|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.24. 10:06 - |
Ez egy nyugott hely, a folyó tele van finom halakkal de nem mindegyik ehető. A bozotósnak gyönyörű a színe, ritka nagyon itt a szőrny.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
- Na jó, ebből elég. - állt fel Tora, és odament a többiekhez. - Ti kik vagytok? És mit akartok ettől a sebesült macskától? - Nézett a két macskára, majd beállt közéjük és a sebesült macska közé, mancsát pedig Infernora / piros markolatú kard/ tette, és nézte őket.
|
Kokoro felkapja fejét az ismerős hangra - Ti... honnan...? - néz végig a két macskán - Fájdalmas? De már így is eleget szenvedett... miattam... de nem akarom, hogy meghaljon... fontos nekem... - motyogja alig hallhatóan - Kérlek gyógyítsd meg... ~ sajnálom Mesterem... túlságosan szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek...
|
- Tudom... tudom, hogy nem tetted. - motyogja. - De muszáj voltalak... kizárni onnan... Nem hagyom... hogy lelketlent... csináljon... belőled. - lecsukja vörös szemét is. - Nem leszel... még akkor sem, ha nem ő... a legfontosabb... Melletted lesz... - visszapottyan keze a földre, s Osoreru vonalai megrezdülnek a fájdalomtól. - Soha... soha ne állj vissza... szabad vagy... - hűlni kezd, s lélegzetvételei egyre gyengülnek. - Hiba volt... tiltani... Szeret nélkül...
- Nem lehet élni. - fejezi be a kandúr helyett Nayong a mondatot. - Segíteni szeretnék. - mondja határozottan. - Tudok egy nagyon fájdalmas módját annak, hogy az eltört csontokat összeforrasszam. De azt még sosem próbáltam élőn. - figyelmezteti Kokorot. Az ő beleegyezése nélkül nem akar tenni semmit.
- Én... nem tudom, hogyan segíthetnék. - motyogja Amai a fehérhajú fiú háta mögött bújva.
  
|
- Azt hiszed, hogy Kirara nekem a legfontosabb? Ő csak a második... - peregnek a fiú könnyei - Sosem árultalak el... nem volt igaz amit ő mondott, nem vagyok áruló... - szipogja - És ha valami történik veled én igenis egyedül leszek... nem hagylak itt, nem menekülök... meg fogsz gyógyulni... - törli le a kandúr szeméről a könnyeket, bár azok így sem csitulnak - Én... annyira sajnálom... szeretlek... bár tiltottad...
|
- Ne... ne tedd... - suttogja, mikor a fiú megpróbál segíteni neki. - Neked... ott van... az a lány... - kibukik a vér szájából, s végigcsorog arcán, hogy a földre cseppenjen és elszivárogjon a talajba szerves anyaggá, táplálékká válni.
- Nem hagyhatjuk meghalni. - Nayong hirtelen felbukkan a bokrok rejtekéből.
- Megőrültél?! Osoreru nagyon veszélyes és nem tudhatjuk, mit reagál, ha minket meglát. S ne feledd, nem tudhatja, kik vagyunk! - megpróbálja lerángatni a fiút, de az nem hagyja magát.
- Nem felejtem. - feleli tömören válaszul, majd megindul Kokoro felé.
- Ez megkattant. - Amai a fejét fogja aggodalmában.
- Nem... kell... Te... nem leszel... egye... egyedül... - nem tudja abbahagyni a sírást, csak peregnek a könnyek a szeméből. - Sajnálom. - erőt vesz, hogy kimondja a szót, melyet még talán nem is hallottak tőle Shidoshán kívül. - Soha... többé... ne térj... oda... vissza... Menekülj el... - egyik kezét a levegőbe emeli. Egyik ujja rendellenesen oldalra áll, s kézfejében is egy törés mutatkozik. Karmai is letörtek, karján is mély égési seb látszódik, s a korbács mély szántású nyoma.
|
- Mester! - üvölti szinte a fiatal fiú - Ne hagyj itt! Nem halhatsz meg! Velem kell maradnod... - mondja folytó hangon és megfogja mestere kezét, éles karmaival végig húz karján, amiből el kezd csordogálni a gyógyító vér, bekeni vele a kandúr testét és bár nem gyógyít be vele minden sebet de talán enyhíti a fájdalmakat
|
A kandúr csak kinyitja száját, melyet a vér fest vörösre. Testét sokszázezer seb borít, meg se lehetne emelni anélkül, hogy ne ropognának azok a csontok, ahogy érintkeznek, melyek eltörtek. Nehézkesen veszi a levegőt, s kissé öntudatlannak is látszódhat.
- Meg fog halni? - suttogja a távolban valaki.
- Nem tudom. Talán jobb lenne. Nem csak másoknak, neki is. Bár...
- Hogy-hogy jobb lenne?
- Nézz rá... meg lett nyomorítva. A lelke folyamatosan sérült, mióta csak Shidosha karmai közt volt... Az az ember bosszút fog állni, eljön érte, s miszlikbe aprítja... s nem csak őt, Kokorot is... Forrongások lesznek ellene, mindenki utálni fogja és megpróbálja eltenni lábalól... Ezek után szerinted van jövője az életének?
- Igen. A remény hal meg utoljára.
- Meglehet, de mi nem segítünk.
|
- Ahogy gondolod... - rántotta meg vállát, majd kinézett magának egy szemrevaló halacskát, nyugodtan várt, majd mikor közel ért hozzá elkapta - Megvagy! - vitte ki a partra a még mocorgó halat, de aztán vissza dobta - Nem is vagyok igazán éhes... - ült le egy nagyobb kőre ~ Vajon tényleg soha többé nem akar már látni? Azért küldött el onnan, mert már nem kellek? Ő is árulónak tart? - gondolkodik, amikor meghallja a csapódást, ilyedten néz oda - Mester! - szalad hozzá a fiú, szemeiben könnyek gyűlnek - Jézusom... ne... mi történt? - huppanak a talajra puha könnyei
|
Az égből egy árny alak zuhan le. Hatalmasat csapódik a földnek, látszik rajta, hogy az életét mentette. Ágakat tört le, azokon esett végig, így még több csontja eltört. Hanyatt érkezik, sárga szeme szorosan zárva, míg vörösből ömlik a könny.
|
-Kösz, megoldom - azzal elővette pisztolyát és lelőtt pár halat - az ólomot, majd kiszedem belőle - kacsintot a hímre. azzal leült, és enni kezdett, közben figyelte a hímet, miközbe halatfog
|
- Meg is érkeztünk... - megy a folyóhoz és bele gázol - fogjak neked is halat? - kérdi a nőstényt
|
Ashaki kicsit megijedt,és megfordult:
-Á szia én Ashaki Orusho vagyok.Tudod én még új vagyok itt.-mosolyog.
|
- Én igen! - kiáltja Sora mókásan és integet a lánynak majd odamegy hozzá - Hello! A nevem Sora - mutatkozik be ~ Lilyan vajon hogy van?~
|
Ashaki Orusho először jár itt...
-Van itt valaki-kiáltja.
|
Kikki a távolból fújtat a "párosra" majd ostorát elővette és egy erősebb faágra tekerte aminek segítségével felugrott a faágra utána eltette ostorát hátára feküdt az ágon majd becsukta a szemét és csukott szemmel halgatta a szelet.
|
Endor kővé dermedve állt, és összerándult mikor a kard a pajzsnak csapódott. -Hú, igen szt hiszem jobb lesz, ha vigyázol rá. A végén még megpróbál megölni valamit.- Mondja, és letörli az izzadságot a homlokáról. Bár keze már a Berthil /kardja/ markolátán volt, hogy előkapja, és védekezzen, ha véletlenül a kard megint az életére törne valamelyiküknek.
|
- Kídd... ő a baj... - válaszolja és könnyeit letörli majd a kardra néz és Endor felé tart - Vigyázz! - kiáltja a lány majd a fiú elé ugrik és előveszi a Hoplont /pajzsot/ és maguk elé tartja, a kard nekimegy és leesik a földre. Enigma elteszi a pajzsot és megfogja a kardot s elrakja - Talán még is csak jobb ha nálam marad...
|
Endor kikerekedett szemekkel néz a lányra. ~Mi van ma mindenkivel?~ Gondolja kicsit idegesen. Aztán elindul a lány felé, és a kardot figyeli fél szemmel. -Mi a baj?- Kérdezi óvatosan.
|
Enigma kivesz egy éget fa darabot és visszamegy a folyóhoz ~ miért érzem magam egyre rosszabbul?... Talán inkább elkéne mennem... Nem igazán tudom mit csináljak... ~ gondolkodik a lány és elhajintja a folyóhoz majd a hídról lemegy és a parthoz sétál ahol kezét a vízbe meríti és arcát megtörli vele de előte leteszi a Kíddet oldalra. Enigma szomorkásan nézi a víz tükrét de kardja egyszercsak magától megtámadja a lányt - Mit csinálsz?!!! -kiáltrá a lány - Tudod mit?!!! ELMEGYEK ÉS ITT HAGYLAK!!! ELEGEM VAN ,HOGY MÁR ENGEM IS MEG MÁSOKAT IS LETÁMADSZ!!!! - zokogásba kezd a lány és elfut
|
Endor arcán nem mutat ki semmilyen érzelmet, de belül huzakodik kicsit. Odasétál a tűzhöz, leül, és belebámul. ~Kikki amint látom elmegy... Nem kéne Enigmával így viselkednem? Nekem ez egy kicsit sok! Holnap asszem felkeresem Yaisát... rendbe kéne tenni a dolgokat a fejemben...~ Nekidől a fa egyik nagyobb gyökerének, és még mindig a tüzet nézi mereven.
|
[717-698] [697-678] [677-658] [657-638] [637-618] [617-598] [597-578] [577-558] [557-538] [537-518] [517-498] [497-478] [477-458] [457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
