|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.09. 16:35 - |
Ezen a helyen végzi Slayer, a titkos kísérleteket, brutális módszerei vannak, túlélhetőek egyáltalán?
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
*Akumát meglepte a dolog de a vért arcáról letörölve aztán elmosolyodott.*-Haladás!*Mondta ördögien kuncogva.Karmait visszahúzta,nem azért mert azt hitte hogy a kislány nem tud ártani neki hanem csak azért mert meg volt elégedve a lány haragjával és gyűlöletével.*
|
*Shikyo szisszent egyet, majd hátra ugrott, valószínű hogy a láncot kitépte fova tartója kezéből, majd futásnak eredt de nem a kijárat hanem Akuma felé, karmait előhúzta, igaz azok elég kicsik voltak, de mély sebet ejtett velük a nőstény arcán, majd ismét hátra ugrott, nem beszélt, szavak nélkül, a tettek beszéltek*
|
*Elmosolyodott.*-Ez nem újdonság!De mindenki a saját kárán tanul.*Húzta elő ismét karmait hogy megleckéztesse a kislányt.*-Na csöndben leszel?*Kérdezte a karmaival pedig csak egy kezdősebet ejtett kislány testén.*
|
*Shikyo el is esett, halk morranással tűrte a pofont is és azt is, hogy ismét földre ejtik* -Elég! *a lány teste izzani kezdett, kezeit a fejére tette, nagyon fájt mindene, feketeség vette körül, a lány lelke lassan elveszett a sötétségben* - Neeeeee! *sikoltott fel és mintha el akart volna kapni valamit,amit nem érhetett el, lasan eltűnt a sötét, visszahúzódott a lány testébe, hírtelen úgy érezte elvesztett egy fontos dolgot az életéből, de miután mind ennek vége lett, felállt és a nőstény szemeibe nézett* - Ez a hely itt sokkal rosszabb mint a halál...
|
-Majd időben megtudod mit akarunk veled!*Válaszolta Akuma aztán megrántotta a pórázt amitől a kislány valószínűleg mellé fog földet érni aztán a ruhájánál fogva felemelte.*-Legszivesebben kivéreztetnélek mint egy disznót!De nem tehetem mert akkor nem lenne fegyverünk!Én megmondtam hogy tartsd a szádat vagy nem?*Virítottak sárga szemeit a dühtől.*-Most pedig fogd be a szád!Csendet!*VÁgta pofn a kislányt és elengedte amitől leesett a földre.*-Ne hidd hogy nem öltem már embert,de lehet te leszel a kövektező a listán!Csak egy szavamba fog kerülni!*Fenyegette a kislányt eléggé hatásosan.*
|
- Hallottalak titeket, ha ebből nem lesz kölyök akkor semmi *vágta oda durcásan a választ* - Különben is mit akartok velem? Mire kellek én nektek? Miért nem mehetek haza a családomhoz és ha már itt tartotok nem gonsoljátok, hogy egy gyereknek jobb bánásmód kell? Barbárok vagytok mind a ketten! *feleselt, de amikor Akuma elindult húzta magával a pórázt is, az pedig a lányt*
|
-Nem rád tartozik hogy mit csinálok majd vele,és miért!És honnan veszed hogy nekem lessz?*Fordult szembe a kislánnyal és fölé magasodott.*-Külömben is,vele is annyi baj lenne mint veled!De ezt nem veled fogom megbeszélni!*Fordult meg és ismét elindult.*
|
*Shikyo szemébe ismét könnyek szöktek és arra gondolt, hogy miért nem tudják őt békén hagyni, ha már itt tartják ezen a helyen, miért bántják őt, ő csak haz akar menni úgy mint minden normális kisgyerek ha távol van a szüleitől* - Ha lesz gyereked, őt is pórázon rángatod majd? *tette fel a kérdést* - Őt is bántod majd? *folytatta* - Mert akkor nem hiszem hogy jó anya leszel *fejezte be, amikor már felállt, hogy kövesse Akumát*
|
*Akuma nem engedelmeskedett a kislánynak hanem egyenesen felé indult de előtte kiengedte a karmait.Ahogy odaért lehúzta a lányról a takarót.*-Nem kérem hogy szeress!De így nem beszélhetsz velem kislányom!És ha jót akarsz csendben maradsz!*Szegezte a lánynak a karmait de még nem bántotta őt.*-Csak viselkedj szépen!*Ismételte meg.Aztán meghúzta a pórázt.*-Most pedig gyere!*Indult el.*
|
*Shikyo amint megpillantotta a nőstényt remegni kezdett és amennyire csak tudott, a sarokba húzódott, s magára rántotta takaróját, nem akarta látni a nőstényt, a pokolba kívénta és nem akart megint fájdalmakat átélni, nem akart megint szenvedni és félni, boldog akart lenni, a családjával és nem akart ezek között a szörnyek között nevelkedni* - Menj innen, hagyj békén, nem akarlak látni! *kiálltott ki a kis vacka alól és remélte hogy a nőstény el is tűnik*
|
*Akuma nem hallotta semmit belőle,gondolkodott hogy mit cisnáljon vele.Lehet hagynia kéne hogy begyógyuljanak a sebei és cska utána kezdjék el.De miről is beszél mikor nem kell könyörületesnek lennie,éppen az a cél hogy a lányból gyilkost neveljenek vagy mégjobbat nem pedig kényeztetni kell.Gondolkodott aztán ismét bement a lányhoz és megállt az ajtóba,sárga szemei lámpaként világítottak aztán elindult Shikyo felé.*
|
*Shikyo didergett, már nagyon fázott, amikor Akuma behozta neki az ételt és végre kiment, azonnal neki esett, szinte meg sem rágta a táplálékot, de étvágya végül csillapodott, a ruhákat felhúzta, bár tényleg nagyok voltak rá és nem is éppen egy kislányfélére volt tervezve, de felhúzta, oda aakrt menni az "ablakhoz" de a póráz nem engedte, ő pedig nem tudta lecsatolni, nem volt elég magas, így lekuporodott és sírni kezdett, haza akart menni, a barátaival akart lenni nem pedig itt ezen a büdös és koszos helyen, gonosz lényekkel össze zárva, egyszercsak valami fekete gömböt pillantott meg, nem tudta mi az, csak keringett körülötte, de pár perc múlva nyomtalanul el is tűnt* - Bárcsak otthon lehetnék... anya... apa... Nantan... Ukiyo... Sarasa... és mindenki... remélem ők legalább jól vannak *motyogta magának, nem is gondolt arra, hogy esetleg meghallhatja Akuma*
|
*Akuma kisétált és becsukta addig alány a szobájába amíg elnézett valami ennivaló után.Nem csak táplálék után hanem valami ruha féle után is kellett néznie amit meg is talált.Elég nagy volt a kislányra de csak kibírta,így visszasétált pár bogyóval és hallal a ruhát pedig lerakta és mielőtt kiment volna még visszafordult.*-Én mondtam,ha jól viselkedsz semmi bajod nem lessz!*Aztán kiment.*
|
*Shikyo lemászott a szivacsról ami ágyaként szolgált és vödörhöz lépdelt, először csak ivott belőle, nagyon szomjas volt már, igaz a gyomra is korgott már nagyon az éhségtől, tegnap óta nem evett egy falatot sem, majd a rongyal végig törölte a testét,de csak az egyik felét vizesítette be, hogy a másik jó legyen törülköző gyanánt, igaz mindez nagy fájdalmat okozott neki, az előző napi sebek nagyon fájtak neki, amikor végzett nem akart már bele bújni azokba a koszos és véres holmikba így csak bebújt az "ágyba" és magára húzta a takaró féleséget, de nem szólt volna a nősténynek semmikép, félt tőle nagyon is*
|
-Rendben,nem hiányzik úgysem hogy elveszítsük!*Mondt a azután visszacsókolt a szerelmének.*-Gyakorlat teszi a mestert...*Súgta a kandúrnak sejtelmesen mikor az a fülébe harapott.*-Külömben pedig te is...*Csillant meg sárga szeme Akumának.Aztán bólintott.*-Nem hagynám itt egyedül még ha a "szobájába" van is!*Mosolygott ördögien.Mikor Akuron elment szerzett vizet,egy tisztább rongy darabot és bement a kislányhoz.*-Fürödj meg!Aztán meglátom mi lessz veled!*Szólt kicsit gyengébben oda mint tegnap.*
|
*Hakuron amint észrevette a nőstényt, oda ment hozzá, majd egszólította* - A lány bennt van a helyén, kicsit meg kéne fürdetni vagy valami, azért nem tenne jót nekünk ha bele betegedne! *csókolta meg a nőstényt* - Rád bízom, te jobba értesz a gyerekekhez, na meg, máshoz is *nyalt finoman a fülébe, érzéki kéjjel bele is harapott* - Csak ügyesen! *búgta majd elment a laborból, sürgős ügyet kellett intéznie, de azért vissza szólt* - Ne menjetek ki innen, majd jövök!
|
*Akuma pár percel szerelme után ébredt aztán ruháit keresve öltözött fel,fehér övét meghúzva lépett ki a szobából.Ő is eléggé kicserélődött,éberebbnek és gonoszabbnak érezte magát.Mikor azzal végzett haját egy hosszú coffba kezdte el összefogni.*~Végülis pihenni pihentünk,csak előtte volt a legjobb!~*Mosolyodott el ördögien a nőstény.Újan,firssen állt és várt hogy most mi következik.*
|
*Hakuron nemsokára felébred, mintha kicserélték volna, úgy érzi minden hatalom az övé, felkel az ágyból, majd szerelmének ad egy röpke csókot, eligazítja magát, felveszi pólóját azzal kimegy a szobából. Shikyo még mindig alszik, a vér lassan megalvadt kicsiny testén, a kandúr megfogja a pórázt és megrántja* - Talpra! *üvölti, Shikyo először a torkához kap, majd lassan sikerül felállnia, szemei könnyesek, arca piszkos, ruhái cafatokban lógnak rajta, de nem szól semmit, tanult a tegnapiból* - Okos kislány... *mondja kicsit gúnyosan majd egy kis helységbe vezeti, a lány pórázát egy kis kiálló szögféleségre tekeri, majd megnyom egy gombot és az ajtó bezárul, Shikyo szobája mostantól ez a hideg börtön lett*
|
*Akuma szemei kitágulnak,légzése elakad,teste végre megkapta amire vágyott,boldog ugyanakkor kínzó fáradtság tört rá.Szemeit szerelmére emeli mikor az ránéz,haloványan elmosolyodik aztán teste észbekapva pótolja a levegőhiányát.Mikor végre kap levegőt jut el az agyáig hogy végre eggyé váltak,megtörtént,boldogan nyugtázza hogy szerelme alszik.Körmeit is kiszedi az ágybók másik kezével pedig szerelméét fogja és így veszi át felette az irányítást a fáradtság,boldogság és az álmok ura.*
|
*Hakuron még lök egyet, majd teste megmerevedik, gerince ívbe görbül, testéből előtör a forró láva, majd csillapodik vágya, férfiasságát kihúzza a macskalány testéből, amivel az előbb össze olvadt, majd a nőstényre néz és ereje elhagyja, a lányra esik, s szuszogva adja át magát az édes álomnak, de előtte még van annyi ideje, hogy Akuma kezét megfogja, s így is eggyé váljon vele*
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
