|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.05. 21:14 - |
Gyönyörű a tó és a levegő enyhén meleg, de főképpen akkor a legszebb, mikor telihold van és a vízen csillámlik a tükörképe. De ezen a területen mindig éjszaka van! A Hold hatása itt mindig érvényesül, hisz ha nem is látszik, újholdként jelen van.
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-Nincs mit máskor is!-Mondta mosolyogva a fiúnak.-Nekem is volt már rossz tapasztalatom a sziklákkal vagy a kövekkel!-Mondta magába elgondolkodva a Sárkányok Földjén történtekre nemrégiben.-Az én nevem Cloey!Örülök Kawasemi!-Mondta meghajolva a nőstény majd kezetfogott a fiúval akinek kicsit hideg volt a keze de nem érdekelte mert az ő keze mindig szobahőmérsékletű volt vagy meleg.Majd egy melegebb fuvallatot keltett hogy ne fázzon annyira a kandúr.
|
Kicsit elpirul mikor Cloey odamegy hozzá. Egy nőstény segítse ki őt a vízből? Végül is megfogja Cloey kezét és lassan feláll-Igen köszönöm.-Mostnár nem meri megállni hogy ne beszéljen vele-Ezek a borzasztó kövek...-Morog még egy kicsit magába aztán a nőstényre néz-Hogy hívják? Az én nevem Kawasemi Fuyu-Kinyújtja a kezét hogy kezet foghasson a nősténnyel. Közben csöpög róla a víz. teljesen átázott ruhája.
|
Cloey meghallja ahogy megcsúszik a kő és beleesik a fiú a vízbe.Odafordul és szépen lassan odasétált a fiúhoz majd kezet nyújtott neki jelezve hogy felsegíti ha engedi,barátságos és meleg mosoly ült ki az arcára.-Segítsek?-Kérdi kedvesen a fiút.
|
Kawasemi a tó felé közeledik légies léptekkel. lenyűgözi őt ez a hely hiszen ilyet még sose látott. Közelebb megy a vízhez, körülnéz és látja hogy nincs egyedül. Cloey-n meg akad a szeme. Megáll és vissza fordul reméli hogy a nőstény nem vette észre. Fél hogy ha valaki közel kerül hozzá akkor azt elveszíti. Mikor vissza próbálna indulni egy kőre lép ami megcsúszik alatta és ő beleesik a vízbe-Áh ez az én formám-Mondja kicsit morcosan.
|
Cloey a vízbe sétált közben elgondolkodva azon amit Zoyal tett.~Lehet hogy nem kellett volna vele kiabálni és húzni!Elvégre már "nagy"!De akkor is én tartozom értük feleősséggel!~Győzködte magát hogy neki van igaza és nem Samuinak sem Zoynak.-Deh...mostmár utána vagyunk!-Néz maga elé a nőstény a vizet gyengén fodrozva lábával a holdra emelve tekintetét.
|
-Nyugodtan aludj! - mondja Vomica Serpentnek kezét melkasára téve
|
Megmondtam,hogy szeretlek és megvédelek az életem árán is.Ezt ne feledd!*majd nyújtózik egy nagyot.*Ideje aludnod,majd én örködöm.
|
- Rendben -feleli nyugot s egyben biztonságot kifejező hangon és kezével végig simít a kandúron
|
Miért hagynálak?Szeretlek!Nimiko a testvérem!Bármi is lesz,nem maradsz egyedül.*puszilja meg a lányt.*
|
- Ugye nem hagysz magamra?! -kérdezi és szorosan átöleli a kandúrt reménykedve hogy vele marad mind örökké de a sors sajnos eléggé csalóka
|
Nimiko?Hogyhogy?*néz kérdőn a lányra,majd neki is eszébe jut,hogy vajon mi lehet vele.*
|
- Nem tudom miért de... de Nimiko jutot eszembe. De most megpróbálom elűzni gondolataimat! - mosolyog Serpentre nézve és ajkánál megcsókolja
|
Ennek örülök.Min gondolkodsz?*érdeklődik kedvesen,majd átkarolja párját.*
|
- Igen, nagyon jó....- mondja kicsit elalélva - Tényleg szép.... - közben Vomica Serpenthez dörgölődzik
|
Nah milyen?*érdeklődik a kandúr,majd nekidől a fának és felnéz az égre.*Gyönyörű ma az ég.
|
Vomica ellazul egyben elpirul s gondolkodik ~ Vajon Nimikoval mi lehet?... ~
|
*Serpent mosolyogva segít megkötni Vomica nyakláncát,majd gyengéden masszírozni kezdi a lány vállát.*
|
- Ahogy akarod... -válaszolja s öltözni kezd - Megkötnéd a nyakláncom? -kérdezi kedvesen odahajolva Serpenthez
|
Szerintem tegyük el magunkat holnapra.*javasolja a kandúr,majd a ruhájához nyúl...*
|
/18-as karika! Csak saját felelőségeddel olvasd el! Mi nem válalunk felelőséget érted!/
Vomica Serpentre néz és egészen közel bújik hozzá és megcsókolja majd a nyakát a kandúr vállára teszi és ő is szemlélni kezdi a csillagokat
|
[199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
