|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:36 - |
Különös hely ez. Lebegő kövekkel tarkított part, fel-felcsapó tengervíz, melyben ehető vizilények találhatók. Egy holdja és egy kicsi aszteroidája van, melyeknek köszönhető az apály és dagály váltakozása.
|
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
*a férfi megborzolt a nőstény haját* - Ejnye ejnye... egy hölgynek tudnia kell tisztelettel beszélnie a férjével nemde? *szorította egy sziklához Akumát* - Majd én megtanítom neked a tiszteletet ha az a kandúr képtelen volt rá... *egyik mancsával tartotta a lányt, a másikkal arcába vájt egy körmével, véres csíkot vágva rajta/* |
*Akuma vicsorogva nézett a kandúrra.*-Ne merd bántani...*Sziszegte bár legbelül nem tudta mit tehetne.Gondolkozott bármilyen apró kis segédeszközön.*-Ne hidd hogy olyan sokáig időzhetsz te még ott bent!*Morogta.*-Úgyis kitalálom hogy szedlek ki a férjemből!*Fújta füleit teljesen fejére lapítva.* |
*A kandúr elröhögte magát* - Az a féleszű nem képes rá. hogy vissza fogjon engem, ahamrosanfelfalol a testét és a lelkét is, de előbb szórakozok egy kicsikét! *avval előkapott egy láncot, s a nőstény kezeit összeszorította vele, hogy karmai ne érhessék el* - Na most kapálózz! *vigyorgott* |
*Akuma meglepetten nézte a "hirtelen" változást.Mikor végignyalt arcán az "idegen" összerezzent*-Ki vagy te...?És miért csinálod ezt?!*Vonta szinte kérdőre a szellemet.Karmai hirtelen megnőttek olyan hosszúra amekkorára csak bírtak.*~Nem akarom bántani...de ha muszály kénytelen leszek védekezni!~*Harapott ajkába,de úgy mintha duhében tenné.* |
*A kandúr szemei más fényben kezdtek csillogni, majd hírtelen karján végigfutott egy kék csík, arca eltorzult, füleit kisárgultak, haja bohókásabb lett, elkapta a nőstány kezét és magához rántota* - Már nincs idő menekülni... *nyalta meg a nőstény arcát* |
-Hakuron ne hagyj itt!*Kapta el a férfi karját.Nem félt hogy bántani fogja,ha mégis akkor védekezni fog de remélte hogy erre nem fog sor kerülni.*~Akármi is fog történni...vállalok mindent!~*Határozta el magát.Bár legbelül azért mégis félt hogy mi lesz.Előtör párjágból a könyörtelen vadállat,vagy önmaga marad.* |
*A férfi eltolta magától a nőstényt* - Ébredezik... nem vagy biztonsságban mellettem... *lehunyta szemeit, majd távozni készült, de nem tudni, hogy a nőstény menynire akadályozta ezt meg... vagy sem!* |
*Akuma boldogan csókol vissza de mégis fájt neki és félt,hogy ez volt az utolsó csók.*-Segíteni szeretnék,képtelen vagyok több időt nélküled eltölteni...*Motyogta remegpt hangon a csók után.*-Valami megoldást találjunk rá!*Fogta meg párja kezét.* |
- nem tudom... *elengedi Akumát és kitörli szemeiből a könnyeket* - Valahogy meg fogom oldani.. sajnálom, hogy ilyenre akartalak kérni* simít végig a lány nyakán, majd hajába túr, elkapja állát és magához húzza, forró csókot ad szájára* |
-IGazad van...*Motyogta szomorúan és ő is ölelte párját.*-Itt maradok veled!*Mosolygott fájdalmasan.Rossz volt párját így látnia.Mind a ketten szenvedtek.Hakuron a benne élő szellemtől,Akuma pedig párja hiányától.És ez a kevés idő amit együtt töltenek most...ez fél hogy nem lesz elég.Nem lenne képes rá sosem párja ezen kérésének eleget tenni.*-Annyira hiányoztál...*Suttogta remegő hangon.*-Többet már nemis lehetünk együtt...?*Kérdezte míg végül már nem bírta,egy könnycsepp végigfolyt arcán.* |
- Hidd el én is nagyon szeretnék, de nem merek.. mi lesz ha egyszercsak a lányaimnak esek és megölöm őket? Te sem akarhatod ezt... *öleli át a macskalányt* - De most szueretném ha még velem maradnál itt egy kicsit... kérlek... *lehunyja szemeit, s csak öleli a nőstényt* |
*Akuma aggódóan hallgatj párját aztán elmosolyodik és bólint.*-Inferno szokásához híven császkál valahol,a lányokra pedig vigyáz Kowaku!*Válaszolta.*-De mostmár nagyon hiányzol a lányoknak,valahogy meg kell oldanunk hogy haza gyere...*Nézett rá szomorúan.* |
- Sajnos nem tudom mit kellene tennem... csak azt tudom, hogy nem maradhatok íy mert veszélyt jelentek a családom számára... ezért nem jöttem eddig sem... nem tudom mit is kéne tennem... hogy javulhatna a dolog... hogy vannak a gyerekek? Minden rendben otthon? |
-De ha megöllek többet nem lehetünk együtt!*Válaszolta.*-Márpedig kell lennie valamilyen másik módnak hogy kiűzzem belőled!De én nem foglak megölni!*Mondta határozottan.*-Ha tudod kontorállni valahogy...biztos van rá mód!*Gondolkodott kétségbeesetten párja problmáján.* |
- Ölj meg, hogy újra boldogok lehessünk! *kéri s maga felé fordítja a nőstényt* - A szellem bennem nem én avgyok, de nem is tudom leállítani, ha átváltozom, árthatok neked... ezért kérlek, hogy segíts... öld meg azt ami bennem van, különben nem maradhatok veled.... érzem, hogymindjárt felébred... *lehunyja szemeit* - Nem akarok tovább nélküled lenni... |
*Akuma szemei meglepetten kerekedtek el.De amint meghallotta a kandúr hangját megkönnyebbült és elmosolyodott.Viszont a kérés hallatán lemerevedett.*-Mi...Miért kérsz tőlem ilyet?Hogy gondoltad hogy megölnélek?*Kérdezte meglepetten.*-Sosem tudnálak bántani...megölni pedig főleg nem!Hakuron...*Hunyta le szemeit ajkába harapva.*-Egy évig nem látlak...és most visszatérsz és ilyet kérsz?*Kérezdte könnyes szemmel.* |
*Mint a szél, amit nem láthatunk, csak érezhetünk, úgy ölelte most Hakuron át Akumát, olyan hírtelen, olyan ridegen, mégis vággyal teli, de személyisége még zavart volt, a szellem aki benne élt, nem hagyta nyugodni, hakuron nem akarta erzt az életet, s látni is akarta már a nőstényt akit szeret. * - Akuma... ne ijedj meg... én vagyok... kérnék tőled egy szívességet... kérlek ölj meg, mert nem bírom elviselni így ezt az életet... kérlek... |
*Akuma magányosan és letörten sétált a parton,egy éve nem látta párját és lányaival néha elég nehéz dolga volt.Testvére ugyan néha átjárt segédkezni a dolgokban de semmi sem derítette jókedvre mostanság.Nem tudta párjával mi lehet,él-e még vagy már sem.De elhatározta magát hogy most akkoris megkeresi párját így hát reggel lányait a testvérére hagyta és ő elindult.Tengerparta ment először és kiváncsian szimatolt,fülelt.Érez-e valamit vagy valakit.Majd egyszercsak tanácstalanul megállt,és magát átkarolva tekintett körbe egy sóhajt keretében.* |
-Persze, tudom hogy te vigyázol ránk...- *Ölelte át fél kézzel.* -De rád is kell valakinek vigyáznia.- *Vigyorgott, és nagy sóhajjal ~Már megint magnuk mögött hagyunk valamit~ utána indult. Kitty követte őket, bár ő még szívesen maradt volna ezen a kellemes területen, a tenger sós szele egyre metszőbb kezdett lenni, és lassan maguk mögött hagyták ezt a helyet is, hogy új kalandok után, bár leginkább valami barlang után nézzenek.*
 
|
- De nem fajultak, ne félj mindig mindnetől... én úgyis megvédelek titeket, nem kell aggódnod! *simogatta meg a lány fejét* - Akkor hát induljunk el valamerre... és majd meglátjuk, hogy hova sodor minket a szél... *Kinme elindul egyenesen, s csak várt, hogy merre is jutnak majd ki* |
[1456-1437] [1436-1417] [1416-1397] [1396-1377] [1376-1357] [1356-1337] [1336-1317] [1316-1297] [1296-1277] [1276-1257] [1256-1237] [1236-1217] [1216-1197] [1196-1177] [1176-1157] [1156-1137] [1136-1117] [1116-1097] [1096-1077] [1076-1057] [1056-1037] [1036-1017] [1016-997] [996-977] [976-957] [956-937] [936-917] [916-897] [896-877] [876-857] [856-837] [836-817] [816-797] [796-777] [776-757] [756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
