos seb helyéül szolgál. -Atsui... -mondja ki mérgesen annak nevét, aki okozta. Visszagondol a beszerzésre, de aztán megrázza fejét, nem akar arra gondolni, hogy bátyja megijedt, hogy bántotta és megsebezte. Úgy akar rá emlékezni, hogy meg akarta őt ölni az a fiú.
|
Zoy amint felkelt keézt a nap elé tette és az egyik szemével felpillantott majd amint fordulna egyet jobb oldalra leesik az ágyról és hatalmasat huppant a hóban.A hódarabok csak röpködtek összevissza.-Au!-Mondta a hóban fekve halkan.
|
 Siris pont három alak mellett ment el de bundája színe fehérré változott és bele olvadt a hóba és ment tovább. |
Zoy hátára fordul és álmában összehúzta magát majd kezeit párnájára tette.Álmában békésen fekszenek a csillagok alatt és nézik őke.
|
Samui általában mélyen alszik, de ahogy Zoy megérinti, félálomba kerül. Nagyon zavarba ejtő képek jelennek meg gondolataiban, elveszi a lány kezét és felé fordul. Kinyitja szemeit és nézi az alvó lányt, majd adna neki egy puszit, mégis az utolsó pillanatban meggondolja magát és visszamerül az álomvilágba.
|
Zoy Samui felé fordul és véletlen keze a párjaarca közvetlen közelében landolt míg egy másik a saját hasán majd így aludt tovább.
|
-Ezt igennek veszem. -kicsit zavartan bújik Zoy mellé. ~Mi lenne, ha átkarolnám? Nem, az nem az én stílusom.~ inkább hátatfordít, de úgy se kényelmes. ~Kaptam egy puszit.~ megérinti a helyét, majd hasra vágja magát és sikeresen elalszik.
|
Zoy megpuszilja Samui-t és lefekszik a nagy ágy egyik felére és ott gyorsan elalszik.~De ő legalább nem beszél álmában!Mellette jó aludni,kellemes!~Mondta magában.
|
-Nem vagy hülye. Adott esetben én is így reagálok, megpróbálom eltávolítani a kellemetlenkedőt. Csúnya vége lesz annak a kandúrnak, aki az én csajomra hajt. Elég birtokló típus vagyok. -teszi hozzá kicsit elpirultan. -Na. Inkább menjünk aludni. -köréjük falakat épít a hóból, majd arra tetőt, s benne egy kényelmes nagy ágyat. -Vagy külön aludjunk? -elvörösödik.
|
-Tudom és sajnálom hogy nem bíztam benned!Annyira hülye vagyok!-Mondta fejét rázva de amikor Samui megfogta arcát ő megfogta a fiú kezét.
|
-Azért mondom, hogy okulj belőle, nem azért, hogy meglógj sértődötten. -megfogja a lány arcát. -Bizalom nélkül nem érdemes együtt lenni valakivel. -mélyen a szemeibe néz.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Siris pont három alak mellett ment el de bundája színe fehérré változott és bele olvadt a hóba és ment tovább.