|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Pedig volt,féltestvér vagyok...*Válaszolta a kandúrnak.A másik kérdésre nem szeretett választ adni de muszály volt.*-Vak vagyok,akkor vesztettem el a látásomat mikor megszülettem!Kicsi korom óta Hakuo vigyáz rám és lát helyettem!*Magyarázta Hakuronnak.*-Apa sokat mesélt rólatok és miután meghalt gondoltam megkeresem a féltestvéreimet!*Motyogta.*
|
*Hakuron leállt, miközben mancsa suhintott a kandúr felé aki lehunyta szemeit, nem volt az a túlzottan harcos fajta, ha nem volt muszáj* - Hakuron és... Doragon? *vicsorgott a Doragon szóra, most mégis inkább a téma keltette fel érdeklődését* - Jobban tennéd ha Doragont nem akarnád megtalálni... különben meg ki vagy te? Nem tudok róla, hogy apámnak lett volna másik kapcsolata is anyánkon kívül... *gondolkodott s ezt hangosan is kiondta a lány felé* - És mi az, hogy ő a szemed? *Hakuo a lány mellé állt*
 
|
-Jó kérdés!*Válaszolta,meglepődött a támadáson.Meglepetten meresztette vak szemeit Hakuoékra még ha nem látott.*-A két bátyámat keresem!*Mondta ő is,gyorsan keresgélte a neveket a fejében.*-A nevük Hakuron és Doragon....*Válaszolta.*-Kérlek ne bántsd,ő a szemem!*Kérlelte a kandúrt.*
*Kowaku a kandúra visszaemlékezett és ismét dühös lett,legszivesebben széttépné de nem tudja hol él vagy mit csinál.*
|
- Nagyon szívesen! *pillantotta meg hírtelen a házat Hakuo* - Hééé... itt egy ház, vajon lakik benne valaki? *nézett maga elé, azt hitte, képzelődik, mire hírtelen el kellett engednie a lány kezét, Hakuron támadása miatt*
- Tűnjetek a házunktól! *kiabálta* - Mégis hogy képzelitek, hogy ide merészkedtek? Kik vagytok ti egyáltalán?
- Csigavér! Mi csak éppen erre jártunk, tudja *magázta mivel Hakuron sokkal idősebbnek látszott* - már régóta bolyongunk, a lány testvéreit próbáljuk felkutatni *magyarázta Hakuo*
- Bocsánat... *sóhajtott Yoru*
|
-Köszönöm!*Mosolygott tovább Heiwa.Örült hogy van egy barátja kicsi kora óta aki segít neki.Ő is fogta a kandúr macsát és nem is engedte el,fülelt hogy mi mindent hallhat az erdőben.Nem mintha még sosem járt volna erdőben csak minden erdőben hallott valami újat a számára.*
*Kowaku morrant egyet.*-Őszinte legyek?Nem is érdekel...*Mutatta ki fogait miközben maga elé bámult.*
|
*Hakuront egyre jobban kezdte érdekelni a két idegen, így elbújt egy fa mögé és onnan hallgatta őket, nem tudta kik ezek, de igazából nem is nagyon érdekelte, talán csak azért figyeli őket mert valami azt súgta.*
- Az hogy nem látod, az még nem bizonyítja azt, hogy nem is érzed *ugrott a lány mellé és megfogta a kezét* - Óvatosan, ez egy erdő, jobb segítek most *mondta*
- Anya, szerinted az én apukám... él még egyáltalán? *kérdezte Yoru de nem volt biztos benne, hogy ez jó kérdés volt e*
|
-Mekkora kár hogy én nem látom!*Gondolkodott el aztán pördült egyet.*-De te vagy az én szemem úgyhogy nem aggódok,elvégre kicsi korom óta te vigyázol én rám!*Kuncogott vidáman.Vaksága miatt nem zárkózott magába és ez látszik is rajta.*
|
- Lehet, hogy megijesztelek, de azt nem akarom, hogy ne ébredj fel többé... *hallatszott hangján, hogy a nőstény most szíven ütötte az utolsó mondattal* - De ki tudja, hogy mikor támadnak ránk, minden bokor mögül veszély leselkedhet! *bólogatott hozzá, bár tudta h a lány ezt nem látja* - Na jó... nem ébresztelek többé így! |
*Akuma meglepetten nézett a fiára de aztán elmosolyodott.*-Igen,anya!*Mosolygott rá és puszit adott neki.*
*Heiwa felsóhajtott aztán elmosolyodott.*-Lehet,de az a valaki nyilván nem korán reggel rémiszt engem halálra,vagy az éjszaka közepén!*Mondta vigyorogva.*-Tudom hogy apa rád bízott engem de az ilyen reggeleket légyszives ne állandósítsuk ha kérhetem,rendben?*Fordult a kandúrhoz.*-Szerintem az hiányzik neked a legkevésbé hogy egyszer érmíts meg úgy hogy ne is keljek fel többet!*Indult el megint.*
|
- Aja! *nevetett a kisfiú s most kiondta első szavát is* - Aja aja! *próbálta Akumát anyának hívni, kisebb nagyobb sikerekkel*
- Hmm... szerintem élvezted! *vigyorgott, majd átölelte hátulról* - Tudod fel kell készítselek az ilyenekre, lehet hogy más is megijeszt és akkor már nem ijedsz meg annyira! *nevetett és elengedte* - Apád rám bízott úgyhogy én vigyázok rád minden téren! *vigyorgott*
|
*Akuma felvette fiát és elmosolyodott.*-Máris mosolygott rá!*Kezdte etetni.Közben azon gondolkodott hogy merre járthat Hakuron.De majd ha visszajön megkérdi tőle,úgysem lehet fontos hogyha nem keltette fel miatta.*
*Heiwa a békés erdőben sétált legjobb barátjával és védelmezőjével Hakuoval.Szokásukhoz híven a reggelükneis megvolt a maga izgalma.*-Legközelebb máshogy is fújhatsz jóreggeltet!Nem kell feltétlenül halálra rémiszteni...*Sóhajtott fel de a mosoly ott bújkált szája sarkában.*
|
*Hakuron elszánt volt, s képességeit próbálgatta, vissza kapta régi erejét, sőt úgy érezte többet is kapott, szemét már kezdte megszokni úgy ahogy van, s igyekezett kiküszöbölni az evvel járó hiányosságokat, ahogy edzett, ezerszer elképzelte, hogy hogyan győzi majd le Hakuroont, s miként védi meg családját a szörnyűségektől, addig gyakorolt míg ruhája csupa víz lett az izzadtságtól, s ő maga teljesen el nem fáradt, szinte az ájulás széléig kergette magát, leheveredett a fűbe, gondolkodott, majd hangokat hallott közeledni, de most még az is nagy erőfeszítés lett volna, hogy kinyithassa a szemét*
*Inferno nagyon megörült aikor anyukája érte jött, s kezeit nyújtogatta felé, amíg ki nem vette és magához nem ölelte, már kezdett nagyon éhes lenni s ezt avval jelezte, hogy nagyujját a szájába nyomta*
|
*Akuma az egész estét átaludta,egész jól aludt és még Hakuron csókjára sem kelt fel.Miután Hakuron elment után kelt fel csak és nyújtózott hatalmasat,látta hogy férje sehol de nem volt szívbajos a tegnap mondottak alapján.Kisétált,megfürdött a reggelin meg megakadt a szeme mikor kijött.*~De drága ember...~*Mosolyodott el aztán bement fiához.*-Jó reggelt kicsim!*Sétált a kicsi ágyához.*
|
- Maradjatok csak...*mondta, majd elment aludni, másnap korán felkelt, s lement a patakhoz vizet hozni, szerzett élelmet is, majd hazavitte és letette az asztalra, bement a hálóba, csókot lehellt még az alvó Akuma szájára, majd távozott, egy kis időre, Inferno felébredt, s megpróbált kimászni ágyából, de minden próbálkozása kudarcba fulladt, Yoru nem tudott az este olyan hamar elaludni, pedig fáradt és álmos volt, nagyon fájt neki amit Doragon okozott, de nem mondta senkinek, próbált mindig erős maradni, de most úgy érezte ereje némileg megfogyatkozott*
|
-Igaz!*Állt fel és ment párja után.Szeretett volna már nagyon lefeküdni,aludni és felejteni hogy mi történt nővérével.*
-Ha nem leszünk a terhetekre maradunk!*Válaszolta.*
-Gyere megmutatom hol alszotok!*Mosolyodott el és megmutatta nekik szobájukat ahol álomra hajthatják a fejüket.*
|
*Hakuron felállt, s mosolygott, bár tudta hogy ez igazából nem poén* - Szerintem térjük mára nyugovóra mi is, mint Inferno, sok volt ez így egyszerre... *mondta majd a háló felé vette az irányt de megtorpant és vissza nézett Kowakura* - Maradtok? *érdeklődött*
|
-Hát lenne mit mondanom neki ez az biztos,de szerintem nem csak nekem!*Nézett fel hugára aki hevesen bólogatott.*
-Én is tudnék modani neki egyet s mást...*Morgott.*
-Még a végén a fejétől is megfosztanád a karmaiddal,inkább ne próbálkozz!*Szórakozott kicsit Kowaku.*
|
*Hakuron végig hallgatta, s rájött hogy bátyja volt* - Az a szemét... *nézett a kislányra, majd letérdelt a nőstény elé * - Sajnálom, hogy a bátyám fájdalmat okozott nektek... a neve Doragon és tényleg könyörtelen... Akuma már jópárszor megjárta miattam, éppen ezért akartam eltűni innen, hogy ne találhasson a családomra... *nem állt fel, fájt neki bátyja viselkedése* - Ezért egyszer még megfizet, esküszöm nektek! *villantotta ki fogait* - És még azért is amiért elvette szemem világát...
|
-Rendben!*Mosolygott férjére.KIment mikor kiinvitálták aztán ő is kiváncsian nézete nővérét.*
-A nevét nem tudom de nem ismeri a könyörület szót az biztos!"Jó kis" vaskarmai voltak,fejét kapucni rejtette.Véleményem szerint Akumát kereste de helyette minket talált meg!Tett egy ajánlatot amire végülis nemet mondtam és macska alakomat felöltve próbáltam menekülni de nem jártam sikerrel.Yoru próbált segíteni de ő húzta a rövidebbet!Mondanom sem kell mit csinált vele,szerintem!*Nézett Hakuronra.*
|
*Inferno ásított egy hatalmaatt, hakuron elnevette magát rajta* - Azt hiszem jobb lesz ha átviszem a szobájába, hogy kialudja magát, hosszú ez a nap... *ment át a konyhán, nem is törődött a két macskával, lefektette Infernot, majd a konyhánál most megállt* - Látom jobban vagytok, örülök neki... *ment be Akumáért majd ki invitálta* - Mégis szeretném tudni, hogy mi történt, aznap este... ki támadott rátok, miért és mit tett, szeretném tudni a részleteket *kérte Hakuron, Yoru most inkább mélyen hallgatott*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
