|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.27. 14:33 - |
Fákkal, bokorkkal övezett mocsár ez, aminek vizében különféle lények élnek. Nem árt vigyázni velük, mert nincs kizárva, hogy veszélyesek is tudnak lenni.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Hanity megmozgatja fülei majd kómásan felnéz mi is történik majd visszateszi a fejét a földre mert alig lát valamit.
|
 Ami zavart lesz és nagyon megijed és inkább elsétál a mocsárból. |
-Mi történik?Mi ez a sok rossz dolog?Te csinálod..te szörnyeteg??!!-Kiabált Heloqan teljesen kivetkőzve magából.-Tűnj el!!Tűnj el!!-Kiabálta,de nem akart támadni.
|
Hanity Yamanekoval együt csapódott a fának és beverte a fejét majd elájult a fejét érő ütéstől.
|
Mi??-Nézett a gonosz teremtésre.-Ki ő??-Kérdezte Zaukától furcsa arccal a fiú.-Nem akarom hogy itt legyen!!Ő gonosz!!nem?!-Kérdezte a lánytól.
|
-Egy titokzatos macskalány lépkedett a fák között,majd a többieket nézte.-Nézd Fina...milyen barátságosnak tűnnek..talán odamehetnénk hozzájuk..nem?-Kérdezte macskáját Sarafinát,Dyani.-Nem is tudom..talán először még jobban ki kéne figyelni őket...nem gondolod Dya?-Mondta véleményét Fina.-De..igazad van.Egyébként sem bízom meg ilyenekben.Mióta Mate meghalt..azóta nem szeretek fajtársak közé menni.S tudod hogy csak téged engedlek közel magamhoz.-Ölelte magához Sarafinát a lány.-Tudom..tudom.De most inkább keressünk valami alvóhelyet mert elfáradtam.Rendben?-Kérdezte a cica.-Ok..ok.-Mopndja neki Dyani.
|
*A két lény kétségbeesve próbálnak valahogy fennmaradni a felszínen.Még Yamanekot is eldobták,egyenest egy fának,haggy azzal az egy karjukkal is kapaszkodhassanak.Egy másik karjukkal keresztüldöfték azt a fát,amely alatt Zauka ült és nevetett.A hangos csattanásra majd reccsenésre a mókusszerű lények gyorsan elinaltak.Zauka még kuncogott egy ideig,aztán lehiggadt és nézte a lényeket ahogy az örvény szívja le őket.*
-Neeem...annyi év után szenvedést élvezhettem,életre akarok kelni!Életre akarok.....*De nem tudta folytatni,mert akkor eltűnt a feje a vízben,párjáéval együtt,de karjaikkal még mindig a partba kapaszkodnak.És akkor az egyik vihogni kezd.A vízből sikítás hallatszik,de nem a lény sikított.Az egyik lény kapaszkodó karjai megváltoznak:izmosabbak lettek és csillogó pikkelyeik nőttek,a karmaik vérvörösek,a bőre színe méregzöld lett.Lassan a tulajdonosa is felemelkedik az örvényből.Teljesen megújúlt.A nő nemű kelt életre.Szeme is vörös,fogai megnőttek,élesek és hófehérek lettek.Fekete hosszú haja lobogott,pedig nem is volt szél.Eszelősen nevetett.*-Ó,hát mégis életre keltem.Hála az erre tévedő szirénnek.*Újabb kacagást lehet tőle hallani,majd karmait kitépi a partból és visszahúzza a fából is.Zauka holtra vált arccal néz rá.A lény párja kapaszkodó karjaira néz,majd elfintorodik.*-Menj vissza a pokolra,te nyomorult!Nem óhajtalak pátyolgatni!*Azzal vörös karmaival levágta párja karjait,ely egy vérfagyasztó sikítással eltűnt az örvénnyel,s ezze együtt a víz is lenyugodott.*
*Zaukát Heloqan hangja rázta fel.Valahogy eltépte tekintét a démonról és a fiúra nézett.*-Heloqan?Igazán nem lenne ellene kifogásom,de...*Átmutat a válla fölött a lényre,aki immár élve tornyosul ki a vízből,gonosz vigyorral a képén,gonosz fénnyel a szemében....*
|
-Szerintem nem most kéne bájologni,bemutatkozni és köszöngetni!-Mondta Hanity húzás közben.
|
Ami ahogy bejjebb ér lát néhány macskalényt és köszön nekik.-Sziasztok a nevem Ami! |
-Zauka!!Zauka!!-Kiabált Heloqan,majd amikor megpillantotta a lányt megörült enki.-Szia!Végre..annyit futottam utánad.VAn kedved sétálni egyet?BEszélnünk kéne...-Szólt kedves hangona fiú,majd barátságosan nyújtotta mancsát Zauka felé.
|
-Zauka!!Zauka!!-Kiabált Heloqan,majd amikor megpillantotta a lányt megörült enki.-Szia!Végre..annyit futottam utánad.VAn kedved sétálni egyet?BEszélnünk kéne...-Szólt kedves hangona fiú,majd barátságosan nyújtotta mancsát Zauka felé.
|
| Ami mocsárhoz ért körül néz.-Ez a hely félelmetes.-Mondja és elindul befelé. |
Hanity is arrébb ugrik a kéz nyulásra majd beugrik Zauka elé majs Megfogja Yamaneko mancsát hogy segítsen neki kiszabadulni.-Segítek neked!-Mondta kedvesen majd egy erősebb húzással segíteni próbál.
|
*Könnye is kicsordul annyira nevet,levegő után kapkod.Yama megjegyzését nem hallotta épp,saját hahotázása miatt.Látszik rajta,hogy nagyon csikis.Mikor Zama megállítja a lények támadó karjait,az egyik kar átmarkolja Yama oldalát és a magasba rántja.*-OStoba!Hogy mersz ellenszegülni!Felfallak!Úgy tudom benned is van kesrűsss...*Csuklik el a hangja,alatta örvény kerekedik és húzni kezdi el lefele mindkét lényt.A nevetés hallatán szemmel láthatóan alaposan meggyengültek.*-NEM!EZ NEM LEHET!NEM KERÜLHETÜNK VISSZAAAA!*Karjaikkal a partba kapaszkodnak,Yama most könnyen kiszabadíhatja magát.*
|
- Hé! - kiállt fel amikor a zöld lény a lányt támadja, majd amikor az nevetni kezd, kicsit elmosolyodik - Sokkal szebb vagy ha nevetsz! - mondja halkan és pirultan, majd a lényekre néz - nem bírjátok ha valaki boldog mi? Undorító kis férgek vagytok! - állítja meg a támadni készülő kezeket - Meg ne próbáld!
|
*Yamanekora függeszti nagy macskaszemeit.*-De...én...*Hogy is mondja el..nem akar emlékezni..legszívesebben kitörölné őket...a szép emlékekre is elszorul a szíve,mert tudja jól,hogy a szülei és testvérei nincsenek többé,soha soha...soha nem láthatja őket,soha nem hülyülhet a hugaival...Gondolataiból az egyik Démon karja zökkentette ki:keményen puffant a mellkasán,de nem talált jó fogást Zaukán,így csak azt érte el,hogy nekilökte egy terebélyes fának,melyen nyekkent.*-Na ez...szedte vette teremtette...*Rezegteti meg füleit.A fáról valami fura kis mókusszerű lények potyognak rá Zaukára,csak sokkal kisebbek,akkorák kb mint egy egy dongó.Összevissza futkosnak a lányon.*-Ne..na..hé!Hagyjatok!Ez csikiz!Na!*Mocorog és toporzékol a lábával,kénytelen nevetni.Amint nevetés hagyja el a száját a két démon fülét befogva visít fel.*
-Mit műűveeeeelsz???? Hagyd abba,te lány! Hagyd abba!Hagyd abba! Hagyd abba!!!*A nőstény nemű felmorran,kimutatja fogait,s egy karmokban végződő karjával nyúl Zauka felé...*
|
- nem lehet elpúsztítani... -gondolkodik egy kicsit Yamaneko, majd a lányra néz - Ha kiűzöd a szomorúságod a szívedből, akkor biztosan eltűnnek, próbáld felidézni a szép emlékeket, a jó dolgokat ~ Amiből nekem nem jutott ki... - gondolja magában, majd bíztatóan néz a lányra - gyerünk, csináld és ne félj az emlékeidtől!
|
*Zauka döbbenten néz a lányra,aztán az álszülőkre,akik rettenetesen szomorú képet vágnak.*
-Zauka....hát elárulsz minket...nemhogy inkább segítenél...ésss táplálnál minket az életerőddel...*Hangjuk fokozatosan elmélyül ahogy beszélnek és földöntúlian cseng.Az álca széthullik,s gonoszan vigyorognak,mire kivillannak apró,hegyes fogaik.A vízből karok csapnak ki Zauka felé a többieket igyekezvén félrelökni.*-Add nekünk a szenvedésedet,Zauka!
*A lány megdörgöli szemeit mintha mély álomból ébredt volna fel,s megütközve néz a két szörnyre...*-De hisz ezek...*Aztán észbekap és gyorsan odébbugrik,mielőtt elérnék őt a karok.*-Ezek a szenvedés démonai.Mások szomorúságát felszippantva nyerik az erejüket.Ugyanakkor nem élőek.Halottak.Akkor tudnak csak életre kelni,ha egy lelket magukba szippantanak...*Gondolkodik hangosan,újabb gombóc nő a torkában aztán.Nem akar tovább beszélni,mert érzi,hogy akkor elkapná a sírás újra.Egyszer már találkozott ilyenekkel...de oly régen volt,hogy szinte már el is felejtette...A démonok visszahúzzák karjaikat és vigyorognak a kinn lévőkre.*
-Okos vaagy,de ha már ilyen okos vagy nyilván arra is rájöttél,hogy minket nem lehet elpusztítani!Hiszen már halottak vagyunk!*Szól a hímnemű démon,majd mindketten vihogni kezdenek.*
|
- Nem akarom megölni őket és nincs is képességem irányítani a jeget... - mondja, majd folytatja is - De ha gondolod... kérdezzük meg inkább őt... - néz zaukára
|
-Ha jéggé fagyasztjuk őket és beléjük rúgunk talán darabokra esnek!-Mondta ötletnek hanity-De ez csak egy tipp!-Mondta elpirultan.
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Ami zavart lesz és nagyon megijed és inkább elsétál a mocsárból.
