|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Akuma még egy ideig nézegette fiát aztán kisétált,csendesen becsukta az ajtót maga mögött és bement nővéréhez és Yoruhoz.Megnézte hogy van a sérülése aztán leült az ágy mellett egy székre és csak nézte a két alvó macskalényt.Egy darabigmég nézte de végül megunta és kiment valami finomat csinálni.Miközben csinálta a kis család ennivalóját elgondolkodott valyon Doragon tudja-e hogy új életet kezdtek és hogy itt vannak.*
*Kowaku eközben már ébredezett az ennivaló illata megtette a magáét,és persze a kezelése is.Hasát fogva felült aztán vette csak észre alvó kislányát.Ránézett és elmosolyodott végül nagynehezen feltápászkodott és kiballagott hugához.*-Jó illata van!*Állt meg az ajtóban.*
*Akuma meglepődött és nővérére nézett.*-Szia,noss ez csak egy egyszerű vacsora lessz,amíg ez itt elállogat magának megyek és szólok az én drágámnak hogy ehetünk lassan!*Mosolygott,nem is sejtette hogy hálószobájukban nincs is senki az üzeneten kívül.Benyitott és épp szólt volna férjének,de a szoba üresen állt.Ledermedve állt az ajtóban,gyorsan pánikba esett de aztán meglátta a búcsú levelet.Odarohant és lassan elolvasta mit tartalmaz.Leült az ágyra és szája elé tette a kezét,megtörtént amit nem akart soha,férje elment és ki tudja mikor jön vissza.Kezéből kiesett a kis levél,lassan sírni kezdett.Nem tudta mit tegyen,hogy éljen így tovább de egy biztos...magányosabb lessz a férje távollétében mint valaha.*
|
*Hakuron papírt és valami íróeszközt keresett, majd levelet írt Akumának amiben ez ált: "Szerelmem... ne haragudj, de nekem el kell mennem, nincs maradásom most, nem tudom mikor jövök vissza, de igérem, hogy vissza térek, kérlek ne haragudj rám és vigyázz nagyon a fiúnkra, nevelj belőle tisztességes embert... legyetek jók, szeretlek titeket... Hakuron" fejezte be* ~ Nem maradhatok velük, edzenem kell, hogy Doragon ne árthasson majd nekünk soha többé, különben is most engem fog kergetni, hogy megalázhasson, a családomnak békében kell élnie* gondolta, majd pár másodperc múlva már el is tűnt, mintha a föld nyelte volna el*
|
*A végén párja szemét is bekötözte és mosolyogva nézte végig ahogy bemegy a szobájukba.Nem akarta ezért csak fia szobájába ment és leülve ágya mellé figyelte ahogy a kis kölyök alszik.Most csönd és nyugalom volt a házban,kivételes eset mióta beköltöztek.*
|
*Miután Akuma végzett, Hakuron adott neki egy puszit majd a hálószobába vette az irányt, s nem is szándékozott kijönni onnan mostanság, csak feküdt és tűnődött, a múlton a jövőn... és a jelenen is, de nem nagyon tudott mit kezdeni most evvel a szétzúzott álomképpel*
*Yoru elaludt anyja ágya mellett, kimerült és már nem bírta tovább, remélte hogy anyja nem lesz majd dühös rá annyira*
|
*Akuma leültette a férfit a konyhában egy székre.Az asztalon persze ott voltak már a sebtisztításhoz és bekötéshez kellő anyagok mivel magát is nemrég rakta rendbe.*-Igen!Ha minden jól megy pár óra és felépül!*Válaszolta miközben tisztította a sebekt,nem lehetett a legkellemesebb érzés de elviselhető volt.*
|
- Rendben... *indult meg a ház felé, persze mancsa szorosan a nőstényét szorította, persze nem fájón, Inferno eközben elaludt, megunta hogy senki sem figyel rá* - Mi lesz a nővéreddel? Felépül? *érdeklődött*
|
-Yoru Kowakunál van,Inferno pedig a szobájában!Csak én foglak látni ha kitisztítom a sebeidet és ha beökötm a szemedet is!*Szorította meg kedvesen és gyengén párja mancsát.*-Nem akarom hogy elfertőzödjenek,mi lenne velem nélküled utána?*Mosolyodott el szokásos kis félgonosz mosolyával.*
|
*Yoru csak nézte anyját, s eltűnődött azon, hogy mi lett volna, ha akkor nem rohan el, ha nem történik ez a szerencsétlenség, ha megsem születik...* - Sajnálom hogy ez történt anya... sajnálom hogy egyáltalán vesződnöd kellett velem eddig... *nem sírt, csak magába fordult, lehet hogy ez tán még roszabb volt* - Mindent sajnálok...
- De... *hallgatott el* - Jobb lenne ha most nem látna így senki... Akuma... *lapította le füleit* - Elég ha te látsz ilyen nyomorult állapotban...
|
*Éppen kérdezte volna hogy miért amikor meglátta hogy mi történt férjével.Kishíján nővérét széttépték és most Hakuron is elvesztette félig látását,ennek azonnal véget kell vetni úgy érezte de ő maga nem elég.Halványan elmosolyodott.*-Egyszer már elmondtam,de ha kell százszor is elmondom még neked!Te még mindig ugyanaz a kandúr vagy akibe beleszerettem!És Infernonak sem tenne jót ha most csak úgy kilépnél az életéből!*Próbált lelket önteni férjébe és kiverni fejéből amit mondott.*-Gyere ellátlak téged is!*Fogta meg párja mancsát.*
|
- Köszönöm... *mondta a kislány majd mikor Akuma kiment, ő bement anyjához*
*hakuron háttal állt, így arcát nem láthatta a nőstény* - Akuma... *át akarta ölelni, magához akarta szorítani, de nem merte, inkább kibontakozott az ölelésből* - Én... nem maradhatok itt, engem nem tudsz ellátni, különben is, így már biztosan nem is kellek, már nem vagyok olyan mint voltam... *fordult meg a lány felé, így az már gondolhatta, hogy mi történt* - Az erőm is elveszett már nem vagyok jó semmire, téged sem tudlak megvédeni úgy ahogy kéne!
|
-Megteszem amit lehet!És mivel a nővérem csak úgy nem hagyhatom meghalni...*Mosolygott rá nyugtatóan a kislányra Akuma.Meglepődött a kislány megállapításán de végülis elengedte és kisétált férjéhez.Borzasztó látvány fogadta...*-Édesem...*Ölelte meg óvtosan,nem érdekelte ha véres lessz,fürdeni tud úgyhogy nem zavarta.*-Gyere téged is ellátlak!*Engedte el.*
|
- Rendben... *bújt Akumához, s megölelte, de jobban örült volna ha anyját ölelheti* - Mikor ébred fel az anyu? Ugye megmented az anyukámat?
*Doragon kezdett unatkozni ezek után, Hakuron csak tűrte a kínzást, nem tett ellene semmit így lassan leállt vele* - Elegem van belőled... nem csinálsz te semmit, ha majd harcolni fogsz akkor gyere vissza *ragadta meg hajánál fogva és kihajította a barlnagból, pár percre rá, eltűnt a semmiben, Hakuron pedig minden fájdalom ellenére haza talált, de nem mert bemenni
~ Mégis... ki szeretne egy félszemű szörnyet... *gondolta és hátat fordított a háznak, de nem tudott menni, mégsem akart megszégyenülni felesége előtt*
- Hakuron bácsi itt van! *mondta Yoru Akumának, mert hallotta gondolatait*
|
*Akuma magához ölelte a kislányt.*-Ugyan, Kowaku csak nem tesz ilyet.Elvégre az anyukád,nem fog rád haragudni!És szerintem tudja hogy csak segíteni akartál neki,aztán mikor felébred téged akar elsőként látni hogy jól vagy-e!*Mosolygott rá bátorítóan és egy puszit nyomott fejebúbjára mintha a lánya lenne pedig nem is az.*
|
- Én... *lettek szemei nagyon könnyesek és kezeit mellkasához szorította* - Én csak segíteni akartam anyunak... de csak mégnagyobb bajt okoztam, most biztosan utál majd engem mint mindig és sosem fog szeretni, gyűlölöm magam! *sírta és ezt is érezte*
- Hmm... a lánc... *fogta meg s avval húzta fel magához HAkuront* - Ha ezt most letépném rólad, minden megodódna... akkor enyém lehetne a nőstényed... hmm meg az a kölyök is... biztosan szét tudnám tépni apró darabokra...
- Ne merj hozzájuk nyúlni te szemét!
- Ó hát ennyire felkavar? *rántott egyet a pórázon* - nagyon legyengültél öcskös, ez így nem is olyan mulatságos... de megteszi... *szúrt karmával lassított felvételként a macska egyik szemébe, aki fájdalmasan üvöltött fel* - Hehe... na így már nem is olyan egyszerű igaz? *a macska szeme kifolyt, s ezáltal látását is elvesztette, de Doragon még nem fejezte be a kínzást*
|
-Csak egy karcolás...a nővéremért és Hakuronért jobban aggódom!*Válaszolta aggódóan.*-Semmi baj,ez a szadista mindenkit bánt!Te jól vagy?*Kérdezte,nem tudta hogy Yoru ott volt-e mikor nővérét bántották-e de csak sejtette hogy a közelben volt vagy végig is nézte.*
|
- Te szerencsétlen! *szaggata szét a kandúr felsőjét, s evvel együtt felsőtestét is, Hakuron próbált mindent amit csak tudott, de esélytelen volt bátyja ellen, úgy érezte most tényleg itt a vég, többé nem jöhet vissza az életbe, mert nem találják emg időben... ekkor kapott még egy és mégegy ütést, vágást és ezek csak úgy záporoztak, minden erejét összeszedte de nem tudott mit tenni, túl erős volt*
-Megsérültél? *érdeklődött a kislány Akumától* - Bocsánat hogy bonyodalmat okoztunk nektek... nem akartuk!
|
*Akuma meglepetten nézett párjára de örült is neki.Mindig megmenti az irháját de ő szinte soha nem viszonozza...Elkapta kölykét és gyors szaladásba kezdett,útközben néha megállt leszedni a megfelelő növényeket.Mikor visszaért kölykét bevitte a szobájába és lerakta az ágyába.*-Kicsim egy kicsit itt kell hogy hagyjalak!*Simogatta meg a fejét és sebeivel nem törődve sietett Kowakuhoz.A nővény szárát kettétörve csöpögtetett pár cseppet nővére sebeire.*-Jólvan..pár órán belül kicsit jobbnak kell lennie!*Sétált ki a szobából és ült le egy székre.Aztán jutottak eszébe sebei,előszedett néhány kis textil darabot aztán lassan elkezdte bekötözni sebeit és remélte hogy férje épen kerül haza.*
|
*Hírtelen abbamaradt a karmok vágása, s hírtelen Doragon a földön találta magát* - Te szemét... hát megint itt vagy? *üvöltött Hakuron, majd Akumához sietett, kioldotta a kötelet a kezéről és a szájáról is*
- Hogy kerülsz ide? Megöltelek! *csodálkozott, hangja megremegett a dühtől*
- Tudod nekem vannak barátaim, nem úgy mint neked! *karmolászta össze bátyja testét, ahol csak érte, de nem nagy sikerrel, nem volt olyan erős mint Dragon, ráadásul a halálból visszajövetel ára az volt, hogy elvették tőle erejét, ezt eddig nem mondta senkinek, nem akart megfélemlíteni családját, volt hogy titokban edzett így egy kicsit erősödött, de úgy érezte semmi esélye Doragonnal szemben* - Akuma... *vette le hátáról a kölyköt és a nősténynek dobta* - Siessetek el innen, segíts a nővéreden... *küldte el*
|
~Őszintén te szadista!Úgy nézek ki?~*Csapta hátra füleit.A karmok fájó nyomot hagytak bőrén,egyik szemét fájdalmasan csukta be.Azt kívánta bárcsak ne lenne itt,nővérének úgyis szügsége van rá valamit bárcsak tudna tenni de jelenleg a karmok fájdalmát igyekszik csillapítani azzal hogy nem figyel rájuk bár elég nehéz...*
|
*Doragon a lányt a földhöz nyomta, majd gondolt egyet és felnevetett* - Mondd csak... Hakuronnal szoktatok szadósat játszani hmm? *érdeklődött és karmaival a lány kezét kezdte csonkítani, ami igen fájdalmas lehetett*
- Hol van már Akuma? *tápázkodott fel Hakuron, miután kitisztította és ekötötte a nőstény sebeit* - Elmegyek és megkeresem! *vette fel Infernot, majd elindult vele Akuma után, nem merte a kisfiút a lányra bízni mert ő sem volt jó állapotban meg hát mégiscsak gyerek, egy szíjjal a hátához kötötte és többel oda erősítette még majd elindult*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
