|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.22. 12:57 - |
Ezen a helyen könnyen el lehet tévedni, de a táj gyönyörű.Veszélyes lények nincsenek, de sötétség ijesztő. Felülről betör a fény, és varázslatos lepkék szárnyalnak a napsugarakon. Ez a hely rejtélyes, titokzatos jungel, ha jössz ezernyi kérdés lesz a fejedben, de ha meglátod a lepkéket mindet elfelejted, mintha minden kérdésedre válaszolnának. Majd hírtelen elindulnak. Ha követed őket a leghőbb vágyaidat teljesítik.
|
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
*Kitty furcsállta ezt a nagy aggódást hirtelen, de fogta Nao kezét, és elindultak visszafele. Sopphie szemét még csukva is zavarta a napfény. ~Miért is kell annak az átkozott napnak sütnie?~ Bosszankodott, és kinyitotta. Hunyorogva emelte fel a fejét, és mozdult volna, de Kinme még mindig fogta az egyik kezét, így eldőlt újra, persze pofára. Fáradtan nyögött egyet, és megpróbált megfordulni, hogy lásson egyáltalán valamit.*
 
|
- Rendben... akkor majd megsütjük... *olyan volt mintha csak valami utolérte volna őket a levegőben, s a madarak lehullottak* - Ennyi elég lesz... menjünk vissza... *tanácsolta, s még mindig fogta Kitty kezét, de a sok kajától ez kicsit kellemetlenebb volt* XD |
*Kitty szemei elkerekedtek a lebegő gyümölcsök láttán, és gyorsan elkapkodta őket, félt, hogy leesnek a földre.* -Csak sütve.- *Mosolygott, és a szemei csillogtak. Pici fejében megfordult az is egy pillanatra, hogy lecseréli Sopphiet Naora, de aztán meggondolta magát, elég nagy hülyeség lett volna, csak azért mert kap tőle reggelit. Zöld szemecskéivel Naot figyelte, és csodálta, hogy mi mindenre képes.*
|
- Hmmm... nézzük csak... va ott pár gyümölcs! Ott, azon a fán!*mutatott oda, s a gyümölcsök már maguktól repültek feléjük, Nao láthatatlan karjaiban* - El tudod teni őket valahova? .kérdezte a kölyköt s megpillantot pár madarat* - A madarat szereted? Mármint enni... |
*Kitty egy darabig gondolkodott, vajon jó ötlet-e elmenni az "idegennel". ~De hisz ő Nao! és Misa is itt van, és éhes vagyok.~ Győzi meg végül a gyomra, megfogja Nao kezét.* -Mit eszünk reggelire?- *Kérdezi kíváncsian, és további kételyek nélkül vele megy. Sopphie szerencsére alszik, mert ha most felébredne, és látná, hogy Kitty eltűnt, bizonyára frászt kapna.*
|
- Nem tudom... csak felébredtem amikor megjöttek... *vonja eg vállát* - Gyere kersünk valami ehetőt rendben? *kérdi s kezét a lány felé nyújtja* - Nem szeretném ha eltűnnél... és atán lecsapnák a fejem... szóval inkább fogd a kezem és menjünk... *nincs ínyére annyira a dolog, de biztonságban akarja tudni, főleg hogy ő is ott volt amikor megtámadták őket, csak a háttérben húzódott meg, s idáig is követte őket* |
-Nem otthon vagyunk.- *Jegyzi meg durcásan, hogy nővére nem kel fel azonnal.* -Hol jártak?- *Kérdezi, és mivel további böködésre, csak egy kézlegyintés a válasza a lánynak, kicammog Nao után.* -De éhes vagyok.- *Megsimogajta Misát, és leül a földre, de egyre csak az ajtón néz befele.*
|
*Kinme békésen alszik, viszont Misa felpattan azon nyomban, amikor Kitty, s a vállára szökken nyávogva, amire felébred Nao, lassan nyitja ki szemeit, s a kölyökre pillant* - Szia... *köszön, s kimegy a már rég kialudt tűzhöz* - Későn értek haza... biztosan fáradtak... nem vagy éhes? *kérdi a kölyköt, s közben les valami harapnivaló után* |
*Sopphie nem nagyon akar szökni, úgyis teljesen lefáradt. XD De ki kel fel, leghamarabb, persze hogy az aki legkorábban feküdt. Kitty nyújtózott egy nagyot, és körülnézett. Kinme, Sopphie a földön, Sopphie kardja. ~Nocsak, ez meg honnan pottyant ide.~ Kicsivel arrébb Nao, hasonló kérdések merültek fel benne. ~És miért alszik még mindenki?~ Kidörgöli az álmosságot a szeméből, leugrik az ágyról, és nővérét kezdi keltegetni.* -Sopphie! Sopphie! Hasadra süt a nap!- *Rázza meg finoman a vállát, mire a válasz egy nyöszörgés csak.* -Hagyj békén!-
|
*Kinme is lefekszik a lány mellé* - Jóéjt.... *óvatosan keresi meg a lány kezét és a sajátjával fonja össze* ~ Nem fogom hagyni, hogy elszökj tőlem... *hunyja le szemeit, egy kicsit még gondolkodik, majd lassan eljön érte is a békés álom* |
*Sopphie hallgatja a kandúr szavait, és próbálja elfogadni, hogy tényleg úgy vannnak a dolgok, ahogy mondja. Gondolatok cikáznak a fejében, majd elülnek, és bólint. Mert tényleg szükség van alvásra. Már érzi is a fáradtságot. Bebotorkál a kunyhóba, és lefekszik oda, ahonnan az imént még az ablakot bámulta.* -Jóéjt, újra.- *Mondja Kinmének, és lehunyja a szemét. Ha nem zavarja meg semmi, nyomban el is alszik.*
|
*Kinme elengedi Sopphiet* - Akkor... szóval... fifti - fifti! *mosolyog* - Ne hibáztasd magad... nem tetted meg... és különben is... ő nem számít... az sem számít ha ő az apátok, nem a családotok tagja mert nem érdemli meg, hogy az legyen... mondd csak, ha nem mondok igazat... de én így látoma helyzetet... nem kéne egy ilyen alak miatt tönkre tened se magad, se Kittyt... senkit... *rántja meg vállát* - Gyere... aludjunk egy kicsit... mindjárt itt a reggel...*javasolja* |
*Sopphie nyel egyet.* -Bocsáss meg, hogy ilyet kértem tőled. Sajnálom, hogy egy pillanatra elfelejtettem, hogy mennyire szeretlek, és csak a bosszúvágy hajtott. Én nem haragszom rád, az én hibám minden.- *Ölelte át ő is, és nem akarta elengedni. Hihetetlen érzés volt, hogy van valaki, aki ennyire törődik vele, aggódik érte, és szereti.*
|
*Amint oda érnek, Kinme magához öleli Sopphiet, talán még sose ölelte ilyen szorosan* - Sajnálom... *túr a lány hajába, s lehunyja szemeit* - Tudom, hogy te azt kérted... had menj egyedül de... nem volt maradásom... kérlek bocsáss meg... nem tudom megtenni amit kérsz tőlem, nem tudlak magadra hagyni... *vallja be* |
*Sopphie szívverése felgyorsul, de szerencsére észbe kap és nem sikongat. Szerencse is, mert csak Kinme az. Követi a fiút, és nem tudja mit mondjon, nem tudja mivel tehetné jóvá a dolgot, így csöndben marad, idővel talán kiderül, hogy mi a legjobb amit tehet.*
|
*Kinme felveszi a kardot, ami furcsán hathat mert még mindig láthatatlan, majd kibontakozik alakja is, s még mielőtt a láy bármit is mondana, elkapja a kezét és felrántja a földről, szemeibe néz, nem haragszik, de tudja, hogy Sopphie ez miatt majd fog... ha a nőstény hagyja magát akkor vissza vezeti őt a bungallóba, de egy szót sem szól* |
*Sopphie távolabb érve megáll, hátát egy fának dönti, és lecsúszik a földre. A kard a kezéből a földre esik, és az önmarcangolástól könnyek gyűlnek a szemébe újra. De nem sírhat, nem csaphat zajt, mert felverheti az alvó férfit, viszont most nem tud visszamenni Kinméhez nyugodt szívvel, lefeküdni és elaludni... Hogy tehetné, mikor ilyen önzően viselkedett vele szemben.*
|
*Kinme nem tud belenyugodni, hogy így lerázták, de nem tud mit tenni... csak ül és néz maga elé, mint egy kiskutya akinek nemrég rakták ki a szűrét. Ezernyi kép mardossa belül, s végül nem tud mit tenni, köddé változik,s láthatatlanul követi Sopphiet, amikor meglátja, hogy mit akar tenni, azt sem szakítja meg, csak biztos akar lenni abban, hogy biztonsában van a lány* |
*Sopphie szíve elszorul, és egy könnycsepp csillan meg szemében.* -Bocsáss meg.- *Suttogja alig hallhaóan, majd el is tűnik a fák között. Léptei nesztelenek, de gyorsan halad. Útját a hold fénye kíséri. Megérkezik oda, ahol az elhagyott tábor volt, és lelassít. Egy fa mögül kémlel ki. Sejtése beigazolódott, és úgy látta, könnyeb dolga van, min hitte. Szánt szándékkal reccsen a lába alatt egy ágacska, de Caledon füle meg se rebben, már méllyen alszik. Közelebb lopódzik, kardja hanyagul egy fának támasztva. Kinyúl érte, és elveszi. Az alvó kandúrra sandít, de az meg se rezzen. Hajtja a vágy, hogy tudassa vele, ő tette, de mégse tesz semmit, pedig most akár könnyű szerrel le is szúrhatná, de elnyeli újra a dzsungel sűrűje.*
 
|
- Egyedül... *ismétli a lány szavait, s elengedi őt, valami rettenetesen kínzó fájdalom égeti mellkasát, fejét lehajtja majd minden szó nélkül hátat fordít a lánynak... egy darabig még úgy áll, s csak gondolkodik a szó jelentésén... ~ Egyedül... *ismétli magának, majd lassú lépdekkel lépdel vissza a kis kunyhóba* |
[165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
