|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
-Hát amiket ti átéltetek!-Mondja mosolyogva.-Hát ha te mondod!Örülök hogy már jól vagy!-Szalad a párjához majd megöleli.
|
- Kokoro. - elveszi Nayong kezét, majd átadja a lányos kandúrnak a gyógynövényt. - Ültesd át az apádba, illetve a mesteredbe! - javítja ki gyorsan magát Amai. - Azt, ami benned él. - egy pillanatra a fiú mellkasára teszi a kezét. - A nevem Amai Koi. - mondja, majd megfordul és int a fehérhajú srácnak, hogy indul.
- Én Nayong. - mondja még mosolyogva, de nem tud mozdulni, csak nézi Kokorot. - A legjobbat akkor teszed, ha neki is megvilágítod azát, ami egyenlőre sötétségbe borul.
- Talán ő a kulcs a zárba... talán nem... de ő mindenképp kulcs... - motyogja a lány miközben távolodik.
- Mi a nevetek? - alig tudja megkérdezni a kandúr, mikor Nan szinte a nyakába ugrik. Átöleli és puszit nyom fejére. - Daisuki. - mondja neki japánul és csendesen. - Ne aggódj, nem ütnek ki ilyen könnyen. - büszkén néz öccsére. - Igaz, Harcos?
- Igen, minket nem könnyű kicsinálni. - egy pillanatra bátyjára néz. - Szerintem meg sok van, csak mi nem tudunk róla. De ha már csak azt vesszük, hogy vagyunk mi és nekünk is vannak barátaink... már jól járunk.
= Menj csak oda hozzá. = félmosollyal lök finoman Arkonon. = Örülj neki, hogy itt van. = ő is Shireire néz.
- R-Ren...? - Delsin ijedt és értetlen, s ez elég sok rossz és téves gondolatot szül a fejébe. - Nem! Elegem van! - mordul egyet, majd ellöki Renjit a kardtól, megfogja, kihúzza és igyekszik elvinni.
- Bátyó, ne! - kiált a fiú rá ijedtében. Delsin körül hirtelen sárga fény jelenik meg, a sárkány visszaszáll hozzá, majd egy villanás következik. Mire a fénysugarak elcsitulnak, a kandúr hanyadt fekszik a földön, szemei homályosak és égre meredőek, légzése alig észlelhető, szíve viszont majd kiszakad testéből. Arcára rémület fagyott, a kard mellkasán fekszik, még mindig úgy szorítja, mint mikor kirántotta a talajból. - Delsin! - a fiatal fiú odaszalad, majd lerogyik bátyja mellé. Nem is mer hozzáérni, könnyek szöknek szemébe. - Kérlek sárkány... ő a bátyám... mégha nem is az igazi bátyám, de akkor is úgy szeretem... - könyörög alig hallhatóan.
    
 
|
- Kirara...- simít végig a lány arcán, nem bánja, hogy a lány karmai szétszaggatták felsőjét, csak arra vágyik, hogy legyen jobban, hogy vágjon a fejéhez akár pimasz dolgokat, vagy csináljon úgy, mintha nem félne semmitől, bármit, csak keljen fel, nyissa fel szemeit, szorosan öleli a lányt. - Kérlek gyógyulj fel... mit tegyek, hogy jobban légy? Mondd el mit kell tennem.... - súgja a lány füleibe
|
*Első pillantásra csak alszik.Békés álomba merülve szundizik.Ám közelebbről nézve cseppet sem igaz ez az elmélet.Arcán hideg veríték gyöngyöz,teste reszket,s mancsaival görcsösen kapaszkodik Zokni felsőjébe,karmaival sajnos ki is luggatta azt.Lezárt szemhélya mögül könnycsepp bújik elő és vándorol végig kipirosodott arcán.Lázálom gyötri,mely felidéz egy rég elfeledett emléket.Ha valaki a két szeméhez illeszti ujját,biza belátást nyer álmába:mely a múltjáról szól:arról,hogyan szakadt el anyjától...persze ez nem Kirara miatt van.Mikor a Hold Völgyben volt,a lukból,melybe lenézett egy furcsa kis lény ugrott ki...egy komisz teremtmény,ami mások gyengeségéből táplálkozik.S hogy enyhíthesse éhségét,felébresztette a Kiraraban megbúvó betegséget.A felszínre hozta azt,s ahogy a lány gyengült,ő úgy erősödött.Persze mikor Zokni elvitte onnét már nem táplálkozhatott tovább belőle,de attól függetlenül a láz megmaradt Kiraraban,s az álom tovább gyötri.Végeredményben a kis mellékhatásnak köszönhetően nyerhet bárki belátást rémálmába,ha a két ujját a két szemére teszi....A lány továbbra sem ébred fel ugyanakkor.Füleit hátracsapja közben,s kimutatja hegyes kis fogait is,izmait megfeszíti,aztán újra elernyed,a levegőt sípolva veszi.*
|
- Igen! - húzza ki magát a rókaszellem - Bár igazából nem vagyunk testvérek, annyira összekovácsolódott a lelkünk, hogy értem mit szeretne! - magyarázza Atsuinak. - Azt üzeni, hogy szívesen tette - ehhez már a fehér fiú is mosolyog.
- Atsui.... Atsui! - öleli át szerelmét Nan, nem bírta tovább, hiába vannak itt mások, hiába van itt Samui, nem tudott megálljt parancsolni érzelmeinek. - Úgy örülök, hogy jól vagy! Azt hittem sosem tudsz majd vissza jönni, annyira féltem, hogy elveszítelek! - bújik Atsuihoz amennyire csak tud, a fehér fiú csak mégjobban elmosolyodik.
Shirei összeszorítja fogait és lehunyja szemeit, hogy ne mutasson ki annyi fájdalmat, mint amekkorát érez. - Rendben... de egyszer le fogom győzni! Keményen fogok edzeni, hogy egyszer majd könnyen legyőzzem! De... merre lehet Yowaiko? Nem látom errefele...
= Hát nem is tudom... de nyugodj meg, minden rendbe fog jönni! - próbálja kicsit nyugtatni a macskát, szeme közben Shireire vándorol = Shirei! - szaladna hozzá, de inkább úgy dönt a fekete cicával marad = Úy látom nem esett baja!
- Renji... ne! Mit csinálsz? - nézi ahogy a fiú leteríti Delsint, majd tekintete végigfut mindenkin, hogy ki tudna segíteni, viszont mikor a macska abba hagyja megkönnyebbül.
- Nem! Nem árulom el a mesterem! Ő megmentett engem amikor a szüleim kidobtak! Felnevelt! Sokmindent köszönhetek neki! Nem szegülök ellene... de... azt sem akarom, hogy Kiraranak baja legyen... nem lehetsz ilyen szívtelen! Kérlek... - csuklik el hangja, már végképp nem tudja mit mondjon, de akkor hírtelen füle felegyenesedik - Egyáltalán honnan tudod te az én nevem? Ki vagy te? Kik vagytok ti egyáltalán?
   
|
-Shirei...kérlek..-Néz a fiú szemeibe.-Gyengék vagyunk ahhoz hogy azt a bestiát legyőzzük..érted?ÉS egyébként is ilyen állapotban nem harcolhatsz.megkeserüli még az a galád..de nem most.Majd ha felépültél.-Monjd,és nyugtatólag rámosolyog,majd lefekteti,és óvatosan letörli a vért minden testrészéről.-Ez kicsit csípni fog..-Monjda,és letép egy érdekes alakú levelet a bokorból,majd rácsorgatja minden sebre a levét,és közben megsimogatja a kandúr arcát.
|
- Megfutamodtunk... harcolni akartam! - mondja dühösen a fiúnak, majd kimászik karjaiból, de nem bírja soká, hamarosan összeesik a fájdlomtól és vért köhög fel - Ez egy kandúrnál a gyávaság jele és én nem vagyok gyáva! Harcolni akarok avval a sráccal!
|
-Szerintem még nincs sok ellensége!Bár hogy én az vagyok meg te,Samui,Mina és Nan az egy százas skálán száz!-Mosolyodik el majd maga előtt összefonja a karját magabiztosan.-De hogy ki van még arról halvány lila gőzöm nincsen!-Mondja tarkóját dörzsölve.-De a csapatszellemes dologba abba biztos vagyok!-Húzza elő karmát Zoy.
|
- Köszönöm. - a foltos kandúr barátságosan rámosolyog a fiúra, majd a rókára. - A testvéred nem tud beszélni és te tolmácsolsz neki? - kérdi óvatosan a kis rókát.
- Kössz. - mondja halkan Samui, majd feláll. - Zoy, én legyőzöm azt a macskát. Összeszedem az összes ellenségét és legyűrjük. Ha minden ereje megvan, hát akkor a csapatszellemmel kell felfegyverkezni. - elszántan néz a hegyvidék felé. ~ Megfizet azért, mert bántott. ~ egy pillanatra barátnőjére néz, de aztán el is kapja szemét.
= Igen... Takumi szerelmes... de mivel ez ellenkezik az elveivel... talán gondolkodni ment... igazad lehet. = motyogja össze-vissza a kicsi kandúr. = Még nem volt nőstény, aki bebizonyította volna neki a szerelem létezését, bizonyára ezért ilyen. De... ez nem ok, hogy úgy beszéljen velem... hogy ne álljon mellettem... s ne segítsen. = tagolja a mondatrészeket, majd a fájdalom és a méreg elegye keveredik össze szemeiben. = Ne akarja, hogy kijózanítsam. Őrültség, de nekem az igazi Takumi sokkal fontosabb, mint a szerelme. = a bajt okozó lányra néz.
- Itt hagyott. - térdén kuporog, szemeit eltakarja a kezeivel. Rázza őt a sírás. - Baj van... érzem... - mondja. - Nagy baj van. - a nagy szót kiemeli és utána kis szünetet tart.
- Ren... Ren... légy észnél... az a lány báb... ha nem is akar az lenni, akkor is az... sosem tudhatod, mikor tér úgy vissza, mint egy lelkétől megfosztott valaki... vagy hogy Trial neki a fontosabb... esetleg nem hozza a nyakadra akaratlanul... - halkan és visszafogottan beszél, de öccse abban a pillanatban ellöki magától, majd mérgesen leszorítja a homokba.
- Halona szeret engem.
- Nem, te szereted őt.
- Szeret engem és szeretem őt. - mondja sziszegve fogai közt. Arca izzik, szemeiben a sárga láng gyullad fel, karmait beleállítja Delsin vállaiba, s szemeiből a bátyja arcára csorognak az átlátszó könnycseppek. Hirtelen leszáll a fiúról, majd előkapja kardját és leszúrja a földbe. - Keresd meg nekem Halonát! - szólítja a sárkányt, mely előjön és azonnal a keresésre összpontosít.
- Kokoro... mi megvédünk. - mondja komolyan Amai. - Van eléng erőnk és nem csak hárman lennénk Osoreru ellen.
- Én csak bólogatok, Koi a főnök. - mondja csendesen Nayong. - Ha nem is értek veled egyet, helyeslem a szigorúságod. De adjuk kérlek oda a gyógyszert, mert annak a lánynak szüksége van rá.
- Odaadjuk, csak ígérd meg, Kokoro. Ígérd meg, hogy átállítod Osorerut a mi oldalunkra vagy ellene szegülsz.
- Mi?! - ijedten fordul felé a fiú.
- Osoreru nem a főellenség, de ezt senki nem tudta. Valójában él szeretet a szívében, a fiát nagyon szereti, amiért komoly bűntetéseket kap Shidoshatól. Akárhányszor bukott egy akción, keményen megverte őt a mestere, de ő igazán sosem bántotta a fiát.
- Van egy fia?
- Van, de nem vérszerinti. De ez most lényegtelen. Viszont ha Osoreru a mi oldalunkra állna, képesek lennénk ledönteni a Sötétség Szövetségét.
- I-igen... - Mina is végignéz társain. - Örülök, hogy megismerhettelek. - szelíden rámosolyog Akinére. - Harc után vagyunk, s még vannak bizonyos ellentétek is. - lelapulnak fülei. ~ Illetve VALAKI furán viselkedett. ~ a távolba néz, de Takumit már nem látja.
|
Halona*ismételte halkan,majd mikor meghallotta a Renji szót körülnézett.*Csak nem egy fehér hajú fiú?*kérdezte,majd hatalmas fejfájás jött rá ezért felpattant és kilépett a tömegből.Pár lépést tett odébb ahol csend volt és leült meditálni.Hirtelen megjelent előtte egy ismeretlen sziget és egy romos labor.Körülnézett és talpa alatt égett papírmaradványok voltak.Felvett egyet amit Trial eredményei voltak.Eldobta a papírt és egy másik szobába ment ahol egy üveghengert talált egy panellel és egy levelet.A levélen a henger szerepe és használata állt,majd hirtelen visszatért a valós világba és felpattant,majd Halonáékhoz rohant.*
|
- Ha..lo..na... - felelt halkan és lassan - Hol...van.. Ren..ji? - kérdezte, szemeit még mindig nem nyitotta fel, talán nem is tudta volna, mindenhol vérzett, mégis mosolygott lágyan ~ Nem árultalak el Renji... nem... nem foglak soha.
|
*Jaden a távolba látta a zuhanó lányt és egy különös lényt eltűnni.Gyorsan futni kezdett az eseményekhez,majd mikor odaért és meglátta a földön heverő lányt felismerte.Döbbenten nézett a lányra és végignézett a tömegen.Nem sokkal később észrevett még egy ismerős alakot,majd visszafordult a lányhoz.*Hogy hívnak?
|
Halona a zuhanás közben magához tért, először észre sem vette, hogy teste vészesen közeleg a földhöz, majd hátában éles fájdalmat érzett, ahogy a sziklákra esett, halkan suttogot egy nevet (találjátok ki, hogy vajon kiét ^^), majd ismét a sötétség homályába veszett tekintete, de nem ájult el, a sebeket amiket kapott lassan kezdte érezni
|
Ostoba!Inkább meghalsz?Ha véged nem lehetsz Vele!*majd mikor látja,hogy a lány összeesett egy gonosz vigyor jelent meg az arcán.*Megkönnyítetted a dolgom.*mondta,majd felemelte az ájult Halonát és a tömeghez repült,majd elengedte a magasban.*Egy kis ajándék!*majd hangosan felnevetett mikor hallotta a csontok roppanását és elszállt.*
|
Halona sokáig csak levegő után kapkod, de meg sem mukkan ~ Nem érdekel... nem leszek báb, nem fogom Trialt szolgálni, bocsáss meg nekem Renji, de nem tehetek mást... nem foglak elárulni... - adják fel lábai a szolgálatot, összecsuklik a homokban és eszméletét veszti
|
*Jaden mikor a Tengerpartra ért megállt és lihegni kezdett.Mikor pihent egy keveset felnézett és megszemlélte a környezetet.*~Remélem itt vannak.~*mondja,majd elindul és próbálja felidézni a területet amit álmában látott a macskalényekkel együtt.*
|
Hm,ha akarod akkor ám legyen!De akkor Renji egy ideig nélküled fog élni.Bár ha belegondolok ez is tökéletes megoldás!*majd szorít még az övön.*Szólj,ha elég.*mondja gúnyosan.*
|
Halona összerezdül és a nyakához kap, de amint az övhöz ér és megpróbál rajta lazítani az izzani kezd és égeti torkát - Tudod mit? Nem érdekel... ha kell meghalok, de nem a TE oldaladon! - mondja, bár hangja néha elcsuklik
|
*Trial csak áll és ördögien vigyorog.*Az utamba akarsz állni?Próbáld meg!Ha nem velem vagy Neked is véged lesz!De többet fogsz szenvedni,mint Renji.Előbb végignézed a szenvedését Te pedig megfulladsz.*majd szorít egy kicsit a lány nyakán a figyelmeztetés kedvéért.*
|
- Nem engedem, hogy bántsd Renjit! - dob mestere elé egy fénygömböt, de direkt nem akarja eltalálni - Nem hagyom! Ő fontos nekem, mindig is az volt!
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
