|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.09. 19:28 - |
A Sárkányok földjére nagyon nehéz eljutni. Itt főként sárkányok élnek. Megszelidíditésükkel lehet próbálkozni, de inkább csak kölyköknél. Mindenféle sárkányok élnek itt. Élszaka, aki erre a földre merészkedik, halál fia. Ha nem bántod őket, akkor van rá esély, hogy ők se fognak téged.
|
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*Ankokuna meglepetten nézett a kandúrra.Megfogta a kezeit és nagynehezen valahogy kiszabadította torkát és ellökte a lányt magától.*-Rendbe is hozom,te nem az vagy akit szerettem!Te egy uralkodni vágyó lélek vagy!De megmutatom kivel játsz!*Fogta meg nyakörvét ami ismét felvillant.Ökölbeszorította egyik kezét amivel a földre csapott.Sok fekete kéz nyúlt Mico testéért majd átfogták és a földre szorították.*~ALvilági barátaim,segítségeteket kérem!Vigyétek vissza ezt az álnok kandúri lelket közétek!~*Nyitotta ki szemeit.A kezek közül két sötét árnyék ugrott ki,átmentek Mico testén magukkal víve a lelket.Miután ennek vége volt a kezek eltűntek, a három lélke is és Mico ismét önmaga lehetett.Ankokuna letérdelt,mostmár kicsit sok volt neki de végül Micohoz sétált.* |
- Elég ebből! *emelte meg a lányt torkánál fogva, s folytogatni kezdte, miközben egy fának nyomta* - Ha nem teszed meg megöllek! Szükségem van a lány testére! Te tetted ezt, úgyhogy hozd is rendbe! *üvöltötte a női testbe zárt férfi* |
  -De igen!Megszerettem...sajnálom de nem tudom megtenni!*Eredtek meg könnyei és felnézett a macskalényre.*-Tudom hogy csalódást okozom de képtelen vagyok rá...*Hajtott le fejét szomorúan.Úgy érezte hogy becsapta a kandúrt és nem tudott semmit sem tenni érte.*
|
- Hmmm csak nem megszeretted? Jobban szeretnél vele lenni mint velem? A te döntésed, de ha nem intézed el nekem akkor 2 óra múlva végleg eltűnök |
*Ankokuna lemeredt a halottakon.*-Én hoztam vissza!Nem ölhetem meg...*Mondta a kandúrnak tanácstalanul.Többet közt nem csak ezért nem akarta megölni,már megszerette és nem lenne képes megölni.Az hogy Minocsi olyan amilyen az más de Mico kedves és aranyos.*~Nem tehetem meg...~*Rogyott térdre tanácstalanul.* |
- Viszont előtte... meg kellene tenned valamit... meg kell ölnöd annak a nősténynek a lelkét akinek a testben vagyok... különben nem maradhatok sokáig... *nézett komoly szemekkel Ankokunára* - Tudod a dolgod igaz? *csókolt kezet a lánynak* |
*Ankokuna csak hatalmas szemekkel meredt a nőstényre kiben párja lelke volt.*-Tényleg te vagy az...?*Kérdezte hitetlenül.Örült de meg is lepődött hogy hogyan is jött vissza.De ha Mico csinálta fájt hogy nem ő tartotta be az igéretét.*~Igen!Bosszút...mindenképpen!~*Szorította ökölbe a kezét majd levette kapucnit a fejéről és boldogan elmosolyodott.* |
*A lány szeme hírtelen pattant fel, valahogy teljesen más volt mint eddig, s elkapta a nőstényt, majd megcsókolta* - Hmmm ez a női test nem épp az én stílusom, de megteszi... *méregette magát* - Hát nem örülsz Ankokuna... a kis szolgádnak köszönhetően visszatértem az életbe... csak kár, hogy az ő testében... de ez nem változtat a lényegen, bosszút kell állnunk Kamiyán aki megölt engem... |
*Ankokuna meglepetten fordult a barlang felé mikor kiabált a lány.Lepattant a fáról és odafutott hogy mi a baj mert végülis nem éretette.Mikor meglátta ájultan letérdelt hozzá.*-Mico!Mico kelj fel...!*Kérlelte de szinte parancsolta is egyben,aggódott érte.Nem látott rajta sebeket így nem érhette támadás,de Minocsit sem hívta úgyhogy nem érti miért eshetett össze.* |
*Mico szomorúan nézett a lány után, füleit teljesen hátra lapította, majd a barlangban kutatni kezdett a megszerzett tárgy után, s meg is találta, majd kiment a barlangból, s felkiálltott* - Vedd Micó testét, vedd el akár örökre... gyerünk... szellem gyerünk csináld! *hírtelen a földre helyezte a kis tárgyat, s pár pillanat múlva ismét eszméletlenül feküdt a földön* |
*Ankokuna is magára vette ruháit és felült.*-Tudom...*Válaszolta Mico-nak.Maga elé nézett kicsit majd felállt és lassan kisétált a barlangból.*-Elmegyek kicsit sétálni!*Fordult hátra Mico-ra nézve.Majd elfordult,fejére húzta kapucniját és eltűnt.Fájt neki még mindig hogy párját elvesztette,és nem bírja visszahozni sem,pedig igéretet is tett.És a kandúrnál fontosabb nem volt az életében.De most itt van Mico is akit szeret,Minocsi meg a másik énje amit szintén szeret de őt annyira mégsem.*~Még ha tudnám is mit érzek...kicsit könnyebb lenne...~*Ült le egy fa ágán és a távolba meredt.* |
*Minocsi hírtelen abbahagyja, lemászik a nőstényről és felsőjét és vissza simítja helyére* - Látom hogy valami nincs rendben, amíg ezt az egészet nem gondolod komolyan, addig nem fogok lefeküdni veled... na most visszakapod azt az ostoba lányt, ha kellek csak hívj... Minocsi... így szólíts! *mondta majd hírtelen mintha elájult volna, s Mico nyitotta ki szemecskéit, körbe kémlelt, majd hírtelen felapttant* - mico nem csinált semmi rosszat! Mico nem! *szabadkozott* |
(18+) *Ankokuna élvezte amit Monicsi csinált vele s ezt halkmégis érzéki nyögésekkel jelezte.Mikor rákaptak érzékenyp ontjára egy percre elakadt a lélegzete de aztán kinyitotta szemeit és a nőstényre nézett.*-A tiéd vagyok...tégy velem amit akarsz...!*Dorombolta határozottan.Nem érezte magát zavarban mégis ez fura érzés feszítette belülről.Ami ugyan nem tudta mi az,és mégis...kicsit rossz érzése volt tőle.* |
(18+) *Minocsi lassan lehámozta a lányról ruháit amik felsőjét takarták, s nyelvével végig szántott a puha bőrön, kezeit lassan húzta végig a lány jobb oldalán, majd erősen végezte ugyanezt a mozdulatot, bal kezével megfogta egyik mellét, majd szája is csatlakozott a művelethet, néha puha és lágy és néha durva és erős mozdulatokkal, bele bele harapva, jobb keze lassan levándorolt alsójához, s rákapott anyagon keresztül a lányka gyengepontjára, majd el is rántotta kezét* - Mit tegyek? Mit szeretnél? Kérd... gyerünk kérj... *nézett a lányra* - Ne érezd magd zavarba... |
*Ankokuna hamarosan megérezte a kis bogyó hatását,bár elég lassan hatott nála úgy érezte és eltűnt a fájdalma is amit eddig érzett.*-Nem aggódom,csak tudni akartam hogy mire számítsak...mert sebezhetetlennek tűnik!A vágást amit a comján okoztam is eltüntette állítólag hetek alatt!*Válaszolta még mindig aggódóan kicsit de néhány másodperc múlva átadta magát érzéseinek.* |
*Minocsi elmosolyodott* - Fokozza a vágyad... nem lesz annyira kényelmetlen, ha szeretkezem veled... nem érzed a hatását? *bújt feljebb kezével, ujja ritmusosan kúszott előre, míg el nem érte a lány egyik mellét, óvatosan fogta meg, lágyan simított végig rajta, s izgatni kezdte* - Ne félj, nem teszek semmi olyasmit ami rossz lenne, ha mégis hát csak szólj *nyalt körbe a lány köldökét* - Legyen az én dolgom, tudok róla pár dolgot... ne aggódj... *harapott lágyan a puha bőrbe* |
*Ankokuna mozdulatlanul tűrte amit a nőstény csinált vele.*-Neki nincs gyengepontja,mégis hogy gondoltad?*Kérdezte.Szótlanul megette amit adtak neki.*-És mégis mi ez?*Kérdezte kiváncsian míg nem érezte a hatását a kis bogyónak.MÉg mindig furcsának találta a hangulatváltozásokat de nem tudta mi váltja ki MIco-ból.* |
- Ne beszélj többé arról a kandúrról... *termett az ágy végén és maga alá húzta a lány lábait* - Majd én leszek a mestered, megtanítom hogyan állj bosszút... ~ És evvel én is bosszút állok, elveszlek attól a kandúrtól aki után fáj a szíved, mert ő megölt engem, hát szenvedjen csak, megérdemli, és most hogy megszerzem ami az övé, mégjobban fog fájni neki a halál *gondolkodott el, majd lassan széthúzta a lány felsőjét, s a lány hasán kezdett körözni kezeivel* - Azt mondtad csak az enyém vagy, hát kiírtom belőled a fájdalom minden magját... *csókolta meg a nőstényt, majd ruhácskájából előhalászott egy kis bogyót * - Ezt edd meg.. *adta szájába* |
*Ankokuna kicsit megijedt a lány hirtelen összecsuklására de mikor látta hogy jól van felült és magához húzta lábait.Elvette a gyümölcsöket és maga elé nézett.*-De az enyém is!*Karolt át lábait és fejét térdeire hajtotta.*-Ha vissza fogom és nem megy ilyen messzire nem lennénk itt!Ő még mindig élne...és Kamiya sem itt lenne hogy a macskák életét keserítse!*Csuklott el a hangja fájdalmasan.* |
*Mico mosolyogva bújt ki a lány ellől majd elment keresni valami finomságot, talált is almához hasonlító gyümölcsöket és bogyókat, de amint belépett a barlangba valahogy megérezte ezt a fájdalmat amit a nőstény érzett, hírtelen minden kiesett kezéből, s ő maga a földre hullt mint egy rongydarab, de pár pillanat múlva felnyitotta szemeit, s a lányra nézett, lassan felállt, s összeszedte a gyümölcsöket, letette őket egy asztalka féleségre, majd pár bogyót kezébe vett, s a lánynak nyújtotta* - Egyél, nem kell ez a szerelmibánat állapot.. különben is az ő hibája hogy meghalt, te nem tehetsz semmiről... majd én megvédelek... *szemei végig mérték a macskalányt, megkívánta őt* |
[309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
