|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:31 - |
Az örök hó birodalma ez, ahol néha fogvacogtatóan hideg van, hol zord szél, de olyan is előfordul, hogy minden csendes és békés.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
-Miért néznél ki hülyén? - lenéz egyenes Zoy szemeibe, hogy megnyugtassa őt. Még fülbelsője is élénk vörös színben pompázik, annyira zavarba hozza a gondolat, hogy barátnője hiányos öltözetben fekszik ölében. Ráadásul ő vette le a pulcsiját.
-Bocs... - próbálja abbahagyni a nevetést, de mivel nem megy neki, inkább kimegy egy kicsit az alkalmi házból. Nekidől a hónak és lassan megnyugzik.
 
|
Addig oké de ez baromi rossz!Kicsit nézek ki hülyén!Mina ne röhögöj vagy megfojtalak!-Mondta mérgesen és pánikba esve egyszerre Zoy.~Ezt a rossz helyzetet öregem!~Mondta magában még mindig eltakarva magát.
|
Mina száját eltakarva, a röhögést visszafojtva ül csendben és nézi a párt.
-Izé... én nem! - kezd szabadkozni Samui. - Nem viccből! Nem perverzióból! Semmi rosszból! Csak... csak... - elakad szava. ~ Most mit csináljak?!?! ~ picit pánikba esik. - Nem ébredtél fel... gondoltam, megmelegíthetnélek... meg megszárogathatnánk a ruháid... - pillant hugára, akiből ekkor feltör a röhögés. ~ Fene! Ezt a helyzetet...! ~ nem néz Zoyra, mert már így is annyira zavarban van, hogy a korát nem tudná megmondani.
|
~Na most kell felébredned ezt muszály lessz megnézned!~Mondta a hang,Zoy kinyitotta a szemét és kicsit kepődött nem nagyon.-Ez rossz vicc volt!-Sikít fel testét eltakarva valahogy Zoy.
|
-Ne röhögj... - lelapulnak fülei, annyira zavarba jön. Farkával feszülten kezd legyezni, de a húga csak nem hagyja abba a kacarászást. - Megfagyasztalak. - fenyegeti meg, de Mina alig tudja befejezni.
-Bocsesz, de ez nagyon muris volt. Meg aranyos.
-Én... oké, leveszem. - azzal elkezdi lefejteni Zoyról a pulcsiját. Észre sem veszi, hogy a lány már ébredezik, még ájultnak hiszi. Óvatosan kibújtatja, majd odadobja a szélesen mosolyogó leányzónak, aki szárogatni kezdi. Samui zavarában nem mer párjára nézni, háta a pulcsi alatt fehérnemű vagy esetleg semmi nem rejlik a testen kívül. Leveszi pólóját, majd azt is hugának dobja.
|
~Nem fogok neked megköszönni semmit!Mondom még egyszer,csak ki kell nyitnod a szemed!Na rajta!~Mondta a hang de ő csak résnyire tudta kinyitni a szemét.
|
~Olyan... fura így lenni vele... ~ vöröslő arccal lenéz Zoyra, összenyomni nem akarja a lányt. - Szerinted nem kéne levetkőztetni?
-Ööö... nézd bátyó, ha szeretnél tőle valamit, szólj nyugodtan, magatokra hagylak.
-Hülye! - Samui bíborvörös arccal néz fel húgra, mira a lány nevetni kezd. - Csak vizesek a ruhái, gondoltam, úgy könnyebben fel tudjuk melegíteni és azokat a tűz fölött megszárogathatnád.
-Aha... persze. - kacag tovább Mina.
|
~Figyi ha majd felkelsz nézd majd csak meg,de nekem lessz igazam!Na persze mintha te annyit segítettél volna nekem az utóbbi időben!~Mondta a hangnak morcosan majd annyira kelt még fel hogy mindent hall már ami körülötte van de még nem tud beszélni,mozogni de lélegezni igen.
|
-Tudod... - bújik be Mina. - Az a fura, hogy míg ő nem csak rád figyelt... te csak öleled... melegeted... cirógatod... és rá figyelsz. - leteszi a rakás gallyat, amit összegyűjtött a környéken.
-Mit jelentsen ez? Meg akarod fúrni a kapcsolatom? - felnéz a lányra.
-Nem, dehogy. Ne láss rémeket és ne viselkedj úgy, mint egy paranoiás. - sátorformaszerűen felépíti a kis ágakat, majd azon gondolkodik, hogyan gyújthatná meg. Végül a cserkészmódszerre támaszkodik, keres két szárazat és egymáshoz kezdi dörzsölni őket.
-Bocs.
-Semmi baj, tudom, hogy csak aggódsz. - mosolyog szelíden bátyjára. Samui teljesen összesimul Zoyjal, ami alaposan zavarba hozza, pláne, hogy húga ezt látja is, de ha ettől melegebb lesz kedvese teste, nem baj.
|
Zoy teste kicsit jobban felmelegszik amint Samui magához öleli majd kicsit megmozdulnak ujjai de annyi is volt mert többet csak akkor mozdult meg amikor már levegőt vett.~Szerintem felékelhetnél mert aggódnak érted!Na persze és ki,Samui úgysem szeret!~Mondta a hangnak.
|
-Aggódom érte. - simogatja a lány arcát. - Hideg a teste.
-Építs falakat és tetőt.
-Jó ötlet. - azonnal munkába is fog, megépíti a falakat, rá a tetőt. Belülről takaros háznak tűnik, ami kívülről csak egy dombnak néz ki. - Keresnél tüzelőanyagot?
-Persze. - Mina már el is tűnik a kuckó bejáratánál. A fiú magához öleli Zoyt, s azon gondolkodik, mit csinálhatna vele, hogy az felmelegedjen. Jobb nem jut eszébe, csak saját teste melege, s a védettség, amit a tetejes kuckóval már elért.
|
~Arra nem gondoltál hogy nekem fáj vagy mi a túró?Nekem is fáj csak hogy tudd hisz egy vagyok veled és én is érzem amit te!Gyűlöletet,fájdalmat,bánatot,féltékenységet,dühöt és ezt azért csinálom hogy észhez térj!Na persze én meg kutya vagyok!Azt megnézem drága oy~És így beszélgettek egymással de kivülről Zoy olyan mintha meghalt volna hideg volt a teste alig vett levegőt.
|
Kisimogatja a lány ázott tincseit arcából, majd a vizet megfagyasztja, hogy aztán havat készítsen belőle. Nagyobbacska fotelt formál hóból maga mögé, majd leül még mindig tartva karjaiban Zoyt. Megtámaszkodik a karfán, ölébe ülteti a lányt, s öleli. Mina csodálkozva nézi, s valahol motoszkál a fejében az, amit mondott bátyja és a látvány közti ellentét és párhuzam egyszerre. Úgy véli, a fiú tényleg szereti Zoyt, csupán bolond és töketlen beismerni, talán még önmagának is. Vagy csak megbabonázta az a lány, akiről beszélt, az a Mane, s összezavarodott. Mindenesetre érzi, Samui már nem teljesen az a bátyó, aki egykor volt, a hidegsége erősebb lett szüleik halála óta, de a rideg külső forró szívet takar, amit még a tulajdonosa is csak elvétve tud lehűteni.
-Csak azt nem értem, miért nem éreztem a bajt. - szólal egyszer csak meg a lány.
-Mert hirtelen jött.
-Akkor is szoktam érezni. A tűzesetet jóval előbb éreztem. - nem kellett volna ezt említenie, Samui komorrá válik tőle és végtelenül szomorúvá is. Mina feláll és odamegy a párhoz, majd bátyja fejéhez dönti sajátját. - Ne haragudj, nem akartam. - szól csendesen. A fiú lassan bólint. - S honnan jött hirtelen ennyi víz?
-Majd megkérdezzük Zoyt ha felébred. Ő bír a víz hatalmával.
-Ez érdekes. Miért árasztotta volna el magát? Vagy minket?!
-Nem tudom.
|
Zoy még mindig ájult és csak beszél egy hangal.~Ha majd felébredsz megköszönöd nekem amit tettem!Megköszönni?Miért tenném,mindig neked hála hatalmas fejfájásaim vannak és elájulok!Ennek is az az oka hogy lásd gyenge vagy!Gyenge?Talán igaza van!~Mondta magában majd elmúlt a víztömeg
|
Mina felkapja fejét a zajra. Meglátja a hatalmas víztömeget, megijed elég alaposan. Bekapcsol a veszélyérzékelés, de annyira, hogy mikor fel akar állni, visszarogyik és fejét fogja. Samui felugrik, de ez neki is mély fájdalmakat okoz.
-Hol van Zoy? - kérdi elsőre a fiú, majd kutatni kezd. Hosszas keresgélés után megpillantja a lányt, de semmi jó ötlete nincs, hogyan kerülje el, hogy ők is megfuladjanak. Beugrik a vízbe, ami kicsivel ezután elárasztja egykori fekhelyét. Minának egy jégtömböt készít, amire a lányfelmászhat vacogni, ő pedig átöleli párját és egy táblát varázsol maguk alá, aztán így megvárja, míg a víz szétoszlik. Mina köhögve nézi bátyját, majd elmosolyodik.
-Aranyosak vagytok így.
|
Zoyhoz elhozta a szavakat a szél és mindent hallott.Végül egy Cunami bújik elő a fák közül Samuiék felé tartva~Úgyis megfagyasztja és miután az megvolt végre megvalósítok valamit amire ó régen vágyok!Miről beszélsz te liba hisz szereted őt!De ő téged nem te is hallottad!Jaj ne!~Mondta magában Zoy mert a hang ismét megszólalt a fejében.~Mondtam hogy nem szabadulsz meg tőlem egy könnyen ha kérsz fejfájást tudok még adni!Köszike nem kell mégegy darab!Mit akarsz TE TŐLEM?~Kérdi a hangot.~Tulajdonképpen semmit és vigyázz magadra mit beszélsz mert irányíthatlak egy kicsit!Sőt nem kicsit nagyon is!~Majd Zoynak ismét fájdalom hasított halántékába majd ismét elsötétült minden így a cunami ő rá ment és könnyen megfulladhat mert most nem tudja kontrolállni a vizet.
|
-S mire jó, hogy ilyen vagy vele? - kérdi a fiút.
-Most mondd azt, hogy veled sosem voltam köcsög vagy rideg.
-Jah... de. Értem. De... régen nem voltál nagyon olyan.
-Az régen volt. Azóta minden megváltozott.
-Nem kéne mindent felborítanod.
-Neked meg nem kell a régben élned.
|
-S mire jó, hogy ilyen vagy vele? - kérdi a fiút.
-Most mondd azt, hogy veled sosem voltam köcsög vagy rideg.
-Jah... de. Értem. De... régen nem voltál nagyon olyan.
-Az régen volt. Azóta minden megváltozott.
-Nem kéne mindent felborítanod.
-Neked meg nem kell a régben élned.
|
Zoy megáll és ökölbe szorított kezét~Nemérdekel Smaui!Ha kell neki szeresse Mane-t de akkor mondja a szemembe!~Mondta magába majd elővette kasztanyettáját és elkezdte csattogtatni őket a fák között de nem mocant.Megállt egy lábon két kezét kinyújtott és becsukott szemekkel játszott rajtuk.Közben viharos szél fújt a hegyekbe.~Stawberry Power!~Mondta magában bíztatóan.
|
-Samui... most őszintén.
-Hm?
-Szerelmes vagy abba a lányba?
-Hülyeségeket ne kérdezz.
-Nem hülyeség, komoly kérdés volt.
-Én meg komolyan mondom, hogy hülye kérdés volt.
-Erre két válasz van a fejemben, nem akarod kimondani, hogy nem vagy nem mered kimondani, hogy igen.
-Gondolj, amit akarsz. Senkinek a véleményére nem adok és nem is feltétlen hallgatok.
-Én csak kérdeztem valamit.
-Piszkálódásból.
-Nem. Csak nem látom át a helyzetet.
-Na jó, most mondom először és utoljára. - lassan felül és villámló tekintettel néz húga szemébe. - Szeretem Zoyt. De ez nem jelenti azt, hogy nem leszek vele sosem egy köcsög, nem fogom sosem megbántani és hogy életem végéig hűséges leszek hozzá. Ennyi. - azzal visszafekszik és elgondolkodik szavain, ahogy Mina is teszi ezt szépen, csendben.
|
[880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
