|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
18-as karika! Két fiú szeretkezését mutatjuk be. Ha elolvasod, nem vállalunk érte felelősséget!
Atsui nagyon figyel, egyetlen szót sem akar elmúlasztani. Feszülten hallgatja a fiút, majd mikor az elér a mondata végéig, ráébred, mit kell tennie. Amik vele történtek, nem szép dolgok, de ott is valamelyest vigyáztak a testi épségére, s ott is valami hasonló dolgot tett mindig mindenki. Bátortalanul átkarolja a srác derekát és felnéz rá. Arca kipirult, szemei csillognak. - Értem. - mondja apró mosollyal ajkain, azzal lassan hátradönti Nant, míg annak háta a földre nem ér. Kibújik alóla, majd elhalas a földön és mély levegőt vesz. A fiú lábai közt nézi Nantan arcát, bátortalanul végignyal forróságán, majd lesomja félig füleit. - Ilyesmire gondoltál? - kérdezi alig hallhatóan. Izgatott egy kicsit. Egy mocskos emlékkép tolong fejébe, mikor egy szőrös seggű kutyalénnyel kellett hasonlót tennie, de megrázza fejét és kényszeríti magát, hogy elfelejtse, ami történt akkor. Most itt van ő, akit szeret, s aki szereti őt. Itt nem kényszer, muszáj, s életbe vágó dolog, hanem szerelemből tett jótevés, amit csinálnak, s ez a gondolat megnyugtatja. Elűzi a rossz képeket és érzésket, amitől egy kicsit elmosolyodik. - Így jó lesz? |
- Tudod... *kezd bele lassan, kicsit akadozva* - szeretném ha... belém bújnál... deeee.... mindennek megvannak a maga eszközei *nyel hatalmasat, egy pillanatra kifogy minden ötletből* - Szóval ott lennt.... ott nekem... fájna ha most így belém jönnél.... viszont nem fáj, ha... egy kicsit síkos vagyok odalennt érted? *annyira hülyén érzi magát amennyira csak lehet, s gyorsvágtában lehunyja szemeit is* - Érted Atsui? *nyitja fel a pillákat* - Persze nem kell semmit sem tenned ha nem akarsz csak... izé... *nem folytatja inkább megvárja a kandúr válaszát* |
18-as karika! Két fiú szeretkezését mutatjuk be. Ha elolvasod, nem vállalunk érte felelősséget!
Liheg egy kicsit és kipirult, forrónak érzi a testét és a körülöttük lévő levegőt. Figyeli, ahogy Nan lassan felkúszik rajta, ő finoman játszik ujjbegyeivel a hátán, az oldalán, ám így már eléri a combjait is. Amikor végigsimít a fiú az ő oldalán, beleremeg, s kicsit megvonaglik a kellemes érzéstől. Zavartan elmosolyodik, mintha ez a mozdulat csak rá lenne jellemző, s mulatságos lenne. Szeretné megérteni a srácot, s mikor az fölé tornássza magát, rájön, mire készül. Elkerekedik a szája, s ügyetlenül mindkét tenyerét Nan csípőjére helyezi. - M-mit segítsek? - kérdezi halkan. Kicsit felül, s kezeivel támasztja a macskalényt, de fogalma sincs, mit tegyen. - Mit kell tennem? - próbál bátorságot meríteni magából, ehelyett felgyújtja zavarában a farkát. Nem fáj neki, a tűz nem bántja őt, csupán meglepődik, mikor lángoló farkát megpillantja maga mellett kacskaringózni. Lesomja füleit és magához öleli Nant. |
- Re... rendben *nyel hatalmasat, szemeit becsukja, s lassan a kandúr fejével kerül egyvonalba az ő feje is, csak nézi őt, úgy érzi most talán megteheti amit eddig nem mert, végigsimít a kandúr oldalán, kezei lassan érintik, tapogatják a puha bőrt, lassan felnyomja magát s a kandúrra helyezkedik, elpirul ahogy azon gondolkodik miképp is tegye meg a következő lépést, vagy hogy hogyan kérjen segítséget a kandúrtól* - Atsui... rajtad... rajtad a sor... segíts nekem... |
18-as karika! Két fiú szeretkezését mutatjuk be. Ha elolvasod, nem vállalunk érte felelősséget!
Őszinte öröm tölti el, hogy a fiú nem undorodik tőle. Szégyenlős mosolyra húzza száját, s boldogan dorombol az ölelésbe. Ez az elfogadás és szeretet, ami Nantanból jön, felszabadítja Atsuit. Átadja lassanként magát az élevezetnek, s próbálja elfelejteni a sebeit. Szeretné viszonozni is a jó dolgokat, igyekszik megérinteni, cirógatni, nyalogatni és csókolni a srácot. Nem túl sokáig éri őt el, viszont mikor Nan bekapja a forróságát, mély levegőért kap, s újra lehunyja szemeit az élvezettől. - Nantan! Nantan! - szuszogja. - Nem sokáig... bírom. - motyogja pirosló arccal. Újabb cseppecskék folynak végig bőrén. Ahogy nézi a macskafiút, irtózatos szexinek látja. |
*Nantan megöleli Atsuit* - Butus macska... nem számít, te az én Atsuim vagy, az akit szeretek... nem érdekes mennyi seb, heg vagy zúzódás borít, te az vagy... és nagyon is gyönyörű... lehet hogy te ezt nem látod, lehet, hogy nem érzed magad tökéletesnek... pedig nem álssz messze az álomkandúrtól, legalábbis az enyémmel teljesen megegyezel! *mosolyog, majd ismét lejebb kúszik, s tovább kényezteti a kandúrt, néha húzza, néha megérinti, s néha nyalogatja is, nemtörődik a sebekkel, nem is érdekli őt igazán, csak azt tudja, hogy valami nagyon jót szeretne adni Atsuinak, mégha csak útravaló gyanánt is, fejébe ötik a reggel, hogy Atsuinak vissza kell mennie, s ő nem érezheti őt többé, soha többé talán.... * de folytatja amit elkezdett, érzi hogy a macska már nem bírja, mégis amennyire csak tudja vissza tartja a kitörő vulkánt, tovább nyalogatja, kényezteti, szájába veszi, s közben azon gondolkodik, hogyan is térjen a kandúrral a lényegre* |
Atsuit zavarja a rengeteg seb, heg, karmolásnyom, égési sérülés, verési zúzódás, ami a testét borítja. A "mások" által kiszívott bőr vörössége, illetve a lila-sárga-zöld maradványaik. Szégyenkezve eltakarja a testét. - Megcsúnyítottak. - suttogja keserűen. Szemeibe könny szökik, kicsit fél, hogy Nan komolyan gondolja-e, hogy vele, ezzel a megrongált és használt testtel, sebzett, ám szerető lélekkel akar együtt lenni, eggyé válni. Látja a fiú örömét, hogy még így is elfogadja őt, s ez nagyon jól esik neki. Ám ha tükörbe kellene néznie, inkább megolvasztaná azt, vagy darabokra törné, mintsem nézze az emlékeket. Nagyot nyel, megremeg, de lassan visszacsöppen a kellemes légkörbe. Bízik benne, hogy a srácnak így is kell. - Koszos, mocskos vagyok... - mondja. - Megaláztak, megkínoztak, megszégyenítettek. - kezdi egyre emociómentesebben kezelni a történteket. Újra nagyot nyel. - Így is... kellek? - kérdezi reménykedve. Ahogy megérinti őt Nantan, levegőért kap, s összerezzen, de halványan elmosolyodik. Amint Nan nyelve a forróságához ér, mély sóhaj tör fel belőle, megcirógatja a fejét, s közben hátracsuklik a feje. Hihetetlen jó érzés tölti el. Ilyet soha nem tettek vele, úgy érzi. Azt kívánja, bárcsak hosszú órákra folytatódna ez a gyönyör, ám valamiért mégis félbeszakad. Felnéz rá, látszik rajta, hogy beleszédült az élménybe. Majd bátortalanul elkezdni lehámozni a fiú nadrágját alsóval együtt. Közben pirul, somolyog, csak a szemébe mer nézni. - Csodálatos vagy. - leheli szerelmes hangon és tekintettel. Nem tudja, hogy tényleg szerelmes-e, nem is gondolkodik rajta. Csak abban biztos, hogy ez jó, nagyon jó, elronthatatlan, megismételhetetlen és borzasztóan bensőséges. Mintha tényleg évek óta együtt lennének, mintha sosem lett volna két év szünet, egymás nélküliség, Osoreru, "mások", rossz és fájdalom. Most nagyon boldog, ő is szárnyal. |
*Nantan megteszi, s Atsui előtte fekszik teljesen meztelenül, teljesen védtelenül, és bízik benne... hisz neki... boldog ettől a tudattól, s belül is mosolyog, szárnyal, láthatatlan szárnyaival száguld, szíve egyre hevesebben ver, megérinti a kandúrt odalennt, cirógatja, kényezteti, majjd nyelvével is hozzá ér, de nagyon figyeli mi történik eközben Atsuival, milyen lelki állapoton megy keresztül, játszik egy kicsit, hergeli, tüzeli, és nem utolsó sorban, talán oldja benne a feszültséget, majd abba hagyja kicsit, feljebb kúszik* - Atsui... *néz a nadrágjára* - Megtennéd hogy megszabadítasz tőle? *kéri bociszemekkel, s a kandúr kezét a nadrágjához húzza* |
Nézi, ahogy Nan vetkőzik. Megnyalja száját. Tényleg könnyít a lelkén, hogy nem csak ő kezd egyre meztelenebb lenni. Elmosolyodik, s felkönyököl, hogy közelebbről csodálhassa meg az íves testet. Szereti ezt a látványt, már tudja. - Nem baj, ha nem tudod. - cirógatja meg a srác hasát. - Nem számít. - mosolyodik el kedvesen. Puszit nyom a feszes hasfalra, majd felül és odabújik Nanhoz. Örül a dörgölőzésnek, ő is dorombol, hogy a hangjuk egy tökéletes, nyugtató és bizalmas duóban egyesülhessen. Boldog, ismét érzi ezt a jó érzést. Engedi a kandúrkának, hogy lekússzon rajta, s tegye, amire vágyik. Megemeli ismét csípőjét, farka zavarában jár a levegőben, de bólint. - Bízom... benned. - motyogja, s arca hiába vöröslig, szemei hiába csillognak, mosolyog újra. - Vigyázol rám... - mondja az érvet olyan biztosan, mintha tudná, pedig valójában csak nagyon bizton reméli. Tudni nem tudhatja, mert nem emlékszik a múltra, amire alapozhatna, arra meg nem akar, hisz azok mind idegenek, vadak, kegyetlenek, akik csak vágyuk és kéjük akarták rajta kiélni. Nem érdekelte őket, hogy ő nem egy tárgy, vannak érzései, sérül a lelke, ha bántják. De Nantan más, ő szereti és azért szeretné a testét is megkapni, hogy újra egyek legyenek. Bár ez számára még nem egészen világos, mégis belemegy a játékba. |
- Talán... *ül fel egy kicsit, de nem helyezkedik teljesen a kandúrra, s leveszi a felsőjét* - ... nem lennél annyira zavarba, ha rajtam sem lenne annyi ruha... *fejtiki gondolatát, majd a kérdésre is felel* - nem tudom merre van... ne haragudj, nem tudom... *komorodik el picit, de tényleg nem tudja a választ* - Megy az Atsui, csak ne félj kiengedni, csak ne fogd vissza magad... bízz bennem... *dörgölőzik hozzá, bőr a bőr, test a testet érinti, s csak szuszog és dorombol a kandúrnak, majd lejebb kúszik, és megpróbálkozik levenni a kandúr alsóját, de figyeli annak minden rezdülését, mintha csak egy újszülött lenne és vigyázni kéne rá, mint a hímestojásra* |
| - Semei... másodjára hallom a nevét. Hol van ő? - kérdezi, bár számára sem olyan fontos most a válasz, csupán érdekli, hogy ha majd útra kel és túléli az Osoreruval való találkozást, esetleg megkeresse a kandúrt. Aztán visszacsöppen az előbbi érzéskötegbe, s hallja mellette Nantan hangját. - Nem... thudddomm... elengedniii. - nyökögi szorongva. Szuszog, öklei felizzanak, majd lángra kapnak. Mély levegőket vesz, de ki nem enged semmit, míg bírja. Aztán összerándul és nyikkanásnyi hanggal kipréselődik egy része ennak a legevőgkötegnek. Azzal, hogy senki nem hallja és senki nem látja őket, jócskán nyugtat rajta a fiú, eloltódnak a lángocskák a markaiban. Lihegve lenéz Nantanra. - Kicsit... nehéz... lazítanom. - motyogja reszketeg hangon. - De... szeretném a jót... - folytatja. Ahogy puszikat kap, felenged. Egyik mancsával megfogja a fiú fejét, s egy csókra marasztalja őt. Beleszuszog a csókba, ahogy Nan folytatja az ő kényeztetését. Úgy érzi, közeleg a vég, a robbanás, de még nem akarja. - Ezh... túl jó. - mosolyog. Kicsit még mindig feszült, de már jóval jobban fest, mint korábban. |
- Semei... ő volt neked az első, iagz nem olyan sokat meséltél róla... nem is érdekes... *keze kicsit gyorsabban mozog a ruhadarabon, gondolkodik, hogy levegye e, de még nem látja elérkezettnek az időt* - Ne folytsd vissza... ne folytsd vissza ami ki akar jönni, ne szégyeld magad, velem vagy... egyek vagyunk... senki más nem hall minket... elnyelnek mindent a falak, csak mi halljuk... *próbálja bíztatni* - Rendben vagy Atsui, vagy hagyjam abba? *aggódó tekintettel fürkészi a kandúr szemeit, de valahogy úgy érzi most nem fél, most jó... lassan oda hajol az arcához, puszikkal borítja ahol csak éri, lágyan cirógatja, de kezével közben még mindig simogatja a kandúr forróságát, nem kapkod, lassan halad, de egyre jobban bátorodik* |
- Nekem nem te voltál az első? - kérdi megrökönyödve. Kikerekednek szemei. - Ki volt nekem? Az a... valaki, akiről meséltél? - próbálja visszaidézni Nan szavait Semeiről. - Tapasztaltabb? Háááát... - vág elgondolkodó fejet. Egy pillanatig mosolyog, aztán lefagy az érzelem az arcáról. - Attól függ... sokat éltem meg ez alatt a két év alatt... de a jóban biztos te többet tudsz nálam. - motyogja zavartan. Elpirul újra, mikor már épp nem volt pozsgás az arca. Nantan mosolyára szeppent mosolyra húzódnak ajkai. - Jött... - mondja csendesen, s örül, hogy az ösztönei súgják, mit tegyen. Lehunyja pilláit, mikor előkerül kisnadrágja. Bőre felforrósodik és égető vörösre vált. Haja is beleremeg, ahogy az egész teste összerezzen. A gyomra öklömnyire szűkül, a szíve majd kirobban a mellkasából. Mancsait ökölbe szorítja, farka mereven összekunkorodik. Izmai megfeszülnek, szinte alig kap levegőt. Csak szuszogni mer, a nyögést, ami forróságának érintésére akar kiszabadulni fogai közül, elnyeli, ahogy csak tudja, ám így is hallható marad. Felhajtja fejét, próbál észnél maradni. Az érintés annyira finom és mégis... annyira fura. Kiveri a víz, homlokán végigcsoroknak a cseppek, mellkasa és háta ugyancsak úszni kezd. - Nantan... - kapaszkodik a névbe, a fiúba, a szeretett és szerető lénybe. |
- Azt hiszem igen.. azt hiszem nagyon sokat jelent... nekem legalábbis nagyon sokat... neked... nem én voltam az első, te tapasztaltabb voltl nálam... de most úgy érzem fordult a kocka *dorombol, dörgölőzik, tüzeli a kandúrt, amikor az megemelkedik elmosolyodik* - Tudod te azt! *mosolyog, s átveszi a kandúrtól a nadrág szélét, s ő húzza le róla, keze lassan ér az apró szövethez ami elválastja az ő kezét és Atsu forróságát, nagyot nyel, s nagyon figyel Atsuira, végig simít a combjai között és rátér a lényegre is, de még csak simogatja, próbálja Atsuit szoktatni a gondolathoz, hogy igen ott lennt fog történni valami* |
- Kényeztetni? - kérdez vissza bíbor színű arccal. Beletúr Nan hajába, mikor az a fülébe suttog. A harapástól megrándul, egyszerűen túlságosan feltüzelte már a fiú őt ahhoz, hogy meg bírja állni ezeket az ösztönös mozdulatokat. Nagyot nyel, de kiszáradt a torka, így ropog a nyelés. Kínosan elvigyorodik, de cirógatja a srác füle tövét. - Aaaazt hiszem... - kezdi, miközben Nantan nekidörgölőzik - nem félek. - magához öleli a kandúrt és puszit nyom a hajába. - Izgulok. - mondja, aztán újra szabadon engedi a kis testet, hogy tegyen vele, amit akar. - Én voltam neked az első? - kérdez vissza. - És az jó? Sokat jelent ez? Úgy értem... látom, hogy neked igen. De másoknak is? - érdeklődik, miközben cirógatja Nan nyakát, vállát és karját. - Csodás érzés volt? - mosolyodik el meglepődve. - Akkor várom! - lelkesül bele a szeretkezésbe. Eddig nem tudta, hogyan gondoljon rá, de az, hogy ő képes volt ekkora emléket és boldogságot okozni valaha ennek a kandúrkának, bizonyossággal tölti el. Kicsit mégis izgulni kezd, ahogy Nan kicsatolja övét. Látja, hogy figyel rá, hogy óvja őt még önmagától is, s ez rettentő jól esik neki. Nem akar a másnapra gondolni, inkább kiveri a fejéből, hogy vissza kell mennie az Árnyvilágba, találkoznia kell Osoreruval és meg kell próbálnia kiszabadítani Yowaikot a fogságából. Megrázza fejét és újra csak Nantanra figyel. - Hogy segítsek? - kérdi ügyetlenül megemelve csípőjét. Megfogja nadrágja szélét, s felkészül rá, hogy letolja, de vár, hogy Nan mit felel neki. |
*Nantan nagyon elvörösödik, majd a kanúr füléhez kúszik és úgy suttogja* - Nos... csak szeretnélek egy kicsit kényeztetni... *nyal bele fülébe, s bele is harap* - Nem kell félned... ha bármi rosszul esne neked, azonnal leállok... *dörgölőzködik a kandúrhoz, s cirógatja mellkasát* - Mintha magamat látnám.... te voltál nekem az első, féltem... de te mindent elűztél, a kételyeket, a félelmet, a kósza gondolatokat... csak téged éreztelek, egyedül téged és magunkat egybeforrva... csodás érzés volt... szeretném ha te is éreznéd azt a nyugalmat ami akkor belém is költözött... *kúszik lejjebb, s lassan csatolja ki Atsui övét, közben végig figyeli Atsui rezdüléseit is, lassan mozognak ujjai, nem akar semmit sem elkapkodni* - Atsui... segíts nekem... *húz végig oldalán, majd egyik kezével a kandúr köldökénél kezd körözni* |
Atsui ahogy lassan lefekszik a földre, nő a pulzusa és az izgalma. Ha nem dorombolna neki a fiú, valószínűleg enyhén félne is, bár nem Nantantól, hanem azoktól az emlékektől, amik mély nyomot hagytak benne. Ám ez a finom rezegtető hang, ami a srác torkából tör elő, elűzi a rosszat, csak jót enged kettejük közelébe. Kezdi elfelejteni, hogy kint van Natane és játszik valahol, s azt, hogy Yahto akár féltékenyen kuporoghat valahol. Már nem törődik egyetalán a külső világgal, csa a szoba van neki és Nan. Ahogy elkezdi a kandúrka a játékot, ő lehunyja a szemét és beletúr egyik mancsával a hajába. Jólesőn hümmög, sóhajtozni, esetleg nyögni nem mer. Mikor a srác megszólal, kinyitja szemeit, felemeli fejét és ránéz. Boldogság tölti el, ahogy aggódik érte Nantan. Elmosolyodik újra. - Szólni fogok. - mondja rekedt hangon. Megköszörüli a torkát, hogy visszaálljon a hangja a rendes kerékvágásba. A füleivel való játszadozáskor cirógatja Nan hátát, bátortalanul, de vágytól hajtva megsimogatja fenekét, majd gyorsan visszatér a tarkójához és ott köröz kicsit. A harapásoktól libabőrös lesz, meg-megrezzen, de pirospozsgásan mosolyog. Néha lehunyja pilláit, ám Nan hangjára felfigyel. Csak nézi a srácot, tetszik neki ez a kisfús arc. Bizonytalanul bólint. - Mit teszel velem? - kérdi zavarral küzdve, mégis kíváncsian. Látja a táncot, az ő farkincája is ugyanígy gurgulázik a földön, néha össze is csavarodik, majd kienged és folytatja tovább a spirálozást, tekergést.
|
|
*Nantan lassan felül, elmosolyodik a kandúron, majd óvatosan maga alá hajtja, most ő dorombol neki, fejét végig húzza Atsui hasán, érinti, puszikat ad rá, kényezteti, szeretné ha a kandúr sohasem felejtené el ezt az érzést, ha megértené, hogy miért is jó ez, hogy nem csak fájdalom és kín a teste, hanem az öröm forrása is.* - Szólj... azonnal szólj vagy jelezz ha kényelmetlennek érzed a dolgot rendben? *kérdi, s belenyal a fiú nyakába, sokáig játszadozik ott és fülein is, bele bele harap óvatosan, majd lejebb ereszkedik, de egy kicsit megtorpan* - Atsui... szabad? *pirul el, s néz a kandúrra kisfiús tekintettel, majd az övéhez nyúl jelzésképp, hogy szeretné megszabadítani Atsuit a nadrágjától, farka közben táncot jár az izgatottságtól* |
Csak hallgatja a kis kandúrt, ahogy az ő szavait zengi vissza. Örül neki, hogy ennyire mélyről emlékszik rá, hogy van egy lény a földön, aki ennyire szereti. Nyugtatják a fiú szavai, már nem reszket annyira a lelke, mint kezdetben. Mosolyog és bólint, hogy megértette, mire gondol Nantan. - Amire emlékszem... az nem jó dolog. - mondja, de már egyre kevésbé érzi át a történteket. - Rángattak, megbénítottak, ráztak... rossz volt. - folytatja csendesen. - De itt jó nekem. Jó veled. - néz boldogan Nan szemeibe. - Vigyázol rám, kedves vagy és... szeretsz. - mosolyodik el szerényen. - Ritmusra? - kérdezi értetlen, s finoman oldalra dönti a fejét. A kérdésre viszont megszeppen. Leszáll Nantanról és várja, hogy elhelyezze őt. Nem fél, már nem tart attól, hogy a srác esetleg bántja, fájdalmat okoz neki, megalázza, vagy bármi rosszat tesz vele. Közel kerültek egymáshoz, a csókja senkiéhez sem hasonlít, az ölelése maga a tenger és a boldogság, az érintése babonázó és kellemes. Nincs mitől tartania hát. Engedelmesen néz le a kandúrkára. - Rendben. - motyogja zavart mosollyal arcán. - Várom... hogy csinálj velem valamit. - elvöröslik és lenéz a földre, olyannyira zavarba jön. - Szeretném... ha... jó lenne. |
- Nem kell gondolkodnod.. nekem te mondtad... hogy ez magától jön, azt mondtad nem kell félnem, nem kell azt tennem amit nem szeretnék, csak adjam magam... legalábbis valahogy így... annyira régen volt már, nem emlékszem tisztán a szavaidra, de tudom hogy minden félelmem elszállt amikor öleltél és csókoltál, szorosan magadhoz húztál... Valószínüleg valami hasonlóra gondolsz... mármint amire emlékszel... de ha az durva volt és fájdalmas, akkor ettől ne félj... ez gyengéd, lágy... egy ritmusra kell járnunk és akkor nem lesz semmi baj érted? *simogatja arcát, s végig húz oldalán* - Cseréljünk helyet.... *néz egyenesen a kandúr szemeibe* - Ha úgy érzed majd, hogy kellemetlen neked, igérem befejezem, rendben? |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
