|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
A nyögés kicsit megrezzenti őt, nem nagyon tudja, ez jó-e vagy rossz, de úgy látja, jó, ezért elmosolyodik kis zavarral vegyítve a dolgot. Mikor Nan lehunyja szemét és elvörösödik, felkúszik rajta és megcsókolja. - Ugye... ezzel... nem alázlak meg? - kérdi bizonytalanul. Próbál a fiú szemeibe nézni, de nem megy neki, lesüti a szemeit. Mikor megbizonyosodik róla, hogy Nan szólni fog, ha rosszat tesz, megnyugszik egy kicsit. Minden más, amit mond a fiú, egyre csak kellemes zavarba ejti őt. - Én... értem. Csak... nem emlékszem... köztünk hogy volt ez. - magyarázkodik. - Az meg, mire emlékszem... másokkal... arra nem akarok emlékezni. - teszi hozzá. Bizonytalan a saját érzéseit illetően, ezért inkább belebújik Nan bőrébe, s mélyet szippant az illatából. - Nem tudom... mit érzek. - mondja csendesen. - De... egész jó. - vigyorodik lassan el. Ez olyan boldog vigyor, mintsem valamilyen más. Őszinte és nyílt. Bátor és kicsit büszke is. |
*Nantan csak figyel, minden figyelme a kandúré, s annak tétovázó érintéseié, nem tudja megállni, hogy amikor Atsui odalennt megérinti ne hagyja el nyögés a torkát, teljesen bele is vörösödik, s egy pillanatig lehunyja a szemeit, hogy ne érezze megát ennyire zavartnak, de nem tudja sokáig ezt tenni, a szemei látni akarják a kandúrt, a teste érezni, s az orra szaglászni kellemes illatát* - Szólni fogok... *mosolyog* - De nem hiszem, hogy bármi olyat is tudnál tenni, ami nem lenne jó, vagy rosszul esne nekem... veled úgy érzem szabad vagyok... azt csinálhatok amit szeretnék, te nem érzel így? *túr a macska hajába, simogatni kezdi tincseit, szálakra bontja, játszik velük*
- Rendben... mindenesetre én nagyon is óvatos leszek... *állt fel, gondolkodón nézett az ajtóra, majd vissza ült, s megint morcosan, töprengve pattant fel* - Minek hoztam ide egyáltalán? Ilyen egy marhát mint én! *csapott egyet a falba* - Mindig valami olyasmit teszek amit nem kellene... érted Sarasa? Nagyon nagyon meggondolatlan vagyok... ezen változtatnom kell! |
Észleli, hogy Nan szaporábban lélegzik, valójában az ő szíve is hevesen ver. Azt se tudja, mit csináljon, illetve mit csinál, csak jönnek belőle ezek a dolgok, s nem tud megállni. Figyeli, ahogy Nantan kezei a földet érik, marolásszák, ez tetszik Atsuinak. Végigcirógat az oldalán, s lejjebb kúszik rajta, hogy a nyakához és a mellkasához is hozzáférhessenek ajkai. Imponál neki az elvörösödés, boldogan nyalogatja a srác nyakát. Aprót harap is az izomzatba, farka pedig köröket ír a levegőbe az izgalomtól. Érzi a forróságot a fiú nadrágjában, tudatlan arccal meg is érinti azt, majd rájön, hogy mit csinál, s ráfekszik Nanra. Nagyon elvörösödik és felnéz a macskára. Megnyalja száját, de kicsit fél, mit szól ehhez Nantan. - Szólj... - kezdi motyogva - ha rosszat... csinálok. - akadozik a bizonytalanságtól. Kicsit meg is van lepődve, hogy szeretné ölelni, érezni a fiú testét, de főleg az zavarja kicsit meg a fejét, hogy a szíve azt kéri, váljon a sráccal eggyé. |
*Nantan egyre gyorsabban és gyorsabban vesz a levegőt ahogy Atsui érinti, nyalogatja, s hevíti, úgy érzi mostmár nem fogja tudni vissza tartani fel fel törekvő vágyait, ha eddig még tudta is volna. Belekapaszkodik a forró levegőbe de mancsa csak a földet éri, s azt markolássza, arca piros lesz, bőre forró, nagyokat nyel, nadrágja most egy kicsit szűk helynek bizonyul, de most nem akar mást tenni, már oly sokszor utalt a kandúrnak de lehet ha megteszi, megint csak csöbörből vödörbe esik, ezt pedig nem akarta, inkább élvezte azt amit Atsui tett vele, egyre jobban akarta őt, egyre jobban vágyott rá, de félt is... nem akarta újra elijeszteni, megrémíteni, csak várt, várt arra, hogy talán a kandúr mégis felbátorodik, vagy valami csoda történik, amikor Atsui elpirult, ő csak elmosolyodott és puha csókott adott ajkára, megsimogatja mellkasát, lágy puszikat ad nyakára* |
A macskafiú kicsit nehez érti meg, mik működnek Nantanban, nem volt túl sok alkalom, hogy jókat élt meg. De most nagyon örül. Csak dorombol, bújik és csókokat oszt oda, ahova csak tud. Megszorítja finoman az összefont ujjakat, míg másik mancsával támaszkodik. Zavarba jön, ahogy újra eggyé akar válni Nantannal. Bele akar újra bújni. Dörgölőzik neki, nyalogatja a fülét és az arcát. - Izgatott vagyok. - mondja csak úgy, hogy tudja a srác, mi játszódik le benne. Mosolyog, folyamatosan virul az arca. - Jó, hogy vagy... és hogy itt vagyok én is. - suttogja bele Nan fülébe. Beleszagol a hajába, majd puszit ad a macskasrác homlokára, orrára, szájára. - Annyira... szép vagy. - motyogja zavartan, s belepirul abba, amit mondott, s amit érez. |
*Nantan nem tudja mit tegyen, ugráljon a boldogságtól, vagy csendesen csak elmosolyodjon, de mind a kettő jó ötletnek tűnik, végül egyiket sem teszi csak öleli Atsuit, mintha ez lenne az utolsó ölelés amit adni tud neki* - Én is Atsui... én is... *motyogja alig hallhatóan mégis jól érthetőn, s nem mondd többet, lassan engedi el Atsuit az ölelésből, mégis megteszi, s megkeresi a kezét, összefogja sajátjával* - Látod? Egyek vagyunk... mindig is egyek leszünk, amíg hiszel bennem és én benned... amíg él bennünk a tűz, amíg nem alszik el a remény... amíg még tudunk bízni... egy élet elég göröngyös és elég félelmetes tud lenni, sőt fájdalmas... de nekem megéri ha láthatom a mosolyod... *simít végig másik kezével a fiú arcán és mosolyog, már nem érzi hogy nem ura önmagának, már nem sír, nem érez fájdalmat, tudja most jó helyen van, Atsui szívében mindörökre* |
| Mikor Nan a kezébe fogja az ő arcát, belemered a szemeibe. Nem nyugszik meg igazán, de jóval fesztelenebb lesz. Bólint, hogy figyel. Ahogy megered a fiú nyelve, ahogy elmondja, mennyit jelent ő neki, egyszeriben egy hideg és sötét helyen érzi magát, mintha a lelki űrjébe csöppent volna. Csak kuporog ezen a semmilyen helyen, s ringatózik. Nem tudja elképzelni, mi történhetett velük, amely tényleg ekkora ragaszkodást, kötődést és szeretetet, szerelmet okozott bennük. Ő is érez valamit, látja Nantan szemében a tengert, emlékezett arra a helyre, ahol először találkoztak. Kötődik ehhez a fiúhoz. Még boldog is volt vele. - É-értem. - mondja bizonytalanul. Ahogy Nan azt mondja, nézze meg ezt a helyet, a szemével egy pillanatra végigfut a szobán. - Boldog... vagyok. - mondja bizonytalanul. Már tudja, milyen boldognak lenni, érezte már emellett a srác mellett. Egy pillanatra belemosolyog az előhozott érzésbe. - Érzem, hogy szeretsz. - lesz biztosabb a dolgában, s egyre bátrabbá válik ettől a mosolya is. Reményt kap az életre Nantantól. Mintha soha sem lett volna előtte semmi, csak egyszer csak felnőttként belecsöppent volna ebbe a világba, ahol Nantan is létezik. Megtelik a lelke örömmel és hittel. Felcsillog ettől a szeme is. - Nem félek. - remeg a hangja a jó kavarodástól, ami feltámadt benne. Megszaporázza a lélegzetét, s csodállva néz a fiúra. Megfogja kezeit, melyek az arcán vannak, s megcirógatja finom, puha bőrét. Ráhajol a fiúra, s elkezdi lenyalogatni az arcán lévő könnycseppeket. Közben az övéi elpárologtak, s elaludt a tűz is. - Most... valami nagyon jót érzek. - teszi hozzá csendes boldogsággal. |
*Nan egy darabig csak nézi őt, s nem tesz semmit, majd nyugtatólag tenyereibe fogja a kandúr arcát* - Jól figyelj rám Atsui...nagyon figyelj! Soha... soha de soha nem tudnálak bántani! Te vagy a kincsem, az egyetlen akiért képes lennék még akár ezerszer is érezni a halált... az akiért mindent feladnék, s akire örökre várnék! Nem mondhatod hogy ne tegyem, mert tenni fogom, akkor is ha megtiltod... és nekem nem árt a halál, tehát nem fogsz elveszíteni soha! Érted Atsui? Értesz engem? Lehet hogy vannak gonosz lények, és lehet hogy van gonosz világ, és lehet hogy nem vagy boldog ott... de nézd meg ezt a helyet Atsui... itt is vannak gonosz lények, itt is majd megfertőzik ezt a helyet, de amíg én talpon vagyok, minden egyes porcikám meg fogja akadályozni ennek a bekövetkeztét.... de mondd Atsui... boldog vagy velem? Érzed, hogy szeretlek? Félsz mellettem? Félsz ha hozzád érek? *néz egyenesen a kandúr szemeibe, s nem ereszti el tekintetét, tudni akarja hogy mit gondol, a szemei árulkodnak e* - Csak arra kérlek... ne mondd többé hogy bánthatlak... kérlek... annyira fáj, hogy azt hiszed tudnálak bántani valaha is... *még mindig nem engedte el a kandúrt, de az ő szemeiből is előcsaptak a könnyek, s peregtek arcán, de nem is érezte, csak azt tudta, hogy fáj valami belül, valami amit kívülről nem tud irányítani* |
| Mikor Nan megérinti ajkát, elmosolyodik halványan és hálásan belenéz azokba a zöld tengerekbe. - Felejteni akarok. - suttogja elmerülve a habokban. - A tenger... a szemedben van. - motyogja csak úgy, de közben persze fiygel a srác minden szavára. Ám mikor elkomorodik, megijed. - Mi történt? - kérdi ügyetlenül. Azonnal szomorú lesz arca és keresi Nantan tekintetét. - Rosszat mondtam? - kérdi aggódva, s megsimogatja a fiú haját, puszit ad arcára. - Nem jót tettem? - kérdezősködik tovább, s öleli a srácot, bújik hozzá. - Nantan! - amikor levegőért kap a macska, Atsui megragadja a vállait. - Mit csináljak?! - kiáltja el magát rémületében. - Mindenkit... elvesztek. - mondja halk megtörtséggel. - Mind... akiről jót hittem... bántott... vagy meghalt. - folytatja, s közben megrázza a kis testet. - Yowaiko... vissza kell érte mennem... vagy különben ő hozza el a búvóhelyetek végét. - magyarázza reszkető hangon. - Nem vagyok jó... senkinek és semmire. Ne várj rám, ha elmegyek. - kéri a srácot. Elengedi és visszaengedi a földre. Könny gyűlik szemeiben, s egy csepp le is hull. Esés közben kigyullad, s a fiú meztelen felsőtestére esik. Nem éget, nem forró, csak lángol. Ahogy Atsui pislog, még több tüzes cseppecske hull le. - Csak fájdalom kíséri a lépteim. Ha nem én okozok bajt... nekem okoznak. |
-Nem küldöm el csak kicsit visszább tolom az agarait,nyugodj meg!*Adott neki egy puszit.*-Hidd el,semmi baj nem lesz!Sasori nem hoz ránk bajt,téged sem fog zavarni és mást sem!Magamról meg lekapcsolom!*Mosolygott és Yumenak dőlt.* |
*Yume bólíntottt* - Rendben vn... de az én felelősségem is hogy ide került... nem küldhetjük el mert akkor ránk találnak... *gondolkodott* - De nem is akarom hogy akarjon téged... mit tegyünk sarasa? *nézett a fehér falra és semmi sem jutott eszébe*
|
-A te kis vadmacskát feltalálja magát és nyugi nem leszek túl durva!*Csókolta meg a kandúrt.*-Ne félts!Nem fogok kimenni a ház környékéről semerre,egyedül meg pláne nem!És majd csak melletted fogok mocorogni!*Kacsintott rá.* |
*Yume komolyan nézett a nőstényre, nem tudta hogy örüljön vagy hgy sajnálja e "ellenfelét" * - Azért... azért ne bánj vele olyan keményen, kis vadmacskám! *érintette meg a lány orrát* - Mindenek előtt vigyázz magadra... *tette hozá* - Nehogy valamivel elüldözd és elárulja a helyünket a macskáknak... óvatlan voltam hogy ide hoztam... *komorodott el* |
-Most mondtad hogy látod hogy néz rám,hogy szeret engem!Akkor nyilván nem tudok mást tenni hogy lelohasztom az érzéseit,hogy barátnak nézzen csak!*Magyarázta,nyilván elég határozottnak tűnt mert tényleg így is gondolta.*-Megmondom neki hogy épüljön falba és óvatosan tevékenykedjen!*Adott puszit Yumenak.*-Azt tudom hogy a barátom,azt tudom általad hogy hogy is néz rám!És azt tudom hogy lelohasztom az érzéseit!*Válaszolta.* |
*Yume törökülésbe ült és gondolkdni kezdett mint egy kiskölyök* - Nem azt nem várhatom el tőled hisz barát neked... de várjunk! Nem azt mondtad hogy nem érezted h szeretne, most meg már tudod? *értetlenkedett a kandúr* - Te most akkor hazudtál nekem? *fejét rázza* - nem értelek én téged... mondd el az őszintét mit tudsz és mit sem? És hamár itt tartunk... hajlandó vagyok megtűrni, de csak a kedvedért mondd ezt meg neki és vésd az eszébe! *jelenti ki* |
-Rendben,megoldom hogy kerüljön!Ha egy helyésgben lesztek bele fog épülni a falba hogy észre se vedd...!*Mondta komolyan.*-Tudom hogy ő szeret engem de én őt nem!Le fogom valahogy lohasztani ezt az érzéseit és ha nagyon akarod el is küldhetem!De ne legyen veszekedés ebből hogy ide lett hozva!*Kérte a kandúrt.*-Nem lesz vele több problémád!*Igérte.* |
- Mostmár mindegy... *hunyja le szemét* - Nem számít... de az a macska ne nagyon kerüljön a szemem elé... miután megmentettem az életét rád hajt... *morog és fülei fel le mozognak* - Nem fogok megbocsájtani neki! Akkor sem ha te azt mondod semmit sem akar tőled, mert én érzem hogy igen... |
-Miért eddig úgy gondoltad hogy bármit is érzek iránta?Hogy egyik percről a másikra kiszeretek belőled és semminek tekintem az eddig történt dolgokat és az érzéseimet?És őt szeretem?*Kérdezte még mindig kicsit ingerülten de lassan ő is megnyugszik és megöleli Yume-t.*-Én is igy éreztem volna de...Ő nekem tényleg nem több mint egy barát!*Ismételte és lelapitotta a füleit mert úgy érezte hogy valamit nagyon elrontott,hogy úgy viselkedett Sasorival hogy Yume ezt a barátságot félreértse.* |
*Yume egy gyors pillanatban elkapja a lányt, s ölébe penderíti, ahogy a lány kitör, ő annál inkább megnyugszik, s dorombolni kezd a macskalány fülébe* - Mostmár biztos vagyok benne, hogy semmit sem érzel iránta... *dorombol tovább* - Mostmár megértem.... hogy ő csak egy barát számodra... de mondd te mit tennél ha nekem is megjelenne egy ismerősöm aki lány és hízelegni kezdeni hmmm? Te nem éreznéd ezt amit én Sarasa?*érdeklődik majd apró csókot ad a lány arcára* |
*Sarasa ijedten halgatta hogy miket beszél a párja.*-Lehet higy te úgy gondolod hogy vele boldogabb lennék!Vagyhogy már most is az vagyok de érts meg,én őt nem tudom szeretni!Ő csak egy barát,semmi több!És ha kell mert nem győztelek meg,most rögtön kimegyek és tisztázom a dolgot!*Válaszolta határozottan a nőstény.*-Én téged szeretlek!Senki mást!*Mondta farkával ide-oda csapkodva.* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
