|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:44 - |
Itt a fény megannyi darabra törik a törhetetlen üvegű leveleken. Minden színpompában úszik. Ideális búvóhely is lehet akár, vagy vadászmező, netán romantikus percek okozója.
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
-Szia...*Köszönt félénken a kis macskalény aztán Yume mellé állt hiszen egy nagyobb,erős bátyót látott benne így ebben a helyzetben.*
|
- Úristen! De rég láttalak! Hogy vagy? *futott oda Nan* - Jól vagy? Semmi bajod Facho? *örült régi ismerősének* - Ez a két nagylány itt Halona gyermekei, ő pedig *mutatott Sar-ra, az én lányom és Yume pedig a fiam lett, de azt hiszem őt már ismered...
|
-NYugalom,ember! Barát vagyok..vagy mittomén hogymondják indiánul..-Nézett fel az erkélyre,és mosolygott.
|
-Nekem megfelel!Csak normális étel legyen!Amikor egyedül mászkáltam a bogárnál és a gyökrbél jobbat úgysem ette!*Kuncogott Sarasa aztán ő is megláttaz idegen kandúrt és apja kezét fogva kicsit közelebb húzódott hozzá.*
|
- Itt sokféle gyümölcs van, úgyhogy ma gyümölcsleves lesz, a második pedig rízs és hal... megfelel?
- Tegnap is hal volt *nyújtott nyelvet Nan*
- Mentél valami másért? *nézett Nanra gúnyosan a lány*
- Hehe.. igaz! *nevetett majd ahogy kinézett az ablakon meglátta a kandúrt a lányok körül* - Ki ez az idegen? *állt fel, közben letette a kislányt de még mindig fogta a kezét
- A nevem Shikyo az övé pedig ukiyo... mit csinálsz te itt? *kérdezte érdeklődve*
   
|
-Rendben!*Mondta apjának aztán Halonáran ézett.*-Mivel úgyis éhes vagyok meg szerettem volna várni az ebédet!*Motyogta mosolyogva.*
|
-Facho vagyok. És ti,kislányok?-Mosolygott saját magán a fiú.
|
- Na akkor induljunk! *fogta kézen a lányt*
-Hé megálljatok csak! Mindjárt kész az ebé, nehogy most tűnjetek el nekem! *förmedt rájük Halo*
- Bocsi hugocskám! *mentegetőzött* - Akkor majd utána megyünk kislány, rendben lesz így? *kérdezte mosolyogva*
|
*Sarasa végighalgatva Nantant bólintott.*-Igen,még úgysem mászkáltam itt!Kiváncsi vagyok hogy mit rejthet egy ilyen szines erdő.Milyen aranyos állatok lakhatják,milnyenek a bogarak...*Gondolkodott vidáman a kis macskalény hiszen úgysem volt még egy ilyen szép,titokzatos és fura helyen.*
|
- Örülök, hogy boldog vagy itt *ölelte át óvatosan, ügyelve arra, hogy ne legyen a lánynak semmiféle baja, hosszú percekig csak így tartotta* - Van kedved ma sétálni egyet velem az erdőben? Biztosan találnánk magunknak valami jó elfoglaltságot! *lelkendezett*
*A teraszon Shikyo és Ukiyo meghallotta a kandúrt, Ukiyo testvére mőgé bújt* - Szia ki vagy te? *kérdezte a lány megtört erőltetett mosollyal*
|
-Egy vöröshajú fiú jön errefelé,leszegett fejjel halad,és unott arcot vág.Azért odaköszön a többieknek.-Sziasztok.-
|
*Sarasa lemászott a székről aztán az apja ölébe ült.Szemét törölgetve mosolyodott el.*-Semmi baj!És nem hagynám itt azt a családot aki befogadott a betegségemmel együtt!*Ölelte át apját boldogan és már annyira nem is volt zavarodott sőt még boldog is volt mellette.*-És mellesleg ha testvérem is van és apukám is akkor már boldogabb lehetek mint egyedül!*Mondta vidáman.*
|
- Sarasa gyere csak ide az ölembe! *invitálta oda, kezét is felé nyújtotta* - Ne haragudj, hogy tegnap nem válaszoltam, nem voltam abban az állapotban... Látom nem aludtál valami fényesen, pedig ez volt az első estéd itt... azért remélem jó neked itt, én tényleg szeretném ha családként tekintenél ránk, a tegnap este kicsit rosszul jött össze, bemásztak az ablakon és megtámadtak, de szerencsére Yume gyógyító erejének már jól vagyok, és remélem nem hagysz itt minkett miatta *konyultak le fülei*
|
*Sarasa kicsit nyugtalanul aludt,reggel is kicsit álmosan mászott ki az ágyból.Körülbelül Nan kijövetele után pár percel sétált ki ő is szemét dörzsölgetve,álmos volt és zavarodott a tegnap estétől.Ahogy meglátta apját eldöntötte inkább nem fogja megkérdezni hogy miért történt este az ami történt.Leült az asztalhoz és fáradtan nézelődött.*
|
*Sarasa értetlenül az apja előtt hogy mi történt,mi volt ez,miért történt meg hasonlók.*-Mi volt ez....?*Nyögte ki végül értetlenül a kis macskalény.*~Majd reggel megkérdezem hogy miért is történt meg minden mert ez most fura volt így első nap...~*Mondta magában.*
|
- Mi történt? *lépett ki Haloa félig még alvó állapotban* - Mi a baj? *nézett a lányra majd észre vette Nantant* - Jézusom! *rohant be Yume szobájába, pár perc múlva Yume összeforrasztotta a sebet, ami nem volt olyan nagy, de mély és érzékeny pontot ért* - Jobban vagy Nan?
- Persze minden rendben *simított végig oldalán* - Yama volt az...
- Még mindig üldöz? * Nan bólintott* - De érdekes hogy mostanában nem is láttam... *fogta kezébe a nyakában lógó medált* - Ezt nem vitte el.. vajon miért sebzett meg?
- Inkább menjtetek aludni, holnap mindent megbeszélünk, Jó éjt mindenkinek! *ment be Halona a saját szobájába, majd Yume is eltűnt a saját ajtaja mögött*
- Jobb ha mi is megyünk, ne haragudj hogy megijesztettelek kislány *mosolygott rá* |
*Hallván hogy valaki kint járkál felállt az ágyról és kilesett a szobájából,látta hogy Nantan.Ment volna hogy miért jött ki vagy mi a baj és akkor látta hogy összerogyott kétségbeesve rohant oda az apjához aztán látta csak meg hogy mi az oka.Aztán felnézett a kandúrról az ajtók felé.*-Halona!Halona gyere gyorsan!*Kiáltotta ijedten és kétségbeesve hiszen nem akart egy fontos személyt elveszíteni az életből.*
|
*Halk zörejek, egy láb puha lépései másztak be az ablakon, közelítve a fiú felé, vigyorgó tekintet szegeződött az alvó kandúrra, olyan békésen aludt, hogy nem vette észre a zajokat, hírtelen éles fájdalom mart oldalába, fel akart sikítani de bekötötték a száját, egy hangot sem tudott kiadni, majd amikor a andúr befejezte a műveletet amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is tűnt, Nan nagyon fáradtnak érezte magát de felkelt, kitántogott a fürdőbe, hírtelen hányinger kapta el, megszédült és a földre rogyott, az oldalán egy vérző seb volt, szeméből könnyek csorogtak*
|
-Jóéjt mindenkinek!*köszönt el a kislány aztán besétált a szobájába és lefeküdt az ágyára de még úgy igazán nem volt álmos.Így csak feküdt és nézelődött ki az ablakon vagy a szobájában nézelődött.Visszagondolt pár évvel ezelőttre a sok veszekedésre,a sok kiabálásra,csapkodásra,sírásra és évgül a beteg nagyanyjára.A szeme egy kicsit könnyes lett aztán barna szemeit törölgetve ült fel az ágyon.*
|
[1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
