|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.09. 16:35 - |
Ezen a helyen végzi Slayer, a titkos kísérleteket, brutális módszerei vannak, túlélhetőek egyáltalán?
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Hát ki másé lehetnék még?Csakis a tied...*Bújt a kandúrhoz aztán halk dorombolásba kezdett neki.*~Soha senki másé nem leszek!~*Mondta magában határozottan a nőstény.*
. |
- Ez igaz.. hmmm... nagyon okos kis nőstényem van nekem *csavarta át farkával a lány derekát* - Mert igen az enyém! *vigyorgott*
|
*Akuma mosolyogva nézte a kislányt gondolkodva hol kezdje vele,mit tegyen vele.A legegyszerűnn dolgoknál kéne kezdeni de nem fogja leegyszerűsíteni csak azért mert kicsi de mégis valajhogy meg kell majd értetni vele.*-Majd valahogy megkeressük a lányt!*SZólalt meg végül,egy puszit adott párja arcára aztán elvigyorodott.*-És még ki tudja hogy mit meg nem tehetünk ha már a karmaink között lessz....*Vigyorgott tovább.*
|
- Igen, ezért még triplán kap, de most hagyjuk egy kicsit, had érezze magát megint jónak... és ha majd kellőképpen kiszórakoztuk magunk rajta, akkor vissza hívjuk, hisz csak egy sípszóba kerül... s azt hiszi, hogy tőle függ, pedig rajtam áll minden... *kacagott fel* - Na nem baj, imádom nézni a szenvedéseit, azt a lányt Myrt meg úgysem fogja megtalálni, pedig ő jelentené a kulcsot de ezt ő nem tudja...
|
-Rendben!*Mosolygott ördögien a lány.Egyenesen élvezte ezt a helyzetet,használhatta karmait is,lett egy lányuk,lett egy fegyverük és még majd Yamanekot ismét viszont láthatja karmai közelében.Úgy érezte ennél jobb nem is lehetne.*-Azt a nyámnyila kandúrt is úgy látszik majd megintmeg kell leckéztetni!*Említette meg a kandúrt Akuma.*
|
*Shikyo félt, halál félelme volt és úgy érezte, hogy a szívéből kezdenek kialudni az érzelmek, a nevetésre képesség, a boldogság, a jókedv, s minden ami eddig jó volt, kezdett felszívódni mintha sosem lett volna*
- Lett egy lányunk *nevetett gonoszan* - Bánjunk vele "rendesen"! *hangsúlyozta ki az utolsó szót
|
*Sarasa meglepetten tapasztalt a hogy Yamaneko mit csinál.De miért csinálta ezt,mi oka volt rá?Tette fel magában ezeket a kérdéseket a kislány,de most nem érdekelte csak jusson innen ki.Minnél messzebb,törött keze még mindig fájt és nem akart múlni.*
*Akuma elmosolyodott.*-Még sokmindenre jó lehet!Az lessz belőle amire mi kiképezzük,ha gyilkost nevelünk hát az lessz belőle!*Mondta.Ő is megcsókolta a fiút és egyáltalán nem zavarta hogy Shikyo ott van.*~És még talán jobbat is lehet nevelni belőle mint egy gyilkos!~*Szőtte tovább a terveit a fejében.*
|
*Yama felnézett, bár homályosan látott, amikor a lánnyal voltak elfoglalva, hátrébb kúszott és egy inekcióstűt csúsztatott zsebébe, felordított, majd rohanni kezdett annyira amennyire csak lába bírta s a kislányt kitépte a lekötözött ágyból, majd kifelé futott vele, nem tudta merre de azt nem engedhette, hogy a lányt meg is öljék, ahhoz ő már tényleg gyenge volt, és bár talán most Sarasa egészen mást gondol róla, tényleg jó volt, Hakuron nem állította meg* - Egy kis játék sosem árt... Yama te az enyém vagy, vissza fogsz térni hozzám! *nevetett, amjd párjához fordult* - Evvel mi legyen? Benne lappang a gonosz, jó lesz még valamire...
- Anyu... *sírta a kis macskalény, mire egy hatalmas erejű pofont kapott* - Itt nincs sírás megértetted? Se anyuci, se apuci, itt csak mi vagyunk és megkezdjük a kiképzésed... de mivel lány vagy, a csajomra bízlak *húzta közelebb magához a lányt és megcsókolta*
|
*Akuma hátrament amikor intettek neki,a vért leszedte a karmairól aztán visszahúzta őket és várt.Minden arcizom rándulás nélkül nézte hogy mit művel párja Yamanekoval.Mikor kérdezték hogy mi legyen a kislánnyal odasétált és a kislány arcán végighúzta egyik karmát ezzel is egy kis sebet nyitva a puha bőrfelületen.*-Szerintem még jól ellehetne kínozgatni mikor pedig már halálért sír akkor fel lehet szabdalni!*Adta ötletnek.*
*Sarasa kis sebe semmi volt a nemrég átéltek által,csöndben tűrte a kis karcolását.Legszivesebben most sikítana hogy hagyják békén,engedjék el de egy hang sem jött ki a torkán,csöndben,remegve feküdt a két gonosz macskalény előtt.*
|
*Yama nem sírt és nem is kiáltott fel, de teste meg meg rángot, teste csupa vér volt, a ruhája is szétszabdalva volt rajta, Hakuron felállt, jelezve hogy elég lesz, majd hátrább intette a nőstényt, és most ő maga ment Yamahoz, egy kötél jellegűt tekert a két kezére, majd hátra húzta őket és a szék mögé állt, akkorát rúgott a kandúr hátába, hogy az keserves nyávogással ért földet, majdmégjobban hátra húzta a kandúr kezeit, szinte kitörte, kiforgatta őket helyükről, lassan előre engedte, a kandúr úgy festett mint aki meghalt, pedig még "szerencséjére" szuszogott*
- Hmm... remélem az élettől is elment a kedved! *taposott át rajta mintha semmi sem hevert volna a földön, majd Shikyohoz ment, aki már csak lebegett a fekete anyagban, nem moccant * - Kész is vagyunk! *engedte le a folyadékot, majd kiszedte a macskalányt, szétnyitotta száját és egy gyógyszerfélét csöpögtetett bele, Shikyo felébredt tőle, de nem tudott megmoccanni, az orvossággal együtt ugyanis bénitót is kapott, a kandúr most Sarasahoz ment, majd hölgyére nézett* - Evvel meg mi legyen... szabdaljuk fel? *gondolkodott hangosan, maj a nőstényre nézett * - Mit gondolsz?
|
*Fájdalmas,mély,de nem halálos sebeket ejtett a kandúr testén minden lélekfájdalom nélkül.Amikor úgyérezte kellően megkínozta a fiút felegyenesedett és véres karmait nézegetve fordult párjához hogy elég vagy folytassa.Nem volt ideges hogy Yamaneko rátámad mert ha megteszi akkor Hakuron haragjával kéne szembenéznie,nem arról van szó hogy nem tudná megvédeni magát ellene de mégis jobban szereti ha párja védi meg.*
*Sarasa nagyot nyelt amikor a félelmetes kandúr ránézett nem is mert belegondolni hogy mi történhetne vele ha ő kezdené el kínozgatni meg vagdosni.*
|
*Yama hatalmasat nyelt, bár úgy érezte felvehetné a harcot a nőstény ellen, Hakuronnal szemben nem lett volna esélye, így inkább össze szorította állkapcsát, hogy ha sor kerül rá ne ordítson, csak tűrjön, Hakuron jelet adott Akumanak, hogy ínyére van a múdszer méghozzá avval, hogy bólintott egyet a fejével, tekintete Sarasara is rátévedt, ördögi vigyora tükrözte, hogy még nincs vége a szenvedéseknek, a folyadékban Shikyo szinte fuldokolni kezdett, de Hakuron nem is törődött vele*
|
*Akuma csöndesen figyelt és várt.Ahogy megkapta a választ Sarasa-ra nézett aztán párjára nézett amikor az rászólt,ördögi vigyor húzódott arcára amikor mondta hogy szendevjen az alany és élvezetes legyen.Ő már ki is találta.Jobb kezén az ígyis elég nagy körmök jócskán megnőttek és élesedtek,bal körmein is ez a változás ment végbe.Hátranézett párjára hiszen ő már ismerte ezt a történetet hogy ezek mekkora fájdalmat tudnak okozni.Várt hogy mit mond,megfelel-e a kínzás eszközének.Amikor engedélyt kap akkor egyből el is indul a fiú felé és minél fájdalmasabb pontokat igyekszik felsérteni a hatalmas karmokkal.*
*Sarasa először barátnőjrée néz aztán pedig Yama kínzását figyeli.Barna szemeibe ismét félelem csillan amikor látja hogy milyen veszélyes ez az újonnan jött két macska.Az ő módszereiket még nem ismeri de úgy érezte nem is akarja tudni őket,hisz a kandúr mancsának szortását már érezte...*
|
- Nem tudom pontosan, valami nem sikerült így elszabadult... *konyultak fülei, majd amikor a kandúr biztos volt benne hogy a lányt már teljesen ellepte a fekete lötty, Yamahoz ment, a kandúr szinte remegett, félt nagyon Hakurontól*
- Tudod azt hiszem, hogy ezért most példásan meg kell fizetned, de nem tőlem... *vigyorgott* - Mondd Drágám, mit szeretnél, mit csináljunk vele? Rád bízom... de szenvedjen ám! *ült le kényelmesen egy fotel szerű székbe* - És élvezzem a látványt! *parancsolta*
|
*Sarasa kicsi keze rendesen roppant így a törés nem egy kizárt dolog volt az ő esetében.Könnyek gyűltek a szemébe a fájdalomtól,aztán lehunyta őket és próbált ne ma fájdalomra gondolni de az olyan éles volt mintha egy másik világból jött volna.Amikor hallotta hogy Yama bajba került akkor halványan mosolyogva nézte hogy "fenytíik".*
*Akuma egy kis sajnálatot érzett a kislány felé de aztán párja és Yama fel nézett.A válaszra csak bólintott.*-Még bármikor a hasznunkra fordíthatjuk!*Mosolyodott el ördögien,kezeit csípőre tette aztán Yamanekora nézett.*-És a másik kísérleteddel meg mi történt?*Vonta kérdőre mintha lenne hatalma a kandúr felett pedig nem volt túl sok.*
|
*Hakuron Sarasa mellé lépdelt* - Nem látok rajta vérnyomokat, sem ujjhiányt... esetleg másnak a hiányát *villantotta ki fogait és megfogta az apró kezet* - Se egy roppanás... *szorította össze, hatalmas erejével, amivel akár egy kisebb követ is szét lehetne roppantani, így tudhatjuk mi is történt a kislány mancsával...* - gyenge vagy Yama és el is aludtál, ahogy a kedvesem mondja... mondd csak mit tegyek így veled ha? *ment a kandúr közelébe aki egyre csak igyekezett távolabb kerülni tőle, de amikor háta a falat érte már nem volt tovább menekülési út* - Most pedig tudod hogy m fog következni, engedetlen szolgám... *Yama szemei elsötétedtek, igen pontosan tudta, hogy mi lesz, Hakuron kishíján meg fogja őt ölni* - A helyedre! *parancsolt rá, Yama egy kicsit habozott majd egy szék félébe ült, ha most a lányok jobban megnéznék akkor olyan lehet, mint egy félős kiscica, akit csak a gazdája erőszakkal vesz rá a karmolásra* - Válaszolj a párocskámnak Yama, ő is kérdezett! *folytatta, mire Yama felelt*
- A Vörösben észleltem egy kis gonosz erőt, őt azért hoztam magammal, a másik lány pedig alapja a kísérletnek.*nyöszörögte, Hakuron most Shikyohoz ment* - Érzek valamit én is... ki kéne derítenünk... *nyomott meg egy gombot aminek hatására egy cső féle valami húzódott melléjük, a félig még alvó lányt pedig bele helyezte, majd a tartájba valami fekete folyadékot ersztett...
|
*Akuma is belépdelt a laborba kicsit elmaradva Hakuron mögött,a szokásos kimért,kecses lépteivel közlekedett ezen a helyen.Végigmérte a lányokat aztán sárga szemeit haja alatt Yamanekora emelte és odasétált szerelme mellé.*~Nem semmi!~*Állapította meg,mondjuk tudta hogy a fiút Hakuron tanította és azt isn agyon jól tudja hogy nem jó a haragját kivivní.Kezeit zsebre rakta.*-Nem kis bátorság kell ahoz hogy elaludj kisérlet közben!*SZólalt meg végül hangosan is.*
*Sarasa altatója is kezdett muladozni,mikor kinyitotta a szemeit kicsit homályosan látott de kitudta venni a három alakot.*~Remek...mégtöbb kínzómester!~*Vett egy halk ám mégis mély levegőt.*
-Kié ez a két kölyök?*Kérdezte meg Yamanekot Akuma kiváncsian.*
|
*Léptek zaja közleítette meg a most "csendes" labort, s ahogy Yamahoz ért, torkánál fogva kapta fel a kandúrt, hogy az levegőt sem kapott*
- Hát erre tanítottalak? *szorongatta* - Még mindig túl puhány vagy! Mondd csak meddig kell még bántsalak, mire megtanulod, hogy minden munkát végezz el rendesen? *A kandúr már szinte már az utolsókat rúgta mikor Hakuron elengedte* - Kész van már a kísélet? *förmedt rá*
- Uhrham... éhn... *kapkodott levegő után* - Phróbáltham deh az előhző kíséhrlet csődöt mondott... *nyelt* - Deh ez most tökhéletesh lesz uhram... *áltt négykézláb Hakuron előtt a macska, szinte könyörgött hogy ne ölje meg, ekőzben Shikyo felnyitotta szemeit, elmúlt az altató hatása*
|
*Sarasa nem volt túl ideges inkább dühös.Tudta mire számítson így kevésbé próbált odafigyelni a fájdalmas tűszúrásra.Próbált küzdeni az egyre növekvő fáradtsága ellen,nagynehezen elaludt végül de nem volt valami döcögés mentes álma.*
|
*Yama Sarasa felé közeledett, belé is bele nyomott egy tűt, nem mintha szükség lett volna rá, de nem akarta magyarázkodni a lánynak, aztán folytatta Shikyo vizsgálását, érzett rajta valamit, amit máskor nem szokott, egy különös gépezetre kötötte aztán várt, amíg mind a két lány felébred, addig pedig ő is ledőlt és pihent egy kicsit*
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
