|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.06. 18:31 - |
Ez a hely a Varázslovakról híres. Minden szépet és jót mesélnek e helyről, amely igaz. De viszont valamikor nagyon kegyetlen lények jelenhetnek meg, amelyek akár ölni is képesek! Innen a lovak nem tudnak elvándorolni.
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
-Menjek én?*Kérdezte Kowaku a Hakuront.Nem tudta mire vélni a könnyeket,elvégre még sosem látott kandúrt sírni egyszer sem.Ő is aggódott hugáért de ennyire azért mégsem*
|
- Indulás! *rohant volna utána, de mancsai megbicsaklottak saját magukban és a földre esett, lassan feltápászkodott és újra meg újra elesett* - A fenébe... AKUMA! *kiálltott, de hangja nem hallatszott messzire, könnyek törtek elő szeméből* - Jaj ne.... *motyogta*
|
*Heiwa halványan elpirult aztán elindult a kandúr mellett.*
*Kowaku meglepetten nézett Hakuronra aki meglepően gyorsan felébredt.*-Arra mentek!*Mutatott tényleg abba az irányba ahol eltűnt a huga és Doragon.Ráér még a dolog akkor mikor Akumát visszahozták.*
|
- Ha te boldog vagy, akkor ez nekem nagyon is jó *adott puszit arcára, majd megfogta kezét és vezetni kezdte visszafelé a házhoz*
- Merre ment Doragon? *tette fel a kérdést a nősténynek, aki az imént megpróbált rámászni* - Mondd meg, segítenem kell Akumának! *szorította meg* - Ha akarod megteszem veled, de segíts őt megkeresnem kérlek, nem érzem magam jól, kell a segítséged *vallotta be*
|
-El sem hiszem,nyugodt reggeleim lesznek....*Vigyorodott el.*-Mekkora szerencsém van hogy pont a bátyimba botlottunk bele pont,bár neked annyira nem volt jó!*Tette hozzá gyorsan a végéhez Heiwa.*
|
- Rendben... *tette a lány fejére puha kezét* - Akkor ezt úgy veszem, hogy fogadalmat kötöttünk... én nem ilyesztelek halálra reggel, te pedig nem tűnsz el jó? *Hakuron lassan felállt, zúgott a feje, fájt mindene, nem tudta mi történt pontosan vele, csak egy valami lebegett a szeme előtt, meg kell találnia Akumát amilyen hamar csak lehet... nehogy késő legyen*
|
-Nem lenne kire vigyáznod?*Kérdezte mosolyogva.Ő is megölelte a kandút.*-Jó nem fogok többet egy szó nélkül eltűnni...De nem hagyhattam csak úgy elmenni őket...*Motyogta Heiwa.*
|
- Sajnálom, hogy nem voltam melletted... eltűntél és azt se tudtam hol keresselek, ilyet többé ne csinálj! Mi lenne velem nélküled? *húzta magához egészen közel és magához ölelte* - Tudod, hogy hogyan érzek irántad... így kérlek te se rémissz halálra avval, hogy eltűnsz...
|
-Humor Harold...*Sóhajtott fel Heiwa fáradtan,leporolta magátaztán Hakuora nézett.*-Megpróbáltam kicsit javítani Doragon hozzáállásán de kudarcba fulladt!De legalább tudom hogy mi történt vele amikor kicsi volt!*Magyarázta.*-Volt egy perc amikor megölhetett volna de nem tette...*Nézett arra amerre utoljára hallotta eltűnni bátyját.*
|
- Pedig most alattam vagy... hmmm milyen kívánatos is vagy! *poénkodott, majd leszállt róla, kioldozta kezeit és felsegítette* - Mi történt? *érdeklődött*
|
*Akuma szinte nyekkent a földön.Heiwa csöndesen tűrt mindent de nem érzett különösebb fájdalmat.Mikor megkötözték kezét és hallotta hogy a kandúr távozik csak arra "nézett".*-Még úgyis találkozunk...*Motyogta magának.Kis idő múlva meg jött Hakuo,mikor megnyalták orrát elfintorodott.*-Ha éhes vagy szerezz magadnak enni...*Törölte meg orrát mosolyogva.*
|
- Elég volt belőled, mit képzelsz, hogy egy csapásra mindent megváltoztathatsz? Hát nem! *dobta el szinte Akumát s hamarosan már Heiwat szorította a kemény földhöz* - Elég belőled! Én megmondtam! Ég veled! *súlytott volna le karmaival, de valahogy megakadtak a levegőben, nem tudta megölni a lányt, így inkább elővett egy kötelet, megkötözte csuklóját és egy fa kiálló gyökeréhez rögzítette* - Most elmegyek, te pedig itt maradsz! *mondta majd felkapta a nőstényt és magával vitte*
*Hakuo még mindig rendíthetetlenül kereste a lányt, s mikor megtalálta oda ment hozzá, de egy kis tréfa jutott eszébe, lehajolt a nőstényhez, s megnyalta annak orrát, Hakuron kezdett ébredezni, de még nem igazán látott semmit és mintha az emlékei is porszemekként ragyogtak volna előtte*
|
-Én a vakságom miatt váltam sokszor gúny és fizikai bántalmazás szintén célpontjává!Gyakran kaptam én is azért mert más voltam,csupán azért mert vak vagyok!*Válaszolta ismét.*-Nem fogok elmenni,nem félek a családunk tagjaitól,a bátyámtól pedig főként!Én csak segíteni akarok,csak azt nem tudom hogy miért kell neked a békéhez másokon,ártatlanokon bosszút állni!Akuma nem tehet arról hogy veled ez történt,ahogy Yoru és Kowaku sem!De az öcséd sem!Ha megváltoznál lehetnének barátaid és onnantól kezdve élhetnél normális életet úgy mint bárki más!*Folytatta.*
|
- Az anyám rendkívül jó asszony volt, kedves és jószívű, mindig mindenben mellém állt és mindig megvígasztalt, a halála után mindenkitől a fordítottját kaptam, nem tudod a múltam, így ne próbálj megérteni, nem érezhettél soha olyan kínt mint én, vagy égették már le az arcodat játékból? Szúrták át tested késsel, csak mert más voltál mint a többi? Amíg nem addig nincs miről beszélnünk! Erről ennyit! Most pedig kapsz egy utolsó lehetőséget, hogy eltűnj! *szólította fel, s most nem viccelt*
|
-És az jobb lett volna hogyha Hakuronnal együtt az anyádat is megölöd?*Kérdezte,nem félt még mindig határozott volt.*-Afölött itélkezek aki fölött akarok,lehet hogy csak féltestvérek vagyunk de legalább testvérek!Az öcséd igazán nem tehett arról hogy az anyátok meghalt!Én a látásomat veszítettem el a születésem közben!*Magyarázta rendületlenül.*
|
- Figyelj nekem nincs hugom, te tévedésben vagy, az én anyám meghalt tehát nem lett több gyerek és ezen felül semmi sem érdekel, még ha a szemét apánk közös is, felnevelte azt a fattyút pedig meg kellett volna ölnünk még az anyám méhében! Tudod kislány te semmit nem tudsz rólam, az égvilágon semmit, így hát nem ítélkezhetsz felettem világos? *mordult rá* - Bántani foglak, ezt elhiheted, úgyhogy tünés!
*Hakuo keresni kezdte Heiwa-t, de sehol sem találta, mintha a föld nyelte volna el* - Heiwa... meg kell hogy találjalak!, mielőtt baj lesz!
|
*Akuma fájdalmasan szorította össze szemeit.*-Csakhogy nekem te nem kellesz,te még annyit sem tudsz adni mint ő!Ha kicsit kultúráltabban viselkednél talán másnak kellhetnél utána!*Válaszolta de azután megkötözték és felkapták,nem tudott mit tenni hisz nem volt elég erős és segítségért sem tudott kiáltani.*
-Engem is utálsz?A hugod vagyok,én nem öltem meg senkidet!*Lépett egyet előre Heiwa.*-Neked az miért jó hogy másokat megkínzol aztán eldobod mint egy játkot?*Tett fel ismét egy kérdést.Nem félt Doragontól.*-Engem is bántani fogsz akkor?*Kérdezett újra.*
|
- Igen... ha félnek tőlem, nem tiporhatnak megint a sárba! *kiálltott, majd a nőstény kezét annyira megszorította evvel a kitörésével, hogy mély nyomokatt vághatott bele, amikor meghallotta a lány hangját csak még dühösebb lett* - Ő a szörnyeteg, megölte az anyánkat! *ordította neki de nem ment oda, Akumát nem eresztette el* - Miért az öcsémet választottad, sokkal többet adhatok neked! *harapott nyakába, majd bele nyalt, de nem teketóriázott tovább, hírtelen egy kötéldarabbal összeszorította a lány kezeit, hogy ne tudjon kapálózni, a régi esetből tanulva száját is jól bekötötte, majd felkapta a vállára* - Ha nem akarod, hogy téged is magammal vigyelek, javaslom tűnj innen! *indult meg Akumával rejtekhelye felé*
*Amikor a kék fiú megfordult sehol sem látta a lányt* - Jaj ne hova tűnt? *kapkodta fejét* - Heiwa! *kiálltott utána*
|
*Akuma nyekkent egyet a fa törzsén,beleremegett Doragon minden érintésébe.*-Neked így soha nem lessz senkid,azt hiszed az megoldás ha félnek tőled?*Kérdezte.*
*Heiwa jó hallásának köszönhetően meghatározta Doragon pontos helyét,odarohant minden szó nélkül otthagyva Hakuot és a többieket.Megállt és vak szemeit Doragonra meresztette.*-Hogy lett belőled ilyen szörnyeteg hogy a saját öcsédet bántod?*Kérdezte.Tudta hogy a helyzete nem valami biztonságos barátja nélkül de nem törődött vele.*~Az én bátyám nem lehet ilyen őrült...~*Folytatta magában.*
|
*Akuma fájdalmasan nyekkent a fa törzsén,beleremegett a kandúr hangjába és az érintéseibe.*-Neked így soha az életbe nem lessz senkid!Ha félnek tőled az úgy hiszed megoldás?*Kérdezte.*
*Heiwa jó hallásának köszönhetően meghallotta Doragon nevetését.Megfordult és abba za irányba kezdett el szaladni.Megállt és vak szemeit a kandúrra szegezte.*-Hogy ilyen szörnyeteg?*Tapintott talán a lényegre gyorsan a kérdésre,nem kerülgette a forró kását.Tudja nem veszélytelen a helyzet amibe most van de talán kimenekítheti Akumát.*
|
[892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
