|
Témaindító hozzászólás
|
2007.12.09. 16:35 - |
Ezen a helyen végzi Slayer, a titkos kísérleteket, brutális módszerei vannak, túlélhetőek egyáltalán?
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
-Azért lehet van rajta hiba csak te nem veszed észre!*Mosolygott a lány.A kandúr minden egyes érintése egyre nagyobb tüzet csiholt ami lassan már égette a lányt de nem törődött vele.A kínzás megtette a magáét,sóhajok törtek vel egy-egy pontnál a lány torkából.Mikor Hakuron nyelvével beléhatolt a nyelvével egy nyögést folytott el így csak egy halk sóhajra futotta.Ez a kínzás úgy érezte az örökkévalóságig fog tartani,pedig pontosan tudta hogy szenvedés nélkül semmi nincs,de ezt a szenvedést nem a fájdalom szülte hanem a kandúr vágya.*
|
- Tudod ha szeretsz valakit a teste tökéletes a számodra, még ha vannak is rajta hibák... viszont a tiéden hiba sincs, mert tökéletes, minden egyes porcikád tökéletes *mondta majd a lány mellét kezdte nyalogatni, kezével lejjebb csúszott, de még nem érkezett a lány érzékeny pontjához, nem is akart, megakadt a köldöknél, körbe simogatta, majd a hajlatokba simogatott de direkt nem ért hozzá, így kínozta, s húzta fel, végig nyalogatta a lány hasát, végül nyelvével hatolt először a lány érzékeny pontjába*
|
-Rendben...*mosolygott a nőstény a szerelmére.Amikor kicsatolták az övét és levetkőztették tényleg zavarba jött kicsit de kivülről ugyanaz a vágyakozó,erős nőstény volt mint edddig.Nem értette mit tud nézni annyira rajta a kandúr de hagyta,ha egyetlen szerelmét ez boldoggá teszi akkor csinálja.*
|
- Ha mostantól rám gondolsz amikor nem vagyok ott, akkor ez a jel világítani kezd és én ezt megérzem, és azonnal ott leszek melletted bármi baj is legyen *csókolta meg* - Nem csak te vagy az enyém, én is a tiéd, *csatolta ki a lány övét, majd lassan lehámozta róla a nadrágot, de ez nem volt elég, a fölsőjét is óvatosan leszedte róla, de nem tett semmit, csak nézte a nőstény testét és talán evvel zavarba is hozta*
|
-Örülök hogy így látod...*Mosolygott a nőstény aztán elvigyorodott.*-Érzem...*Susogta a fiúnak.Csók közben érezte a fiú minden érintését így amikor elérkeztek a mellébimbóihoz testében ismét kezdett gyúlni a vágy,a tűz a kielégülés után.*-Az voltam,vagyok és leszek örökké...*Sóhaj hagyta el a száját mikor a fiú ott hagyta a jelet a testén.Ismét sóvárogni kezdett a kielégülés után de még csak haloványan,pontosan tudta hogy mikor jön majd el az ideje mikor mág teljes jogon érdemelheti ki a fiút,és a kandúr is őt.*
|
- Lámpa? *nézett bele újra* - Igen lehet! *vigyorgott de csak viccből mondta, majd megint megszólalt* - De nekem akkor is csillagok, a legszebb csillagok a világon! *hízelgett s dorombolt a nősténynek* - És érzed is akkor ugyebár... *ült fel és megcsókolta, keze viszont lassan a lány pólója alá csúszott és izgatni kezdte a lány mellbimbóit* - Nem lehetsz többé másé, csak az enyém vagy! *csúsztatta feljebb a pólóját, majd a lány melle fülé harapott, egy jelet hagyva így a lányon*
|
*Akuma még mindig mosolygott aztán a bókon elvigyorodott.*-Mostmár igen,sokan csak egy vészjósló sárga lámpát látnak benne!*Mosolygott.Aztán kuncogni kezdett.*-Egyetlenem,miért ne hinném el?*Kérdezett vissza.*-Egyépként pedig,elhiszem mert már bebizonyítottad...*Dorombolta a kandúrnak érzékien.*·~És mivel már a tied lettem örökké nem mondhatom azt hogy nem!És úgysem lennék képes ilyet mondani...mert nálad jobb párja egy nősténynek nem lehet!~*Mondta magában.*
|
*Hakuron átkarolta a macskalányt, fejét a hasára tette, aztán megfordult, hogy láthassa a szemeit* - gyönyörű szép csillagok rejtőznek a szemeidben *bókolt neki* - Tudtál róla? *simogatta a lány arcát és lehunyta szemeit, majd felnyitotta* - Akuma mondd meg őszintén... elhinnéd h azt mondanám, hogy egy ilyen gonosz fickó mint én beleszerethet egy olyan gyönyörű macskalányba mint te? *kérdezte bár volt egy kis hatásszünet a szavak között*
|
*Akuma elmosolyodott.*-Selytések és megérzések néha nem megfelelőek,tett is kell hozzá!*Mondta hangosan aztán odasétált az ágyhoz és lefeküdt Hakuron mellé.*~Nála édesebb gonosz kandúrt sosem láthat senki!~*Olvadozott legbelül de kiváncsi is volt ugyanakkor.*
|
* A lány alig hallott valamit a nőstény szavaiból, fájt minden egyes porcikája, sok helyen eltörtek a csontjai, a kérdésre pedig nem válaszolt, amikor rácsukták az ajtót megpróbált felkelni de ez a próbálkozása kudarcba fulladt*
- Na végre... *nézett végig a lányon Hakuron* - Már nagyon vártalak! *Hakuronon nem volt felső, csak egy alsó, kezét a lány felé nyújtotta, hogy becsalogassa maga mellé az ágyba*
|
*Akuma kimutatta fogait mikor meglátta hogy a kölyök melyik gombot nyomja meg.Hallotta kint a csetepatét de nem érdekelte.*~Kis görcs!Ezt most nagyon meg fogod bánni!~*Mosolyodott el ördögien.Amikor kiment mindent hallott,sikításon át a csonttörésig de nem érdekelte.A kislány váltotta ki Hakuronból az ördögöt,most majd megtanulja ha ilyet cisnál akkor leglaább ne a párja előtt.Ahogy kijött elvigyorodott és visszacsókolt.*-Rendben!*Csillantak meg sárga szemei aztán besétált a kislányhoz.*-Mégis jobb lett volna hogyha elbeszélgetünk,nem?*Kérdezte gúnyosan és elkezdte a kislány sebeit ápolni.Mikor végzett kisétált,becsukta mostmár a gyerekre az ajtót és bement a szobájukba.*
|
- Nem! *kiálltott aztán rácsapott arra a gombra amire régebben Hakuron is* - Te most szépen bennt maradsz! *gúnyolódott mikor az ajtó lecsapódott, majd szaladni kezdett a kijárat felé, mér majdnem elérte amikor valaki előtte termett*
- Mondtam valamit neked ugye?
- Dehát nem támadtam rá... te bolond vagy! *sziszegte a kandúr szemébe aki dühében akkorát rúgott a kislányba, hogy az a terem másik falában ért földet, de Hakuron nem hagyta abba, a kislány remegett, a falhoz préselte megát, csakhogy kinem bújt az apró kis réseken*
- Ezt meg fogod bánni! *vette fel a földről pórázánál fogva és úgy vonszolta végig egészen a szobájáig, majd megnyomta a gombot ami kiengedte a lányt* - Ezt most jobb ha te nem látod! *szólt a nősténynek, majd kitessékelte, a kölyköt pedig maga után bevonszolta, hangos sikolyok, fel feltörő hörgések, csapódások, sziszegések, csonttörések hallatszottak ki, majd a kandúr olyan fél óra múlva kisétált* - Kell majd neki egy kis idő a gyógyulásra... eredj lásd el a sebeit... *szólt a nősténynek* - De ne kíméld csak azért mert kölyök, ne felejtsd el mit akarunk, ha végeztél várlak a szobánkban *kacsintott rá, majd csókot lehellt ajkára*
|
*Akuma lassan lépdelt a szobának nevezett helység felé aztán a lány előtt belépett és megállt.*-Itt most elbeszélgetünk kicsit!*Fordult hátra a lány.*
|
*A kislány elindult, de lábai megremegtek és a földre esett, majd ismét feltápászkodott és csak követte a nőstényt, nem tudta hogy az mit akar, nem is érdekelte már, csak a bosszú, megfogadta, hogy ha sikerül itt felnőtt macskává érnie, megbossul mindent, akkor majd sírhatnak mindketten*
|
*Akuma megállt a lány előtt és lenézett rá sárga szemeivel.Körmeit a lány állához rakta.*-Ha kérhetem ne hívd őt így,mert én elviselem de hidd el nem lenne jó ha megtudná hogy hívtad!*Mosolygott ördögien aztán felállt.*-Most pedig gyere velem!*INdult el a nőstény a kislány szobája felé.*
|
*A kislány minden erejét össze szedte és felállt, háta már a falat támasztotta annyira elkezdett hátrálni a macskalány elől, nem szólt semmit, várt, feladta lassan a harcot magában, magával, másokkal, ellenségekkel, jóbarátokkal... csak nézte ahogy a nőstény egyre közelebb jött és felkészül az újabb kínzó csapásokra*
|
*Akuma elmosolyodott.*-Az hogy engem boldonnak nevezel még jó!De Hakuront ha lehet ne nevezd így!*Indult el a kislány felé de nem bántó szándékkal.*
|
*Shikyo megrezzent, majd köhögni kezdett és pár perc múlva sikerült négykézlábra emelkednie, rosszul érezte magát, mindenesetre megtanulta, hogy Harunnal nem lehet szórakozni* - Ti mind a ketten megvesztetek, bolondok vagytok! *üvöltötte a lánynak*
|
*Akuma ördögien mosolyogva nézte ahogy a lány támadni készült volna.Csöndben figyelte mit csinál szerelme a kislánnyal aztán megragadt a szeme a mozdulatlan kölykön,amikor nevét mondták odafigyelt aztán bólintott.*-Rendben!*Mosolygott szerelmére miután megcsókolták őt.*-Jólvanmúgysem érdemli meg azok után ahogy beszélt!*Nézett a kislányra ismét ahogy Hakuron eltűnt az ajtó mögött.*
|
*Shikyo vicsorítani kezdett, majd újból támadni készült, de még mielőtt elérte volna a nőstényt, nagyott puffant a földön, nem tudta mi történhetett, de a lánca megemelkedett, , majd egy férfit pillantott meg, Hakuron volt az, szemei szinte izzottak, s a pórázzal együtt felemelte a kislány testét, aki fuldokolni kezdett* - Ne merj rá kezet emelni megértetted? Vagy különben velem gyűlik meg a bajod!* hagyta fuldokolni, majd amikor úgy érezte elég lesz, a falnak vágta teljes erejéből, a lány csak nyekkent és nem kelt fel, de meg sem halt. - Akuma! *lépett mellé* - Ne hagyd, hogy ellened támadjon, ez még rosszul is elsülhet! *csókolta meg* - És mi lenne velem az én kis nőstényem nélkül... *borzolta össze a lány haját* - Viszont ezért a viselkedéséért, most két napig nem kaphat élelmet, vizet ihat, azért a folyadék kell! *jelentette ki majd eltűnt az egyik ajtó mögött*
|
[488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
