|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
- Mondd... - mondta semmitmondó hangon és közben nézte a mögötte lévő lányt ~ Szép... - pirult el, majd Hanityre szegezte tekintetét, jelezve, hogy figyel
|
Hanity kacsint Yamanekoak majd a szörnyekre néz.-Van egy tippem de nembizos hogy beválna!-Mondta a lány Yamanekonak.
|
- Hé... hogy is hívnak kislány? - kérdi Zaukától, majd kcsit merülni kezd a mocsárban - Ezek itt nem jóbarátok, hanem szörnyek! - lát meg egy indát és belekaaszkodik, kihúzza magát a mocsárból és a lány mellett terem - kössz a segítséget! - szól Hanitynek - ti meg takarodjatok! - szól a zöld szörnyeknek
|
Hanyti odaugrott egy fa ágára majd a rondaságokra nézett.~őh...Fúj~Mondta magában grimaszolva majd megrúgta őket mind a két lábával majd szaltózva ért földetYamaneko mellett de a rémeket nézte undorodva,mérgesen nézve és hátracsapott fülekkel.
|
*Már majdnem elérte volna az "anyját"....csag még egy kicsit és kezük érintkezik...csak még egy kicsit...Ekkor kezek ragadják meg.Kirántják a partra.Tehetetlenül puffan a földön.Egy kis ideig nem is moccan,csak egy idő után ül fel szomorú,fénytelen tekintettel.*-Miért beszélsz velük így?*Kérdezi a fiút színtelen hangon.Ő még mindig anyját és Sotant látja.Az álanya fintorogva néz a jövevényre,majd újra Zauka felé fordul.*-Zauka...ugye nem fontosabb ez a fiú nálunk..?*S szempilláit megrezegteti,álkönnyek csorognak arcán..*
|
- Hmmm...? - néz körbe Yamaneko, ahogy a lány a mocsárban már majdnem elsüllyed, gyorsan belegázol, nem is törődve avval, hogy ő maga is elsüllyedhet. Megfogja a lány mancsát, hírtelen kidobja a partra, ő pedig a lényekre néz, nem hat rá a bűbáj - Takarodjatok innen, különben esküszöm szétszedlek benneteket! - kiabálja és várja, hogy mit lép rá a két furcsa, idegen lény.
|
*A vízből lassan két macskalény emelkedik ki,s megáll a víz felszínén.Kedvesen mosolyogva néznek Zaukára.Egy férfi és egy nő.Zauka pislog,majd lassan kiegyenesedik,hogy jobban szemügyre vehesse őket...a szíve nagyot dobban,mikor beléhasít a felsimerés.A nőre néz.*-Anya?*Aztán a férfira.*-Ap...Sotan?
-Igen,Zauka...mi vagyunk...láttuk,hogy még nem felejtettél el minket...az alvilág őrei felengedtek minket...egy rövid időre...hogy lássunk téged...*Felet a lánynak a női alak,Zauka anyja.Párja,a férfi a vállánál ölelte át feleségét.*
*Zauka könnyeivel küzködve mered rájuk.*-Miért jöttetek?Miért épp most?
*Ezúttal a férfi szólalt meg.*-Láttuk mennyire elkeseredtél,miután elszaladtál a hegyről.Azért jöttünk,hogy megmondjuk nincs okod szomorkodni.A testvéreid,anyád és én már túl vagyunk mindenen.Örökké látuk minden egyes léptedet.És ott élünk a szívedben.Mi mindig veled vagyunk,Zauka.*Ekkor a nő valamit suttog Sotan fülébe,mire a férfi bólint.*
-Most mennünk kell,kincsem.Az időnk záros,vissza kell térnünk...ég veled,Zauka..*S szép lassan elkezdtek elmerülni.*
*Zauka felpattant és anyja meg Sotan felé nyúl.*-NE MENJETEK EL!NE HAGYJATOK ITT!NE HAGYJATOK EGYEDÜL!*Könnyei újra megeredtek.A páros megáll*
-Valóban...ennyire hiányzunk neked?*Hallatszik az anyja hangja,már térdig benne voltak újra amocsár vizében.*
-IGEN!NE MENJETEK EL!VELETEK AKAROK LENNI!NEM AKAROK MEGINT EGYEDÜL MARADNI!*Kiabálja,s térdre rogy,könnyei patakokban folynak arcáról.Anyja és apja egymásra néz,aztán újra az anyja fordul felé.*
-Zauka...gyere velünk...tarts velünk...legyünk együtt...*Tárja ki két kezét.Zauka mintha megbabonázák volna áll fel és néz feléjük.Lép egyet,aztán megáll.*-Gyere velünk...légy velünk...legyünk együtt...Gyere,Zauka!*Hivogatja anyja.Zauka lassan indul el a víz felé,s már bokáig bele is gázolt,közben csak anyját és Sotant nézi.*
*Kívülről pedig látni lehet két zöld pikkelyű furcsa teremtményt,melyeken haloványan két macskalény képe dereng.Hajuk csimbókokban lógnak,koponyájuk itt-ott kilátszik,csakúgy,mint bárhol máshol a csontjaik....*
|
*Zauka sokáig futott,mígem kifogyott a szuszból és kénytelen volt lelassítani.Így már csak sétálva tudott tovább közlekedni.Könnyei már elapadtak,de szemében továbbra is szomorú fény csillog.Idelenn párá és fülledt a levegő,ami nagyon jól esik neki a száraz és hideg után.Egy kis ösvényen sétál,hosszú haja meg-meglebben.Körülötte a mocsár poshadt vize bugyborékol.Egy mohával benőtt sziklára aztán leül,s nagy sóhajjal behajít egy kavicsot a vízbe,ami inkább puffan,mint csobban,majd lustán merül el.Immár sikerült megálljt parancsolnia az emlékeknek.Nem akar emlékezni...bár ki tudná törölni az emlékeit...Újabb sóhaj hagyja el ajkait,s lehajtja fejét,mire pár tincs az arcába hull.Mikor felnéz a mocsár vize fodrozódni kezd...*-Hmm?!*Néz a vízre csodálkozva.*
|
Az éjszaka sötétjében egy fehér alak tűnik fel aki a mocsár fölött repül el. A hold sarlója világítja meg a mocsarat. A titokzatos alak lassan leereszkedik az egyik faágra. Hosszasan végignézi az egész terepet.
-Hm...Milyen kihalt hely. De érzem hogy valaki járt itt-Hunyja le a szemét és érzi a jelenlétek halvány helyét.-Áhh nemsokára feljön az az átkozott nap. Sietnem kell.-Mondja mikor látja hogy az éjszakát nemsokára felváltja a hajnal-Majd holnap megkeresem az idegeneket...-Fejezi be majd elrugaszkodik és ismét elkezd repülni.
|
Fujj utálom a mocsarat.-hallatszik Kireihangja,egy fáról pedig nevetés.
Gyere le.
Eszem ágában sincs.
Miért?
Csak.
Tízig számolok Ai.Egy,kettő,hét,tíz.Gyere le!-húzza meg Huga farkát,aki ettől leesik a fáról.
Na ezt miért?
Csak.-indul az erdő felé.
|
Hm...A lány már közel van.-ereszkedik fél térdre Taiken,majd egy lábnyomot figyel.Mikor látja,a lábnyomok a szines erdő felé tartanak,követi őket.
|
 Felix felrepül és úgy megy utánnuk a színes erdő felé. |
- Halona nevet kicsit és megkapaszkodik Renjiben - Bekapcsoltam! - kiállt fel és várja az utazást
|
-Bocs Felix, a kishölgy döntött. Na jer. -int fejével a színes erdő felé Felixnek. -Szia Heloqan! -köszön még a fiúnak, azzal elrakja régebben elővett kardját, majd finoman megrázza a lányt. -Zötyögős lesz, öveket tessék bekapcsolni és jól megkapaszkodni. -mondja nevetve.
|
| -nyugodtam felülhetsz rám.-Mosolyog megint Halonára. |
- Te! - karolja át a fiú nyakát, ilyen kedves még senki sem volt vele, így ragaszkodik a fiúhoz
|
| -Veletek mehetek ha nem nagy gond.-Mondta Felix könyörgő szemekkel. |
-Nem, én nem tudok repülni. -mondja a lánynak. -De megkérhetjük Felixet, hogy a hátára vegyen, ha mindketten benne vagytok. -néz kérdőn a fiúra, majd a lányra. -Mehetünk. Ki vigyen? -kacsint többször mindkét szemével felváltva.
|
- Repülni? Te tudsz? - kérdi egyik ujját a szájába téve és úgy néz Renjire - Köszönöm! - veszi el a virágot - Renji megyünk a színes erdőbe? - kérdi nevetve
|
| Felix vissza kacsint, hogy érti. |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Felix felrepül és úgy megy utánnuk a színes erdő felé.
