|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
- Kössz... *morfondíroz majd próbál mosolyogni de neki sem megy túlságosan* - Van egy kandúr, fehér hajú, valami Koko vagy nem tudom, nem hallottam teljesen a nevét, ő lehet annak az osorerunak a gyengepontja, úgy gondoltam, talán fel tudnánk használni ezt a pontot a lány kiszabadításának céljából... tudok álomképeket előcsalni, hamisakat is másra... talán ha rá küldök ilyesmiket arról a fehér kandúrrol...össze is csaphatsz vele, de ezekkel le tudom gyengíteni, talán akkor lesz esélye ellened, többet nem tehetek érted... és Nantanért... *a kis kék cica megrázza magát az ágon, majd tovább ugrál, s a két kandúr előtt kerül a sziklás erdőbe, csak figyel és fülel, látja a jelenetet ami lezajlik, de egyenlőre nem lép közbe*
- Most elmegyek... de sietek vissza! *mondta a fiú majd kifutott az ajtón* - Hugi! *kiálltott, mire a róka mellette termett, s együtt futottak ki a burok alól, maguk mögött hagyva Sarasat és a kandúrt is, csak a fellángolás, a düh, és a kétségbeesés hajtotta a fiút, be akarta bizonyítani Sarasanak hogy van még valami amit neki tud áldozni az életén kívül* |
Örül, hogy a kandúr elviszi őt a Sziklás erdőbe. Egyedül soha nem találná meg, hisz mindent elfelejtett, amit eddig tudott erről a helyről. Na jó, bizonyos dolgok már eszébe jutottak, de még közel sem minden. Hallgatja Yahto szavait, s érti, min mehet keresztül a képességével kapcsolatban. - Én sem tudom még irányítani a tüzet, tehát ne aggódj... - kezd bele kedves hangon, de mikor a fiú megállítja, kikerekednek szemei és csak pislog. Megrázza a fejét, hogy kikerüljön a meglepetésből és a döbbenetéből. - Mindenképp oda kell mennem! - szól ellen, de ekkor Yahto felhozza az ötletét. - Hallgatom az ötleted! - leheli izgatottan és feszülten. Nem tudja, hogy Nan követi őket, nem is sejti. Már maga előtt látja, amint találkozik Osoreruval és az életét kockáztatva megpróbálja megmenteni Yowaikot, ahogy megígérte a lánynak. - Bízom benned, persze, hogy bízom. - mondja sietősen. - Nantan barátja vagy, vagyis akkor rossz macska nem lehetsz. - próbál mosolyogni, de csak egy halványra futja, annyira be van már rezelve a küzdelem miatt. - Jó, nem pont a legkedvezőbben indult az ismerettségünk, de... nem baj. |
*Sarasa kiváncsian nézte párját,mikor megint kitört rajta a méreg felállt és odasétált hozzá.*-Azért hoztad ide mert jónak láttad,ez nem meggondolatlanság volt!*Mosolygott rá kedvesen.*-És hogy akarsz ezen változtatni?Ha tényleg szeretnél rajta...*Sóhajtott fel kérdően.Remélte ne mvalami olyan dolog lesz ami nem fog neki tetszeni de számolt azért azzal is.* |
- Elviszlek... *morogja, majd válaszol a másik kérdésre is* - Az álmaim, vagy a felvillanó képek mutatják, nem tudom még irányítani, de igyekszem... így nem tudom megmondani hogy mi lesz veled... *mondatok csattognak az agyában, Yowaiko és Kokoro szavai, Nantan arca amikor még nem volt vele Atsui és a mostani, hírtelen áll meg, s Atsuit is megállítja* - Várj! Nem engedhetlek oda... csapda... Osoreru megöl ha oda mész... *nem tudja miért teszi, miért mondja ezt el, de úgy érzi ha szerti Nantant akkor igenis ezt fogja tenni* - De van egy ötletem, hogy mégiscsak megmentsük azt a lányt... ha még bízol bennem egy kicsit... *nem néz a kandúrra, azt várja mikor esik neki és támadja meg* - Nem hagyhatom, hogy Nantan miattam szenvedjen... téged szeret, már belátom és nem akarom mégegyszer sírni látni... *eközben egy kismacska az ágakon követi őket, s hall minden szót, megáll az egyiken s csak fülel mi is fog történni* |
Csak hallgatja Yahtot, s elképed a jövőbe látásától. Már nem gyanakszik, hogy becsapja őt a kandúr, inkább örül neki, hogy szólt a közelgő Osoreruról. - Yahto! - kiált a fiúra, s közben egyenesen ránéz. - Elviszel a... Sziklás erdőhöz? - kérdezi csendesen, s összefogja magán a kabátkát., hogy ne látszon testéből semmi, s eltakarja a hegeket, sebeket. Meglepi őt Nan sálja, de aztán egy apró mosollyal megsimogatja a finom anyagot. - Megyek. - suttogja, majd Yahto után fut. Mikor odaér hozzá, egész halkra fogja szavait. - Ha látod a jövőt... - kezdi csendesen, s hátrapillant, hogy Nantan nehogy hallja - meg tudod mondani, hogy... visszatérek-e? |
*Yahto hagyja hogy a macska vissza ráncigálja és még nyugodr is marad* - Képzeld amíg az avval a másik kettővel törődött én leléptem, semmi közöm hozzájuk, és a nyomorult kis életetekhez, úgyhogy engem hagyj ki belőle! Azért mentem oda mert jövőbe látó álmaim, látomásaim vannak, és kiváncsi voltam mi folyik ott, ennyi, nem tartozom neked semmiféle magyarázattal *csattan fel, majd távozik, legalábbis ha Atsui nem fogja megint maradásra
~ Hát itt az idő... Atsui hát itt hagysz engem... *gondolja magában miközben a fiú öltözik, mikor elbúcsúzik tőle a csókkal kicsit megijed, majd talpra ugrik, a lepel földre hullik, kutat valamit ruhái közt majd Atsui nyakába akasztja sálját* - Nem tudok róla, hogy befogadtad volna... nekem legalábbis nem említetted... *szakítja kicsit meg mondatát majd folytatja* - De figyelj Atsui, neked adom a sálam, vigyázni fog rád amerre csak mész... sok szerencsét kívánok...! *csókolja meg a kandúrt, de gyorsan el is tolja magától* - Igyekezz nehogy késő legyen... *kapja magára ő is ruháit* - Vigyázz magadra nagyon! |
Boldogan simít végig Nan arcán, ahogy a fiú teszi vele, aztán már csak rémület marad az elsöprő boldogság után, ahogy Yahto rájuk tör. Ösztönösen ugrik egyet, karmait kivillantja és felkészül minden támadásra. Közben majdnem lehull róla a takaró, de nem törődik vele, már megszokta, hogy megalázzák. Füleit hegyezi, s mikor meghallja Yowaiko nevét, azonnal két lábra ugrik. - Megállj! - kiált a kandúr után, s mit sem törődve azzal, hogy lucskos, haja tincsekbe tapadt, kimerült, s meztelen, feltépi az ajtót és megragadja Yahto kezét. - Hogy úsztad meg a találkát vele? - kérdi harcias arccal. - Mit kerestél ott? - farka felgyúl attól a haragos érzéstől, amit érez. Bosszantja ez a fiú, lehet, hogy csak azért mondja neki, amit mond, hogy elcsalja Nantantól. De akkor honnan tudna Yowaikoról? Csak néz a srác szemeibe, s reméli, igazat fog mondani. - Miért segítesz nekem? - gyanakszik ugyan, hogy nem önzetlen jócselekedet Yahtotól ez a figyelmeztetés, de még mindig bízni akar a macskalények alapvető jóságában. - Útközben elmondhatod! - azzal visszarohan a ruháiért. Beleugrik alsójába, majd nadrágjába, felkapja kabátkáját és visszatérdel az addig szinte teljesen elfeledett Nantanhoz. - Bocsánat, Nantan, de megígértem Yowaikonak, hogy visszamegyek érte. - apró csókot lehel a fiú ajkára. - Vigyázz Natanéra, míg nem érek vissza. - mondja csendesen neki. - Amúgy... az igaz, hogy Yowaikot a lányommá fogadtam a múltban? - kérdezi halkan, mikor két lábra áll és magára ölti a kabátját. |
*Nem szól semmit csak lágyan elmosolyodik a mondat hallatán, teste lassan kezdi vissza kapni erejét, s karmait is ki tudja mozdítani a ,élyedésekből, de még mindig szaporán veszi a levegőt, végül Atsui felé fordul oldalára, s megsimogatja a kandúr arcát* - Szerintem is.... *de arca nem sokáig mosolyog, Yahto tépi rájuk az ajtót, s Nantan abban a pillanatban rántja le a takarót az ágyról, s teríti be kettejüket* - Mit csinálsz itt Yahto? *lihegi, Yahto pedig a féltékenységtől majdnem Atsuinak esik, de nem teszi, inkább nem, hiszen feladata van*
- Látom jól elvagytok... de volt egy álmom, s elmentem megnézni a valóját *kezdi mesélni a történetet* - Az akit keresel Yowaiko igaz? Ha meg akarod menteni jobb ha sietsz, a lány már haldokol... a szikás erdőben vannak nem messze innen *ad át minden információt* - Engem is majdnem megölt az a macska, még épphogy el tudtam meneküllni onnan, nagyon veszélyes! De ha gondolod nyugodtan enyelegjetek csak itt, végülis eközben meghal még pár macska... *mondja gúnyosan majd becsapja az ajtót, nagyon reméli hogy ez hatásos lesz* |
18+
Vállai megremegnek, s szipog is. Sír, bár maga sem tudja, hogy az élvezettől vagy valami más, rejtett dologtól. Erőtlenül felemeli magát, majd ránéz a srácra. Gyönyörűnek látja, s úgy érzi, nem számít, mit hoz a holnap, hogy nem tér vissza soha egyetlen emléke a múltból, ő így is boldog. Leszáll Nantanról, majd mellé döglik. A hang, ahogy puffan a padlón, olyan, mintha egy halat ejtenének a földre, olyan vizes és szabad. Elmosolyodik és rámosolyog a srácra. - Ez... feledhetetlen élmény... volt. |
18+ *A fiú nem érez fájdalmat, ő is élvezi, s érzi neki sincs már sok hátra, amikor a kandúr elmegy, ő is vele tart, s pihegve hull vissza gerince a padlóra, csak liheg és levegő után kapkod, de tartja Atsuit, valami furcsa jó érzés árad szét a testbében, furcsa és mégis kellemesen lágy, olyan jó, hogy a kiskandúr dorombol is hozzá, majd lassan megpróbálja kihúzni karmait támaszhelyükről, de nem igazán sikerül, keze még mindig görcsösen kapaszkodik, s csak szívja be a finom illatot amit a kandúr áraszt, mellkasa fel le emelkedik illetve süllyed, lüktet a vére, szíve már lasabb ritmust jár* |
18+
A kandúr is elveszti az uralmat maga felett. Feje lehanyatlik, szemei finoman zárulnak össze, szája kinyílik, s szuszog, nyög, teste úszik valósággal. Minden önmagától történik. Visszatérnek korábbi emlékek Nantanról, szeretkezéseikről, nyilall a fejében a fájdalom, de annyira erős a kéj, hogy elnyomja. Mancsaiba fúródnak karmai, a hangja felszakad, a könnyei kicsordulnak. Vadul löködi a srácot, nem akar neki fájdalmat okozni, de képtelen megállítani magát. Csak kapkod a levegő után, majd hátracsapja fejét, s szinte sikolt, ahogy elsül. Pár pillanatig így marad, majd megannyi forró csepp folyik végig arcán, kezein, hátán, hajából, s ő lerogy Nantanra. Feje koppan a padlón, összes izma elernyed, s csak lihegni képes. |
18+ *A fiú fejében furcsa képek villanak, egy labor... egy kandúr... egy erőszak... egy gonosz tett... egy üvöltés... egy szempár... egy furcsa érzés* - A...Atsui! *kiálltja a gyönyörtől, s az izgalomtól, a forróságtól és a láztól ami hevíti, minden emléke a fájdalmas pillanatokról tovaszáll, s csak a kellemes jó marad, amit Atsui szerez neki, nyögdécsel, felhörög, a földbe kap s mancsa lecsúszik, nem tudja mibe kapaszkodjon, de végül görcsösen mar a padlóba, s karmai megkapaszkodnak a kicsonkított részekben* - Cs... csodálatos vagyh... |
18+
Bár egyértelmű választ nem kapott szóban a kérdésére, a tettek megfelelnek neki. Nagyot nyel, még soha nem csinált ilyet, úgy érzi. Belemélyül a fiú arcába, majd lélegzetvisszafojtva lassan belé nyomul. A levegő nagy erővel próbál kitörni a tüdejéből, de torka annyira elszorul, hogy nem engedi neki. Mikor teljesen elmerül Nantanban, akkor fújja csak lassan ki az elhasznált oxigént, s ráborul a kandúrkára. Szaggatottan lélegzik, szédül a száguldó vértől, s remeg egész testében. Sosem gondolta volna, hogy a szex lehet ennyire jó is, nem csak kínkeserves, ordításokkal teli. Erőtlenül megemelkedik és Nan arcát kezdi fürkészni. Lassan kihúzódik belőle, hogy aztán újra benyomuljon. Nem tudja, mit csinál, az ösztönei vezérlik. Farka felgyullad, karmai felszántják a padlót, arcáról izzadtságcseppek hullanak a srácra. Apránként gyorsít a mozgáson, kezdi megtalálni, hogyan tud úgy örömet szerezni mindkettőjüknek, hogy ne görcsöljön be a lába. Apró mosolyt villant, majd lehunyja pilláit és átadja magát a mámoros élvezetnek. |
18+ - Jhól perszhe... *nyökögi, majd belemarkol a földbe, keres valami kapaszkodót de semmit sem talál, vészesen érzi, hogy felforrt, s égeti a tűz, akarja, hogy Atsui tegye meg, hogy egybe olvadjon vele, hogy érezze ahogy mozog benne, fejét jobbra ballra dobálja ahogy fel fel hevül egyre és egyre jobban* |
18+
- Jól vagy? - kérdi némi aggodalommal. Reszket a vágytól, haja tincsekbe tapadt a forróságtól és az izzadtságától. Lágyan mosolyog, majd egyik tenyerét maga elé veszi, s csábos pillantásokkal végignyal rajta úgy, hogy minél több nyál maradjon a bőrén. Lassan maga alatt hátravezeti, s benedvesíti kandúrságát. Megérinti makkjával a bemenetet és nagyon aprót nyom rajta. - Lehet így? - kérdezi nagyon elpirultan. Karmait belevési a padlóba, s apró csókot lehel a srác ajkaira. |
18+ *Nantan nem nagyon tud feleni, nyögések tömkelege hagyja el ajkait, nem tud kinyögni még egy kis mondatot sem, teljesen belevész az élvezetek halmazába, farkincája őrült formákat rajzol a levegőbe, ő maga pedig levegő után kapkod, beleremeg gondolataiba, teste ívesen feszül, keze a földet markolássza, szemeit szorosan hunyja le, hangosan szippant a levegőbe a kandúr illatát keresve* |
18+
Nem bírja elfojtani a vigyorgását, ahogy hallja a fiút. Bátran megujjazza, minden harmadik betolásra nyal ujján, s néha érzékin beleharap a fiú combjába. - Miért akarsz egy lenni velem? - kérdi játékos mosollyal, azzal négykézlábra emelkedik és lassan Nan arcával egy vonalba kúszik. - Ez a vágy? - húzza végig karmát finom karistolással a fiú teljes felsőtestén, kezdve szegycsontján, s befejezve ágyéka ívén. Lejjebb ereszkedik, kissé ráfekszik a fiúra, s puha forróságával ügyetlen köröket ír Nan alfelére. |
18+ *Nantan teste hírtelen feszül meg ahogy Atsui érinti és felnyög, minden érintésre és mozdulatra, mostmár biztos benne, hogy ez az Atsui ugyanaz, szeretné vissza hozni az emlékeit, de talán még nincs itt az idő, lehet hogy ez pont így a jó, de nincs sok ideje ezen gondolkodni* - I..ighen... *feleli elfúló hangon, s várja, hogy eggyé legyen evvel a csodás lénnyel* - Cshináld Atsui... egy akarok lenni veled, eggyé akarok válni a testeddel és a lelkeddel... mindennel ami te vagy én is leszek s ez fordítva... ne késlekedj, biztos vagyok magamban, te is legyél az... *fejezi be mondandóját, ezt is éppen elég nehéz volt kinyökögnie, de végülis sikerült* |
18-as karika! Két fiú szeretkezését mutatjuk be. Ha elolvasod, nem vállalunk érte felelősséget!
A kandúr figyelme is pattanásig feszül, de már kezd biztos lenni a dolgában. Lassan nyalogatni kezd egyre lejjebb haladva. Finoman a forróságot, a mogyorókat, míg el nem éri azt a pontot. Játékosan szalad rajta körbe, picit be, majd újra körülötte. Élvezi, ahogy Nantan csak a nevét tudja kiejteni. Benyálazza egy ujját, s azzal is őrjítő, ám lassú táncba kezd. - Biztos vagy benne? - kérdi, de nem feltétlen bizonytalansága miatt, hanem csak szeretné még hallani a fiút szuszogni, nyögni, sóhajtozni. Repes a szíve, remeg a lelke, s úgy érzi, hamarosan szétrobban az élvezeti feszültségtől. Elöntötte a vágy, akarja a srácot, méghozzá minél előbb. De nem akar semmit se elsietni. |
*Nantan nagyon figyel, mit is tesz Atsui, hagyja magát hátra dönteni, s elgyengül, abban a pillanatban, amikor ő kerül a földre, bólint a kandúrnak* - Igen... *teszi hozzá, s reméli hogy Atsui tényleg érti a dolgát, megremeg a kandúr mozdulataitól* - Atsui...*ismétli a nevet mintha az élete múlna rajta, mélyen a szemeibe néz, végigsimít oldalán, beletúr hajába, mellkasa fel le jár, szíve hevesebben ver, mint bármikor máskor* - Atsui... *nem fér ki más a torkán csak ez az egyetlen név* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
