|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Akuma még mindig azon volt hogy szabaduljon,de ekkor vitték máshova ahol mostmár tényleg nem tudott kiabálni mert bekötötték a száját.Fájdalmasan nyögöt fel mikor fülébe haraptak,legszivesebben most széttépné a kandúrt.De nam maradhat itt,valahogy segíteni kell a nővérén de egyenlőre semmi nem jutott eszébe.Pár másodperc múlva rájött,ha a kandúr olyan helyzetbe lessz lábait tökéletesen tudja használni ellene.*
|
*Doragon gyorsan befogta a lány száját, majdnem hogy megfujtotta, majd felkapta és messzebre cibálta a lányt, egy barlangfélét talált, ahova lerakta és egy darab anyaggal bekötötte a száját, Inferno eközben annyira bömbölt, hogy Hakuron azt se tudta mit csináljon előbb, viszont Doragon tudta mit akar* - Az enyém leszel megint és senki sem fog rád akadni... *nyalta szája szélét, majd a nőstény fülébe harapott*
 
|
*Akuma gyorsan kapcsolt,lehet ő tette azt a nővérével amit?HA igen akkor most nem fogja hagyni magát.*-Akkor nyilván te tetted vele...*Morogta.*-Hidd el nem járnál jól velem,nem vagyok jó kedvemben!*Válaszolta fenyegető hangnemben.Úgy érezte minden perc,másodperc számít.Mivel karmait nem tudta használni csak egy dologra hagyatkozhatott.*-Hakuron!*Kiáltott olyan hangosan hogy az egész erdőt beharsogta talán.*
|
- Nagyon hasonlítasz ahhoz a lányhoz akit az este sikerült becsekésznem de tudd meg nem érdekel hogy mire is van időd vagy mire nincs... *csatolta le láncát oldaláról és a nőstény karjait kicsavarva hátra húzta, majd megkötötte* - Na most próbáld meg használni a karmaidat! *vigyorgott* - Mondjuk ha akarod én is tudom használni... *húzta végig a nőstény arcán karmait, amik kisebb sebet ejtettek, de talán nem fájdalmasat* - Szerintem hagyd magad, előbb szabadulsz... *vigyorgott még mindig, tudta hogy előnyben van*
- Hol lehet már Akuma... az anyukád sebeit ki kéne tisztítani de... ahhoz le kell vetkőztetni, nem hiszem hogy örülne ennek... *töprengett, majd rávette magát hogy cselekedjen, egy tálba engedett vizet, keresett egy rongyot, majd kihámozta ruháiből a nőstényt, Yoru csak figyelte*
|
*Akuma meglepődött mikor Doragon elkapta hátulról.Mikor fülébe nyaltak kicsit megremegett.*-Most igazán nincs rád időm...*Növesztette meg karmait,nővére képe ott lebegett szeme előtt és ez volt az egyetlen ok amiért most nem félt a kandúrtól.Normális esetben már remegne mint a nyárfalevél de most egészen más a helyzet.A nővérének mindenképpen szügsége van rá.*
|
- Rendben! *kiálltotta Akuma után, letette Yorut, majd anyját az ágyra fektette* - Remélem Akuma talál valamit... valamit ami hatásos... *mondta majd keresett valamit a kislánynak amit felhúzhat* - Mondd csak mi történt? *érdeklődött, de a kislány mély hallgatásba burkolózott*
*Akuma elrohant, de arra nem sámíthatott senki sem, hogy Doragon a közelben ólálkodik, s meglátta a lányt is, megnyalta szája szélét, majd hátulról átfogta a nőstényt és fülébe nyalt* - Jóreggelt Tubicám... csak nem hiányoltál? Kerestelek már!
|
*Akuma nagyban fiát nyugtatgatta hogy végre kivette az ágyból amikor férje rontott be és hozta nővérét és annak kislányát.Nem viselte valami jól a látvány de valahogy el kellett viselnie és épeszűen gondolkodnia.Eszébe jutott hogy talán talál itt valahol olyan gyógynövényt a ház közelében ami segít a sebeken.*-Vidd be őket az egyik szobába!*MOndta aztán kisietett az ajtón gyógynövények után kutatva.*
|
*Hakuron amilyen gyorsan csak tudott ott termett, a látvány amit látott valósággal letaglózta, pár másodpercig meg sem mukkant majd felkapta a nőstényt* - Mihamarabb meg kell gyógyítanunk... siessünk haza Akumához, talán többet tud tenni mint mi *indult a ház felé gyorsan, de mivel úgy vette észre, hogy Yoru sincs jól, felkapta őt is és így rohant velük vissza a házba, s szinte feltépte az ajtót, teste már csupa vér volt a két macskalénytől* - Akuma segíts, baj van!
|
*Kowaku nem reagált csak feküdt.Szemei csukva voltak,lélegezni lélegzett és sebe is egy kicsit jobban nézett ki mint tegnap de még így sem nyújtott szép látványt.*
*Akuma keze megakadt haja rendberakása közben és az ajtó felé nézett.*-Ez tényleg Yoru volt...*Mondta aggódóan.Nem hitte hogy nővére olyan gyenge bár kitudja mi a baj.És még nem is tudták hogy ki vagy mi tett mit és kivel.*-Rendben!*Válaszolta aztán fia sírására lett figyelmes.Mosolyogva odasétált és felvette a fiát.*-Jó reggelt kicsim!*Adott egy puszit a puha arcocskára.*
|
- Anya... ébredj kérlek! *rázta meg, de nem volt hatása, viszont más jutott eszébe* - Seítség! *kiálltotta hangosan olyannyira amennyire csak tudta, szinte beterítette az egész erdőt, el is fáradt, de elszaladt egy közeli patakhoz, szakadt felsőjének már mindegy volt, vízbe merítette és vissza vitte anyjához, hogy avval mossa le egy kicsit arcáról a vörös vért.*
*akuron épp köszönt volna vissza a nősténynek amikor a segélykiálltást hallotta* - Te is hallottad Akuma? Ez annak a kislánynak a hangja... megyek hátha valami baj történt, sietek vissza! *kiálltotta majd hírtelen eltűnt, Inferno eközben ébredezni kezdett és sírással jelezte, hogy ki akar jönni az ágyikóból*
|
*Kowaku mély álomba merült és sem a nap sem pedig lánya nem tudta felkelteni.Kivülről teste nem volt valami szép látvány,véres hasa elég fájdalmas látványt nyújtott bárkinek aki csak ránézett vagy meglátta.Álmában az édes bosszút álmodta,hogy legyőzi és bossút állhat lányáért az ocsmány kandúron.*
*Akuma békésen aludt addig amíg nem kelt vízcsobogásra.*~Tehát Hakuron felkelt...Remek!Nekem se ártana...~*Nyögte magának aztán nagynehezen feltápászkodott,összeszedte ruháit és végül ő is a zuhanyzóban kötött ki.Megfürdött,rendbeszedte magát és éppen haját összefogva lépett ki a konyhába.*-Jó reggelt...*Köszönt vakon,elég kába és álmos volt még.*
|
*Reggel a nap ki kibújkált a fák lombjai közül, Yoru kezdett ébredezni, de amint kinyitotta szemét rájött, hogy ez nem is volt olyan jó ötlet, hiszen alvás után minden fáj, az ébredés a legfájdalmasabb, de evvel most nem törődött, anyját keltegetni kezdte, a vér már rátapadt testére és az élénkvörös vér bordóvá változott, megalvadt, félt hogy meghalt a nőstény de az lélegzett, ez jó jel volt, a kislány csak keltegette* - Segítségért kell mennünk... *húzta össze magána ruhát amit a macska tépett le róla* - De ha nem ébredsz fel akkor hozok segítséget... talán az lenne a legjobb... ez az egész az én hibám... sajnálom anyu... ha nem rendezem azt a jelenetet most nem lennénk itt *simított végig a nőstény arcán és várta hogy felkel e, ha nem akkor segítségért megy*
*Hakuron lassan nyitotta ki szemét és a legszebb dolog tárult elé, neki a legyszebb, lassan feltápászkodott, elment zuhanyozni aztán felöltözött ruháiba, Inferno halkan hortyogott, szerencséjükre átaludta az éjszakát*
|
*Kowaku fájdalmasan nézett kislányára de végül elmosolyodott,ismét az a fura érzés kerítette hatalmába amit nemrég érzett.*-Igen...*Suttogta mikor a kislány már aludt.Ő is fáradt volt,sok vért is vesztett így oldalára dőlt és Yoru ölelve sötétült el a világ.Ezt a napot sosem fejelti el...és azt az ocsmány nevetést sem ami kislánya szenvedését okozta.*
|
*A kislány lehunyta szemeit majd ismét felnyitotta és kezével az anyja szemeiből kitörölte a könnyet* - Mégis szeretsz anyukám... én... most nagyon boldog vagyok... nagyon boldog... *hunyta le szemét és álomba merült a fáradtságtól és a sok fájdalomtól amit ebben a pár percben átélt, nem akarta többé, soha többé ezt az érzést*
|
*Kowaku fájdalmasan roskadt le kislányához,a keze nem mozdult mikor tehetett volna az erőszak ellen.Minden tű kiesett a kezéből,fájdalmasan nézett kislányára.*-Minden az én hibám...ha mozdul a kezem megtudtalak volna védeni!*Ölelte magához a kislányát,ő is sírni kezdett.*~Ha megtalállak aba nem lessz könyörület!~*Határozta el magát morogva a nőstény de vérző hasába nyilalló fájdalom emlékeztette hogy nincs olyan formában.*
|
*Yoru már nem bírta tovább, a könnyek nem álltak le, s érzékeny pontjából vér tört elő, megijedt, nem tudta mi történik, félt és megtört most, eltökélte magában, hogy soha többé nem akar kandúrral érintkezni semmilyen formában, Doragon viszont nem hagyta abba, nem félt a nősténytől, egyáltalán nem hiszen tudta, hogy nem árthat neki, Doragon ereje hatalmas volt, még nem is érzékelték talán mások ezt a hatalmas erőt, végül elment a kislányban és nevetve kihúzta belőle férfiasságát majd a nősténynek dobta a megszégyenített kölyköt* - Nesze... *röhögött majd eltűnt mielőtt még a nőstény bármit is tehetett volna vele, ellene*
|
*Kowaku nem tudott mit tenni,ha macska marad Doragon a lányán áll bosszút,de inkább ő szenved mint Yoru.A földön fekve változott vissza.*-Benned egy cseppnyi jóérzés nincs!Ő azért mégis kislány...Jobban tennéd ha békénhagynád!*Állt fel a lábaira nagynehezen két lába és tűit elővéve a férfire nézett.*-Hagyd békén!*Adta parancsba,tűi a létfontosságú célokra voltak beállítva és kész volt bármelyik másodpercben a kandúrba mélyeszteni.*
|
~ De akkor mit csináljunk? Neked orvos... *üzente telepatikus úton mikor az üzenet abba maradt, a nőstény macska a földre puffant és Doragon a kislányt szorította magához* - Nem volt rossz... de egy ilyen kis vakarcs nem tud engem megállítani *nevetett, majd hírtelen maga alá gyűrte a kislányt, aki sírni akart, de vissza folytotta könnyeit* -Most pedig... ha már elrontottál mindent, te jössz soron *cibálta le a rémült gyerekről ruháit, s nem törődött semmivel, Yoru már sírva fakadt, nem tudta tartani magát, a forró könnyek csak peregtek arcán s nem álltak el, a kandúr forrósága után nyúlt, s minden jóérzés nélkül a lányba hatolt, aki fájdalmasan sikított fel*
*Hakuron mély álomba merült, s az álmok országában sem lehetett volna boldogabb, mint most*
|
*Kowaku fájdalmasan nyávogott fel aztán mikor földet ért csak feküdt.Hasát borzasztó fájdalmak kínozták minden mennyiségben,de ez kis ár azért hogy a lánáyt biztonságban tudja.De az események túl gyorsan történtek ő pedig csak lecsukta szemeit és feküdt.*~Nem mehetünk oda,csak veszélybe sodornánk őket...~*Válaszolta gondolatban és remélte hogy lánya hallja is.*
*Akuma száját halk nyögés hagyta el mikor egybe olvadtak mind a kétszer.Mikor párja rázuhant kezeit még a feje tetejére tehette aztán szépen lassan sötétült el a világ és jött a nagyszerű álom.*
|
*Doragon meglepődött, majd egy suhintással alrébb repítette a macskát, akinek így valószínüleg az egész alsó hasát fel is tépte, Yoru felkiálltott* - Anyu! Neeee! Te szemét! *ugrott neki a vadállatnak, aki a kislányt is egy szép mélyedéssel ajándékozta meg őt, de nem érezte, a fájdalom lepergett róla, ez most nem játék volt, az anyjának szüksége volt rá és ő bizonyítani akart, harcoltak egymásért mint még soha, hírtelen a kislány között egy elektronfelhő keletkezett, kezeit hátra vetette, majd felemelte, végül a kandúr felé irányította, s pár perc múlva a kandúr bénultan esett össze, a kislány lihegve kapta fel a macskát s rohanni kezdett * - Most egy ideig biztos nem kel fel lebénítottam, nem tud mozogni... *jegyezte meg, anyja nem tudott erről a képességéről még* - Hova menjünk? Hakuron bácsiékhoz? *kérdezte*
- Akuma... *suttogta a nevet, majd forróságát a lányba helyezte s egybe olvadt a nősténnyel, először lassan majd egyre gyorsabban és ütemesebben, végül nem bírta tovább, a forró láva kitört, beterítve evvel mindent ami az útjába került *- A... Akuma! *kiálltotta még, majd férfiasságát kivette a lányból és egyenesen rá zuhant, reméte hogy ez nem fáj a nősténynek*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
