|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Szia kölyök!Nemhiszem hogy hall hiszen meg se moccan!Nem élném túl ha meghalna Samui!-Mondta Zoy könnyes szemekkel párja mancsát megpuszilva és arcához rakva.*
|
-Csak érzem... -körbenéz, de ő sem látja azt, ami a rossz előérzetét okozza. -Még sosem csapott be. -forgolódik. -Szia. -köszön a kölyöknek, aki odamegy hozzájuk.
-Sziasztok. -ácsorog és nézi a még mindig fekvő kandúrt. -Alszik?
-I-igen... mondhatni. -feleli zavart hangon, kínosan Mina. -Hall minket, ebben biztos vagyok. Tehát kelj fel, Samui. -szorítja picit meg bátyja kezét az aggodalmaskodás közbe. A fiú nem mozdul, nem is rándul.
  
|
-Semmi baj!Rossz,milyen rossz nincs itt semmilyen rossz!-Mondta értetlenül Zoy.
|
-Bocs, hogy úgy kiabáltam... -pironkodik Mina. -Aggódom. A rossz még mindig a levegőben van... úgy érzem, mint valami szagot... itt leng, száll és megfoljt. -nagyot nyel. -Samui... itt vagyunk... gyere vissza.
-Mi történt? -áll egy kölyök a hóban egy szál lepedővel takarva. Villás farka összetekeredett a hideg hatására. Kedves és ártatlan mosoly ül arcán. -Jól van? Ugye csak alszik? -lép egyet közelebb.
|
Zoy álmában egy nagy fehérségben ébred ahol ilyedten ül fel.Ott látja meg hogy felül nézetből nézi a lent történőket majd amikor próbál elaludni nem megy neki.Végül amikor felriad a való életben lemegy Samui mellé és megpuszilja végül ő is megfogja párja másik mancsát.
|
-Ha nem akarnád, hogy nélküled ébredjen, nem szunyálnál! -pirít a lányra aggodalmában Mina. -Samui... tudom, hogy hallasz... Atsui meghallotta Nant... -simogatja bátyja mancsát.
|
-Nem akarom hogy nélkülem ébredjen fel!-Mondta a lány mikor a Samui készített ágyre szédült le és elaludt(elájult).
|
-Feküdj le. -mondja sietősen a lány és sír tovább, de Samui csak nem akar felébredni. -Atsui ugyan ezt csinálta. -szipogja, mikor már begyógyította a sebeket.
|
Zoy arrébbment hogy Minako odaférhessen.Végül amint sikerült levegőhőz jutnia gyorsan kapkodta azt de sípolt egy kicsit minden levegő vételnél és egy kicsit rosszul is érezte magát meg szédült is.
|
Mina sietősen ér ide, majd sprintelni kezd, ahogy meglátja bátyját. Lerogyik hozzá és azonnal sírni kezd. Most nem kell erőltetni, nem kell valami rosszra gondolni, az aggodalom és a baljós érzetek meghozzák a könnyeket. Rácsorgatja a cseppeket a fiú sebeire. -Mi történt? -kérdi egyszer csak.
|
Zoy amint ideért levegőt sem birt venni csak nyelt de akárhogy próbált nemtudott levegőt venni.Odasétált kicsit szédülve Samuihoz és megölelte a földön fekvő fiút.
|
Mire felébred Samui, már egy sötét és üres térben találja magát. A padló, amin feküdt eddig hideg és zöld csíkokkal van berácsozva. Szinte a semmiből terem oda egy szék, amiben egy alig kivehető, ismeretlen alak ül. Egyedül csak egyik szeme vörös fényét lehet látni, minden más csak körvanalas. Samui lassan felül. -Hol vagyok? Ki vagy te? Mit akarsz? Hol van Mane? -fájlalja sebét.
-Ő nincs itt. -mondja hidegen Osoreru, akit nem takar semmi, őt tisztán látja a fiú.
-És én miért vagyok itt?
-Mert kellesz nekünk. -leguggol Samui mellé és végighúz sebén. Vérét lenyalja ujjáról, míg a fiú összerándul a fájdalomtól. -Könnyen enyhíthető. -végigsimít kezével a seben, mire az begyógyul és eltűnik.
-Mire kellek én?
-Csatlósnak. A Sötétség Szövetsége lát benned valamit. -lassan feláll. Samui követi példáját.
-Én viszont semmi jót nem érzek ebben a névben.
-Félsz?
-Nem. Mi a célja a szövetségnek?
-Uralkodni mindenki felett. Elfoglalni a föld valamennyi területét. Kiírtani a világosságot és a jóságot. Összegyűjteni a legjobbakat. Vadászunk. A bátyád jó barátja az, akire. Legalábbis az egyik. A másik a bátyád ismerőse és barátnője. Egy kölyök. Bár van még kettő, de arról még nem beszélünk.
-És mi van, ha én ebben nem fogok részt venni?
-Meghalsz.
-Vigyél vissza a hegyvidékre. -farkasszemet néznek. -Kis hülye. -hatalmas csapást érez magán, majd pár métert csúszik a földön. -Nos? -nézi magabiztos mosollyal Samuit, aki azonnal megfagyasztja mancsait és lábait. -Ezzel nem érsz el semmit. Ez az én birodalmam, itt bármit megtehetek és te semmit. -azzal porként rázza le a súlyos jégtömböket magáról. Erre Samui nagyon megijed, de ezt dühös pillantásával elfedi. Lasztijával próbálkozik. Sikerül kétszer képen vágnia vele Osorerut, s fejéről is leveri a kendőt. -Most meghalsz. -mondja, de mestre megakadályozza, aki mindeddig csendben és mozdulatlanul ült.
-Vidd vissza. -szól hideg és érzelemhiányos hangon, mire Samui a hóban találja magát. Mellén még mindig ott a négy karomnyom, amit már egyszer begyógyított a hatalmas erejű macska, de ahogy visszavitte a hegyvidékre, feltépte mind újra. Ám most már az ütés nyoma is rátesz egy lapáttal. Két bordája megrepedt és ereje is elhagyta. Összerogyik ájultan.
|
-Mi történt veled, Édes? -a fiú mellé térdelve cirógatja annak arcát. Nem törődik azzal, amit Zoy mondott neki.
-Ezt... ne... -gyengén eltolja a lány kezét, aki ekkor szélesen elmosolyodik. Samui hamarosan elájul a fájdalomtól, mire a lány eltűnik és helyébe Osorereu lép. Felhúzza a kötőt szeméről, majd egy másik világba viszi az ájult fiút, így Zoy ha visszajön, nem fogja őt megtalálni.
|
Zoy elkuncogta magát a prédás szövegen majd párjára nézett aggódóan majd bólintott.-Máris Samui!Te meg hozzá ne érj amíg elvagyok vagy szétszedlek!-Mondta Manenek figyelmeztetően és Minakoért ment.
|
 Siris a Havas hegyvidék határához ért látta messze a színes erdőt.-Gyönyörű de nem megyek el innen.-Mondta és vissza sétált a barlangjába. |
-Ne hidd, hogy olyan könnyű préda vagyok. -feláll a hóból, ott hagyva Zoyt. -Segítsek? -kérdi most nem kéjences hangon a fiútól.
-Nem! -kiáltja vörös arccal. -Azt akarom, hogy hagyjátok ezt abba! -feláll, mintha nem is fájna a sebe, márpedig iszonyatosan sajog szegénynek. Odakap mancsával, s megpróbálja elszorítani, de ujjai közül csak kicsorog vére. Eddig nem akart szólni, de az egyik karmolás felrepedt, s mélyebbre hatolt. Pillanatok múlva hátraborul a hóba. -Mina... hívjátok... Mi... náát... -suttogja halovány hangon.
|
Zoy mostmár nagyon mérges lett oly annyira hogy elpirult és mintha nem is lettek volna fülei hátracsapta őket.-Ha tovább idegesítesz senki és semmi nem menti meg a rusnya életedet!-Mondta karmait a lány nyaka mellett direkt a hóba mélyesztve.
|
Mane lassan és mosolyogva elhátrál, majd kitör belőle a nevetés. Alig bírja abbahagyni, de mivel ki akarja valahogy nyögni a mondatát, kis időre megállja, hogy ne hahotázzon. -A barátodnak tetszett. -azzal hátast dob a hóba és fetrengeni kezd benne. Samui vörösen elfordítja arcát, ami arról árulkodik, hogy viccesnek és jónak találta a kis jelenetet. -Mellesleg... én is a fiúkat szeretem. De ez nem zárja ki, hogy egy lánnyal nem tudok eljátszani. -mondja még mindig szakadva a röhögéstől.
|
Zoy elmosolyodik önbizalommal telve csukott szemekkel majd amikor megnyalják fülét megrázta őket és karmait a lány torkának szegezte.-Ezt nem ajánlatos csinálni velem!Lehet hogy akivel futó kalandot akarsz annál király de nálam nem mert én a fiúkat szeretem és nem a lányokat!Kopj le rólunk végre te pióca!-Mondta mérgesen.
|
-Megkopaszott csirke? Ne is mondd, éhes leszek. -körbenyalja száját. -Egyébként macska vagyok. -elmosolyodik, majd ahogy Zoy kerül hozzá közelebb, egy fura gondolat támad fejében. Samui egyik mancsára áll, míg másikkal fájlalja a sérüléseit. Szeretne visszafeküdni az ágyra, vagy elterülni a hóban, de ahhoz egyedül kéne lennie, hogy még Zoy se láthassa, ahogy szenved. ~S ehhez mit szólsz?~ kérdi magában a kéjenc, s végignyal Zoy fülén egy kaján vigyorral megspékelve a produkciót. ~Ettől tutira elmegy a kedved. Hacsaaakk...~ magában jót nevet, míg Samui elkapja a dolgot és hatalmas szemekkel nézi Manét.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Siris a Havas hegyvidék határához ért látta messze a színes erdőt.-Gyönyörű de nem megyek el innen.-Mondta és vissza sétált a barlangjába.