|
Témaindító hozzászólás
|
2008.07.21. 00:09 - |
Ez a terület csodálatos, egyetlen bökkenő csak az vele, hogy láthatatlan, védőburok veszi körbe amit Nantan és Yume emelt fel, és csak a tiszta szívű macskalényeknek van egyenes út ebbe a védett világba. Biztonságot nyújt mindenki számára, aki képes belépni.
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Sarasa kezei közé fogta a fiú mancsát.*-Nekem így vagy szép ahogy vagy!Én neked vagyok gyönyörű,te pedig nekem!Azért áldoztam fel ennyi évet az életemből hogy veled lehessek,hogy ne legyen semmi akadálya a szerelmünknek!És isten lássa lelkem sikerült,újra együtt vagyunk!És többé semmi nem választhat el minket!*Mosolygott a kandúrra csillogó szemekkel.*
|
- Végülis... ha már így alakult... már nagykorúak vagyunk és... bármikor elvehetlek... de mondd... miért akartál te is elveszten ennyi évet? Én... én ezt sosem kívántam tőled tudod jól... de nézz rám... te gyönyörű vagy én meg... áhh ne is beszéljünk róla... *sóhajtott*
 |
*Sarasa kicsit meglepődött de utána elmosolyodott és megölelte ő is a kandúrt.Csöndben halgatta hogy mit mond,ismét biztonságban érezte magát Yume karjai között.Szemei hatalmasra kerekedtek miután Yume felvetette a házasság ötletét.*-Hozzád megyek!Igen!*Mondta boldogan majd a fiú nyakába csókolt.Megint boldog volt még mielőtt az történt ami történt.*
|
* Yume teljesen meghatódott, s közelebb lépett a lányhoz* - Sarasa... nem hagyom többé hogy bármi bajod essen! Ígérem... soha többé nem eresztelek el magam mellől! *ölelte át lassan, és óvatosan hiszen ez még így is friss emlék volt* - Sajnálok mindent... minden rossz szót és azt szeretném ha... ha mostmártényleg hozzám jönnél feleségül... ünnepséggel és virágokkal, boldoggsággal, csodákkal...
|
*Sarasa elengedte a fiút és felsóhajtott.*-Az ami...akkor történt amiatt volt amit Kamiya tett velem...*Válaszolta szomorúan aztán Yumera nézett.*-Csak Jukival voltam egy szobába és úgy is minden egyes neszre azt hittem hogy vissza jött és megint minden borzalom kezdődik előről!Olvastam a leveledet,de én mással nem tudnék boldog lenni!*Mondta őszintén.*
|
- Sarasa... *a fiú keze a lányért nyúl, de remegve húzza vissza* - Biztos voltam benne hogy nem akarsz többé látni se engem... mégis miért kerestél meg? jó voltam ott ahol voltam ha nem szeretsz engem és én nem szerethetlek téged... *nézett oldalra, majd ruháját kezdte igazgatni*
|
*Sarasa és Juki egyszerre néztek a kandúrra.Sarasa elmosolyodott.*-Nem sok,csak Halonának van egy kedves ismerőse!*Válaszolta a kandúrnak aztán megölelte.Juki csak felállt és megrázta magát aztán arrébb sétált kicsit és befeküdt egy fa árnyékába ott hagyva a párt.*-Annyira hiányoztál!*Motyogta.*
|
*Yume lassan olvadt a jégből, lassan mozgatni kezdte ujjait, majd amikor úgy érezte hogy ki tud törni szétrepesztette a jeget, s csodálkozva nézett a lányra* - Sarasa? Te? Mennyi... mennyi idő telt el? *nagyon furcsállotta hogy a lány és a tigris is megnőtt*
|
*Juki amilyen gyorsan csak tudott haza ért Yumeval és a Sarasa-val.A lány hálásan megsimogatta a tigris fejét aztán kérte hogy vigyázzon rá amíg tüzet próbál csinálni.Miután sikerült némiképp megcsinálni a tüzet a kandúr mellé ült és aggódóan nézte,Juki pedig a másik oldalára kuporodott Yume-nak és a tüzet nézte,aztán lehunyta a szemét és pihengetett.Sarasa türelmetlenül magához húzta lábait és várt.*
|
*Sarasa fájdalmasan olvasta a levelet amit ak andúr írt.Nem tudta hogy mit tehetne mert minden egyes nesztől fél bár az kissé nyugtatja hogy Juki itt van vele.*-Te meg én pajtás,mióta csak találkoztunk!*Mosolygott fájdalmasan aztán a levelet berakta párnája alá és összekuporodott.Juki továbbra is ült és fejét a gazdája ágyára tette.*
|
*Yume fejében vízhangzottak saját leírt szavai... " Sarasa, tudom hogy nem vagyok elég jó hozzád, talán sosem leszek, most is én okoztam a bajt, ha hagyom ott meghalni azt a vörös kandúrt most nem itt tartanánk, de mindent elrontottam, mident... mindent... remélem azért majd gondolsz néha rám és nem felejted el hogy szeretlek... kérlek légy boldog, légy boldogabb mint valaha... tudom én nem tudtam megadni ezt az érzést... Yume... * - Sohno mégiscsak egyedül maradtunk látod? De mi legalább mindig együtt leszünk... *a fehér róka a fiúhoz dörgölőzött jelezve ő mindig vele lesz* - Köszönöm Sohno...
|
*Sarasa csöndesen feküdt az ágyon aztán a levélhez sétált és felvette.Visszasétált az ágyhoz és leült rá,Juki mellé ült.Sarasa széthajtotta a levelet és olvasni kezdte.Közben hogy kicsit nyuogdjon simogatta a nagymacska fejét aki hűségesen szobrozott gazdája mellett.*
|
*Yume szíve mintha darabokban lett volna, Halona próbálta vígasztalni de hasztalan, végül levelet írt, s mielőtt neki ment volna a világnak bedobta az ablakon, és csak ennyit mondott* - Szeretlek... egyetlen szerelmem! *Sohno tekintete szomorúan követte a fiút, majd léptei is a megfáradt lábakat, de nem álltak meg, most mindent maga mögött akart hagyni... és mindent maga mögött is hagyott ami valaha fontos volt számára*
|
*Juki megnyalta a fiú kezét aztán ment az ablakhoz és felállt rá.Sarasa megremegett és az ablak felé nézett.Miután meglátta barátját halványan elmosolyodott majd odasétált.*-Juki!*Ölelte meg a fehér tigrist.*-Egyetlen drága barátom...legalább tőled nem félek...Azok után amit Kamiya tett...*Mondta remegő hangon aztán a következő pillanatban Juki megkisérelt bemászni a lányhoz és több kevesebb sikerrel ment is neki végül bent volt.Sarasa az ágyához sétált és megint összekuporodott alatta.*
|
- Nem érted mi kispajtás? *simogatta meg a nagymacska fejét* - Menj az ablakhoz, hátha megörül neked... azt hiszem számomra pedig az lenne a legjobb ha eltűnnék innen... és nem jönnék vissza... nézz csak rám... mi lett belőlem... *ált fel majd elballagot, Sohno követte*
|
*Sarasa a dörömbölésre még kissebbre igyekezett magát összehúzni.Megint félt a kandúrtól,sőt már szinte minden nesztől vagy megmozdulástól a környezetében.Juki kinyitotta szemeit és hálásan nézett Halonára,megnyalta a kezeit aztán felállt és bebicegett a házba Yume mellé és kiváncsian kémlelte a szobaajtót.Nem szokott csukva lenni igazából.Leglaábbis ab ejáraton ezt szokta látni.Leült és értetlenül nézett Yume-ra,azért is mert sokat változott és mert nem tudja hogy mi van gazdájával.*
|
- Ukiyo kérlek ébreszd fel Jukit! *a lány bólintott, a fiú pedig Sarasa után rohant* - Sarasa! *dörömbölt be az ajtón* - Sarasa kérlek gyere ki... könyörgöm... ne hagyj itt engem ebben a helyzetben...*dölt háttal az ajtónak, majd lecsúszott rajta* - Persze úgysem jössz ki ugye... talán soha többé nem akarsz látni... *motyogta halkan* - Hiszen ilyen lettem... *nézett kezeire majd felállt és a tükörhöz ment, hosszú haja cilámpásan lógott szemébe, nem bírta nézni magát, hátrahőkölt... majd amint tudott inkább vissza ment az ajtó elé és összehúzta magát, Ukiyo közben életet lehellt a tigrisbe, de mivel nagy volt neki eza falat, sebeit nem tudta eltűntetni, Halona bekötözte a tigris sebeit, Szelecske ezalatt Sarasa ablaka alá ment, s hallotta a lány sírását, szerette volna menyugtatni de inkább távozott*
 
|
*Sarasa néma csöndben sétált a fiú és barátja mellett.FÜleit hátracsapta a beszélgetésre és csak lehunyta a szemeit.Az invitálásra csak elrohant mindenki mellett be a szobájukba és magára zárta az ajtót.Lefeküdt az ágyra és ismét sírásban tört ki,de most párnájába sírt és a fiú felsője alatt összehúzta magát.Felidézte emlékeit mikor találkozott Jukival és játszottak.Mikor már a hátára ülhetett és együtt mentek mindenhova.És mind ezt egy perc alatt összetört benne.És csak zokogott.Néhány perc múlva lehiggadt és a szoba egy pontjára meredt kisírt szemeivel.*
|
*A fiú már nehezen cipelte a hatalmas tigrist* - Mindjárt ott leszünk... *bíztatta magát és a lányt is, amikor megérkeztek Halona és Ukiyo kirohantak hozzájuk, Yume letette a hatalmas állatot*
- Mi történt veletek? *nézett a fiúra, de lefagyott szájáról még az a kis mosoly is* - Jó ég... Yume... *simított végig a fiú arcán* - Mi történt veletek? *nézett Sarasara, majd kiálltott Szelecskéért aki már tudta mi a feladata*
- Gyere Sarasa elmegyünk és lefürdesz... aztán keresünk neked ruhát, gyere csak... *invitálta be a lányt*
|
*Sarasa reggeli után Jukival elvolt a ház körül.Mit sem sejtve hogy hamarosan nem lesz boldog,több okból sem.Sasori odasétált hozzájuk.*-Ömm Sarasa...csak bocsánatot akarok kérni!Tudod amit tettem...*Vakarta tarkóját.Sarasa a fiúra nézett és leintette.*-Nem felejtem el de most nem foglalkozom vele..!*Válaszolta.A kandúr szája szélében egy kis gúnyos mosoly csillant.*-Gyere mutatni akarok valamit!Nem tart sokáig és még Yume előtt haza érünk!*Mosolygott ártatlanul.Sarasa csak nézett rá és gondolkodott hogy most menjen vele vagy sem.De végülis beleegyezett és bólintott.*-Jól van,de tényleg ne tartson sokáig!*Válaszolta szúrósan aztán elindult a fiúval.Sasori magában örült hogy ilyen könnyen ment.Juki csak furcsán nézett a páros után.*
|
[563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
