|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Arra nem lessz gondunk szerintem!*Mosolygott ő is.Fiára nézett aki láthatóan boldog volt hogy apja itt van ismét.*-Fura,de miért engedi meg hogy itt maradjunk,eddig is itt voltunk!*Gondolkodott hangosan.*
-Lehet!*Válaszolta.*-Ha teljesen nem is de már jobban van!*Nézte meg a sebet.Lányára nézett,1 percig halgatott aztán megszólalt és bólintott.*-Igen...*Válaszolta.*
 
|
- Tényleg? *mosolyodott el* - Sajnálom hogy nem jöttem be akkor... de neked tudnod kell valamit *ült le az ágyra, s Akumát is oda tessékelte maga mellé* - Az erdőben találkoztam egy lóval, a neve Árnyék, visssza adta az erőmet... és megengedte hogy itt maradhassunk az erdőben, viszont volt egy feltétele... boldoggá kell hogy tegyelek téged! *mosolygott* - És én ezt örömmel meg is teszem. *csókolta meg kedvesét, Inferno kinyitotta szemecskéit, s apja felé nyújtotta kezeit, aki felkapta* - Na mi a helyzet gézengúz? *kérdezte, Inferno csodálkozta tapogatta végig a fekete szemfedőt* - Az apunak új hobbija van látod? Szembekötősdi.. *mondta komoran*
- Talán van másik bejárata a háznak... *rántotta meg vállát a lány, a kérdésre* - A sebed begyógyult már teljesen? *érdeklődött* - Most akkor mi olyanok leszük mint egy család anyu?
  
|
*Akuma boldogan viszonozta a csókot.Megfogta párja mancsát.*-Semmi baj!*Adott egy puszit Hakuron arcára aztán ismét hátranézett kisfiára.*-Ha tudnád hogy reagált a fiad a hangodra...*Emlékezett vissza még mikor először hallották a hangját férjének amikor ideiglesen eltűnéséből először visszajött.*
*Kowaku megrökönyödött,kishíján pofára esett.*-Hakuron,de ez nem elment?*Lepődött meg és szépen lassan visszament a konyhába.*-Láthatatlanná tud válni hogy csak úgy bekerült abba a szobába úgy hogy nem vetütk észre vagy mi a csuda...?*GOndolkodott hangosan a konyhába.*
|
- Szeretlek... *csókolta meg a nőstényt* - és Infernot is szeretem... tényleg... bocsánat a levél miatt... nem akartam neked fájdalmat okozni! Nagyon de nagyon sajnálom... *simított végig arcán, Inferno már rég durmolt, ujjacskája a szájában talált nyugvóhelyet*
- Kivel anya? *suttogta a kislány, anyja gondolataira*
|
-Ez igaz...*Tette hozzá,nem lepődött meg a szavain.Ő is legszivesebben megölné a kandúrt csakhogy ő valahányszor szembetalálkozik vele mindig túl gyengének bizonyul.*-Én vagyok most a legboldogabb hogy visszajöttél,és persze a fiunk!*Néz a még talán az ágyó lévő kisfiúra.*
*Kowaku bólintott.*-Igaz is...várj meg itt!*állt fel és simogatta meg Yoru fejét,épp belépett volna mikor hallotta a hangokat.*~Hát ez meg kivel beszélget...?~*Hallgatózott tovább.*
|
- És Rómeó nem volt fél szemű... szörnyű hogy nm láthatlak mindkét szememmel... de én szerintem már így maradok s örülhetek hogy a másik szemem még megmaradt... legközelebb megölöm... hiába a bátyám, nem érdekel... megfizet érted, s a szememért is... elég volt a szívtelenségéből
- De lehet, hogy szüksége lenne rád... mégis csak a nővére vagy...
|
*Vidáman mosolygott.*-Rendben!*Válaszolta a kérdésre.*-Az egészbe az a vicces hogy a mi szerelmünk nem tiltott és nem kell megmérgeznünk magunkath ogy egymáséi legyünk!*Kuncogott.*
*Kowaku felsóhajtott.*-Most nem,hagyom hogy egy kicsit "regenerálódjon" egyedül aztán bemegyek hozzá!*Válaszolta.*
|
- Köszönöm... *ragyog egyetlen szeme, s miután bemászik kezei közé fogja a lány arcát* - Akuma... én Júliám! *mosolygott* - Hülye vagyok, tudom... de nagyon szeretlek és... soha többé nem akarom látni hogy egyetlen könnycseppet is ejtesz értem, miattam... rendben?
- Nem kérdezed meg Akumát?
|
-Megkapja a bebocsájtást az én kis bolondom!*Állt ez ablakból továbbra is mosolyogva.*-Megbocsájtok!Neked bármikor!*Válaszolta.Mikor hakuron bejött és már bent állt megölelte és fejét vállára hajtotta.*
-Én már nem tudom...*Válaszolta.Aztán most hogy lánya figyelmezteti neki is feltűnt.*-Igazad van,csak kérdés hogy micsoda...*Gondolkodott el.*
|
- Csak egy szerencsétlen bolond kér bebocsájtást... *lapultak tovább fülei, szeme csak a lányra figyelt, de még mindig nem szokta meg, hogy a bal oldala kihalt* - Megzavarodtam, sajnálom, de... most itt vagyok, kérlek Akuma bocsáss meg nekem, nem akarom, hogy sírj miattam, hogy szomorkodj... bocsáss meg kérlek...
- Szerintem Hakuron bácsi szereti Akuma nénit, de láttad a szemén a kötést? Valami történhetett vele... *gondolkodott és leült az egyik székre*
|
*Akuma fülei figyeltek fel először a hangra,úgyhogy azok mozdultak először aztán felült és odafordult.Meglátta a szivet és elmosolyodott.Felállt és kinyitotta az ablakot.*-Megjött Rómeó?*Kérdezte szellemesen de boldogan.Elmosolyodott,boldog volt.Szemei csak úgy csillogtak.*
*Kowaku kislányára nézett és csak megrázta a fejét.*-Dehogy haragszom rád!Csak nem értem Hakuron viselkedését...*VÁlaszolta.*
|
*Hakuron úgy döntött, megnézi Akumát, belesett hát az ablakon, fülei hátra csapódtak, majd kopogtatott, s az ablak párájára egy szívet rajzolt. Nem tudta mennyire lesz hatásos, de remélte, hogy Akuma megérti szereti őt, s nem azért tette ezt az egészet mert el akart menni, hanem mert így látta helyesnek*
- Anyu... haragszol rám? *kérdezte Yoru aki végre vette a bátorságot, hogy anyjához szóljon* - Megértem, ha haragszol...
|
*Kowaku csak végignézte ahogy a kandúr elment aztán visszament és leült a székre.Nem tudta hogy most megint miért ment el Hakuron de már nem is érdekelte.*
*Akuma látta hogy fia hogy reagál párja hangjára ezért kisétált és lemondóan sóhajtott fel.*-Tessék,nincs itt...*Sóhajtott fel szomorúan aztán besétált hálószobájukba és lefeküdt ágyukra,fiát is lefektette az ágyra.Kezeire fektette fejét,szemei ismét könnybelábadtak és csak nézte az ajtót várva hogy csoda történik és bejön rajta férje.*
|
*Hakuron meglepődött hogy kedvese nem jött elé, úgy érezte tán nem is örül neki, hogy haza jött, hogy itt van, Kowakunak sem felelt, csak lelapította füleit és kisétált, talán rosszul tette, hogy vissza jött, talán nem kellett volna elfogadnia a csődör tanácsát, kereset egy fát, felmászott rá, ott mélázott egy darabig, nem is tudta hogy min, de nagyon fájt a szíve, lehet hogy elment, de vissza tért, szeme könnyes lett, a másikról pedig letépte a kötést és lehajította, majd elment alapanyagokat gyűjteni egy szemfedőhöz, amikor vissza tért, szemén már egy bőrkötés volt, mint a kalózoknak, ismét felkúszott a fára, úgy érezte már nincs miért haza mennie*
*Inferno nyüszögve kapta fel fejét apja hangjára, s kezeit a hang felé nyújtotta, Yoru még mindig nem értett semmit az egészből*
|
*Akuma hallotta a férfi hangját de nem rohant oda,fiával volt elfoglalva jelenleg.*
*Kowaku is hallotta a kandúrt.Felállt és odasétált.*-Nem semmi,először hagysz egy levelet hogy eltűnsz most pedig visszajössz?Mi történt?*Kérdezte füleit hátracsapva.Sárga szemei szntúgy villogtak mint hugának tudott amikor mérges,dühös.*
|
*Inferno mosolygott, ő enm igazán tudta, hogy mi folyik itt*
*Kopogtattak az ajtón... a macskafiú lelapított fülekkel állt, nem tudta még mit fog mondani, de remélte, hogy Akuma fogja kinyitni az ajtót és nem valaki más, meg akart vele beszélni mindent, de be se akart nyitni így hírtelen, végül inkább bevágta az ajtót* - Hazajöttem! *ordította, majd nyelt egyet, Yoru furcsán nézett a kandúrra, mostmár végképp nem értett semmit az egészből*
|
*Kowaku kisétált a szobából és becsukta az ajtót maga mögött.*-Hakuron bácsi elment!*Válaszolta röviden és hidegen,bár nem a kislányra haragudott.Aztán bement a konyhába és leült.*
*Akuma halványan elmosolyodott kisfián.*~Legalább te itt vagy még nekem,meg persze Kowakuék...~*EMlékeztette magát és egy puszit nyomott fia fejére.*
|
*Hakuron csak futott, nem is tudta merre, majd belebotlott egy fura, nagy dologba, ami útját állta és a macska puffant egy nagyot a földön* - Ez meg mi a... *nézett a hatalmas szempárba, ami úgy nézett rá, mintha nagyon bele látna a fiatal kandúrba, a teremtmény prüszkölt egyet, Hakuron nem tudta ezt mire vélni*
- Halandó... tele van veletek mostanában a környék *Árnyék hangja mogorván csengett, mégis lágyan, nyugtatón*
- Ki vagy te?
- Árnyék vagyok, eme erdő jogos lakója, hát te ki vagy fura idegen aki elvette erdőnk egy darabját?
- Hakuron vagyok... de mégis miről beszélsz? Nem vettem el semmit...
- A házadat mégis hová építetted? *A fekete csődör megkerülte a kandúrt*
- Én... nem akartam nem tudtam hogy ez a ti tulajdonotok
- Rendben maradhattok, de te hova mész ilyenkor?
- Meg kell erősödnöm... a családomra így csak szégyent hozok, ha nem tudom megvédeni őket... folytatnom kell az utam...
- Hagyod sírni a nőstényt aki szeret, neked ez nem önzőség inkább?
- Akuma... honnan tudod hogy sír?
- Figyellek titeket már régóta, mióta itt vagytok... *szarvát a fiú felé szegezte* - Vissza adom az elvesztett erőd, de cserébe ne sirasd meg többé azt a lányt *szarvából fény tört elő, ami lecsapott a kandúrra, pár perc múlva ismét ereje teljében lehetett, bár szeme világát nem kaphatta vissza, arra még Árnyék sem volt képes.* - Most menj vissza hozzá! *tanácsolta*
- Köszönöm! *ujjongott a macskafiú majd most vissza, hazafelé vette az irányt, tudta hogy most ez a helyes, a családja mellett lenni
*Inferno lassan abbahagyta a sírást, s lenyugodott amikor anyukája mellette termett, hozzábújt mintha nyugtatni akarná, pedig nem is tudta az okát, miért teszi*
- Mi történt anya? *kérdezte a kislány amikor látta Akumát csak így elrohanni mellettük*
|
*Akuma kénytelen volt fia miatt erősnek maradni de ez annyira nem volt könnyű,erőtvéve magán felállt,megtörölte könnyes arcát és szemeit aztán kisétált és minden szó nélkül átvonult házon fia szobájába.*-Itt vagyok kicsim!*Vette ki ágyából Infernot.*
*Kowaku észrevette kislányát és rámosolygott aztán észrevette komo,rszomorú hangulatú hugát.*-Aku...*Ekkor eltűnt az ajtó mögött a lány.*-ma...*Fejezte be,fura.Hakuront sehol nem látta,átsétált és belopakodott a hálószobába és elolvasta a hagyott levelet.*~Szép...ez most jól összejött a hugomnak...~*Állt és nézte a levelet.*
|
*Inferno sírni kezdett, hangja beremegte a házat, anyukáját követelve bömbölt, Yoru is felébredt, amikor anyja nem volt az ágyban kirohant hogy megkeresse, nem kellett sokáig mennie, de nem mert hozzá szólni, csak állt némán, úgy érezte minden az ő hibájából történt, ami eddig rossz történt velük*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
