|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
- Hát jó... de én keményen edzem, s ha ebben is a partnerem akarsz lenni hát nem foglak kímélni... így is vállalod? *tekintete most nagyon is komoly volt, hiszen neki az edzései tényleg nagyon megerőltetőek, és rettenetesen kemények voltak, szinte hulla fáradtan hevert órákon át utána, s csak utána indult haza hogy ezt a lány ne lássa* - Mit gondolsz menni fog? |
-Mivel még nem is ismerem annyira ez erőm határait és tulajdonképpen annyira használni nem is tudom...Segítesz majd kicsit megtanulni használni?*KÉrdezte kiváncsian.*-Veled sokkal jobb lenne mint egyedül!*Mosolygott vidáman.* |
- Mégis mit? *érdeklődve nézett a lányra, tetszett neki a lány "játéka" de most mégis inkább a bűntudat érzése kerítette hatalmába és egyszerűen mást nem tudott mondani* |
*Sarasa bólintott mondván hogy megértette a dolgokat de a fűzér tetszett neki és elmosolyodott.*-Nem fogom hagyni,mondom neki hogy a három lépés távolság meglegyen mert én is megtudom magam védeni!*Mosolyodott el angyalian.*-De eszembe jutott mit akartam kérdezni tőled!*Vigyorodott el mint egyh árom éves aki nem cisnált semmit.* |
- Elmentem... éreztem a szellemet, hogy ki fog törni, hogy el kell mennem mert különben baj lesz... de mégjobban féltem vele együtthagyni, így inkább vissza tértem és ez lett belőle... nem is tudom melyik lett volna a jobb, azt hiszem ez... mert nem bírnám elviselni ha akárki bármit is tenne veled... a csók is sok volt nemhogy még... *nem fejezte be a mondatot* - Nem akarom a jövőben hogy egy ujjal is hozzád merjen érni... *egy apró füzért vett elő zsebéből majd a lány nyakára tette, a füzéren egy szív alakú levél volt* - ez meg fog védelmezni... csak kiálts bármilyen messzire is lennék... meg fogom hallani... |
*Sarasa kiváncsian figyelt.Különösebben nem aggódott Sasori miatt így mostmár.Csöndesen figyelte.*-Viszont az érdekelne hogy mielőtt ránktépted a zajtót hol is jártál tulajdonképpen!*Kérdezte kiváncsian a fiút.Sasori eközben egy kicist magához tért de inkább csak fülelt.Jelenle azt se tudta hogy mivan.* |
* Yume bólintott majd legugolt és felemelte kezét* - Nagyon régen csináltam már ezt... még kölyök koromban... *mondta majd fehér kis fény mászkált ki tenyereiből átadva minden felesleges energiát a kandúrnak, akinek ettől kicsit begyógyúltak a sebei, de a mélyebb sebeket csak összébb húzta, amikor Yume úgy gondolta, hogy elég energiát adott "kölcsön" levette kezét és felállt* |
-Nem tudom,majd kiderül!*Mondta tanácstalanul elhúzva a száját..*-Semmi baj,megérdemelte de...én kissebbet fogok neki adni!VIszont megköszönni nem fogja az biztos!*Mosolyodott el ördögien aztán párjára nézett.*-Tudom!De utoljára ilyennek szerintem csak Kamiya látott,ha volt szerencsétek találkozni!*GOndolkodott el.* |
- Gondolod ha átadok neki energiát, az felgyógyítja? *kérdezte mivel erre már képes volt, de ez nem volt kifejezetten gyógyítás, inkább csak átadás....* - Ne haragudj, hogy ennyire elbántam vele, csak... nem is tudom mi hajtott... a szellem, a gyűlölet vagy a harag... nem éreztem a saját testem, csak hogy ki kell írtanom... de én nem vagyok ilyen... én ilyet soha nem tudnék tenni... ugye ezt is tudod szerelmem? |
*Sarasa csöndben állt majd Sasorira nézett,elszomorító volt így látni a barátját de végülis megérdemelte de nem ekkora kiadásban.*-Jólvan kezdjük újra,de Sasori még tőlem is kapni fog...lelkileg majd fel kell rá készíteni!*Csapta hátra füleit sértődötten fújva.*~Mondjuk én kicsit enyhébb kiadásban fogok neki adni!~*Fonta össze karját maga előtt.* |
- Tudom, éppen ezért bánt... én már nem az vagyok akit ismersz... féltékenykedem... kitudja mennyit fogok még és miért, mindig csak az utadban leszek ez miatt... nem kérem, hogy bocsáss meg nekem emiatt... csakhogy adj még egy esélyt... ha megint elrontok valamit eltűnök és új életet kezdhetsz...mindent itt hagyok neked, a régi életed, a családod... mindent... de nem akarok lemondani rólad és remélem te sem akarsz rólam... szeretném ha minden ellenére is mi megmaradnánk egymásnak... sajnálom hogy nem hittem benned, hogy ilyesmiket gondoltam... de talán mindent előről kezdhetnénk... és felgyógyíthatjuk együtt a barátod... *fülei lekonyulva egy helyben voltak, farkincája csak lógott szinte dermedt volt* |
-Én nem félek olyasmitől hogy elmész bárkivel,vagy titokban találkozol!Megbízom benned!*Mondta maga elé bámulva,csöndesen halgatta hogy Yume mit mond.Jelenleg nem tudta mi érezzen.Nem félt a kandúrtól de nem tetszett neki hogy így ellátta Sasori baját bár ha a fiú felépült még tőle is megkapja a magáét.*-Nem fogok vele elmenni,én nem szeretem őt!Amit bent láttál az nem tudom hogy történt...Bejött,megkérdezte hogy mi a bajom meghogy zavar-e és utána egyszerűen...megtörtént...*Sóhajtott fel fájdalmasan.* |
- Nem akartam hogy félj tőlem, de már én is kezdek félni... nem tudom biztonságos e mellettem lenned, hiszen egyre erősödik, már a szemvédő sem tartja *túr bele hajába ami alól kivillan a szemfedő, igaz nem olyan észrevehető mert Yume hosszú tincsei takarták* - Ezt a kötést egy lánytól kaptam aki szintén egy szellemtől szenved, de ő már tudja uralni, segített nekem sokáig de ez erősebb nálam... így magam próbáltam megszabadulni tőle... ne félj avval a lánnyal csak barátok vagyunk... azt hiszem túlságosan is durván bántam veled, ne haragudj, karolta a nemrég még szorított csuklót, s szájához emelve apró puszit adott rá* - A barátod meg nem fog meghalni... rendbe fog jönni... és ha akarsz menj vele... *könnyek szöktek szemébe de gyorsan letörölte őket nehogy Sarasa meglássa, bár lehet hogy így is észrevette a hírtelen mozdulatról* - Soha nem volt nekem fontosabb nálad és nem is lesz... azt akarom hogy ezt soha ne felejtsd el... |
*Sarasa nem nézett rá csak fogta a csuklóját aminél az imént fogva kiráncigálták.Füleit lesomta és úgy halgatott.Ő sem értette mostani heves kitörését de nem érti most azt sem hogy hogyan is volt képesm egütni Yume-t.Mikor meghallotta hogy Yume-ban egy szellem lakozik megállt benne az ütő,levegőt sem vett és csak meredten nézett maga elé.Így telt el talán egy perc és máris a fiúnak dőlt ismét sírva.*-Miért nem mondtad el előbb?*Kérdezte remegő hangon.*-Miért titkoltad el?*Kérdezett ismét.*-Van még talán más is amit tudnom kéne...?*Kérdezte félve egy igenleges választól.* |
*A fiú csak hallgatta őt, majd felállt* - Ébredj fel kiscsillag... *egyik szeme még mindig csukva volt, kezét elhúzta a lány előtt, mintha csak egy táncelem lett volna* - Emlékszem... te emlékszel? Hogy is tennéd... csak védeni akartalak... s te nem érted.... úgy gondolom én vagyok a baj forrása... igaz? Nem gondolom hogy megcsalsz, csak nem tudom elviselni... nem tudom elviselni azt a képet, ahogy Kamiya... nem tudtalak megvédeni, én nem tudlak, de ő lehet hogy megtud, nem haragszom rád hogy el akarsz hagyni, hisz semmit sem tettem érted amit meg kellett volna tennem...nem vigyáztam rád, s te sebet kaptál, de mégnagyobbat én és azóta... egyszerűen felemészt a bűntudat... *elcsuklik hangja* - Hiszen minden miattam van... miattam kerültél ilyen helyzetbe... *lába elbicsaklik, de nem esik el, mekapaszkodik a ház oldalában* - Egy szellem kötözött belém... nem beszéltem rőla de veszélyes... meg akarlak védeni magamtól is... |
*Sarasa meglepődött és csak meredten bámult előre miközben ölelték.Más esetben ez most jó lett volna de mostmár túl sok volt.*-Mindig ez van,hülyeséget követsz el,megölelsz és minden mintha köddé válna de most nem...ezúttal nem...!*Hunyta le szemeit majd kinyitótta és szinte átdöfte vele Yumet.*-Nem bízol bennem!Azt hiszed hogy fűvel,fával megcsallak!Mikor én az égvilágon semmi rosszat nem csinálok!*Remegett meg.*-De most...kishíján megölted a legjobb barátomat,engem elküldtél!*Szorult ökölbe a keze.*-Ha itt maradok akkor továbbra is gyanakvó leszel,nem fogsz bízni bennem!De ha elmegyek akkor az is fáj,mond mi lenne a jó akkor?*Kérdezte hangját felemelve de még nem kiabált.*-Inkább jutottam volna olyan sorsa mint Shikyo...*Fordult el.* |
*A pofon csattant, Yume előtt felvillantak képek, az anyja halála, a fehér róka, kishuga, Nantan és Atsui, egy kék cica, egy lány, gyönyörű szempár, gyötrődés, fájdalom, magány, egy fa, egy kés, vér... egy eltakart arc, az első szó, az első csók, az első érintés... a harc, a szellem, s még sok ezer dolog villant* - Sarasa.... *a fiú szeme kitisztult, s úgy ölelte magához a törékeny lányt, mintha sohasem ölelt volna még* - Sajnálom... sajnálom... sajnálom... *szajkózta egyfolytában, fejét a lányéhoz érintette, szorosan fogta közben* - Ne hagyj el, ne tűnj el, félek... csak ettől félek, semmi mástól... kérlek... bocsáss meg... *hullt a lány elé mint egy zsák melyet a magasból dobnak, s puffan a puha földben, sérült volt, de sérültebb a lelke, szemeit nem merte kinyitni, nem mert a lányra nézni, most nem, s nem is szólt semmit csak térdre borulva a lány előtt ölelte* |
*Sarasa érezte hogy ebből hatalmas baj lehet ha Yume haza jön és igaza lett.Meg is jött és jól elátta Sasori baját miután észbe kapott megtörölte száját mert ne makarta hogy Sasorit magán érezze aztán miután bármit is mondhatott volna a ház előtt kötött ki.Látta hogy a kandúr nincs magánál épp ezért most elege abból hogy testvérem it feltételez róla,hogy nem látta hogy utálta amikor Sasori csókolta.Következő lendületből arcul csapta Yumet hogy csak úgy csattant.*-Miért nem tudod megérteni hogy én nem szeretem őt?Ha jobban odafigyeltél volna láthattad hogy lefogott és semmit nem tehettem!*Kelt ki teljesen magából majd könnyek szöktek a szemébe.*-AMikor beszélni próbálok veled akkor meg úgy nézel rám mintha...*Csuklott el a hangja.*-Ha ezt akarod elmegyek de soha többé nem látsz!*Kiabált vele majd elhalgatott.Juki a hatalmas hangzavarra a ház mögül előkandikált és kiváncsian figyelt.Szegény Sasori meg csak feküdt azt sem tudván hogy él még.* |
*Csapódott az ajtó, betört rajta Yume szinte, a szeme melyen a kötés volt feketén morajlott, s kéken világított mint egy zseblámpa* - Megmondtam ugye? Éreztem! *megragadta a kandúrt és a falhoz nyomta, erejétől megremegett a kis ház, talán egy kis szerencse nélkül még össze is dőlt volna* - Te szemét! *állon verte a vörös kandúrt, s addig ütötte míg az a padlóra nem rogyott, ha már ott volt felemelte ismét, s előről kezdte, nem hagyva neki menekülési lehetőséget sem. Amikor úgy érezte elég volt, nyakánál fogva cibálta ki a ház elé, s ledobta a földre* - Tűnj innen! Ne gyere vissza többé! *ment vissza Sarasahoz majd csuklón ragadta és őt is kivezette* - Menj vele ne is lássalak! Csak szórakoztál velem, amint kitettem a lábam, már... ááááááhhhh tűnjetek mind a ketten! *szeme már teljesen fekete lett, a szellem eluralkodott rajta, de nem akarta megállítani, most nem* |
*Sarasa csöndesen nézett utána és leült ágyukra.*~Az én életem sem olyan egyszerű mint pár nappal ezelőtt...Yume még nem volt ilyen,de mondjuk akkor CHimei volt zizzent!A fenébe is!~*Morfondírozott majd nézett ki az ablakon.Pár perc után kopogtak.*-Gyere!*Halattszott Sarasa hangja és belépett rjata Sasori.*-Zavarok?*Kérdezte érdeklődően.Sarasa nemet intett fejével.Sasori mellé ült.*-Ne is mond,látom rajtad!*Mosolygott.Sarasa fájdalmasan elmosolyodott.*-De ennyire?*Kérdezte.Sasori bólintott.*-Ettől jóbban leszel!*Mosolyodott el ördögien és a lányt leteperve csókolta és ne mengedte el.Sarasa undorodva próbált szabadulni de Sasori fogta a kezeit.* |
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
