|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:38 - |
Ilyet talán még senki nem látott. Ez a tenger háborog és hullámzik ugyan, mégis olyan hatást kelt, akár egy vízágy. Menni lehet a felszínén, de vigyázni kell az égből előtörő madárrajokkal, mert előszeretettel riogatják az ide tévedőket.
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-Nem elhagyott, meghalt. A kettő nem ugyanaz, Rain. -mondja komoly hangon a lánynak. -Azt sosem ígérheti meg a macska, hogy akit szeret, attól a halál nem választhatja el, hisz a halál mindig közbeszól. A nagyid öreg volt, a halál pedig az élet vége, természetes folyamat, akárcsak, ahogy felnő a kölyök. Nem okolhatod miatta sem őt, sem magad, sem mást. Ez akkor is bekövetkezett volna, ha nem akarja senki és akkor is, ha mindenki akarja. Nem mi döntjük el, meddig élünk. -megfogja Halonát, s jól megöleli. -Nem hagylak el, ezt megígérem, nem hagylak el, mert szeretlek. De hogy nem halok meg soha, azt nem ígérhetem, mert ha mégis megtörténne, hazuggá válnék. Meg fogok halni, egyszer, még soká van, majd ha szakállam lesz, nem bírom megemelni a kardom és bottal járok majd. De addig melletted leszek mindig és szeretni foglak, Halona. -mondja őszintén és komolyan, a lány szemébe nézve.
|
- A nagyi is szeretett, mégis elhagyott! Nem, nem akarom, hogy más is szeressen! - fordul meg és elsétál, de azért még int és kiprésel magából egy szót - Viszlát!
- Szegény... - kapaszkodik meg Renji nyakában - Renji te sose hagyj el, sose! - integet a lány után - Gyere majd vissza!
 
|
-Bocsánat. Ezt nem tudtam. -szégyelli el magát. -De tudod... az nem rossz, ha engeded másnak is, hogy megöleljen. A szeretet fontos. Létfontosságú. -teszi hozzá a szót. -A virág sem él víz nélkül, a macska sem szeretet nélkül. Ha nincs meg ez a fontos dolog, idővel meghal. Nem bírja, szeretet nélkül nincs élet. Később ezt te is meg fogod érteni. -megsimogatja Halona fejét, majd Tamira néz. -Mi a baj? -kérdi tőle. -Még kicsi vagy és nem érted... tudom, de azért mondom. -fordul még szeretettel szemében Rainhez. -Mivel a nagyid nincs itt, hagyd majd másnak, hogy szeressen.
|
- Halona boldogan öleli át Renjit, míg Rain ilyedten tépi ki magát az ölelő mancsból és hátrál - NEM! Engem csak a nagyi ölelhetett magához! - fakad sírva, Halona csak nézi, majd tanácstalanul fordul Renjihez
|
Tami abbahagyja a mosolygást és a földre mered~Akkor itt csak én vagyok az egyetlen akit nem kidobtak!~Mondta magában mert ő így nem illik a kis csoporthoz.
|
Ren nevetni kezd, ahogy Halona a másik lány mancsikáját az ő fülére teszi, majd Rain utolsó kérdésére kicsit megdermed. -Öhh... -először csak ennyit tud mondani, aztán az ölébe húzza őt és Halonát. -Nem, engem egy kastély kapujában hagytak, így a város királynéja és királya voltak a pótszüleim. -válaszol a lánynak. -Mindhármunkat valahogy elhagyták a szülők, de én tudom, hogy értékesek vagyunk. -végre sikerül valami jót is kihoznia a mondandójából. Mosolyog, mint a vadalma a fán.
|
- Halona hírtelen a lányhoz megy és megfogja kezeit, Rain most hagyja, hogy Halona vezesse, végül Renji fülein köt ki kis mancsa - Renji füle puha, jó simogatni! - szólal meg Haona, de Rain hamarosan elkapja mancsait
- Nincs baj... - mondja még enjinek a bocsánatkérésre - Téged is kidobtak, mint egy zsák szemetet? - kérdi hideg hangon
|
-Nekem tetszik mind a kettő ötle!-Ránt mosolyogva vállat Tami.
|
-Akkor döntsenek a leányzók. -mosolyogva néz Halonára, majd Rainre. Szívesen magához ölelné a másik lányt is, de tudomásul veszi, hogy az még fél kissé és bizalmatlan vele szemben is.
|
Tami elmosolyodik és végül kuncog isegy keveset.Végül bólint.-Nekem mindegy mit csinálunk!-mondta kedvesen.
|
-Ne haragudj, nem akartam ilyesmibe tappancsolni. -lesomja füleit és röngtön gondolkodni kezd, mivel tehetné jóvá, hogy a szüleiről kérdezett. -Nekem sincsenek szüleim. -böki végül kis. Halonára pillant segélykérőn, hátha ő tud valamit csinálni, majd Felixet és Tamit is bevonja egy-egy rájuk nézéssel, hogy valahogy jobb kedvre próbálják deríteni a szomorkás leányzót. -Kíváncsiak vagytok a kardomra? -teszi fel az elsőnek eszébe jutó kérdést. -Vagy meséljek történetet? -ennél a kérdésnél kicsit bizonytalan, nem tud igazán jól mesélni, vagy izgalmas történeteket kitalálni, de ha megkérik rá, szívesen elvállalja.
|
Végül Tami felugrik egy fa ágra egy kis ideig kézen áll rajta majd leugrik róla és egy halat megfogfa kijön a vízből.Elmajszolva lassan visszasétál Renékhez mer azért a tarsaság nem jön rosszul neki köszön az új picinek majd leül Renji mellé.
|
 Felix felrepül és körül néz.-Szép ez a hely fentről. |
Tami tovább indul majd ismét felsóhajt és végül kicsit messzebb Renéktől egy fa tövében.
|
- Igen! Igen! - lelkendezik
- Minden... gyönyörű szép dolog vannak odalent - mondja egy halvány mosollyal - Mindegyik vízben kapok levegőt... - áll fel, mikor Renji a szüleiről kérdez - Nekem incsenek szüleim! Nekem csak a nagyi volt és már meghalt! - mondja kicsit feldúltan, majd kicsit arrébb sétál a többiektől
|
| Felix köszön az idegennek.-Szia Felix vagyok. |
-Ha nem, hát nem. -mosolyog. -De ha gondolod, csinálunk neked helyet, ugye Halona? -kuncog a lányra, majd átkarolja őt. -Érdekes lehet a tenger. Mi van odalent? Halak, kagylók, növények? -pillant a tenger felszínére, amint ül. -S csak itt kapsz levegőt, vagy más tengerekbe is lemerülhetsz? -halmozza kérdéseivel az új lányt. -Azt ne kérdezzem, a szüleid hol vannak, ugye? -próbál puhatolózni.
|
- Halona ül! - helyezkedik el, amjd Rainra néz - Rain te nem ülsz ide
- Nem! - csóválja meg fejét és inkább leül Renjiékkel szembe - Igen, kapok levegőt a víz alatt! - mondja már kicsit bátrabban
|
-Nem kell félned, nem bántunk. -mosolyog Ren. Tetszett neki, ahogy Halona simán odaszaladt Rainhoz és csak azért is megfogta a kezét. -Tényleg a vízből jöttél elő? -kérdezi a kislányt. -Ültök az ölembe? -helyezkedik kényelmesen.
|
- Halona bólint, hogy vette az adást és nézi a másik lányt, végül úgy dönt, hogy köszön is neki! - Szia!
- Sziasztok... - mondja halkan, de nem nyúl a kéz után, inkább hátra teszi mindkét mancsát és megáll, mint aki nem is hallotta volna mit mond Renji
- Halona! - szalad oda hozzá és felé nyújtja kezét, de erre Rain jobban megijed és csóválni kezdi fejét - Hé, Halona vagyok! - nyúl a lány kezéért és megfogja- Ő Renji! - mutatna felé, de visszahúzza - Nem illik! - jegyzi az újonnan tanultakat
- Rain... vagyok... - mondja és hagyja, hogy Halona Renjihez vezesse
|
[499-480] [479-460] [459-440] [439-420] [419-400] [399-380] [379-360] [359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Felix felrepül és körül néz.-Szép ez a hely fentről.