|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.02. 19:23 - |
A Ködös-tó egy félelmetes hely, tele van vizi szörnyekkel és néha a ködtől nem lehet semmit látni.
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*Sopphie is leült a földre, pecit talán már el is fáradt az egész napos sétálgatásban, és keresgélésben. Megnyugtató volt kicsit, hogy megint egy biztonságosabb helyen van, és Kitty is mellette van. Hirtelen rátört a fáradtság is.* -Nem köszönöm, én inkább csak fáradt.- *Mondta mosolyogva, és fülei fáradtan konyultak lefele.*
*Kitty vágyakozva nézte a puha ágyat, nővérével ellentétben ő tudott volna egy jót aludni benne.* -Ha márm indketten a földön fekszetek, azért ne maradjon üresen az a kényelmes, meleg ágyikó ott.- *Vigyorodott el.* -Éhes? Egy kis halat elfogadok.- *Gondolt üres hasára, és összefutott szájában a nyál is a halacska említésére.*
 
|
- Hát jó akkor pedig mindannyian a földön alszunk *ült le, s átkulcsolta maga előtt a kezét* - Én úriember vagyok! *nevetett fel* - Éhesek nem vagytok? *érdeklődött, s megkönnyebblt hogy haza értek sötétedés előtt* - Nem sok minden van... hal és gyümölcs.. ez van mindig általában mert nem nagyin érek rá másra, víz pedig van abban a nagy pohárfélében *mesélte*
|
*Sopphiet megint kirázta kicsit a hideg a hely láttán. De remélte majd hozzászokik. Kitty is szorosan mellette sétált, majd besétáltak a barlangba.* -Nem... én ágyban nem... nem is tudom mikor aludtam utoljára, kényelmetlen lenne.- *Tiltakozott hevesen.* -És egyébként is mondtam, hogy nem akarunk zavarni. Jó lesz a földön.- *Mondta eltökélten, hogy most nem hagyja lebeszélni magát róla.*
*Kitty furcsának találta a helyet, de mókásnak is, jól el lehetett bújni. Na meg tévedni is, ha az ember nem vigyáz, jutott később eszébe. Kitty nővérét figyelte, miközben visszautasította az ágyat. Ő is rég aludt már ágyban, és nem fogta fel megint, hogy miért viselkedik Sopphie olyan furán, de nem szólt bele, ő most jókislány, azt csinálja amit a nővére mondd neki.*
|
*Kinme ide vezette a nőstényeket, s a kedvükért széttárta kezét majd szétoszlatta egy ideig a ködöt* - Menjetek csak be! *mutatott a kis barlangra, odabennt egy ágy volt, egy kis asztalka összetákolva és némi eleség, nem volt valami nagy szám de a kandúrnak éppen megfelelt* - Ti aludjatok nyugodtan az ágyon, én majd a földön foglalok helyet... aztán majd holnap csinálunk még kettőt ha maradtok hosszabb távon... ne féljetek ide senki sem mer bejönni... olyan ez a hely mnt egy kisértet tanya... de csak a kinézete.... én szeretek itt élni... *a köd ismét belepte a tájat, mg Kinme se tudta sokáig feltartóztatni* - Ja és ha nem gond akkor Misa is az ágyban alszik *a macska felnyávogott* - Mégse... úgy látszik rajtam...
|
-Érdekesnek hangzik.- *Próbálta elképzelni, hogy valójában hogy nézhet ki, miközben követte Kinme-t. Feladta, úgyis megtudja majd, ha oda érnek. Most egy kicsit meg is bámulta a kandúrt, és egy kicsit furcsának találta, de szimpatikusnak, végül is segít neki.*
|
- Hát én voltam már itt ottt de minden helyet én sem ismerhetek.. talán próbáljuk meg az ég és tengernél...az érdekes hiszen szinte egybe folyik a kettő... *ajánlotta fel a lánynak, hátha most az egyszer fején tlálhatja a szöhet* - Induljunk aztán meglátjuk... *indult el a terület felé*
|
-Pont ez a baj, hogy mind a három eshetőség szóba jöhet. Az egyik ezért, a másik azért, és fogalmam sincs, hogy melyiket válasszam.- *Töprengett el.* -Azt hiszem legnagyobb annak a valószínűsége, hogy jáccik valahol.- *Jutott végül döntésre.* -Már sak azt lenne jó tudni hol lehet elmókázni a környéken. Én még csak alig jártam be a területet, de azok inkább hátborzongató helyek voltak, mintsem érdekesek, és izgalmasak.- *Nézett segélykérően a kandúrra, áhtha ő jobban kiismeri magát.*
|
- Hát itt szinte minden veszélyes vagy érdekes, de ha én egy kölyök lennék és sokfele járnék, tán már elehgem kett volna és nyugisabb helyet keresnék... avgy enm is tudom nekem ilyen dolgokkal sosem kellett elszámolnom... *vakarta meg macskája fejét* - De te ismered és nem én.... úgyhogy rajtad áll... merre menjünk hát?
|
*Sophie bólintott, majd kicsit meglepődött. Ugyan említette Kinme, hogy segíteni akar, de nem sejtette, hogy vele is tart. Feltápászkodott a földről, és utána sietett.* -Mehetünk, de merre?- *Nézett körbe.* -Ha egy kis szőrmók lennék merre bújkálnék?- *Vonta össze a szemöldökét, gondolkodva.* -Vagy a leg veszélyesebb helyen, vagy pedig valami érdekes helyen, ami leköti annyira a figyelmemet, hogy elfeledkezzek az aggódó nővérről, hogy aztán elveszítsük egymást.- *Válaszolt is rögtön, mert már kiismerte húgát.*
|
- Na látod... amúgy evvel így van az ember... bár én nem vesztettem el soha senkit mert sosem volt soha semmim... na akkor megyünk keresni avgy siránkozunk még? *fordult meg s elindult, de pár lépéssel később megállt h megnézee jön e a nőstény*
|
*Sopphie nagy levegőt vett, majd lassan kifújta. ~Csak nyugalom, nem lehet forró fejjel gondolkodni.~ Újra a kandúrra nézett, mikor összeszedte magát.* -Igazad lehet, és Kitty egyébként sem az a kis esetlen típus, csak féltem, mert nekem meg nincs más rajta kívül, és most hiányzik, pedig mindig az idegeimre ment.- *Sóhajtott, és kicsit eltöprengett.*
|
*A kandúr megvakarja fejét majd elmondja a mondanivalóját* - Figyi ha megkérdezem akkor az azért van mert unatkozom és nincs más dolgom... szívesen segíek nyugi... amúgy a kölyköket nem kell félteni, okosabbak ők annál minthogy odavesszenek... ne aggódj... mindenkivel megtörténik hogy egy pillanatra nem figyel oda *próbálta kicsit lenyugtatni a nőstényt, bár azt bevallotta magának hogy igazán szép lány, hangosan nyelt egyet*
|
*Újra a kandúrra nézett, eltöprengett, hogy vajon milyen fazon lehet, majd a húga említésére újra kitört belőle..* -Nem tudom hol van Akárhol lehet. De az is lehet, hogy már sehol sincs.- *Mondta kicsit szomorúan.* -Ezért sokfele járok, hátha ráakadok, vagy találkozok valakivel aki látta. Még kicsi, és elvesztettem.- *Fejezte be kicsit kétségbeesetten, és újra letette a fejét a térdére.* -Bocs, biztos van jobb dolgod is, mint egy nőstény nyavajgását hallgatni.- *Húzta el a száját.*
|
- Jobb ha nem ismered... *intett kezével, amjd folytatta* - Itt mindig ilyen az idő, de nekem ez nem nagy gond én szeretek itt élni... otthon érzem magam... a részem a köd... *próbált magyarázni, bár biztos volt benne, hogy nem értheti meg őt a lány* - Nem láttam errefelé kóricáló hugicákat... de Misa segíthet megkeresni, neki nagyon éles a szeme és a hallása... ha esetleg igénybe veszed a segítséget
|
-Nem ismerem Kamiyát...- *Jegyezte meg, és idegesen körülpillantott.* -Nem ismerem ezt a helyet se, csak erre jártam. A húgomat keresem.- *Újra a tó felé nézett.* -Nem valami szép hely. Mármint elég rideg ez a sok köd. Hogy bírod ki? Mindig ilyen? Sose süt a nap?- *Jött a kérdésáradat, és elfordította a tekintetét, mert zavarta, hogy méregetik, nm volt biztos a kandúr szándékában.*
|
- A nveme Kinme! *mutatkozott be, s végigmérte a lányt, majd megsimogatta a macskáját* - Ő pedig Misa... ez ahely pedig az otthonom... itt élek, mióta elegem lett Kamiyából, nem való nekem a bandázgatás *sóhajtott, majd többször átjárta szeme a lányt* - Ümm... bocsi hogy megijesztettelek, nem volt szándékos... *most nem volt kedve brmit is tenni, kicsit belefáradt már az örökös rosszba, s úgy gondolta pihen egy kicsit*
|
*Sopphie összerezzent a hang hallatán. Fejét forgatta, kereste hogy honnan jön, és talán kicsit megkönnyebbül, mikor észrevette a beszélőt. Megremegett a lába, de amint észrevette, már meg is feszítette az izmát, hogy leálljon, nem akarta, hogy látszódjon rajta a rémültség. -Sopphie.- Mondta halkan, majd megköszörülte a torkát. -A nevem Sopphie.- Ismételte meg magabiztosabb hangon. -Miért bújkálsz?- Kérdezte meg inkább felet helyett.*
|
Árnyak kúsztak a tó tükrén, s a köd ura hírtelen előtűnt a sötétből - Hát te ki vagy? - érdeklődött, mert még sosem látta erre a nőstényt , fejét furcsán forgatta, fekete cicája szeme megvillant a válán s lassan kibontakozott az alakja - Mit keresel egy ilyen helyen? |
*Sopphie a tó közelében sétált, messziről elnézegette a vízfelszínt, ahol kilátszott a sűrű ködből. Megborzongott a látványtól, és karba tette a kezét. Ment még két lépést, majd megállt, és újra a tavat nézte. A partja meredek volt, de ő bele karat nézni, hogy lássa a tükörképét. Elindult hát, hogy közelebb kerüljön, de ahol a partfal lejteni kezdett, megint megállt, és végiggondolta, hogy biztos jó ötlet-e ez. Végül csak leült, felhúzta térdeit, és elmerengett. Újra eszébe jutott, hogy mit is keres, és nagyot sóhajtott, mert félt hogy nem fog rátalálni.*
|
Mivel életemben nem láttalak,képzeld nem ismerlek.Miért emlegetsz folyton valamiféle klónt?*kérdezta unott hangon,majd mikor az idegen kijelentette,hogy ő az anyja kérdőn nézett rá.*Az anyám?És ezt higgyem is el?Nah várjunk csak egy kicsit!Szerinted én nem vagyok hús,vér előlény?Ha nem lennék élőlény akkor nem fájna a fejem!És még én vertem be a fejem.*mondja halkan az utolsó mondatot,mikor ráemeli a botját.*Ha bármi meggondolatlant tennél figyelmeztetnélek,hogy nem tudod,hogy mire vagyok képes...*célzott erejére,majd várt*
|
[486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
