|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*A kandúr kicsit elkomorodik* - De akkor sem tudtalak megvédeni, pedig hidd el mindent megtennék érted.... *motyogja halkan, mintha csak attól félne ellopják a szavait* - Igen... kaptam jelet, meggyőző választ... *susogja a lány fülébe utólag, s kezével oldalra hajtja a lányét, belenyal nyakába, majd fülénél folytatja, farkincája táncot jár, akarja a nőstényt, most azonnal, ó bár ő is ennyire akarná mint ahogy ő Heiwát, beleborzong saját érzéseibe és egyik kezével végig simít a lány combján* |
*Sarasa csak halgatta hogy mit mond a fiú,s bár amit az előbb mondott annak ellentéte de nagyon örült neki.Miután meghallotta hogy Hakuo dorombolt elmsolyodotott.Vak szemeivel ő is a kandúrt nézte majd megcsókolta hosszasan végül lenegedte.*-Remélem elég meggyőző választ nyújtottam!Nem vagy gyenge,én is láttam hogy miután Doragon mit tett veled még volt erőd lábra állni!Nem vagy gyenge!*Fogta kezei közé Hakuo arcát.*
|
*A kandúr kedte már bánni, hogy ilyet mondott, most Heiwa tán teljesen egyedül marad, vívódik magában, míg arra lyukad, hogy a lány után megy, benyit a szobába, végig néz rajta majd a llány fölé helyezkedik, s orrát a lányához érinti* - Nem tudom miért... de nem tudok úgy gondolni rád, mintha nem éreznék semmit, hiába szól a szám, ha a szívem nem úgy gondolja... *dorombol a lánynak, s beleszagol illatába* - A testőröd leszek... és a szeretőd is... sőt annál több... mindened leszek... *szemeivel egyenesen a lányt nézi, bár az nem láthatja őt* - Mondd Heiwa mit szeretnél mi legyek? Mit tegyek? |
*Heiwa felsóhajtott.*-Nem értelek én téged...*Fordult meg és elsétált,bement a szobájukba és leült az ágyra.*~Kár volt eljönni otthonról,megkeresni a testvéreimet akik csak félig végülis a testvéreim!Utálják is egymást és nem lehet őket megbékíteni!Hakuo pedig...~*Dőlt hátra tanácstalanul az ágyon.*
|
- Nem vagyok erős Heiwa... nem tudlak megvédeni... ha kötődöm hozzád akkor még annyira sem vagyok jó, mert félsz, hogy bajom eshet...ha szeretsz nem tudsz te sem másképp gondolkodni... ha egyszer meghalnék, barátként csak sírnál utánam így viszont, lehet hogy valami butaságot is tennél miattam, nem vagyunk már kölykök Heiwa... te is, én is változom, és ebben most mindkettőnknek változnia kell....* |
*Heiwa hatalmasakat pislogott ivlágtalan szemeivel a fiúra.*-De...*Motyogta értetlenül,nem tudja mi ez a hatalmas változás.Sosem hitte volna hogy ide lyukad ki valaha is.HIszen kicsi korától kezdve barátként voltak együtt Hakuo-val nem úgy hogy valamelyikük felsőbbrendű a másiknál és csak...van.*-Butaságokat beszélsz!Kicsi korunk óta sem kezeltelek soha úgy minta egy szolga lennél,mi ütött beléd?*Kérdezte kicsit furcsállóan.*
|
- Heiwa.. nem alszom melletted többé... *állt fel* - A testőröd vagyok, nem a szeretőd... lehet, hogy szeretsz, de nem vagyok méltó a szerelmedre... sajnálom... igazi testőröddé kell legyek, nem pedig ágyasoddá... tudom, hogy furcsa lesz, de meg fogjuk szokni... *motyogta* - Többé ne is hívj a nevemen... hívj szolgádnak, és élj úgy ahogy csak akarsz, semmivel sem tartozol nekem, csak én neled, s vigyázni fogok rád mindig, igérem! |
-Csak nem tudtam hogy hol vagy!*Mosolygott rá kedvesen.Furcsának találta hogy letérdelt.De nem szólt egy szót sem,úgy gondolta hogy valami újabb kis viccen vagy térfán töri magát és azért csinálja.Kiváncsian nézett rá.*-Tényleg,miért jöttél ki?*Kérdezte kiváncsian.*
|
*Hakuo amint meghallotta a lányt, lepattant a fáról, s előtte termett, letérdelt elé* - Hívtál? *kérdezte, úgy döntött nem akar érzelmeket mutatni a lány iránt, neki az a feladata hgy megvédje, nem pedig az, hogy szeresse, vagy hogy szeretkezzen vele, szívébe bele bele csapott egy rossz érzés, de mindent elfojtott* |
*Heiwának feltűnt hogy a kandúr sehol.az illatát sem érezte és az ágyat végigtapogatva sem érezte sehol.Gond nélkül felállt és kisétált a ház elé.*-Hakuo!*Szólította a fiút,nem tudta elképzelni hogy hol van,vagy hogy mit csinál.S bár járása még kicsit ingatag volt mégis eléggé hatáorzott léptekkel haladt keresve a fiút.*
|
*Hakuo korán felébredt, végig simított a lány selymes haján, s mire az felkelt, a fiú már sehol sem volt, legalábbis nem a helyén, egy fa tetején gubbasztott, s nézelődött, elgondolkodott mindenen ami nemrég történt vele és ami tán még történni fog, igazából inkább nem is mert bele gondolni, kék haját félre simította, s csak maggába zuhant, nem tudta már megvédeni a lányt, és félt hogy ez a helyzet csak tovább fokozódhat* |
*Akuma bólintott.*-Igaz...*Sóhajtott fel den em hagtya annyiban a dolgot és gonoldkodva eltűnt az erdőben.Heiwa békésen aludt a kandúr mellett de néhány óra múlva csak felkelt.S bár nem volt látsása megint úgy érezte hogy minden rendben van.Rossz volt látnia hogy mi történt Hakuoval,Hakuronnal.Nem akarta többet ezt látni.Fejét fogva ült fel,az is fájt neki.*~Ilyet sem csinálok megint...!~*Dörzsölte meg homlokát.*
|
- Nem tudok egyszerre egy kölyökre vigyázni és két macskát cipelni ezt te is beláthatod...!*mondja majd a házuk felé veszi az irányt és Heiwát befekteti az ágyba majd ő is mellé fekszik, puszit nyom arcára, dorombolva alszik el mellette* |
*Akuma kiváncsian figyelte hogy mi is történik jelenleg.Aztán miután a csődör megjavult megkönnyebülten sóhajtott fel.Miután eljutott a tudatáig hogy Infernoval mivan addigra Heiwa is ébredezni kezdett.*-Mi az hogy nem láttad,meg kell találnom!*Mondta aggódóan.Heiwa résnyire nyitotta a szemeit de nem látott túlsokat aztán vissza csukta szemeit és elszunnyadt.S bár ereje vissza tért mindenképp töltődnie kell így is.* |
*Árnyéknak már alig maradt ereje hörgött egyet, ami felszakította az erdő csendjét, majd a virág után nyúlt fejével s elvette a virágot majd lenyelte, a csődör szinte megvadult, izmai ismét a régiek voltak, szarva csak vörösen izzott, nagyokat dobogott* - Köszönöm... *szólt majd szarvát Heiwa felé irányította, s energiát adott neki, Hakuron összes sebét is begyógyította*
- Akuma a fiad elcsatangolt valamerre nem tudom merre mert nem láttam, egyszer még mellettem volt a másik pillanatban pedig már eltűnt... *Hakuron lassan ébredezni kezdett* |
*Akuma lélekszakadva,levegő után kapkodva érekezett meg Árnyékhoz.*-Meghoztam!*Válaszolta lefékezve.Köhögött párat aztán igyekezett a levegővételén szabályozni egy kicsit mert jó sokat futott és egyetlen egy iramban ami nem épp lassú volt.Heiwa még mindig Hakuo karjaiban feküdt mint aki jéggé fagyott.Meg sem mozdult,szemét sem nyitotta ki.Talán épp hogy levegőt vett.* |
*Hakuo elmosolyodott, de ezt a bájos csevegést Hakuron félbe szakította* - Indulnunk kell, nincs sok időnk, a virág elhervadhat...
- Na jó... de siessetek vissza addig én vigyázok a hugaimra! *állt délcegen a három lány elé mint egy testőr*
- Fiam... *Hakuron megsimogatta fia fejét* - Mi bízunk benned, csak ügyesen! *majd a többiek felé fordult* - Induljunk! |
*Heiwa szemei előtt lassan de biztosan kitisztult a világ és akit először meglátott az tényleg Hakuo volt.Örült hogy láthatja végre azt aki az egész életét végig kisérte és a mai napig is hű volt ahoz a feladathoz amit az apja rábízott.-El sem hiszem hogy mitől fosztott meg a sors...*Utalt arra hogy mind Hakuo és mind a világ tetszik neki.Akuma mosolyogva nézte a lányt aztán megsimogatta a fia fejét.*-Lenne szived itt hagyni a lányokat?Mert ők sem jöhetnek velünk!*Nézett le a két elszontyolodott kislányra.*
 
|
- rendben! *nyerített fel, majd szarvából vörös, és fekete fény szivárgott ki, s körbe vette Heiwát, majd pár másodperc múlva a lány előtt kitisztulhatott a kép, Hakuo figyelte a fejleményeket, csak remélte h akit Heiwa először meglát az ő lesz* - Én nem mehetek ki az erdőből, nem hagyhatom el ezért nem tudok veletek menni, javaslom valaki maradjon itthon a kölykökkel, Yoru már elég nagy ehhez*
- én menni akarok! *jelentette ki Inferno* - Én bátor vagyok, nem félek!
- Elhiszem fiam de ez veszélyes... *vette fel fiát*
- De apa én nem félek a veszélytől!
- Elhiszem de neked itthon kell maradnod, vigyáznod kell a lányokra, te leszel itt az egyetlen férfi! *Nama előre lépett*
- Javaslom hogy két csapatban menjünk keresni, egyszerűbben megtaláljuk! |
*Mindenki figyelmesen halgatta és most kivételesen a kislányok is halgatták a "mesét" amit a ló mondott.Aztán anyjukra csimpaszkodtak.*-Anya menjünk el,segítsünk neki!Kérlek!*Mondták egyszerre,állandóan ugyanazt mondták hisz elég közel álltak egymáshoz.Nagyon ritka eset volt ha külön-külön mondtak bármit is.Akuma egyikről a másikra nézett.*-Lányok...szerintem nektek nem kéne jönnötök!*Mondta tanácstalanul kicsit.Heiwa szemei meglepetten tágultak ki.De jó is lenne ha látna,megtudná milyen a világ...láthatná a színeket és a fényeket.Pár másodpercig gondolkozott aztán bólintott.*-Szeretnék segíteni ezért kérem a látást ideiglenesen!*Mondta és várta hogy szemei előtt kitisztuljon a világ az eddigi sötétségből.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
