|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
*Nantan elpirult* - Apu? Én? *mosolygott* - Hmmm úgy látszik, hogy már 4 gyerekem is van *nyújtott nyelvet* - Amúgy Yume-nek már haza kellett volna érnie...
- Ez igaz, aggódom érte *mondta Halona*
- Ilyenkor már rég itthon szokott lenni a bátyus *ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és belépett rajta Yume Sohnoval együtt csurom vizesen, Sohno megszólalt* - Ne haragudjatok... történt egy kis incidens... *Halona türülközőért rohant és mindkét rosszcsontra tett egyet egyet*
- Yume ő az új hugocskád, a neve Sarasa * Yume meghajolt köszönésképp, Sohno megszólalt* - Üdv itt nálunk! *futottak be a szobájukba ami az új kis lény mellett volt kettővel*
- Hát igen ők mindig ilyen titokzatosak... *mondta Nan* - Lányok nektek is irány az ágy, Sarasa menj te is *adott egy puszit a lánynak* - Jóéjt mindenkinek! *ment be a szobájába*
    
|
-Noss akkor itt maradok!Persze hogyha a többieknek nincs ellenére!És igérem hogy át megyek hogyha rosszat álmodok!Apu!*Tette hozzá azt az utolsó szót kicsit elpirulva Sarasa.Aztán az ágyra lehuppanva tekintett körbe a szobában.*~Végre egy hely amit magaménak tudhatok és családra is leltem a többiekben!~*Mosolygott vidáman.*
|
*Nantan hírtelen a lány után ment, majd karon fogta és kivezette a szobából, át egy másik ajtó elé* - Ez az én szobám *mondta majd a mellette lévő ajtón benyitott* - Ez szerintem pedig legyen a tiéd, így ha baj van mindig átkopoghatsz, vagy ha rémálmod van, bebújhatsz mellém *majd halkan hozzá tette* - Persze csak akkor ha akarod *konyultak fülei, remélte h a lány a mellette lévő szobában marad, mert nagyon megkedvelte és olyan magányos mostanában* - amúgy az enyém után ez a legszebb szoba *ment az ablakhoz* Minden reggel láthatod innen a napfelkeltét úgy mint az én szobámból * kacsintott* de ez a te döntésed
|
-Nem 1 ember próbált már meggyógyítani így!De megpróbálni azért meglehet!*Mosolygott Nantanra.Aztán Halonára nézett és rá is rámosolygott.Minden ajtót megnézett magának aztán belépett egybe.Eléggé megfelelt neki úgysem egy lakosztályt várt magának.Neki meg egy kopasz falú szoba is megfelel csak ablak és ágy legyen benne.*
|
- Várjunk csak! *pattant fel a macskafiú* - Yume... talán ő tud segíteni, ő gyógyító, hatalmas ereje van! Bár... nem tudom, hogy ezt meg tudja e gyógyítani... de lehet... végülis ő egy csodafiú vagy mi a szösz
- Itt mindenki csodagyerek! *borzolta meg Halona két lánya buksiját, aztán a kislányra nézett * - Hidd el, még te is *mosolygott* - Biztonságban leszel itt, gyere válassz egy szobát, van bőven. Válaszd azt amelyik csak tetszik! *mutatott az ajtók felé* - Nézz körül.
|
-Igen...csak ezért...!*Válaszolta Sarasa aztán Ukiyora nézett,1 pillanatra meglepetten nézett Nantanra aztán elmosolyodott hogy megtanítják úszni.*-Köszönöm és remélhetőleg tényleg meg fogok gyógyulni!*Nézett ismét maga elé,fülei kicsit elpilledtek.*~Eddig ők a legkedvesebbek velem miután elmondtam nekik a betegségemet...~*Örömködött magában a kislány.*
|
- ehh... Csak ezért? *háborodott fel a macskafiú és a szemében talán látszott is a gyűlölet* - Mit gondolnak magukról az emberek? *kivillantotta fogait is* Egyszerűen nem értem őket... *nyugodott le lassan, Ukiyo ijedtében a lány ölébe ugrott és úgy bújt hozná mint anyjához a kisgyerek amikor fél a vihartól* - Ha akarod majd megtanítalak úszni, nem lesz semmi baj *ült vissza helyére, farka ide oda himbálózott még az idegességtől
|
-Igazából csak annyit tudok hogy a gerincem olyan mértékben meggörbült hogy nagyobb esélyem van meghalni mint az egézsséges életre.A mamamindig azt mondta hogyha megtanulok úszni és rendszeresítem is akkor nem lessz akkora a baj és meggyógyulhatok...de nem tudok úszni és a víztől is félek kicsit!*Mesélte el.Aztán elvette a zsebkendőt és kifújta az orrát.*-Miután ezt minden nevelőszülőm megtudta egyszerűen kirakott pedig szerintem ez csak egyéni betegség és nem ragályos...*Nézett maga elé szomorúan és várt hogy most megint mennie kell vagy mi lessz.*
|
*Sarasa csöndben nézett Nantanra aztán elvette a gyümölcsöt és neki is ízlett ezzel az édes izével.Utána Nantan mellett maradt és kiváncsian nézte Ukiyo próbálkozását de csak furán nézett rá.Sarasa aztán felnézett Nantanra.*-Hát...mondjuk nem értem én miért nem kellek senkinek...egy apró hibámat eltekintve én is normális vagyok...Nagyi elfogadott de beteg lett és miután elvitték azóta nem is láttam soha többet!Napokig vártam aztán elindultam a faluból és itt kötöttem ki miután sok nevelő szülő kidobott....*Mesélte el röviden.A könnyeken elcsodálkozott de a legjobban azon csodálkozott hogy Nan szeretné hogy ott maradjon.Legbelül kicsattant a boldogságtól aztán Nantan lábát átölelve kezdett el a boldogságtól sírni hogy ismét "kell" valakinek.*
|
- Csak óvatosan kislány, vigyázz mert a hal szálkás *mosolygott rá Nan és egy gyümölcsöt nyújtott át* - Kóstold meg ezt is hozzá, nekem így nagyon ízlik! *kacsintott, majd evett tovább, a többiek is falatoztak, majd amikor befejezték Halona össze szedte a tányérokat és elvitte kimosni őket a közeli patakhoz, Shikyo is elment segíteni neki* - Ukiyo, még mindig nem megy? *Ukiyo fejet rázott, majd próbált koncentrálni, de nem történt semmi, elszomorodott, de Nantan megsimogatta a fejét* - Nyugi nekem sem ment elsőre, majd megtanulod kezelni az erőd *Sarasa felé fordult* - Tudod... nagyon sokban hasonlítasz rám... engem is elhagytak a szüleim *fülei lekonyultak* Árvaházban nevelkedtem, de senki sem vett magához, aztán egy nap sikerült meglógnom egy barátommal, de őt elkapták... aztán itt éltem, megismertem életem szerelmét, de nem is olyan rég elvesztettem *törtek elő a könnyek a macska szeméből de gyorsan letörölte pket* - De nem szabad szomorkodni se neked se nekem mert az élet nagyon szép, meg kell találnod benne a szépséget, nagyon örülnék neki ha velünk maradnál *mondta majd várta a lány válaszát*
|
*Sarasa csodálkozva nézett körbe,nagyon tetszett neki ez a hely.Az ő szemének ennyi bőven elég volt és máris megszerette ezt a helyet és az itt megismert macskalényeket is.Bár még mindig nem akart beszélni annyira a multjáról.Eléggé éhes volt így gondolkodás nélkül látott neki a halnak és a kenyérnek is.Elég kis falatokban ette a halat mert még nem sűrűn evett halat.*
|
*Amikor megérkeztek biztosan szép látvány tárult a lány szeme elé, egy kis faház állt a sok fa közepén, szinte az ágak befonták a kis házat, a színes levelek is úgy lógtak a fákról, mintha díszítés lett volna, bennt a házban több szoba is elé tárulhatott, nem csak annyi volt amennyi a népes társaságnak elegendő lett volna, hanem sok vendégnek is otthont adó, az asztalon fa tányérkákban gőzölgött a sült hal, Halona elővett még egy tányérkát és letette az asztalra, majd egy halat is rá tett, de volt még bőven a tálban* ű
- Egyél csak nyugodtan *bátorította, majd az asztalhoz ült és a többiek is követték*
- Jó étvágyat! *hangzott a kórus, majd neki álltak falatozni, kenyérszerűség is volt az asztalon és pár gyümölcs, zöldség amit hozzá ettek*
|
*Sarasa most először érezte úgyhogy végre igazi barátokra lelt az útja során.Kiváncsian de már kicsit bátrabban ment Shikyo mellett ő is megfogva új barátja kezét.*~Végre ehetek majd valami normálisat a fura bogarak meg növények helyett...remélem...~*Gondolta magában serényen.Egész jól érezte magát Nanék társaságában a kislány végülis és már a fura kis négylábútól sem félt.*
|
- Üdvözlünk itt nálunk! *mondta Halona lágy anyai hangján, majd az ikrekre nézett* - Ők az én rosszcsont lányaim, remélem jóban lesztek, de most gyertek enni, téged is szívesen látunk Sarasa * mosolygott, Shikyo megfogta a lány kezét és mosolyogva invitálta őt az "ebédlő" felé*
- Gyere, nem harapunk!
- Úgyvan, és közben mesélhetnél, hogy honnan jöttél, ha szeretnél természetesen! *Ukiyo a lány elé szaladt, aztán előre futott Halona után, jelezve hogy ő i szeretné ha jönne*
|
*Sarasa összerezzent kicsit a hangra.Kicsit feszélyezte hogy most ilyen hirtelen ennyien lettek mert ő igazából csak ahoz volt hogy teljesen egyedül,csöndben ül valahol és elmélkedik vagy sétálgat.Ukiyo zökkentette vissza és furán nézett a négy lábú állatra aztán a kérdésre meg fel Halonára.*-Sa-Sarasa...*Válaszolt kicsit ilyedt tekintettel.*
|
- Nantan, gyerekek! *hallatszott egy női hang a távolból*
- Egek, ez Halo... meg fog ölni, hogy nem mentünk időben...
- Vagy megint kihült ennit eszünk *vigyorgott Shikyo, Ukiyo minden bátorságát összeszedve lépett az új jövevényhez és lábához dörgölőzve dorombolt neki, mintha csak azt mondta volna, hogy szia örülök hogy megismertelek*
- Na végre, hogy itt vagytok! *ért oda Halona, és mikor meglátta az új jövevényt kérdőn nézett rá* - Ki vagy te?
|
*Sarasa elmosolyodott halványan aztán kicsit megijedve lépett hátra Shikyo heves reakciójától,a kérdést felfogva bólintott.*-I-igen!*Dadogta kissé bátortalanul.Aztán Ukiyora nézett,nála más néven a fura kis négylábúra.Barna szemeiben egyszerre tükröződött a kiváncsiság,értetlenség és egy kicsi félelem is.*
|
*Nantan elkomorodott* - Itt majd lehet családod, mi itt mind egy nagy család vagyunk, ezek a gyerekek a nővéremé, én csak a nagybácsi vagyok, de nagyon szeretjük egymást igaz? *nézett a lányokra, mire Shikyo a lány elé ugrott, lehet hogy meg is ijesztette*
- Shikyo vagyok, leszünk barátok? *nevetgélt, Ukiyo még mindig Nan mögött volt és nem is mert előjönni, ő sokkal visszahúzódobb volt mint testvére*
|
*Sarasa csöndben nézett fel a fiúra aztán a kérdéseket végiggondolva kezdte el a mondókáját.*-A nevem Sarasa,elég messziről keveredtem ide és egyedül jöttem...mivel a szüleimnek nem kellettem és a nagyim meg korházba került...*Válaszolt szégyenlősen a kérdésekre de még így is úgy érzte hogy többet mondott a kelleténél mint kellett volna.*
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
