|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Mire Kinme végzett az összessel, a kettő elkóricált is a földön feküdt mellettük, Sopphie meg, úgyis mindegy neki sóhajjal visszatette trutyis kardját a saras hüvelybe. Fújt egyet, és visszament húgához, hogy megnézze rendben van-e.* -Persze mi jól megvagyunk. És te?- *Válaszolta, és kikerült egy földön fekvő lényt.* -Tényleg nem kéne itt időznük tovább.- *Nézett körbe, valami járhatóbb ösvény féle után.* -Mondjuk mehetnénk valahova, ahol víz van.-
*Kitty Sopphie mellet amradt, és undorodva nézte a kupacokat.* -Miért akarja minden rondaság egyből megenni az arra járókat?- *Kérdezte visszaemlékezve pár korábbi esetre, és el se moccant a nővére lába mellől, hátha jön még pár aki lmaradt. Sose lehet tudni.* -Menjünk, az jó ötlet.-
 
|
*Kinme morgása és harci üvöltései hírtelen abbamaradtak, s lihegve éllta nőstény mellé* - Azt hiszem... mind odavan... *ült le fáradtan még mindig a szellemszörny "bundájában" s kapkodta a levegőt* - Elfáradtam... *tette hozzá, majd felállt és átalakult saját formájába* - Rendben vagytok? *érdeklődött, majd lábait begörnyesztette, s két karjával rá támaszkodott* - Kicsit sokan voltak ezak az izék... minél előbb keressünk ha lehet egy nyugisabb helyet... *kérte*
|
*Sopphie látta, hogy Kinme boldogul, és nincs dolga, ezért közelebb húzódott a húgához, de aztán ketten rossz irányból jöttek, és a fiú nem vette őket észre.* -Ne félj Kitty.- *Mondta neki bátorítóan, mert magára kellett hagynia. Pár lépést ment előre, ott várta be, kicsit távolabb a kislánytól, hogy odaérjen a szörny, és már támadásra készen várta. Amint elérhető közelségbe ér, a kardja már szeli is át a levegőt, egyenesen a lény törsze felé.*
*Kitty megnyugodott, hogy biztonságban van, de továbbra is izgult, hogy ne legyen semmi baj. Csöndesen állt a helyén, és figyelt mindenfele, azt sem akarta, hogy meglepje valaki véletlenül.*
|
* A mocsárlények nem teketóriáztak, körbe vették őket, karjaiakat feléjük mozdították, Kinme úgy érezte, hogy mindenképp meg fogja védeni ezeket a nőstényeket, mégha újra is kell ölnia akkor is, Kinme felhörgött, amit csatakiálltásnak is lehet nevezni, majd rohamnak indult, s ott marta meg a lényeket ahol tehette, a szörnyek belemélyesztették karmaikat, de ez nem hatott rá, hiszen köd testén nem hatnak a sebek, viszont a penge fogak szétmarcangolták a lényeket, egy két eltévedt szörny maradt, akik a nőstények felé kullogtak, és kitértek az ő látószögéből. Mégis ilyen formában szinte legyőzhetetlen volt, csak egy probléma volt, hogy ilyenkor a pszicho erők duplán hatnak rá, csak a testi sebektől volt megóvva.
|
-Mókus?- *Nyíltak tágra Sopphie szemei. Nem lehet hogy csak egy mókus miatt ennyire paráztak. Aztán előtűntek szerencsére vagy nem, a mocsárlányek. Legelábbis Sopphie ezt találta legmegflelőbb szónak a jelemzésükre.* -Fujj.- *Nyögte, és kardját maga elé tartotta.* -Ezek vajon mit esznek? Ugye... ugye nem húst?- *Kérdezte undrova, és remélte ugyan, hogy szépen elsétálnak mellettük, de nem látott erre túl sok esélyt.*
*Kitty megkönnyebbült a mókust látva.* -Még jó, hogy csak egy mókus volt.- *Mondta elmosolyodva, de mikor előtűntek a lények, felsikkantott, és eltakarta szemét a mancsával.* -Sopphie, ne hagyd, hogy bántsanak.- *Mondta rémülten, és rázkódott is félelmében.*
|
*Kinme minden izmát megfeszítve várt, fogait vicsorgatta, amikor a bokrok egyszerre megmozdultak, már készült a védekezésre, s a bokorból hírtelen kiugrott egy apró mókus (hehehe) Kinme ekkor megnyugodott, s éppen készült volna vissza alakulni, amikor a bokrok ismételten egyszerre mozsultak meg, a mókus pedig egy fán távozott, Kinme figyelte az állat mozgását mikor újra megrezzent a bokor, most nem készült harci állásba* - Jó sok mókus van erre... *jegyezte meg, de ekkor hírtelen fura lények léptek elő a bokrok mögül, zöldesbarnás színű, ember formájú lények, nyálka lógott rajtuk izom helyett, arcok szinte nem is volt, csak egy két mélyedés jelezte, hogy igen azért nekik is van ám. Járásuk lomha volt és lassú, de karjaik hosszún nyúltak el a földön, mindegyik kézen 3 ujj volt és az ujjak végén üvegszilánk szerű "kések" helyezkedek el*
|
-Hát nem is költözünk ide.- *Prüszkölt egyet Sopphie, és ő is körbenézett gyanakodva.* -Kitty, ne légy údban, és maradj távol tőlük, akármik is.- *Húzta maga mögé a húgát, közben Kinme átalakult, és Sopphien látszott egy pillanatra a döbbenet. Majd egy elegáns mozdulattal elő akarta húzni a kardját a hüvelyéből.* -Rendben.- *Válaszolta közben Kinmének, és elfintorodott, ahogy sáros maszlag csöpögött le a fegyverről. ~Nem nyavajgunk na.~ Szidta le magát, mielőtt megszólalt volna, és lerázta róla a sár nagyját.*
*Kittyt arébb rakták, majd Kinme hirtelen érdekes formát öltött magára, Sopphie már a kardját készítette. Ettől és a föld remegésétől aztán végképp úgy érezte, hogy menten összetojja magát, ha előbukkan az a valami. A nővéréhez bújt volna legszívesebben, de tudta hogy az akadályozná, így kettejük között maradt, tisztes távolságban volt a veszélyes faroktól. Összehúta magát, és kitágult pupillákkal fürkészte az erdőt.*
|
- Nem tudom mik ezek... de... úgy érzem nem szomszédok, akik köszönteni jöttek az új lakókat... *Kinme teste hírtelen köddé alakult és egy hatalmas szürke teremtmény lett belőle, nem volt hasonlítható egy állathoz se, 4 mancsára volt ereszkedve, szemei nagyok voltak, s aranyban csillogtak, farka oldalán lógott, éles kis csonkok lógtak belőle mint egy buzogányból, de ezek mégis inkább pikkelyeknek tűnhettek, teste erősnek tűnt és nagy volt* - Gyertek mögém... és ha onann is jönnek védjetek be... rendben? *hörgött fel, majd dobantott egyet mancsaival, a föld kicsit megremegett* |
*Sopphie ismét elpirult, de közben vöröslött is, a hirtelen dühtől mert legszívesebben lökött volna egyet Kittyn is, hogy ő is fürödjön egyet. De persze inkább uralkodott magán, és legyűrte a mérgét.* -Mit érzel?- *Kérdezte, de közben nem nagyon figyelt, próbálkozott tisztára törölni legalább az arcát.*
*Kitty elhallgatott, ő is érzett valami különöset, és a fákat figyelte, hátha lát is valamit.* -Én igen.- *Mondta Kinmének, és fülét hegyezte merről jöhet.* -Mi lehet ez?- *Kérdezte, és arébb egyensúlyozott a gyökéren. Pici félelmet is érzett, de még csak inkább kíváncsi volt.*
|
- Szerintem így is gyönyörű vagy ne aggódj! *mondta a kandúr, de bár ne tette volna, arca neki is teljesen vörösre váltott, s ő is kisétált a mocsaras részről* - Na menjünk mert sose találjuk meg azt a helyet amit keresünk *próbálta terelni a témát, de már lehet hogy nem is lehetett, ha csak a macskalány meg se tud szólalni eme szavaktól, hírtelen fura szaga lett figyelmes* - Érzek valamit... ti nem érzitek? *furcsa hangok hallatszottak szinte minden oldalról mintha körbe fogta volna őket valami* |
*Sopphie a sárrétegalatt, ami az arcára került, fülig elvörösödött. Feltérdelt, hogy azért ami még szárazon maradt, az ne is legyen piszkos annyira, és söppedni kezdett szépen lassan az ő lába is. Kicsit megijedt, de először akkor is az arcáról törölte le a trutyit, és csak utána fogadta el a feléje nyújtot kezet, hogy felkeljen.* -Ez... ez... nem jó vicc, most miér? Tegnap fürödtem!.- *Mondta kicsit még mindig vörös fejjel, és miután lábai még mindig igyekeztek eltűnni, gyorsan kilépett egy szárazabb területre.* -Úr isten, hogy nézhetek ki.- *Nézett le magára, és hallotta a msáik kettő nevetését is.*
*Kitty újra elnevette magát a "mocsárlány"-on, majd mikor Sopphie szemügyre vette magát, felállt a gyökérre, és vigyázva, hogy ő bele ne zúgjon, onnan cukkolta kicsit.* -Hát csak úgy, mint aki éppen most vett egy jó kis iszapfürdőt! Kellemes volt? Ott hátul még kimaradt!- *Éles, gyermeki kacagásától kicsit visszhangzottak a fák.*
|
*Kinme kuncogott, majd a lányhoz ment,s kezet nyújtott neki* - Had segítsek mocsárlány! *nevetett fel, egyszerűen nem írta megállni* - Ne haragudj... *konyította le kicsit füleit, de közben száján széles mosoly látszott, hiába is próbálta leplezni* - Az hiszem inkább egy olyan helyet kéne találnunk ahol nem bukdácsolsz el, legalábbis nem leszel mindenhol piszkos *süllyedt bele bokáig ő is a mocsárba* - Oóó... szerintem innen hamar húzzuk el a csíkot! *próbált meg kilépdelni, de közbe kezét még a nőstényért tartotta*
|
*Sopphie a lába elé nézett, és csodálkozott, mikor az egyre süppedősebb lett, és nedvesebb.* -Jujj nem tudom, de valami láp lehet, vagy mocsár.- *Nézett körbe, amerre csak látott sűrű növényzetet, és nedves talaj, vagy vízfelszín látszott.* -Szép hely, akár maradhatnánk is.- *Viccelődött, majd megbotlott egy nem is kicsi gyökérben, és szépen orral belebukott a sárba. Kezeit ugyan kitette tompítani az esést, de az is csak belesüppedt.*
*Kitty hol lemaradt kicsit, hol pedig ő ment elől. Mikor Sopphie hirtelen vízszintesbe került, és eltűnt a szeme elől, először megtorpant, majd lenézett a földre, és kuncogni kezdett.* -Talán mégse kéne itt maradni. Elég gyakran kéne fürdeni.- *Bökte ki nevetés közben, és lehuppant a földből kiálló gyökérre.*
|
*Kinme amikor ide ért nagyon elcsodálkoott, a táj kicsit fura és túlságosan vízesnek tűnt számára, nyirkosnak, eltöprengett, hogy hol is lehetnek* - nem túl bizalomgerjesztő ez a hely... *jegyezte meg* - Ti már jártatok itt? Mert én még soha...! *rázta meg fejét és meg is vakargatta a biztonság kedvéért, Misa hátul jött a nőstények után, ő zárta a sort, a biztonság kedvéért* - Mondjátok csak... mi az a legjobb dolog az életetekben ami eddig történt veletek? *érdeklődött*
|
*Sarasa-t kicsit megviselték a dolgok.Korán is kellett kelnie,az ilyen szintű odafigyelés valamire sem az erőssége úgyhogy bátran kijelenthette:Hulla fáradt.Mikor a fiú érte fáradtan elmosolyodott.*-Igen!Azt hiszem nem lesz gond az alvással!*Kuncogot.* |
*Yume figyeli, majd még ő is edz egy kicsit, pár óra múlva a lányért megy, s felkapja, majd az otthonukig száguld* - Ideje hazamenni... elfáradtál? *érdeklődik* |
*Sarasa felsóhajtott.*-Elméletileg mennie kéne mivel a rönk az én elememhez tartozik...csak még korán van nekem!*Mondta fáradtan de ismét a kandúrra szorult mert ha nincs ott biztos a mocsárba esik megint.*-De a mocsári undorom most kicsit felkeltett!*Nevetett zavartan.Legszivesebben haza ment volna de akkor hol maradt volna az edzés amiért ide jött.Pár másodpercnyi győzködés után elengedte Yume-t és megint csukott szemmel igyekezett magát megtartani.Most látszott rajta hogy tényleg koncentrál és figyel a rezdülésekre hisz füle is teljesen az égnek meredt.* |
*Yume megrázta fejét, majd hírtelen a rönkre ugrott, s segített Sarasanak megállni a saját lábain* - Engedd el magad, ne törődj mással, csak a farönk mozgásával, ne kavarodjanak el a gondolataid! *mozgott s a rönk megint megingott, de ha Sarasa megint leesni kényzserült volna, Yume csak átkarolt rajta és megtartotta* - Csak figyelj! Halld a rezdülést, hallj mindent! |
*Sarasa most igazából nem figyelt annyira így mikor a rönk megingott gondolataiból is kizökkenve igyekezett megtartani az egyensúlyát.Amikor már épp elég reménytelennek látta helyzetét erejéhez folyamodott és néhány gyökeret kicsavarva a földből megfogta a rönköt mire az lassan megállt így ő rajta maradt.Miután két lábán megállt felsóhajtott és így erejére nem nagyon figyelve az indák el is engedték a rönköt mire az megint megindult ő pedig a mocsárba végezte.Undorodva húzta fel magát a rönkre és füleit hátracsapta.*-Ez undorító...*Fújt majd igyekezett megint lábra állni a rönkön.* |
* Yume megunta ezt a könnyű edzésmódot, nem tudta hírtelen mit is kezden magával, leugrott hát a lányhoz és hogy tesztelje mennyire figyel, apró kis gömböket képzett, s azt a rönknek repítette, ezek csak olyanok voltak mint a gumilabdák de a rönk ígyis jócskán megingott, yume meg csak figyelt, várta az eredményt* |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
