|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.09. 20:35 - |
Egy fákkal szegélyezett út. Ha valaki erre jár, olyan mintha álmodna, amit elképzel, az lehet, hogy a következő pillanatban szembe jön vele. Itt senki se sérülhet meg, de vigyázni kell, nehogy halálra rémüljön. Az ösvénynek a be- és a kijárata szinte bárhol van, minden területről el lehet ide jutni és ha lelépsz az ösvényről, oda jutsz, ahova akarsz. Ez a közlekedés legkönnyebb módja.
|
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
- Nem hiszem, hogy ott engem szívesen látnának, tehát majd elkísérlek egy darabig aztán szép csendben lelépek rendben? *próbált mosolyogni, nem várta hogy a lány megérti őt, nagyon gonosz dolgokat tett mostanság és nem tudott mit tenni az ellen, hogy ezt vissza fordítsa*
|
*Sarasa tisztán hallotta a dolgot aztán odafordult mosolyogva.*-Igen,itt lenne az ideje!-Mosolygott barátságosan mintha teljesen elfelejtette volna az nemrégiben történteket,pedig nem felejtette el őket,csak tudta hogy ez egy másik Yamaneko.*
|
*Yama egy kicsit megpihent, s lehunyta szemeit, de amikor Sarasa felkelt kinyitotta őket* - Ideje lenne haza menned, biztosan keres már a családod *beszélt a lányhoz, bár nem volt benne biztos, hogy a lány hallotta e szavait*
|
*Sarasa békésen aludt,nem is zavarta hogy arrébb sétáltak vele és leültek.Békésen pihengetett vele aztán egy jó fél-háromnegyed óra múlva felült szemét törölgetve.A legtöbb dolgot igyekezett elfelejteni de az arcán a kis sebbe még bele-bele csípett a fájdalom.Álmosan nézett szét a környéken aztán felállt mintha Yama ott sem lenne.*
|
*Yama felállt, mardosta a bűntudat, nézte a lányt ahogy elalszik, majd felfogta karjaiba és egy fa tövéhez sétált vele, lekuporodott, Sarasat az ölében tartotta még egy darabig majd letette, szeméből könnyek peregtek, megcsúfitva az arc finom vonásait* ~ Vissza akarom kapni az életem... vagy nekem már az sem jár? Akkor haljak meg... de nem... Myr, őt meg kell találnom minden áron... látnom kell őt, újra.. talán utoljára... de muszáj megtalálnom *gondolkodott... minden rossz dolgon amit elkövetett s azon is amire kényszerítették hogy megtegye, egyáltalán nem érezte magát jónak, fájt neki hogy ennyi macskának okozott fájdalmat, mégsem tudott semmit se tenni elenne, elhatározta hogy ha a lány felébred haza viszi, aztán lesz ami lesz*
|
*Sarasa meglepetten nézte a kandúr változását aztán kicsit nyugodtabban tartotta ott a kezét.Eléggé fáradt volt,kikészítette ez a sok történés így álmosan halgatta a kandúrt.Amikor nagyjából begyógyult a sebe és "rendbejött" a keze akkor csöndben ásított egy hatalmasat és összegömbölyödve feküdt a földön.Nemsokára el is aludt a hatalmas altató adag mellett,úgy érezte neki ez kell a felejtéshez és a rossz emlékek javának kitörléséhez bár a vágás az arcán majd emlékeztetni fogja.*
|
*Yama elő vette zsebéből a tűt, de most óvatosan szúrta belé, majd hírtelen mintha valami becsapódott volna, a macskalény megváltozott, szemei sárgán világítottak, arcvonásai gyengébbek lettek, szeméről eltűnt a szemüveg és ruházata is megcsappant, a zúzódások, sebek eltűntek, ez a jelenség akkor következik be ha Yama jót cselekedik, ha legyőzi a benne rejlő sötétet erőt, ez eddig csak Myr hatására jött elő, ez jelezte, hogy Myr nincs messze, a kandúr feltett szándéka volt őt megtalálni* - Ettől beforr a sebed, pár perc és rendben leszel *felelt* - Nem tudom... az ösztön azt hiszem, tudod még nem öltem embert... nem vagyok gyilkos, és mindenre amit tettem, a főnököm vonható felelősségre... bár ne felejtek el ilyenkor semmi rossz tettetemet, a többi dolog kiesik, amikor a sötétség alá kerülök, valahogy minden jó kiesik az emlékezetemből és csak apránként tér vissza *magyarázta, majd hírtelen ezébe jutott valami* - Te jó ég... Nan... mit... te jó ég...
|
*Először nem tudta hol vannak de örült hogy végre biztonságban.Csöndben ült a földön,amikor hallotta a kérdést nem is hitt a fülének.*~Ez Yamaneko?És kedvesen beszélt vele?~*Nézett nagyot aztán egy kevés habozás után törött mancsát odanyújtotta.*-Miért?*Utalt a kérdéssel arra hogy miért hozta el őt onnan hogyha eddig kínozta.*
|
*Yama nem szaladt sokáig, csak amíg vitték lábai, végül az álmok ösvényén lerakta a lányt, ő maga pedig összerogyott a porban* - Sajnálom... *nyöszörögte, majd felült* - Nyújtsd ide a karod kérlek *ez a Yama más volt mint eddig, a szemei is csillogóbbak, füleit lelapította, nem is mert Sarasara nézni*
|
*Sok év telt el azóta, hogy a Macskalények felfedezték ezt a csodálatos helyet, sok kalandban volt itt részük, míg egy nap, szörnyű csapások érték e helyet, sokan elmenekültek, sokan itt maradtak és sokan bele is haltak... mégis maradtak túlélők, és olyanok akiknek fontos ez a hely, a macskalények földje most ismét felvirágzott, újból nyugalmat, csendet, biztonságot adó. (nem mindenhol, és nem mindenkor XD) A TE macskalényed túlélte? Kezdődjön hát a macskalények életének következő felvonása!* |
-Nem, nincs - válaszol röviden tömören.
Netta a fiút kezdi zézni, és igen helyesnek találja.
   
|
-Á értem.-Bólint a lánynak.-Valami gond van?-Kérdi cinikusan a kékeszöls hajú cicustól.
|
Kis késéssel a két fiú is megérkezik.
-Nem nagyon törődsz azzal, mi van az új helyen...-csóválja a fejét Josh, egy kisebb szidás kíséretébe, melyet legkisebb húgának szánt.
-Majd beletanul-kacsint rá Nubbin.
Josh kissé rosszallóan méri fel Heloquant.
-Szia! A nevem Amy, ő pedig a húgom, Netta - Amy hamarosan megpillantja a két érkező kandúrt.-A kékeszöld hajú cicus a báttyám, a másik kandúr, pedig Nubbin - mondta és rámosolygott a fiúkra.
|
-Heloqan erre jár,és két lányt pillant meg.Odasétál hozzájuk,és köszön.-Sziasztok.A nevem Heloqan.Hát nektek?-Kérdi,és leül.
|
Amy kicsit bátortalanul lépked. Óvatos, mert számára ez egy teljesen új hely. Nem mer veszélyeztetni semmit.
Kishúga viszont sokkal bátrabb. Ő előugrik, és szalad egy jó nagy kört, majd elterül a puha talajon.
Amy ezután feladja a csendes sétát, és sokkal bátrabban elősétál, majd leül húga mellé.
|
Egy kék fény látszodott és az ösvényen egy macskalény jött.Az alakja egyre jobban kibontakozott.egy kék hajú mosolygó macskalény volt.A szeme is csillogott. leült egy köre az ösvény végén és ennyitt mondott.-Miért nincs itt senki de lenne kedvem beszélgetni..Nyújtózott egyett és fölmászott egy fára.onnan nézegette, hogy jön e valaki
 |
-Nem baj. Végülis úgyse sikerül nekem soha semmi-Mondja lemondóan aztán úgy gondolja hogy nem terheli tovább Cloey-t a társaságával-Örülök hogy találkoztunk de nem akarlak téged is belekeverni-Mondja neki aztán feláll és az ösvény végéig futni kezd. Közben lehunyja szemét és a kivetíttés képességével irányítja az ösvényt hogy vigye őt a sárkányok földjére. Majd eltűnik....
|
Amikor a fiú csndet kért elmosolyodott és befogta a száját amint a fiú leült Cloey is leült mellé csendben amint a fiú rossz híreket közölt kicsit elszomorodott de azért mégis boldog volt hogy nem kerültek a közelébe a kandúrnak.-Ha minden egyszerű lenne milyen lenne az élet?-kérdi a fiút mosolyova majd hátára dőlt az ösvényen és úgy nlzett felfele.
|
-Akkor elkezdem keresni. Most egy kis csendet kérek-Mondja neki aztán törökülésbe leül és lehunyt szemmel keresni kezdi telepatikus erejével a fiút. Már közel jár de pontosan nem tudja hol van mert Hikari védőpajzsa blokkolja a jeleket-Ez nem megy. valami megakadájozza a kapcsolatot. lehet hogy ez mégse fog olyan simán menni-Kezd el aggódni
|
-Én sem bocsájtanám meg magamnak hogy amíg távol vagy és ne adj isten bajod van és nem tudok segíteni belehalnék a várakozásba és az aggódásba!-Lép közel a fiúhoz Cloey.-De az ösvénnyel kapcsolatban igazad lehet!-Mosolyodott el ötlettől duzzadva.-És ha ki tudnád deríteni merre van az a kandúr akkor az álmok ösvénye oda tudna vinni!-Csettintett egyet ujjával.
|
[198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
