|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
Amint elengedik felsóhajt majd párjára kacsint ő sem tudja miért majd nekidőlt a kőnek a háta mögött majd lehunyja a szemét.-Nem passzíroztál ne aggódj!-Mondja egyik szemét kinyitva párjára emelve.-Mit csinálsz?-Kérdi furcsállva amint párja megrázza a fejét.
|
- Yowaikora gondolsz? - néz rá egy kicsit dühösen, de vonásai aztán lágyabbak lesznek - Nem hiszem, hogy ő meg tudna gyógyítani... de talán a többiek tudnak segíteni...
|
- De ha mész is... - dönti fejét a fiú mellkasára - Nem mehetnék veled? Nem akarok távol lenni a hercegemtől...
- Nem tudom, nem hiszem... bár Trialtól minden kitelik... - hunyja le szemeit - Próbáljuk meg...
= van egy olyan érzésem, hogy nem... - tekint arra, amerre Len van. = Szerintem csak egy átlagos macskalény... aki nem tud a mi nyelvünkön...
- Miért nem kérdezzük meg tőle? - kérdi a fehér róka - Sokat nem veszíthetünk vele...
Nantanból először halk, majd egyre erősebb nyögések törnek fel, megszorítja Atsui kezét, szíve egyre hevesebben ver, lángba borul a teste, másik kezével lejjebb halad Atsui övéhez, kicsit már bátrabb, mint először volt ^^
   
|
~ Samui, el kell engedned! Engedd el! Engedd már el! ~ utasítja magát, de mozdulni se tud hirtelenjében. Nagy nehezen felenged, s már nem szorítja, de még öleli Zoyt. ~ Engedd el, nem hallod!? ~ a beslő konfliktus egyre inkább éleződni látszik, mikor úgy dönt, hallgat magára. Elereszti a nőstényt, majd hátrább is lép egy fél lépésnyit. - Nem akartalak kipasszírozni. - motyogja szégyenkezve. ~ Meg akarlak ölelni, de el is akarok menni. Nem értem, mi ez az egész. Sűrgősen beszélnem kell a bátyámmal. Csak ő tudhatja, hogy mi játszódik le bennem. ~ menekülési útvonalat keres, s azt, mivel magyarázhatná különös viselkedését. Megérez valamit, s ettől megdermedt. Meredten figyel, aztán hirtelen megrázza a fejét.
|
-Sssemmi!-Mondja a fiúnak hazudva mert nem akar mesélni a hangról a fejébe.~Túl kockázatos lenne!~Mondja magába de ez a hang csak most szólalt meg de már nem is akar pillanatnyilag.-Semmi gond!-Mosolyog már vidáman de belülről nem hagyja nyugodni a hang.-Csak ne nyomj szét!-Vigyorog viccelődve.
|
- Mi az? - néz rá fel Samui. - Én... izé... - tördelni kezdi ujjait, majd magához rántja a lányt. - Ne haragudj! - szorongatja picit meg. ~ Meg kell beszélnem Atsuival... ő tud segíteni. ~ szorítja szemeit, s farkával átcsavarja saját derekát. A világért nem ismerné be két kavargó érzését, bár a többi megszámlálhatatlant se tudná kimondani, mert nem tudja, mik azok pontosan.
|
Mostmár tényleg megérti hogy még kicsit korai akkor is ha már egy idelye ismerik egymást csak belül nem ért valamit amit saját maga sem tud de úgy érzi túlságosan nem is lényeg.~Miért csináltam ezt?~Kérdi magába de kívül halvány mosoly látszik a lányon.~Hát nem egyértelmű?Szereted őt és bizonyítanál neki!~Mondja a hang Zoy fejébe ismét kicsit meglepődik hogy hallja de össze is rezzen.~Mit akarnék én bizonyítani neki?Hát azt hogy képes vagy megtenni!Na persze!~Pirul el kivülről a lány és kicsit mérges is magába.
|
Egyszerre ijed meg és örül, hogy beteljesedett az, amit megkezdett, de valahogy mégis az előbbi győz benne. Kis puszi után elhúzódik, majd el is engedi a lányt, mintha rosszat csinált volna. Fél szemét csukva tartja, füleit lelapítja. Bocsánatkérőn néz, még akkor is, ha belül repes az örömtől. ~ Most meg mi bajom? ~ egyik kezét saját mellkasára teszi, ahol szíve lakik, majd dörgölni kezdi.
|
Zoy nem csodálkozik hogy ilyen hamar vége lett hisz idő kell Samuinak csak ő erre a dologra nagyon rácsodálkozott mit tett párja mert ő nem ilyennek ismerte meg de mostmár örül hogy párja ilyen mosolygósabb és bátrabb valamilyen szinten.~Ez gyorsan ment!~Mosolyog magába Zoy.Nem tud megszólalni de valahogy nem is akar mert úgy érzi hogy tettekkel kell elmagyarázni nem pedig szavakkal milyen boldogságot érez.Hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolja párját és közben lehunnya a szemeit.
|
- Mia... - megfogja a nőstény puha kezeit. - Nem gondoltam bele igazán... de nem engednék bábot csinálni magamból. Szeretlek, s ezt akkor se tudná kitörölni belőlem, ha teljhatalma lenne. Halona is emlékezett Renjire, s vissza is jött hozzá. - néz őszintén a nőstény szemeibe.
- Szerintem igen! - örvendezik Renji.
- Megpróbálhatjuk.
- El fogom tudni vágni? - kérdezi a lányt, háhta valami olyan anyagból van az öv, amit megsebezni lehet, de elvágni nem.
= Tényleg az, érdekes. De mindenhol létezik jó és rossz. = mosolyog Tenpa. = Ne aggódj, én is kíváncsi vagyok, Takumi beismeri magának, hogy szerelmes vagy megpróbálja elfeledni. S ha be is ismerné, mi lenne... Nem az ő stílusa megmaradni valaki mellett. = gondolkodik hangosan az utolsó mondatban. = Nézzétek, ott egy idegen macska. = pillant Len felé. = Szerintetek ért a nyelvünkön? = teszi fel a költői kérdést, bár sejti a választ, hogy csak Sohnot fogja hallani.
Atsui beleborzong a keltett jóba. Ívben feszül háta, ahogy gerincén húz végig szerelme. Mámoros arcot vág, s dorombolni kezd neki válaszul. - Én is ezt érzem. - mondja csendesen. - De talán nem is kell megfogalmaznunk... az érzések mindent elmondanak. - boldogan nyal végig a fiú nyakán, köröz is rajta, s finoman fogait is belemélyeszti. Tincseivel tovább szórakozik, szeret játszani a hajjal. Ujjai viszont lüktetni kezdenek, ahogy csorog bennük a vér.
    
|
Egy kandúr jelenik meg.~Remek,mennyien vannak~gondolja és oda sétál hozzájuk.Sziasztok Len vagyok.-mutatkozik be.
|
- Mi? Hozzá szegődni? - néz szerelmére rémülten a lány - Ugye ezt most nem gondoltad komolyan? - csengnek fülében a mondatok, melyeket nem rég ejtett ki ajkain a kandúr - És ha bábot csinálna belőled? És ha sikerülne ellenünk fordítania?
- Gondolod használhat? - kérdi Halona és elmosolyodik - Megszabadulhatnák ettől? - mutat a fekete övre
- Hát... mi a rókaszellemek birodalmából jöttünk - kezd bele, Yume közben leül és figyel - A rókaszellemek is lehetnek többfélék, voltak akik gyilkoltak és voltak akik ezt igyekezték megakadályozni. Mi a második kategóriába tatroztunk és mikor megtámadtak egy falut mi is arrafelé voltunk, persze én akkor még nagyon kicsi voltam. Anyu meglátta Yumet és megmentette, azóta él velünk. Csakhogy nem nézték jó szemmel, hogy Yume velünk él és folyton piszkálták. Aztán ő egy nap önkényesen - pillant a fiúra - megszökött, én pedig utána jöttem, azóta együtt vagyunk. - fejezi be
= Érdekes egy sztori... - jegyzi meg Arkon = És igen, valami olyasmi... bár kiváncsi leszek, hogy Shirei meddig bírja ki Helakuval... az viszont tény, hogy most szerelmes...
Nantan végighúz szerelme gerincén, majd füleivel kezd játszani, míg másik keze a kandúr mancsában nyugszik - Amit érzek az kimondhatatlan és leírhatatlan... - súgja dorombolva
|
Szorosan öleli magához Zoyt, ezernyi gondolat fut át agyán, s teremt még annyit, mégis tanácstalan, hogy hogyan tovább, mit csináljon. Eddig tartott volna a bátorság és az elhatározás? Nem, nem lehet ez. Szinte fájdalmasan lassan húzza el fejét a lány nyakától, hogy belenézzen annak szemébe. Fejét enyhén oldalra dönti, szemeit félig lehunyja, de tovább nem merészkedik, itt megáll. Zakatol a szíve, néha fél, hogy kiszakad a mellkasából, a levegőt is érzi remegni, ahogy végighalad orrában, légcsövében és rezegteti tüdejét. Megfogalmazhatatlan érzés járja át, amit úgy érez, el kell valakinek mondania, méghozzá minél gyorsabban. Ám ez nem veszélyezteti, hogy elegedi Zoyt és elrohan, hogy elújságolja, felfedezett magában valamit.
|
Kicsit meglepődött párján mert még sosem csinált azelőtt.Ő is megpuszilja párját majd egyik kezével átkarolja a fiút a másik keze meg Samui mancsába van.~Ez fua de jó volt!~Vigyorog magába de kívül kicsit el van pirulva.
|
A puszi helyette dönt. Hiába vált arca élénk pirosra, a legnagyobb bátorításként hat Samuira. A másodperc töredéke alatt terem közvetlen Zoy előtt, s kalapáló szívvel csókol annak nyakába. Tenyerében ott van még a nőstény keze, míg másik karjával határozottan fogja magához őt. Nem húzza el fejét, oda súgja bele. - Nem akarom, hogy elmenj.
|
-Értem!-Mosolyog a fiún mert nem érti minek csinálja ezt.Odamegy mellé és megfogja kezét majd a szemébe.-Elmehetek ha gondolkodni akarsz!-Vigyorog a vidáman majd megpuszilja.~Tévedtem!~Mosolyog magába.
|
- Hirtelen egy olyan őrültség jutott eszembe, hogy megkeresem és álcázva magam mellé szegődöm. - elgondolkodik a hirtelen támadt ötleten a fekete hajú kandúr. - Mivel én már felnőtt vagyok, pszichikailag nehezebben hatna rám, de a harci technikák révén fejlődnék és még őt is vizsgálni tudnám.
- Nekem... van méregtelenítő folyadékom. - abbahagyja a sírást, mikor már a lány nyakán nincsenek ott a sebek, s megemeli a nyakláncát.
- Ez nagyszerű! Hallod ezt Halonám!? - Ren hirtelen eszméletlen lelkessé válik. - Ráönthetnénk, míg átvágom, eltakaríthatnánk, s a folyadék semlegesítené! - szinte már ujjong, hogy végre megszabadíthatják a Legfontosabbat ettől az ördögi szerkentyűtől.
= Nem tudom, hogy különös-e... nekem fura volt, de biztos létezik még nem egy ilyen példa. Takumi találkozott már olyan lánnyal, aki vak volt. Csodaszép nőstény volt, s ugye a szájhős Kaszanova azonnal kiszemelte magának, s mindig azon morgott, hogy rá se néz, nem szemezik vele, meg ilyesmi. Aztán egy vacsorán sikerült mellé ülnie, s látta, amint tapogatózik a lány, segített neki, s akkor világosult meg számára, hogy a hölgy nem lát. Vicces volt, ahogy végigtapogatta Takumi arcát, s érzett rajta minden ki vágást, amit szabad szemmel észre sem vesz a macska, hisz alig látszik, mégis érződik. = elkuncogja magát a cica. = Bizony, a régi szép idők. Amúgy szerintem mindkettőnk gazdája egy pecér, csak két irányba, de... mindketten megállapodni látszanak. = nézi Arkont mosollyal arcán. = Mesélj valami sztorit te is. = pillant a rókára.
- Ööö... - zavarba jön, így inkább elengedi Zoyt, elhúzódik tőle, elnéz oldalra, míg arca egyre színesebb lesz, fülei lelapulnak, farka pedig csavarogni kezd a levegőben. - Csak nem szeretem, ha néznek mások. - motyogja valami választ adva. Egy belső harc színtere jelenleg a bensője, ami kivetül arcára. Látszik, hogy töpreng valamit, hogy az egyik pillanatban mellette van, míg a másikban nem ellene. Mancsait néha picit meg-megszorítja, majd elengedi, száját nyalja, majd beleharap, szemeivel pedig a területet pásztázza, de nem igazán azért, mert kíváncsi rá, csupán, hogy ne kelljen a nőstény szemeibe néznie.
Finoman, nem kilapítva fekszik kedvesén, egyik karján támaszkodik, mellyel a selymes tincsekbe túr, játszik velük, cirógatja azokat. Másik mancsa egy ujjával végigcirógat szerelme állkapocscsontján, majd le a nyakán, ki az egyik vállra, végig a karon, míg el nem éri a tenyeret. Belecsikiz, hogy ezzel is tüzelje a kandúrt. Orrára ad puszit, majd nem bírja, csókba bontja ki érzéseit.
|
-Az pedig igaz!-Mosolyog Zoy is.-Majd gyűjtünk be még barátokat!És akkor meg lessz a csapat utána pedig már csak a szelem kell!-Mondja elviccelődve kicsit a dolgot a nőstény.-És ha szabad megkérdeznem miért is hoztál ide kedvesem?-Kérdi párját megtudakolni okát miért is vannnak itt valójában.
|
- Hát erről nem tudok semmit... ki kéne deríteni valahogy... csak az a kérdés, hogy hogyan...
- Igen, ha elvágják méreg szivárog a testembe és megöl...
= Igen, a társam megérti az állatok nyelvét és képes velük kommunikálni, nem egy helyzet volt, amiből így sikerült éppen kikeverednünk... a régi szép idők... - mosolyodik el = Azért ez elég különös nem? Mármint, hogy nem beszél...
- Mi már megszoktuk és jó így... - mondja egyszerűen a fehér róka
A fiú elpirul, mikor Atsui azt mondja nagyon nagyon szereti, de ő nem felel, helyette inkább simogatni kezdi a fiú nyakát, másik keze viszont lejjebb csusszan a kandúr hasára és ott motoszkál, szájával apró csókokat lehell kedvese arcára
|
- Erről van szó. Tehát Trial valahogy felgyorsította az időt ott, ahol voltak, vagy csupán a sejtöregedést és bemesélte Halonának, hogy évek teltek el, hogy ezzel magyarázza a dolgot.
- Maradj nyugton. - a földre fekteti Halonát. - Csonttörésre is tudsz valamit?
- Nem... azt a könnyeim nem érik el. - feleli Minako.
- S nem tudjuk valahogy megoldani?
- Nem tudok módot rá.
- Értem. Ebben méreg van, ugye azt mondtad? - kérdi a szeretett lányt Ren.
= Engem is csak Takumi ért, s nem sok más macskalény. = mondja. = De Shirei, Arkon gazdája ért az állatok nyelvén, igaz? = néz a foltos kandúrra egy mosollyal fűszerezve a kérdést.
- Ez aranyos volt. - nevet fel Nan első mondatán. - Igen, kész kis hölgy már. - pólón keresztül simogatja a kandúrka testét, egyszerűen élvezettel tölti el, hogy érintheti őt. Boldoggá teszi, hogy annak okozhat jót, akit szeret és aki őt is szereti. Lehunyja zöld szemeit, s kicsit megemeli állát, hogy párja még jobban a nyakához férhessen. Dorombolni kezd, ami miatt rezeg a torka, farkát pedig amint megtalálja szerelméjét, ráfonja, mintha sose akarná ereszteni. - Nagyon-nagyon szeretlek Kedvesem. - suttogja örömmel nézve Nantan szemeibe.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
